Castell’Arquato Olaszországban, Emilia-Romagna régióban,
Piacenza megyében található. Lakosainak száma nincs 5000 fő sem.
Castell'Arquato a Colli Piacentini (Piacenza-dombság)
területén fontos bortermelő hely. A Colli Piacentini legfontosabb borai a
Gutturnio, Bonarda, Ortrugo, Malvasia és Monterosso Val d'Arda.
Castell’Arquato egy festői kis hegyi település, mely
megőrizte a X. századi, középkori, hagyományos építészeti jellegét. A város
fölött magasodik a Rocca Viscontea (Visconti vár), melyet ma már a település
vesz körbe, a középkorban azonban az erőd falain belül épültek fel a házak,
ahol a helyiek biztonságot találtak a betolakodók elől.
Forrás |
Története
Castell'Arquato eredete bizonytalan. Úgy vélik, hogy
eredetileg római katonai település (castrum) volt. A római császári korban egy
kis vidéki településsé fejlődött, a Piacenza és Parma felől a Ligur-tenger felé
vezető útvonalaknak köszönhetően.
Castell'Arquato első történelmi említése (akkor még La Pieve néven) a VIII.
századból való.
A települést úgy tűnik, hogy egy „nemes és erőteljes Magnus
nevű nagyúr” építette. Ő építette a négyzet alapú kastélyt és a templomot „Mater
Dei tiszteletére” (756-758). Abban az időben Castell'Arquatónak hadserege
(Castrum), mezőgazdasági szervezete (Curtis), igazságügyi közigazgatása (Curia)
és vallási közigazgatása is (Pieve) volt.
Mielőtt 789-ben Magnus meghalt, a várost, a Santa Maria
templomot és a javakat Piacenza püspökének adta, és Castell'Arquato fontos
szabadságot szerzett mint Pieve.
1204-től 1207-ig Piacenza püspöke -Grímio- Castell'Arquatót
választotta otthonául. A falu ezáltal még függetlenebbé vált Piacenzától.
A falu a Scotti majd Visconti családok szövetségese volt.
Luchino Visconti volt a felelős a Rocca 1342-től kezdődő
építéséért.
1416-tól 1470-ig a város neve Castel Visconti volt.
1541-ben III. Pál pápa kijelentette a falu függetlenségét.
1543 tavaszán ellátogatott Castell'Arquatóba, ahol a lakosság lelkesen fogadta,
hálásak voltak a Piacenzától való függetlenségért.
1707-ig a Sforzák irányították a települést. A Farnese majd
a Bourbon Ház uralta 1860-ig, mikor Olaszországhoz csatolták.
Látnivalók
Az autót a P3-as parkolóban tettük le. Innen gyalogoltunk be
a központba.
Palazzo Stradivari
A Palazzo Stradivari felé vettük az irányt, melyet a XVIII.
században épített a Stradivari család. A boltívet, mely alatt áthaladunk egy Sárkányölő
Szent György festmény díszíti.
Palazzo Stradivari |
Palazzo Stradivari Sárkányölő Szent György |
Palazzo Stradivari |
Ospedale Santo Spirito
A Szentlélek Kórház a XIII. században épült és a Via
Francigena zarándokait fogadta. Jelenleg múzeum, gazdag kövület-gyűjteménnyel.
Ospedale Santo Spirito |
Piazza Municipio
Megérkeztünk a térre, melyet három fontos épület határol.
Collegiata e Museo
A Szent Mária kollegiális templom (Collegiata di Santa Maria), amely története a VIII.
század végéig nyúlik vissza, amikor még keresztelő-templom volt. Bal oldalán a román
„Paradise Portico” a XIV. század végéből való. Négy apszisa van. A belső térben
XII. századi oszlopfőket és szobrokat, freskókat láthatunk. A kolostor késő XIII.
századi.
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Collegiata di Santa Maria |
Palazzo del Podestá
A XIII. században építtette Alberto Scoto, Piacenza ura. Később
a Podestá kormányzati központja.
Rocca Viscontea
A Visconti vár a visconti őrség székhelye volt. Négyszögletes
alaprajzú, négy szögletes toronnyal a csúcspontokon, és egy árokkal, valamint
két bejárattal. 42 méter
magas tornyából jól belátható az egész környék. A Rocca gyönyörű épülete ma a Középkori Múzeum
otthona.
Kilátás a torony közepéből |
Kilátás a torony közepéből |
Kilátás a torony tetejéről |
Kilátás a torony tetejéről |
Kilátás a torony tetejéről |
Középkori kínzóeszközök kiállítása |
Középkori kínzóeszközök kiállítása |
Középkori kínzóeszközök kiállítása |
Középkori kínzóeszközök kiállítása |
A Piazza Municipio környékén is érdemes körbesétálni. Nagyon hangulatos a középkori falu.
Torrione Farnese
A Farnese-tornyot 1527 és 1535 között kezdték el építeni, 1570-ben
készült el. Az impozáns, négyzet alakú épület terrakottaból készült, négy sarkán
kiszögellésekkel, elővigyázatosságként az ellenséges seregek ellen. 20 m magas, öt szintes.
Oratorio di San Pietro
A templom 1594-ben épült. Egyhajós, gótikus homlokzattal.
Festa delle Castagne
A dombról leérve a Piazza Europa környékére, a Festa delle
Castagne e dei ricordi (A gesztenyék és emlékek ünnepe) nevű rendezvénybe
csöppentünk. Pont akkor készülődtek egy körmenetre traktorokkal és vintage
gépekkel. Volt csattogás-durrogás és füst is rendesen!
Több stand is volt, ahol helyi élelmiszereket lehetett
kóstolni és vásárolni.
Enni a Ristorante „Enoteca del borgo” nevű helyre ültünk be.
Nagyon népszerű, az utolsó asztalt csíptük el.
Tagliere di affettati misti Vegyes felvágottas tál |
Tortelli al tartufo con burro fuso e scaglie di tartufo Tortelli szarvasgombával, olvasztott vajjal és szarvasgomba-pelyhekkel |
Fagliere di formaggi misti con miele e marmellata Vegyes sajt-tál mézzel és lekvárral |
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni
a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook
oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel
találkozhatsz!
LINKEK/FORRÁSOK
Castell'Arquato MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Castell%E2%80%99Arquato
Castell'Arquato ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Castell%27Arquato
Castell'Arquato OLASZul: https://it.wikipedia.org/wiki/Castell%27Arquato
Festa Delle Castagne hivatalos honlap: www.festadellecastagne.it
(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)
Ezek az eldugott (olasz) a gyengéim. Több okból is, nincs tömeg, szinte egyedül lehet lenni és elmerülni a múltba, felfedezni dolgokat, amikről nem beszél a tömeg.
VálaszTörlésA Collegiata di Santa Maria fantasztikus! A falfestések bámulatosak!!!
A fecskefarkú vár stílusa tökéletesen simul a már megszokott környékbeli várak stílusához, ahogy a Palazzo Stradivari is.
A nap végére pedig egy gasztro-ünnep. Nekem ennél több nem is kell egy fantasztikus naphoz. :-)
Egyetértünk!
TörlésTényleg egy időutazás volt! És egy fantasztikus nap! :)
Hoppá, kimaradt az első mondatból a falvak szó :-D
TörlésSejtettem, de megértettem így is! ;)
TörlésNagyon hangulatos hely!
VálaszTörlésValóban az :)
TörlésNagyon szép és érdekes hely! A város történetét olvasva érdekes volt belegondolni, hogy ezek a manapság picinek számító települések akkor önállóak voltak, vagy hol ehhez, hol ahhoz a hatalmassághoz csapódtak, és ez alakította a politikai státuszukat is... Elképesztő, hogy ezekről a kicsi településekről külön-külön egy-egy kisebb történelemkönyvet lehetne írni, és ebben a kicsiben valahogy benne lenne maga Itália történelme (tartok tőle, hogy ezt a megfigyelésemet már valahova odakommenteltem a blogodon valamelyik hasonló, helyes olasz kisvárosnál :) ).
VálaszTörlésNekem nem rémlik, de ha mégis, annyi baj legyen! ;)
TörlésEngem még az szokott gondolkodóba ejteni, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy az egykor fontos városból mára már "csak ennyi" maradjon.
Oliver Sacks Antropológus a Marson c. könyvében beszámol egy betegéről, aki Olaszorszgából származott, Firenzétől nem messze. Az illető újra és újra a szülővárosát festette meg, amilyennek gyerekkorában látta - és amilyen már nem volt. Sacks leírja azt a folyamatot is, hogyan ment tönkre a kistelepülés: akkora károkat szenvedett el a II. világháború alatt, hogy nem tudott talpra állni, és lakói elköltöztek a nagyvárosokba, ahol volt munka. Ez ugyan csak egy történet a sokból, de szemléletes. Pl. az, hogy Firenze milyen folyamatoknak köszönhetően körözte le a szomszédos Fiesolét, pedig eredetileg ez utóbbi volt a fejlettebb, már egészen más történet...
TörlésSacks betegének sztorija itt olvasható magyarul: Oliver Sacks: Antropológus a Marson (Osiris, 1999), Álmai vidékén c. fejezet. Egyébként ebben a (nagyon régi, és kellően rövid) blogbejegyzésemben írok erről az egyik bekezdésben, de ha megvan a könyv, abból többet meg lehet tudni: https://eurotripsteptwo.blogspot.hu/2013/01/az-eltunt-ido-nyomaban.html
Ebből is látszik, hogy milyen különleges szerkezet is az emberi agy! Nagyon szépen köszi a szösszenetet, a blogodon pedig elolvasom a sztorit. (Ez a könyv sajnos nincs meg nekem, bár tuti hallottam már róla.)
Törlés