Szent Iván éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó
éjszakát nevezik Magyarországon. Ezt a napot nyárközépnek is nevezik,
országonként más-más nevet adtak neki attól függően, hogy a nyárközéphez vagy
Szent János napjához kötötték. Június hónapot Magyarországon Szent Iván havának
is hívják. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered,
illetve a János névnek szláv formájából. A történészek szerint ez a
legpogányabb ünnep, pedig Keresztelő Szent János egyházi ünnepnapjához kötődik.
Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja
el, mivel az június 21-re esik a Föld északi féltekén. Korábban a csillagászati
nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága
és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep.
A napfordulóhoz világszerte világi és egyházi ünnepek
kapcsolódnak, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára
a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt.
Európa szerte -különösen az északi és a szláv népek- Szent
Iván varázslatos éjszakáján mágikus praktikákat gyakoroltak, amelyek az
egészség megőrzésével, megtisztulással, újjászületéssel, gyógyítással, valamint
szerelemmel, házassággal és a termékenységgel voltak kapcsolatban.
Szent Iván éjjelének elmaradhatatlan kelléke a tűz. Mivel az
éjszaka a sötétség és a halál birodalma, a fény pedig a megújulás, ezért ezen a
napon az emberek éjjel hatalmas örömtüzeket raktak/raknak, hogy elűzzék a
sötétséget. A tüzet körbetáncolták. A bátrak átugorhatják a tüzet, a még
bátrabbak pedig parázson járva tisztulhatnak meg az ártó szellemektől.
Nürnberg Ziegelstein részén, a nagy térre 24-én estére volt
meghirdetve az ünnep. Egész nap aggódtak a környékbeliek, hogy vajon lehet-e
majd tüzet gyújtani, mert olyan iszonyatos erős szél fújt.
Már délután kipakolták a sörpadokat és asztalokat,
kitelepült a sörcsap, beizzították a kemencét, sült a friss buci, amibe a
grillezett kolbászkák kerültek.Felállították a farakást, és várták az éjt, illetve a szél elcsendesedését.
 |
| A szervezők söröskorsói |
 |
| A szervezők poharai (a nevük belegravírozva) |
 |
| A szervezők sörösüvegeinek dugója (hogy ne szálljon bele a darázs és egyebek) |
A szervezők egyenpólója (más a felirat nőkén és a férfiakén)
Szerencsére a szél alábbhagyott annyira, hogy tüzet lehetett gyújtani. Itt nem szokás a tüzet körbetáncolni, átugrani, és parázson járni sem.
A hegyekben felénk (bajor és osztrák részen is) is raknak tüze(ke)t, méghozzá nagy - messziről jól látható legyen - alakzatok készülnek. Minden évben más. Van is egyes helyeken verseny ebből. Csapatok verbuválódnak össze, szigorúan tilos elmondani, hogy az évben éppen milyen alakzatot fognak az éjjelre kirakni és azt meggyújtani. Még a csapattagok feleségei sem tudhatnak róla, hogy ne szivárogjon ki a másik csoporthoz a téma. Nem veszélytelen a magasban az előkészület, majd a tűzgyújtás sem! Annál csodálatosabb azon az éjjelen az élmény!
VálaszTörlésMár évek óta készülünk személyesen is résztvenni ezen az éjszakán, de mindig valami közbejön, az idén is így volt. Talán majd jövőre. És akkor írok majd róla a blogomban. :-)
De jól hangzik! :-) Várom majd a beszámolót!
TörlésItt majd állítólag a májusfa-szerűséggel lesz valami hasonló. Hogy titokban készülnek, felállítják, majd őrizni kell, mert az "ellenséges csapatok" megpróbálják majd ledönteki, megrongálni, stb. És ez majd kb. 3 hét múlva lesz. Már várjuk! ;-)
Én csak napéjfordulónak ismerem, otthon még soha nem hallottam, hogy ünneplik és csak "Szentivánéji álmot" ismerek (de soha nem tudtam, mi lehet az a Szentiván éj). :-)
VálaszTörlésItt a Sonnenwende napján nagy farakásokat gyújtanak, de még soha nem voltam. Jó lenne egyszer ott lenni.
Remélem, egyszer sikerül, és akkor majd írsz is róla!
TörlésValó igaz, hogy otthon nem annyira elterjedt az ünneplése, bár én sokat hallottam már róla. Vannak ismerőseim, akik ilyenkor felmennek egy hegytetőre, ott is éjszakáznak, ezzel ünneplik a napfordulót.