Antonijev Rov - Idrija, Szlovénia

A higany öröksége - Antonijev Rov (Antal átjáró)

ANTONIJEV ROV
Antal átjáró

Cím: Kosovelova 3, 5280 Idrija, Szlovénia

Telefon: ++386 5 377 11 42, ++386 31 810 194
Fax: ++386 5 377 11 42
e-mail: antonijev.rov@siol.net
Hivatalos honlap: www.antonijevrov.si

Idrija

A körülbelül 12 ezer lakosú Idrija magas hegyek között egy völgyben fekszik, az ide vezető szerpentines úton vezetni külön élvezet. Olyan, mintha a világtól elzárt vidék lenne, pedig Ljubljana-ból is könnyen elérhető.

Idrija 2012-ben került fel az UNESCO Világörökségi listájára higanybányái révén a spanyolországi Almadén városával együtt 1313rev azonosító számmal. Ez a két város volt a világ két legnagyobb higany kitermelője. A bányászat hatása nemcsak az iparra és a gazdaságra, de a hagyományokra, a városok társadalmi életére is kihatott. A bányaváros változatos emlékeket őriz, melyek közt megtalálhatóak bányaaknák, azok galériái és felszíni létesítményei, valamint olyan városi, infrastrukturális létesítmények is, melyek a higanytermeléssel kapcsolatosak.

Idrija 5 dologról nevezetes:

- a higany
- az özvegyek
- a csipke
- a žlikrofi (ez egy étel) és
- a kórház.

A higanybányászat kb. 500 éves története gazdag örökséget hagyott a városra és környékére.

Gewerkenegg vár

Idrija egyik legfeltűnőbb, messziről is látható épülete a Gewerkenegg vár, mely a díjnyertes Városi Múzeumnak (és a zeneiskolának is) ad otthont. Mellette-alatta folyik az Idrijca folyó. Mi ide jöttünk először. A vár 1533-ban épült, neve a német bánya vagy bányavállalat (gewerke) szóból és Jurij Egg Habsburg kormányzó helyettes nevének összevonásából ered. Ő volt a vár építése idején a felelős a bányák működéséért. Az épületet először búza és higany tárolására használták, később itt működtek a bányászati hivatalok, még később más vállalatokat, iskolákat és lakónegyedeket is kialakítottak benne. Mai arculata a 18. századból származik, akkor barokk stílusban újították fel. Az 1990-es évek elején újra felújították. 1953 óta itt működik az Idrijai Városi Múzeum és a zeneiskola is. A Városi Múzeum kiállításai 26 szobát töltenek meg. Látható itt ásvány- és kőzettani gyűjtemény, valamint 2008 óta csipke kiállítás is, mely a 17. századtól napjainkig mutatja be a helyi csipkeverés történetét.

Higanybányák

Ha Idrija-ba látogattok, ki ne hagyjátok a higanybányákat, ezeknek köszönheti leginkább Idrija nemzetközi hírnevét. Itt található a világ második legnagyobb higanybányája. Ebben a történelem és a szerencse is szerepet játszott. Az egyetlen folyékony fém, a higany felfedezése 1490 körül történt, amikor a legendák szerint egy vödörkészítő mester épp egy kis patakban próbálta ki az új vödrét, látta, hogy a hegyből különlegesen csillogó dolog csordogál. Ez a csordogáló folyadék volt a higany, amely feltehetően 235 millió évvel korábban képződött itt az intenzív tektonikus és vulkáni tevékenység következtében. A felfedezés nyomán 1500 kis bányát és egy olvasztóüzemet hoztak létre, és nagyon hamar megkezdődött a higanyérc, a cinóber (HgS) bányászata a földből, mely fél évezreden át meghatározta Idrija és lakóinak életét. Az évszázadok során mind mélyebbre vájták a tárnákat, melyek elérték a 382 méteres mélységet. A világ higanyszükségletének mintegy nyolcadát ez a bánya biztosította. Az osztrák császári kamarilla 1575-ben helyezte fennhatósága alá a várost és a bányát is, és ez így volt az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig, 1918-ig. Az első világháború után Olaszország szerezte meg, a második világháború után Jugoszlávia lett az új gazda. 1991-ben lett a független Szlovénia része.

Antonijev Rov
Antal átjáró

Mi az ANTONIJEV ROV-ba (Antal átjáró) mentünk. Csak ajánlani tudom, nagyon jó program! A kb. 1,5 órás bányalátogatás a Šelštev nevű épületben kezdődik, ami egykor a regisztrációs iroda volt; itt jelentkeztek be, illetve ki a műszakból a bányászok. Ha valaki nem jelentkezett ki, az nem jelentett jót. :-( Ugyanebben az épületben volt orvosi rendelő is, és pár bányász is lakott itt. A program egy videóval kezdődik. Utána védőfelszerelést kaptunk; kabátot és sapkát, és egy tök jó fej idegenvezetőt, Tomaž-t. Rengeteg információval, sok jó sztorival, és viccekkel szolgált. Nagyon élveztük a bányajárás minden percét.

A látogatás a bánya egykori főbejáratánál kezdődik, az Antonijev Rov-nak (Antal átjárónak) nevezett résznél, mely Idrija elképzelhetetlenül kiterjedt földalatti világának legrégebbi szakasza. (700 km bányaaknát és járatokat vájtak a bányászok Idrija városa alatt!!! A bánya legmélyebb része elérte a 382 méteres mélységet.) Láthatjuk, hogy 1500-ban hol kezdték a bányászatot, és hogy milyen fejletlen felszereléssel dolgoztak az akkori bányászok. Láthatjuk azt is, hogy hogyan alakult az évek során a „védőruházatuk”. Azt is láthatjuk, hogy hogyan juthattak előre a ranglétrán.

Šelštev, az egykori regisztrációs iroda,

ma itt kezdődik a kaland egy filmvetítéssel

A bánya bejárata

Srečno = Jó szerencsét

A kezdeti időszakban ilyen "védőfelszerelésben" dolgoztak a bányászok

Később már kaptak kemény védősapkát

Ahonnan kitermelték a köveket, azokat a járatokat visszatöltötték

Ő volt a felügyelő

Telefonja is volt

Rakodó lapát

Ez a védősapka már szénszűrőt is tartalmazott, így friss levegőt lélegezhettek be a bányászok

A bemutató hang és látvány elemeket is tartalmazott, mint a füst is.

Nagyon érdekes!

Ez a világító tábla és a vele járó hangok mutatták be, hogy egy robbantás milyen zajjal járt

Újoncként csakis csille tologatóként kezdhették a karrierjüket

Ha kitolták a csillét, kiürítették, és mentek vissza az újabb körre

Ilyen raktárakban tárolták a robbanószereket

Az ebédszünetet is lent a bányában töltötték

Megengedett volt bort inniuk, ez segített nekik lepucolni a lerakódott port és ártalmas anyagokat a szájukból, szervezetükből. Napi 2 liter bort is megittak fejenként!!!

A wc

Egy nagy vödör volt, amit bizonyos időnként kiürítettek. 

Nem a bánya területén, mert az lazította volna a talajt és beomláshoz vezethetett volna

Lejárat

A járatok visszatöltéséhez sűrített levegőt használtak

A lenti séta után egy jó kis lépcsőzés várt ránk

A bányászok is legalább ugyanennyit lépcsőztek a megerőltető munka után

Higany

Ebben a bányában a higany kétféle formában is előfordul; a jobban ismert folyékony formában, valamint az itt rendkívül jó minőségben fellelhető cinóber érc formájában is. Ez utóbbi higanytartalma eléri akár a 78%-ot is. A bánya a működése során megdöbbentő mennyiségű higanyt adott, a világ teljes higanykitermelésének 13%-a innen származott. (147000 tonna higanyt nyertek ki a higanyércből, a cinóberből. 3 millió palack higanyt adtak el szerte a világon.) A 18. század vége volt a bánya egyik legaktívabb időszaka, ekkor Idrija önmagában a Habsburg Birodalom gazdasági összteljesítményének 5%-át adta. Ez akkora összeget jelentett, amit arányaiban napjainkban lehetetlen lenne megvalósítani. Aktív időszak volt még a Vietnámi háború (ekkor Amerika vásárolta a higanyt), majd a világháborúk időszaka is.

Szent Háromság kápolna

A bánya utolsó állomása a földalatti Szent Háromság kápolna. A kápolnában Szent Achatius (Ákos) és Szent Barbara (Borbála) szobrait is láthatjuk, ők a bányászok védőszentjei. Szent Barbara a bányászok és minden olyan szakma védőszentje, akiket a hirtelen halál fenyeget. A higany érc felfedezése 1508-ban Szent Achatius napján történt, ezért köszönetképpen az Idrija-i bányászok Szent Achatius-t védőszentjüknek választották.

Szent Achatius (Acatius, Agathius, Ákos) a 4. században élt bizánci vértanú. A legenda szerint Ákost és katonatársait Hadrianus császár vezényelte az Eufrátesz vidékére a lázadó népek megfékezésére. Vezérüknek, Ákosnak megjelent egy angyal, és kilátástalan helyzetükben győzelmet ígért, ha Krisztushoz imádkozik. A győzelem után valamennyien megkeresztelkedtek. Mikor ezt a császár megtudta, az Ararát hegye alatt valamennyit tövissel megkoronázták, hegyes náddal átszúrták és keresztre feszítették. Keresztre feszítésük idején a nap hatodik órájában nagy földrengés támadt, ők azonban félelem helyett azoknak testi-lelki egészségéért, boldogulásáért imádkoztak, akik majd a későbbiekben böjttel és hallgatással hozzájuk könyörögnek. A kilencedik órában kiadták lelküket. A legenda beszámol arról, hogy fogvatartásuk alatt az angyalok óvták és vigasztalták őket, testüket egy újabb földrengés tépte le a keresztről. Angyalok földelték el őket. Ezt a napot a Tízezer Vértanú ünnepe gyanánt is számon tartották.

Szent Barbara/Borbála (neve a Barbarus, azaz barbár szó nőnemű alakja) a 4. században élt vértanú egy pogány apa nagyon szép leánya volt. Valahányszor az apa kereskedelmi útra ment, leányát egy magas toronyba zárta. Egy ilyen távollét alkalmával Borbála felvette keresztséget. A Szentháromságba vetett hite jeleként a torony falába, amelyen addig csak két ablak volt, vágatott egy harmadikat is. Atyja hazatérve az ablakok számából fölismerte, hogy leánya elhagyta ősei hitét. Emiatt azonnal meg akarta ölni, ám Borbálának sikerült elmenekülnie, mert a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte.

A hegyek között egy barlangban rejtőzött, de egy pásztor elárulta atyjának a rejtekhelyet. A pásztor árulásának büntetéseként Isten a bárányait ganajtúró bogarakká változtatta. Ez azonban nem tartotta vissza az atyát attól, hogy leányát a bíró elé hurcolja.
A bíró megfélemlítésül keresztényeket gyötörtetett Borbála szeme láttára a legválogatottabb kínzásokkal. Krisztus azonban erőt öntött lelkébe, s hogy ne féljen, társnőnek adta mellé Juliannát.
A város kormányzója akkor a megszégyenítés eszközéhez folyamodott: megparancsolta, hogy ruhátlanul pellengérezzék ki a piacon, minden kíváncsi tekintet prédájául. Borbála azonban most is az Úrhoz menekült, és meghallgatásra talált: a földből felszálló köd és az égből leereszkedő felhő úgy beburkolta a testét, mintha teljesen föl lett volna öltözve. Végül a bíró fővesztésre ítélte, és ekkor történt a legszörnyűbb: az apa, aki korábban esztelen féltékenységgel óvta a leányát, most maga ragadta meg a kardot és fejezte le. Mikor azonban hazafelé ment, villám sújtotta őt, és nem maradt belőle más, csak egy maréknyi hamu.
Egy Valerianus nevű ember gondoskodott arról, hogy Borbála és a vele együtt lefejezett Julianna teste méltó temetésben részesüljön. A sírnál pedig hamarosan megkezdődtek a csodák.

Bal oldalon Szent Achatius, jobb oldalon Szent Barbara szobra

Tomaž elmondta, hogy a ruhájukon azért van 28 gomb, mert Szent Barbara 28 éves korában halt meg.

Végül miután kibújtunk a kabátból és védősapkából, még egy kis bemutatót kaptunk.
Ezekben az edényekben jobbra víz, középen higany van. A higanyt tartalmazó sokkal nehezebb, kb. 13-14-szer több a súlya, mint a vízé.
A bal oldaliban higany van, és benne egy vasgolyó. A vasgolyó úszik a higany felszínén, tanúsítván, hogy a higany sűrűsége mennyivel nagyobb.

A vörös kő a cinóber

A higanyt ilyen palackokban szállították.
Kicsinek tűnik, de ne feledjük, hogy a higany súlya hányszorosa ugyanennyi víznek!!!

A bányalátogatás után újra nekiindultunk a városka utcáinak. Itt tényleg minden a higanyról szól.

Ebben az épületben a bányászok búzát és egyéb gabonaféléket tároltak. 1769-ben épült.

A színház 1770-ben épült és ez Szlovénia legrégebbi színház épülete. Ma moziként működik.

Ez a turista információs iroda. Előtte a teret "higany cseppek" díszítik.

Városháza

Francis' Shaft

Cinóber szállítótorony

Az akna bejárata 1792-ben épült, és még ma is használatban van.

Az épület ma múzeum, 29 a bányászattal kapcsolatos gép látható benne.

A bányászathoz kapcsolódóan érdemes megnézni egy bányászházat, mely a 18. században épült, de a mai napig megőrizték eredeti formájukat. Ötvöződnek benne Idrija építészeti és bányászati kultúrájának elemei. A völgyben álló épület nagy része fából készült, sok kis ablaka egy monumentális épület benyomását kelti. A legtöbb bányász nem engedhetett meg magának saját házat és veteményeskertet. Egy ilyen épületben több bányászcsalád együtt, igencsak szűkösen élt itt. A 19. században 16 ember lakott itt, meglehetősen szerény körülmények között. Még ahhoz is hatalmas kreativitásra volt szükség, hogy a kicsi szobákban az ágyaknak helyet találjanak, ezért a gyerekek nyaranta sokszor a ház padlásán aludtak. A helyiek viccesen azt szokták mondani, hogy a bányászoknak pont azért volt olyan sok gyerekük, mert helyhiány miatt nem tudtak mást csinálni, mint minden este összebújni a párjukkal. Nem volt ritka a 6-7 gyerek egy családban!!

Özvegyek

A higany, ez a nehézfém, amely szobahőmérsékleten folyékony és nagyon sajátos kémiai és fizikai tulajdonságokkal bír, egyúttal veszélyes szennyező anyag is, amely igen ártalmas lehet az emberi egészségre. És itt el is jutunk Idrija másik jellegzetességéhez, az özvegyekhez. A bányászok korán haltak, már a 30-as éveikben. Pótlásukra új bányászok jöttek, akik nem engedhették meg maguknak, hogy saját házuk legyen, így a keresetük egy részéért cserébe beköltöztek egy-egy özvegyhez. Persze hamarosan összemelegedtek, összeházasodtak, így gyakran előfordult, hogy egy nő háromszor-négyszer is megözvegyült.

Csipkeverés

Idrija-ban a bányászat és a csipkeverés története összefonódik. Míg a férfiak a bányában dolgoztak, a feleségek, lánygyermekek otthon a házimunka mellett csipkeveréssel foglalatoskodtak. Ez a tevékenység azóta népművészeti ággá fejlődött. Az Idrija-i csipkét először a 17. század elején említi írott forrás, de eddigre már régi hagyományai voltak a vidéken, és az egyik legfőbb árucikknek számított. Egykor hobbiként kezdődött, de később a családok második megélhetési forrása lett. 1876-ban nyílt meg az első csipkeverő iskola a városban, mely még ma is működik.
Az Idrija-i csipke néprajzi szempontból óriási jelentőségű, a világ legfontosabb népművészeti emlékei közé sorolják.

Ebben az iskolában működik a csipkeverő iskola is

Itt igaz, hogy lépten-nyomon csipkébe botlasz :-)

Kórház

Nem beszéltem még a kórházról. A higanyt jelentős mennyiségben és hosszú időn át csak nagyon kevés bánya termelte világszerte, ezek közül az egyik legnagyobb Idrija volt. Ez a bányaváros már a középkor óta foglalkozott higanykitermeléssel. A higany egy viszonylag ritka fém, amelyeknek az alkalmazása már régóta pótolhatatlan különböző mechanikai, kémiai és ipari folyamatokban.

Az arany a higannyal amalgámot képez, ezért vele a szemcse vagy por nagyságú aranyat a homoktól, kőtörmeléktől el lehet választani. Ezután a higanyt hevítéssel elpárologtatják és tiszta arany marad vissza. Ezt a módszert alkalmazzák pl. a brazil aranymosók de a magyar aranyászok is így jártak el a múltban.

A higany ugyanakkor veszélyes szennyező anyag, amely igen ártalmas lehet az emberi egészségre. A higanymérgezés első jele már 3-4 bányában töltött munkahét után megmutatkozott; kihullott a bányászok foga. Majd súlyos idegrendszeri elváltozásokat okozott; fejfájást, remegést, húgyhólyaggyulladást, valamint emlékezetvesztést. A bányászok gyakran voltak ingerlékenyek, idegesek. A tüneteket sokszor alkohollal „kezelték”. A kórházban elsősorban a higanymérgezett bányászok különböző tüneteit kezelték.

A bányászok egyébként váltott műszakban dolgoztak, és az évnek csak kb. 8-9 hónapjában. A téli-tavaszi csapadékos/olvadásos időszakban veszélyes lett volna ásni, mert a bánya könnyen rájuk omolhatott volna.

A domb tetején a Szent Antal templom

Munkás Szent József templom

žlikrofi

A bányász családoknak munka és a kézműveskedés mellett enni is kellett. Nem mellesleg a bánya- és városnézés után nekünk is. :-) Idrija jellegzetes étele a žlikrofi. Ez egy tészta étel, amit tört krumplival, hagymával és baconszalonnával töltenek meg. (Sokan az olasz tortellinihez szokták hasonlítani, de azon kívül, hogy egyik is, másik is töltött tészta, nem sok közük van egymáshoz.) A žlikrofi tölteléke mindig ugyanaz: tört krumpli, hagyma, bacon, és fűszerek keveréke, amit tésztába töltenek és megfőznek. Az étel variációit és különlegességét a hozzá adott különböző szószok adják, melyek jó része húsos. A hús lehet bármi; sertés, marha, birka, de akár nyúl is. Egy átlagos étteremben is legalább fél tucat szósz közül választhatunk, jobb helyeken akár 10-12 féle szósz is előfordulhat. (Édes változata is van, darált dióval.)

Ez volt az első olyan szlovén étel, ami 2010-ben Európai Uniós védelemben részesült. A szlovén földművelésügyi minisztérium már 2002-ben védelem alá helyezte.
Az éttermet az Antonijev Rov-ban ajánlották, ugyanannak a épületnek az első emeletén a Santa Barbara nevű hely. Ugyanitt szobát is lehet bérelni. A hely annyira új, hogy kb. 10 nappal ottlétünk előtt nyitották meg.
Nem volt kérdés, hogy helyi specialitásokat eszünk, így egy vegyes szalámi és sajt tállal kezdtünk, majd egy erdei gombalevessel folytattuk, és egy csomó féle žlikrofi-val zártunk. Nem vagyok egy tésztarajongó, de ez nagyon finom volt; egyrészről a tészta nagyon puha, másrészről a tölteléke nagyon finom. És érdekes volt, hogy hogyan módosul az íze, ha más szósz jön mellé.

Assorted sliced cold meats a la Barbara

Vegyes hideg felvággottak Barbara módra

Mushroom soup with buckwheat

Gombaleves hajdinával

Miners' (three course gourmet special)

Bányászok eledele (három fogásos ínyenc specialitás)

Annyira jóllaktunk, hogy desszertnek már nem maradt hely.

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod a linket másokkal is. A cikket viszont légy szíves, ne másold!

Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, a blog youtube csatornáján vagy a TikTokon, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK:

Idrija MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Idrija

Szent Barbara/Borbála MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Borb%C3%A1la
Szent Barbara/Borbála MAGYARul: http://www.katolikus.hu/szentek/1204-235.html
Bányászház ANGOLul: http://www.muzej-idrija-cerkno.si/index.php/en/locationsexhibitions/permanent-exhibitions/miners-house.html
Földalatti Szent Háromság Kápolna ANGOLul: http://www.antonijevrov.si/index.php/en/did-you-know/underground-chapel-of-the-holy-trinity

(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)