2018. július 27., péntek

Az évszázad leghosszabb, teljes holdfogyatkozása





Először kicsit szomorkodtam, hogy pont dolgoznom kell ezen a különleges estén, amikor az évszázad leghosszabb, teljes holdfogyatkozását lehet majd látni az égen. Reggel azonban, a híreket látva rá kellett jönnöm, hogy mekkora szerencsém volt. Mindenhol azt olvasom, hogy az eget felhők takarták, így a saját árnyékán kívül mást nem igen látott a többség.

Én viszont a repülő ablakából láthattam ezt a nem mindennapi jelenséget, ugyanis a narancsszínű hold alatt szabad szemmel látni lehetett a különösen fényes Marsot is. Ez pedig a ma élő emberek számára egy egyszeri és megismételhetetlen esemény volt, 2287-ig a NASA szerint ilyen nem fog újra előfordulni.

Mivel a jelenség 103 percig tartott, még munka után a földről is láthattam belőle egy kicsit.
(Azért azt hozzá kell tennem, hogy azért felhők itt is jöttek-mentek az égen, és volt amikor mi sem láttunk semmit.)











Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



(A képeket D. Klöhn készítette, az ő engedélyével kerültek a bejegyzésbe.)



2018. július 12., csütörtök

6 dolog, amit a (társ)albérletben tanultam (Szerző: Szabó Elvira)




Közkívánatra 2018-ban is folytatódik a vendégírói sorozat, bár egy kicsit másképp. :-) Az idei téma az otthon/szülőföld/haza. A júliusi vendégíró Szabó Elvira, a Vargabetűk blog írója. Őt már ismeritek, hisz tavaly decemberben is írt már, akkor az Iguazú-vízesést mutatta meg nekünk. Blogját azoknak ajánlja, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra. 



6 dolog, amit a (társ)albérletben tanultam


Az otthon, ami a Mindenütt jóóó blog idei témája a vendégposztírók számára, egészen mély kérdéseket vetett fel bennem: van egyáltalán otthonom? Jó pár éve élek már albérletben Budapesten, korábban több évig társalbérletekben laktam.
Tisztában vagyok vele, hogy a világ számos nagyvárosában elszálltak a bérleti díjak, és albérletben élni sokak számára nyűg és kényszerűség, ám én azt tapasztaltam, hogy az albérleti közösségek pozitív hatással voltak a személyiségemre és általában véve a világhoz való hozzáállásomra. Tisztában vagyok azzal is, hogy a világ számos városában kész rémálom albérlethez jutni, hogy hihetetlen gyorsasággal kell lecsapni, ha megtaláltuk a számunkra elfogadhatót, és nagyon gyorsan és nagyon kevés információból kell felmérni, hogy melyik lakás a számunkra megfelelő – lám, lám, máris két olyan kvalitás, aminek kialakításában segítségemre volt az albérletezés… Ha már úgy alakult, hogy nagy tapasztalatra tettem szert albérletben élés terén – az ilyesmi nyilván szükségszerűség is –, az alábbiakban olyan készségekről, szokásokról, általam pozitívnak tartott tulajdonságokról írok, amiket az albérletben, vagy épp kifejezetten a társalbérletben sajátítottam el többé-kevésbé.

Első albérletem az Andrássy út 1. szám alatt álló épületben volt,
a szobák ablakai a Paulay Ede utcára néztek


1. Kapcsolatot teremteni és összebarátkozni idegenekkel

Életutunk során nagyon sokszor kerülünk új közösségbe: iskolában, munkahelyen, lakóközösségben. Minden egyes albérleti lakóközösséggel (sőt: már előtte is minden egyes kollégiumi szobával, ahova beköltöztem), gyakoroltam azt, hogy mit mutatok meg magamból vadidegeneknek először, hogyan teremtek kapcsolatot, hogyan indítok el egy beszélgetést, megismerkedési folyamatot.

Az is természetessé vált, hogy egy új ismeretség kapcsán ne azt nézzem először, hogy mit kritizálhatók az illetőn (az ilyesmi nagyon káros egy emberi kapcsolatra) – az albérleti közösségek abban is sokat segítettek, hogy fejlődjek az ítélkezésmentesség terén. Mondhatni, a gyakorlatban is megtapasztaltam, milyen sokfélék és sokszínűek az emberek, és megtanultam, hogy felesleges azon igyekeznem, hogy másokat a saját képemre, a saját igényeim szerint formáljak – az ilyesmi ugyanis lehetetlen.

Erzsébetvárosban egy olyan házban laktam,
ami többször elnyerte az „Erzsébetváros legszebb belső kertje” címet.
Méltán…

Azt gondolom, hogy teljesen máshogy kezdeményezek beszélgetést, teljesen más a fellépésem, mint ha kihagytam volna ezeket a tapasztalatokat. Introvertált ember lévén, azt hiszem, félszeg és bátortalan lennék társas helyzetekben e nélkül. Annak, hogy fejlődött a kapcsolatteremtési készségem, mind a karrierépítés, mint az utazásaim során nagy hasznát vettem.


2. Minimalizmus a tárgyakkal kapcsolatban

Kollégista koromban azt vallottam, hogy egy igazi nő 20 pár cipőnél kezdődik… és tényleg képes voltam ennyi cipőt tárolni a kollégiumi szekrényemben! (Meg még mindenfélét… Hihetetlen, mi minden elfért benne! Lehet, akkor tanultam meg kis helyen is elférni a cuccaimmal?) Aztán később, amikor rendszeresen költöztem újabb albérletbe – illetve a hosszabb-rövidebb utazásaim és külföldi tartózkodásaim is megerősítettek ebben –, rájöttem, hogy nincs szükségem ennyi cipőre, sőt egy csomó más tárgyra sem. Felismertem, hogy sok felesleges holmit cipelek magammal. Elkezdtem odafigyelni rá, hogy rendszeresen lomtalanítsak, és eladományozzam, amire már nincs szükségem, vagy leselejtezzem azt, ami tönkrement (még ha egyébként becses darab is volt számomra). Az emlékeket kell őrizni, nem a tárgyakat. Még most is jóval több holmim – és ruhám –  van annál, mint amit ideálisnak éreznék, de rengeteget fejlődtem e téren.

Olyan ennek az erzsébetvárosi háznak a belső kertje, mint egy mediterrán oázis

Mára kialakult bennem az, hogy nem egy adott hely képviseli számomra az otthont, hanem néhány személyes tárgy (merthogy még mindig van pár cucc, amihez ragaszkodom). Képek, könyvek, pici emléktárgyak… olyasmik, amik bármikor könnyen összecsomagolhatók és továbbszállíthatók. Amikor az újabb lakhelyemen előveszem ezeket, és kiötlöm, hova is tegyem őket a szobában, kialakul bennem az érzés, hogy „megérkeztem valahova, és most egy ideig itt leszek”…


3. Hozzászokás a változáshoz

…hiszen az albérlet csak egy időre szól. Ahogy minden a világon. Óhatatlanul változnak az ember élete és igényei, vagy a lakással kapcsolatos tényezők. Vagy az adott város, vidék gazdasági lehetőségei. És persze a lakótársak élete is változik – megesik, hogy ők mennek el, miközben mi ott maradunk, és új emberek érkeznek a helyükre.

Bármilyen meleg is volt a városban, a falak hűvösen tartották a belső udvart, és remek volt egy sörrel üldögélni a padon…

Az albérletezés tanított meg arra, hogy nagyobb elfogadással tekintsek a változásokra, és természetesnek tartsam őket. Pláne arra, hogy felesleges kapálóznom ellenük, mert azzal csak magamat akadályozom… Persze én is érzek haragot akkor, amikor egy változás keresztülhúzza a terveimet, de elég hamar kijövök a tiltakozásból, új terveket kovácsolok és az új körülményekhez igazítom az elképzeléseimet. Ebből a szempontból nézve az albérletezés magára az élet folyására tanított.


4. Rugalmasság, alkalmazkodóképesség

Egy társalbérlet vagy kollégiumi szoba a legjobb tréning ahhoz, hogy felhagyjunk az egocentrizmussal – már ha addig énközpontúak voltunk – és felismerjük, hogy mások igényei ugyanolyan fontosak, mint a mieink. Az albérletben nemcsak megtanultam elfogadni, hogy mind mások vagyunk, de egészen jól megtanultam együtt élni ezekkel a másságokkal.

Erzsébetvárosban egy másik házban is laktam, ez az ajtaja

Egy lakóközösségben sok súrlódás adódhat, amit fontos nyíltan, az igényeket tisztázva megbeszélni, és megkeresni a mindenki számára vállalható közös nevezőt. Mindeközben, ha döcögve is, fejlődik az ember kommunikációs készsége. Persze az is előfordul, hogy a konfliktus nem megoldható, illetve hiába kérünk valakitől valamit ötször, az adott lakótársnak ez valamiért nem fontos, és egész egyszerűen újra meg újra elfelejti – ilyenkor hasznos a türelem (hacsak nem akarunk eszkalálódó konfliktust és neheztelést), no meg annak mérlegelése, hogy „megszoksz vagy megszöksz”. Segíthet az is, ha feltesszük a kérdést: Kapok-e pozitívumokat ezzel a lakótárssal való kapcsolatból, amik mellett valamelyest eltörpül egy-egy kellemetlen szokása?
Mindenesetre társalbérletben lakva egy idő után azt vehetjük észre, hogy szélesebbre nyílik a toleranciaablakunk – vagyis olyasmiket is egészen jól elviselünk, amik miatt korábban feszültté váltunk vagy kiakadtunk volna.

Egy következő albérletemben a Corvin mozira nézett az ablak


5. Önismeret, tanulás mások visszajelzéseiből

Ahogy mondják, lakva ismerszik meg az ember. És önmagunkat is jobban megismerhetjük úgy, hogy együtt lakunk másokkal – már ha elég bátrak vagyunk tükörbe nézni. Könnyen lehet, hogy egy-egy albérleti konfliktusban mi magunk is lényeges szerepet játszunk – például azzal, ha mindent és mindenkit kontrollálni akarunk, vagy ha az a szokásunk, hogy durva modorban szólunk az emberekhez, stb. Ha úgy vesszük, egy szuper önismereti gyorstalpalóra is benevezünk, amikor társalbérletbe költözünk… ha nem felejtjük el, hogy konfliktusos helyzetekben nemcsak kifelé, hanem befelé is érdemes nézni.

Laktam a Rákóczi tér közelében is. Sokan félnek a városnak erre a részére menni,
de én egy életteli, életszagú, szeretni való környéket ismertem meg


6. Pénzügyi és munkaszerzési készségek

Az albérletezés vastörvénye, hogy a lakbért minden esetben ki kell fizetni (legfeljebb néhány napnyi csúszás elképzelhető, és az is csak nagyon ritkán). Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ez a szükségszerűség mennyit dobott a munkaszerzési készségeimen és azon, hogy beosszam magamnak a bevételeimet, priorizáljak, és adott esetben ellenálljak a hétköznapi, pénztárcasorvasztó kísértéseknek (és hogy ezek a készségek mennyire hasznosnak bizonyult akkor, amikor nagyobb kiadásokkal járó tervekre gyűjtöttem)… Az tett engem talpraesetté, hogy még a legcudarabb széljárás idején is elő kellett teremtenem a lakhatási költségeimet. És ez mindig sikerült. Eszembe sem jutott, hogy bedobjam a törülközőt, és visszaköltözzek a családomhoz – mint egy gyerek.

Nem lenne teljes a kép, ha nem tenném hozzá így, a végén, hogy sok albérleti lakótársammal tartósan barátokká váltunk, és azután is tartjuk a kapcsolatot, hogy másfelé költöztünk. Ha a fizikai értelemben vett otthonra azt mondtam, hogy a személyes tárgyaim határozzák meg, akkor a lelki értelemben vett otthonra azt mondom, hogy ott van, ahol a szeretett családtagjaim és barátaim. Ott van, ahova tartozom, ahol a hozzátartozóim vannak.
Vannak, akik azt mondják, albérletben lakni kidobott pénz. Én azt mondom: (társ)albérletben lakni az élet iskolája.



Ha szívesen olvasnátok Elvira külső és belső utazásairól, látogassatok el a blogjára vagy kövessétek a Facebookon vagy az instagramon.



A következő vendégíró augusztusban Kuglics Gábor lesz. Egy kicsit speciális témában utazik: blogjában, melyet immár 7. éve vezet, folyamatosan gyűjti lakóhelye, a Vas megyei Püspökmolnári történetéhez kapcsolódó fotókat, dokumentumokat. Jelenleg több, mint 850 bejegyzésnél tart, mely nem csak a helybelieket érdekli, hisz a több mint 500 facebookos követője között nem csak püspökmolnáriak vannak. Nézzetek körül a régi újságcikkek, fotók, térképek, oklevelek között! Kukkantsatok be hozzá is, jó olvasást! 



A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!




Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



2018. július 8., vasárnap

Technik Museum Sinsheim


Technik Museum Sinsheim



Sinsheim városa Németországon belül Baden-Württembergben található. Legfőbb nevezetessége a Technik Museum, melyet már messziről, az A6-os autópályáról is jól látni, ugyanis magas állványokon van elhelyezve egy Concorde és konkurenciája, egy Tupoljev TU-144-es. A világon csak itt látható egymás mellett a Concorde és a TU-144, melyek a hangsebességnél gyorsabb utasszállítás úttörő repülőgépei.


2018. július 7., szombat

Liszt Ferenc nyomában - Bayreuth




Franz-Liszt-Museum
Liszt Ferenc Múzeum


Cím: Wahnfriedstraße 9, 95444 Bayreuth, Németország
Telefon: +49 (0) 921 5166488
Fax: +49 (0) 921 7572822




Liszt Ferenc (Doborján, 1811. október 22. - Bayreuth, 1886. július 31.) magyar zeneszerző, -aki egyben a XIX. századi romantika egyik legjelentősebb zeneszerzője- minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze, karmester és zenetanár volt.


A Franz-Liszt-Museum 1993. október 22-én, Liszt Ferenc születésének 182. évfordulóján nyílt meg Bayreuthban.

A múzeum bejárata

Liszt Ferenc többször is járt Bayreuthban. Lánya, Cosima és Liszt jó barátja, Richard Wagner között szerelmi viszony alakult ki, amit Liszt nem nézett jó szemmel, hisz Cosima Bülow felesége volt. Cosima két kisebb lányával Wagnerhez költözött. Később apja távollétében Cosima hozzáment Wagnerhez. Emiatt Liszt és Wagner legendás barátsága évekre megszakadt. 

1869 januárjában Carl Alexander nagyherceg meghívására Liszt Ferenc ismét Weimarba utazott. Ott a nagyherceg egy szép lakást bocsátott a rendelkezésére az udvari kertészlakban. Amennyire ideje engedte, 1869 és 1886 között Liszt ebben a házban töltötte a nyári hónapokat. Az egykori udvari kertészetben az Ilm partján lévő park (Park an der Ilm) bejáratánál álló Liszt-ház ma múzeum.

Wagner és Cosima 1872-ben költözött Bayreuthba. Bár Wagner számára ez igazán mozgalmas időszak volt, arra szakított időt, hogy az idős Lisztet meglátogassa Weimarban. Liszt még ugyanebben az évben viszonozta ezt a látogatást Bayreuthban, és a két művész régi barátsága helyreállt. Ez volt a művész első látogatása a városban, de ezután még 11 alkalommal járt itt.













Liszt Ferenc háza Genfben

Liszt Ferenc háza Weimarban

Liszt Ferenc háza Weimarban





Liszt Ferenc 1886. május közepén járt utoljára Weimarban, ahol sokat betegeskedett: vízkór miatt állandóan fájt a lába, a szemén kialakuló hályog miatt alig látott. 1886. július 21-én megfázva, lázasan és erősen köhögve érkezett Bayreuthba, ahol lánya élt. Július 31-ére az állapota sokat romlott és öntudatlan volt. 23 óra 30 perckor halt meg.
Később elkészítették halotti maszkját és lefényképezték a halott mestert.

A szoba, ahol Liszt Ferenc meghalt

Liszt Ferenc halotti maszkja

Liszt Ferenc a ravatalon

Liszt Ferencet a hálószobájában ravatalozták fel. A temetésre a bayreuthi temetőben került sor. Több mint 100 koszorú volt a temetésén, az egyik legfontosabbat Viktória angol királyné küldte. Temetésén beszédet mondott a város polgármestere. Sírja fölé Bayreuth városa később egy mauzóleumot építtetett.

Liszt Ferenc mauzóleuma a bayreuthi temetőben 

Liszt Ferenc mauzóleuma a bayreuthi temetőben 

Liszt Ferenc sírja a bayreuthi temetőben



Liszt Ferenc sírja a bayreuthi temetőben




Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



LINKEK / FORRÁSOK




A múzeumban kapott információs anyagok.



(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent és M. Zoltán készítette.)



Richard Wagner nyomában - Bayreuth




RWM - Richard Wagner Museum
Richard Wagner Múzeum


Cím: Richard-Wagner-Str. 48, 95 444 Bayreuth, Németország
Telefon: +49 (0) 921 757280
Fax: +49 (0) 921 7572822




Bayreuthot a világ zenekedvelői Wagner városaként tisztelik. Miután megnéztük a fő látványosságot, az operaházat, elindultunk a Wahnfried felé.

Richard Wagner figyelmét Bayreuthra második felesége, Liszt Ferenc lánya, (a Bülowtól elvált) Cosima hívta fel. Wagner az 1850-es évektől dédelgette álmát: egy európai művészeti fesztivál megrendezését. A művész, aki művei előadására egy arra alkalmas helyszínt keresett, a Markgräfliches Opernhaus (Őrgrófi Operaház) miatt érkezett Bayreuthba. Noha az operaház nem felelt meg teljes mértékben színpadi ötleteihez, 1872-ben mégis a városba költözött.
Egy óriási operaház építésébe kezdett, a Bayreuthi Ünnepi Játékok helyszíne, a Festspielhaus építésébe. A „Zöld Dombon” 1872. május 22-én, Wagner 59. születésnapján II. Lajos bajor király és más támogatók adományainak köszönhetően lerakták a Festspielhaus alapkövét.

Richard Wagner életének legtevékenyebb négy esztendeje következett. Felügyelte a Festspielhaus és a Wahnfried, első és egyetlen saját otthona építését, valamint énekesek és színházi szakemberek után kutatva bejárta Németországot és Ausztriát. Arra is szakított időt, hogy az idős Lisztet, akivel kapcsolata Cosimával történt házasságkötése után megszakadt, meglátogassa Weimarban. Liszt viszonozta ezt a látogatást Bayreuthban, és régi barátságuk helyreállt.

A Wahnfriedet, Wagner saját házát, részben saját forrásaiból, részben pedig kölcsönökből építette fel 1874-re. A háznak ő maga adta a Wahnfried nevet, és egy mottót is írt a portálra: „Hier wo mein Wähnen Frieden fand - Wahnfried - sei dieses Haus von mir benannt”. Ez kb. annyit tesz: Itt, hol csalódásom békét talált - Wahnfried - legyen e hely neve. (A Wahnfried egy szóösszetétel: Wahn - csalódás, őrület, Fried - béke, szabadság.)

„Hier wo mein Wähnen Frieden fand - Wahnfried - sei dieses Haus von mir benannt”

A Festspielhaus makettje




Lohengrin kézzel írott partitúra, 1848





















 






II. Lajos

II. Lajos zsebkendője, 1865



Cosima Wagner naplója, 1869

Mein Leben - Richard Wagner életrajza, 1865


Richard Wagnertől Liszt Ferencnek, 1851. április 18.


 




Siegfried Wagner háza a Wahnfried mellett található. (Siegfried Richard Wagner és Cosima fia volt. Születésekor Cosima még nem volt Wagner felesége.) Ebben az épületben jóval kevesebb dolgot láthatunk, és minden berendezés az eredeti, 1930-as évekbeli.






A Festspielhaus építése a pénzforrások szűke miatt csak szakaszosan történhetett. A zeneszerző II. Lajostól sem számíthatott támogatásra, a királyt saját kastélyai (NeuschwansteinLinderhof) foglalkoztatták. Az épület 1876-ra lett kész. Az első operafesztiválon 1876. augusztus 13-án A Rajna kincsét adták elő.





Richard Wagner

Cosima Wagner




A két világháború miatti szünetek után 1951-ben indult újra a Festspiele, a Bayreuthi Ünnep Játékok. Azóta minden évben megrendezésre kerül és több tízezer Wagner- és zenerajongót csábít a városba.

Richard Wagnert 1883. február 13-án dolgozóasztalánál érte utol a hirtelen halál, szívroham végzett vele. Testét Bayreuthban helyezték örök nyugalomra négy nappal később, a Wahnfried közelében. Később feleségét, Cosimát is ide temették, valamint kutyájukat is.

Richard és Cosima Wagner sírja, háttéerben a házuk a Wahnfried

Richard és Cosima Wagner sírja

Richard és Cosima Wagner kutyájának sírja

A várost Wagner szobrokat követve is bejárhatjuk. Az étterem kertjében, ahová beültünk ebédelni, szintén van Wagner szobor, sőt, itt a kutyájukról is van egy.





Dunkles Landbier, Rhabarbe, Kirsche, Rote Traube Säfte

Fränkische "Tapas"
viererlei kleine fränkische Schmankerln als "Magentratzerl" mit Fisch, Fleisch, g'sundem, und kleinem Süppchen,
dazu Wolffenzacherbrot als Hauptspeize

Geschmorte Rindsbackerl, nach Art des Hauses, in einer g'schmackigen Rotwein-Pfeffersauce, serviert mit Gartengemüse und Kloß

Wolffenzacherteller - Schweinefilet mit Speck, Zwiebeln, Champignons an Blattsalatenmit gerösteten Graubrotstreifen
(Wolffenzacherbrot)

Der Wolffenzacher Kaiserschmarrn mit Rosinen & Mandeln, liftig gebacken, karamellisiert zweierlei Kompott, Vanilleeis

Wolffenzacher étterem - belső tér

Wolffenzacher étterem - belső tér

Wolffenzacher étterem - belső tér

Wolffenzacher étterem - belső tér



Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



LINKEK / FORRÁSOK




A múzeumban kapott információs anyagok.



(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent és M. Zoltán készítette.)



Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!