2013. 07. 26.
Cork
A gép 11:46-kor indult.
14:07-kor landoltunk, (ottani idő szerint 13:07).
Anett jött ki értünk a reptérre és vele mentünk haza.
Luis közben otthon már főzte nekünk a paella-t, ami nagyon finom volt. Igaz kicsit sótlan, de ezen könnyen lehetett segíteni.
Aztán elmentünk sétálni egy kört. Hála az égnek, úgy tűnik, meghoztuk a jó időt, nem esett az eső, és a napon elég volt egy szál póló is.
Aztán elmentünk sétálni egy kört. Hála az égnek, úgy tűnik, meghoztuk a jó időt, nem esett az eső, és a napon elég volt egy szál póló is.
St. Peter and Paul's Church
River Lee
St. Fin Barre Cathedral távolból
St. Anne’s Church (Shandon)
Opera House Cork
Az egyik sétálóutca
Közben beültünk egy bárba, inni valamit. Először, mikor befordultunk a sarkon, nem mertem tovább menni, mert azt hittem, valamilyen rendezvény van, lagzi, vagy egyéb nagyobb ünnep, mert az emberek úgy ki voltak öltözve. Nikivel teljesen megrökönyödtünk, csak Anett unszolására mentünk be, aki elmesélte, hogy ez itt normális, az emberek úgy kiöltözve mennek bárokba, mintha életük egyik legfontosabb ünnepe lenne. Mi elég rosszul éreztük magunkat.
Aztán folytattuk a sétát.
St. Fin Barre Cathedral
River Lee
Holy Trinity Church
Aztán hazamentünk, megvacsoráztunk, majd lementünk a Crane Lane nevű bárba. Érdekes volt megfigyelni az itteni embereket, itt együtt bulizik minden korosztály, az anya a lányával is. És persze a ruhák, amiket felvonultatnak… inkább hasonlít lagzis kiöltözéshez, mint ahhoz a fajta disco-shoz, ami nálunk otthon megy az ilyen zenés szórakozó helyeken.
Aztán hazamentünk, zuhanyzás és alvás.
2013. 07. 27.
10 óra körül ébredtem, arra, hogy esik az eső. Na szép!
Én voltam az első, aki felkelt, igaz én voltam az is, aki előző nap a legkevesebbet itta. Csináltam magamnak egy teát, rendet raktam a nappali-konyhában, neteztem egy kicsit, majd elkezdtek érkezni a többiek is. Megbeszéltük, hogy mit reggelizzünk, majd lementem a boltba, friss kenyérért. A bolt itt nekik úgy van, mint nekem Káposztáson, tehát tényleg csak le kellett mennem a földszintre, ki az utcára, be a boltba. Nikivel nagyon élveztük a friss kenyeret, amit Olaszországban sehol nem lehet találni.
Reggeli után elmentünk várost nézni, csak Anett, Niki meg én, mert Luis-t sehogy sem tudtuk rávenni. Az eső még mindig esett, de hát mit lehet tenni?!
Először a Cork City Gaol-be mentünk, a városi börtönbe, aminek egy szárnya van múzeumként kialakítva.
A börtön épületének egy része kívülről:
Utána beültünk egy forró csokira az O’Conaill Hot Chocolate-be. Anett és én sütit is ettünk, minden nagyon finom volt. És közben az eső is elállt és kisütött a nap.
Innen a Tesco-ba mentünk, vásárolni a vacsihoz, amit ezúttal mi készítettünk, rakott krumpli.
Útközben hazafelé vettünk képeslapokat is, meg Niki mágnest is. Én azt nem, mert elég gagyik voltak, és reméltem, hogy később találok jobbakat is.
A csajok elmentek haza, én pedig elmentem a St. Fin Barre Katedrálishoz. Sajnos nem volt szerencsém, mert már zárva volt, így csak kívülről tudtam megnézni.
Sétálgattam visszafelé a folyóparton, és rengeteg halat láttam benne. Anett meg Luis mondták, hogy a vize sós, és fókák is szoktak lenni benne. Én fókákat sajna nem láttam. 
Írországra, (Dublin-ra és Cork-ra legalábbis biztosan) jellemzőek ezek a szép színes ajtók. Mindenhol más színben pompáznak, nagyon üdítő látvány!
Elmentem még a Városházához is (City Hall), aztán haza.
A kajakészítésben még így is részt vettem, bár a tojás addigra már megfőtt, csak a krumplira kellett várni, meg kolbászt szeletelni, majd az egészet összerakni.
Kaja után pedig még beszélgettünk picit, neteztünk, majd elmentünk aludni.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2013. 07. 28.
Cork, Cobh
Reggel 9-kor keltünk, és utána nem sokkal indultunk is egy bárba, „Irish Breakfast”-et enni. A 14A nevű bárba mentünk. Az Ír reggeli (Irish Breakfast) tulajdonképpen semmiben nem különbözik az angol reggelitől; van tükörtojás, sonka, kolbász, pirítós, paradicsomos bab, és tulajdonképpen étlapról még egyéb kiegészítőket, mint pl. sült paradicsom, is lehet hozzá kérni. Ja, az eső természetesen esett, így csak bent tudtunk leülni.
Megreggeliztünk, majd újra felmentünk a Shandon városrészben lévő St. Anne’s Church-be, ez az a templom, ahol lehet a harangokat kongatni. Ezúttal nyitva is volt, fel is lehetett menni a tetőre, megnéztük a kilátást.
Majd lejjebb mentünk pár szintet, hogy akkor harangozzunk. Van 8 harang, és ezeknek a zsinórját lehet huzigálni, és mivel meg vannak számozva és van mellette egy füzet is, amiben dalok számokkal vannak „lekottázva”, ha jó ritmusban huzigálod a zsinórokat, akkor ezeket a dalokat le lehet játszani, és az egész környék hallja. Mi a Happy Birthday-t választottuk, és a gyakorlással együtt legalább 3-szor el is játszottuk. Reméljük, volt néhány szülinapos, aki valahol ezt értékelte is. :-)
Megnéztük a templomot is.
Ilyen piros fülvédőket kaptunk, arra az esetre, ha valaki megkongatná a harangokat, míg fent vagyunk.
Ilyen zászlók vannak kifeszítve a toronytetejétől le a házak tetejéig, mókás mintákkal.
Ez pedig a nyolc harang egyike.
Ilyen szűk és meredek lépcsőkön lehet fel-, ill. lejutni.
Majd lejjebb mentünk pár szintet, hogy akkor harangozzunk. Van 8 harang, és ezeknek a zsinórját lehet huzigálni, és mivel meg vannak számozva és van mellette egy füzet is, amiben dalok számokkal vannak „lekottázva”, ha jó ritmusban huzigálod a zsinórokat, akkor ezeket a dalokat le lehet játszani, és az egész környék hallja. Mi a Happy Birthday-t választottuk, és a gyakorlással együtt legalább 3-szor el is játszottuk. Reméljük, volt néhány szülinapos, aki valahol ezt értékelte is. :-)
Megnéztük a templomot is.
Ezután sétálgattunk még a városban (eddigre már elállt az eső, sőt mikor fent voltunk a harangoknál, már akkor sem esett).
Majd haza mentünk, mert Anett-nek mennie kellett dolgozni.
Majd haza mentünk, mert Anett-nek mennie kellett dolgozni.
A délutáni program Nikinek, Luis-nak és nekem Cobh volt. Ez egy kis falu, kb. 25 perc vonatútra Cork-tól. Mielőtt a 16 órási vonatra felültünk, beültünk egy bárba, mivel az előző vonatot szerencsésen lekéstük. Ez a bár is furcsa volt, nagyon hasonlított egy otthoni kocsmára, csak itt a padlón padlószőnyeg volt. Volt benne egy öreg TV, amin valami meccs ment, és (rajtunk kívül) mindenki azt bámulta, hangosan kommentálta, éljenezett, vagy éppen fújjogott, ha arról volt szó.
Tehát a 16 órás vonattal elmentünk Cobh-ba. Útközben mocsár vagy láp mellett vitt az utunk. Furcsa volt nagyon. Ha tél lett volna, egy koszos gleccsernek gondoltam volna.
Ez a falu arról híres, hogy annak idején a Titanic itt állt meg utoljára, mielőtt elsüllyedt volna. (Cobh 1850-től az 1920-as évek végéig a Queenstown nevet használta.) Maga a Titanic nem jött be oda, hol ma a múzeum van, hanem itt az utasok kisebb hajókba szálltak, ami kivitte őket a nyílt vízre a Titanic-hoz.
Ha nem északon lennénk, akkor egy hangulatos tengerparti üdülőhelynek is beillene a város.
Megnéztük a múzeumot, aminek a belépőjén mindenkinek egy, a Titanic-on utazó valós személy neve szerepelt. Később, a kiállítás végén el lehetett olvasni az adott ember rövid életét, és megtudhattuk, hogy abban a valónkban túléltük-e a katasztrófát.
Én Elen Corr voltam, 17 éves amikor a Titanicra szálltam, túléltem, és utána még jó sokáig éltem.
A kiállítás nem volt egy nagy attrakció, de el kell ismerni, hogy a belépőjegyes körítés igen ötletes. Túl sok újdonságot sem tudhattunk meg ahhoz képest, ha mondjuk valaha már végignéztünk legalább egy, a Titanic-kal foglalkozó dokumentumfilmet. Azért volt érdekes, mert a móló, ahol beszálltak a kisebb hajókba, még mindig megvan (persze az idők során korhadt nem is keveset), illetve régi fényképek alapján be lehetett állni bizonyos pontokra, ahonnan X vagy Y utas vagy hozzátartozója állt és látta a tengert. A jegyeladó épület ugyanaz, mint akkor is volt, csak felújították, és ugye benne rendezték be a kiállítást.
A móló, innen ment a kis hajó a Titanichoz
A kis hajó útja a Titanichoz
A képen a boltíves ablak mellett álló kalapos személy lábnyomában állsz, ha ez előtt a tábla alőtt állsz.
Innen aztán enni mentünk, mert addigra már mindannyian nagyon éhesek voltunk. A Rob Roy nevű, a St. Colman’s Catherdral tövében lévő étterembe ültünk be. Először a vacsorát kint ettük meg az utcai részen, ahonnan szép kilátás volt lefelé a tenger felé, a kis utcákra és felfelé a domb tetején lévő katedrálisra is. De aztán a desszertre be kellett mennünk, mert elkezdett zuhogni az eső. Nem is tudom, hogy egyáltalán ettünk volna-e desszertet, ha nem kezd el zuhogni az eső.
Mikor nagyjából elállt, felsétáltunk a St. Colman katedrálishoz. Sajnos eddigre már rég zárva volt, így bemenni nem tudtunk.
A vízköpőből még csöpögött az eső.
Elvan a gyerek ha játszik... :-)
Innen aztán már csak visszafelé sétáltunk.
Az utolsó előtti vonattal, valamikor este 9 után mentünk haza.
Utána még elmentünk bárokba, élő ír zenét hallgatni, de nem volt nagy szerencsénk, mert itt a bárok korán zárnak, hajnali kettőkor vége a mókának, megy mindenki haza. Szóval az elsőben még meg tudtunk hallgatni pár dalt, de utána már csak a lejátszóból ment valami zene, így átmentünk egy másik helyre, ahol meg már nem volt kiszolgálás sem, csak megvárták, hogy akiknek még van, megigyák, majd elmenjenek. Így tovább álltunk egy harmadikba, ahol élő zene már szintén nem volt.
Hajnali 2 után értünk haza.
2013. 07. 29.
ORK BGY 08:09(-1) 10:30
Hajnali kettőkor feküdtünk le tehát, miután elbúcsúztunk Luis-tól. 04:25-kor keltünk, elbúcsúztunk Anett-től is, majd a 05:05-ös busszal mentünk ki Nikivel a reptérre. Helyi idő szerint 06:45-kor volt a gépünk. A reptéren találkoztunk egy régi csoporttársunkkal, Marina-val, akivel együtt csináltuk a tréninget Hahn-ban.
A repülőnkön meg a No3 is egy volt csoporttársunk, Jennifer volt.06:45 helyett 07:09-kor indultunk csak. Az utat kb. végigaludtam. Bergamo felett jött a hír, hogy „Go Around”-unk van, azaz vissza kellett emelkednünk, mert nem engedtek leszállni minket, mert az előttünk lévő gépnek „Bird Strike”-ja volt, azaz „megtámadták” a madarak. Ez azt jelenti, hogy madarak nekicsapódtak a gépnek, lehet ez bárhol, az orrnál, ahol az időjárás érzékelő radar van, a pilótafülke ablakai, a gép törzse bárhol, vagy éppen belerepülhettek a hajtóműbe is. Szóval minket emiatt nem engedtek leszállni, ezért kellett visszamenni és körözni a levegőben. Mi Nikivel örültük volna, ha benyögik, hogy le sem szállhatunk, és Bologna-ba küldik tovább a gépet leszállni, de nem ez történt. Emiatt viszont később szálltunk le. Elmentünk a mosdóba, vettem reggelit, és a 11:04-es shuttle busszal mentünk Milano Centrale-ba. Itt kezdtünk el izgulni, hogy az autópálya nehogy megint be legyen állva, mint a múltkor, mert akkor lekéstük volna a vonatunkat. 12:05-re értünk oda, és 10 percünk maradt, hogy felüljünk a vonatra. Ez nagy rohanást eredményezett, mert ez a pályaudvar nagyon nagy. Szerencsére a vonat közel állt ahhoz, ahol felértünk a lépcsőn, gyorsan megkerestük a kocsinkat is. Mivel kb. 5 perccel később indult, még le is tudtunk ülni, mielőtt kigurultunk az állomásról. Ez is gyorsvonat volt, FrecciaRossa. 13:15-re voltunk vele Bologna-ban. Kb. délután kettőre itthon is voltunk.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni
a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook
oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel
találkozhatsz!
LINKEK:
Cork MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cork
Titanic ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/RMS_Titanic
Cobh ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Cobh
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése