Hétköznapi NagyMenők - Viv

 

Új interjú-sorozat indult a blogon, „Hétköznapi NagyMenők” címmel. Ezekben a cikkekben, interjúkban olyan bloggereket mutatok be, akik ugyanolyan hétköznapi emberek, mint bárki más. Dolgoznak, családjuk van, kirándulnak/utaznak, szeretnek jókat enni-inni, olvasni. És van egy nagy közös szenvedélyük: a blogolás. Mindannyiuk írása rendszeresen megjelenik a Miadéle online magazinban.

 

Csapjunk bele! Mutasd be magad az olvasóknak!

Viv vagyok, bár a magyar helyesírás ellenőrzők szeretik Vívre javítani a nevemet. Amint megismerkedtem a betűkkel, írok. Jobban mondva gépelek, mert igazán nagypapám írógépe hozta meg a szenvedélyem a betűk iránt. Rózsaszín felhőkön álmodó, szenvedélyes és szentimentális, utazni vágyó kávéimádó vagyok. 

Jelenleg három blogot vezetek. A személyes blogom, a Sub Rosa, a „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” Karinthy idézetnek köszönhetően született. A párommal éppen babaprojektbe kezdtünk, amitől teljesen bezsongtam, más témám nem is akadt. A közvetlen ismerőseim már-már a falra másztak tőlem, így keresnem kellett egy másik közönséget. Az évek során lifestyle bloggá nőtte magát.

A Beülősön leginkább gyerekbarát kávézó- és étteremajánlókat találtok. A nagyfiam kétéves korában döntöttem el, hogy összehozom a kellemest a hasznossal: a napi séták, szabadtéri programok során kipróbálok egy-egy beülős helyet, és ha jól éreztem ott magam, bemutatom a többi anyukának. Nyaralásainknak köszönhetően nem csak hazai helyekről olvashattok, hanem számos országból hoztam már és szeretnék még hozni javaslatokat. A 2020-as karantén közbeszólt, így a barátnőmmel, Bakos Patríciával kitaláltuk, hogy egy elképzelt kávézót nyitunk, ahol ő bemutat egy-egy kávéitalt, én pedig leírok egy-egy történetet a betérőkről. Így született meg a novellás blogunk, a Beülős Történet. 

 

Mondj egy dolgot, amit ha az emberek megtudnának rólad, nagyon meglepődnének! 

Amszterdamban kipróbáltam a füves sütit, és elaludtam tőle. Alapjáratban kíváncsi és bevállalós természet vagyok, emiatt szeretem kipróbálni a helyi különlegességeket. Hollandia fővárosában sem maradhatott ki a híres és náluk legális space cake, azaz a füves süti. Korábban mesélték, hogy milyen hatása van egy spanglinak, vártam a felhőtlen lebegést, a végeláthatatlan röhögést, de nálam semmi ilyesmi nem jött el – azt leszámítva, hogy piszok álmos lettem. 

 

Az ugyan nem titok, hogy van egy triszkelion* tetoválás a vállamon. Nem lett szép, kicsi és az alsó csigavonal is kisebb, mint a másik kettő, de érdekes a keletkezése. A tetoválásokkal anyukám révén ismerkedtem meg, mert egy időben ő maga is tetovált. Sajnos ekkor még kiskorú voltam, s mire nekem is lehetett volna, ő addigra abbahagyta. Később, első egyetemista koromban a barátnőm elhívott a nemzetközi Sziget Fesztiválra, ahová – nem meglepő módon – egy tetoválószalon is kivonult. Mivel az első fesztiválom volt, szerettem volna valami módon megörökíteni az emlékét, így egy hirtelen ötlettől vezérelve, igazán át sem gondolva lett egy csúnya triszkelionom.

(*Triszkelion: A triszkelion egy háromtengelyes szimmetriájú alakzat, ami spirális mintázattal van ellátva. Ez lehet akár egymásba kapcsolódó Arkhimédészi spirál, vagy behajlított láb is.)

 

Emlékszel az osztálykirándulásokra? Volt olyan köztük, ami valami miatt maradandó nyomot hagyott benned?

Az osztálykirándulások általában nyomot hagynak a fiatalokban, az emlékezetes és vicces sztorikat még évekkel később is örömmel emlegetik. Nekem a legmaradandóbb emlék Párizshoz köthető, még pedig a 8 órás Párizshoz. Akkor szerettem bele a városba, ahol azóta már többször megfordultam. Összesen 8 órát kaptunk, hogy bejárjuk a város nevezetességeit – zuhogó esőben. Esernyőnk persze nem volt, így kihajtható metrótérképeket tartottuk a fejünk felett védekezésül a hideg esőcseppek ellen. Sétáltunk a Champs-Élysées-n, fotózkodtunk a Louvre melletti Tuileriák kertjében, gyorséttermeztünk a Montmarte-on, felnéztünk az Eiffel-toronyra, miközben a város teljes mértékben elbűvölt s a hatalmába kerített.

Sacré Coeur bazilika
Forrás: Wikipedia Mike Sándor (Sasa1976), Közkincs

Mindig szerettél volna utazni / mi indított el?

Világéletemben szerettem utazni köszönhetően a kalandvágyó szüleimnek. Első, emlékezetes nyaralásom hatéves koromban volt, amikor először láttam a tengert, illetve először ettem kagylót. Sosem fogom elfelejteni, ahogy az Adria partján tátott szájjal néztem, hogyan tépik ketté a citrommal meglocsolt feketekagylókat, és utolsó este milyen profinak hittem magam, ahogy a többieknek magyaráztam, hogyan is egyék.

 

Hogyan döntöd el, hogy hova utazz? 

Általában, na jó, most már mindig a férjem dönt. Ahová ő megveszi a repülőjegyet, vagy lefoglalja a szállást, én oda megyek. Nincs olyan hely, ahová nem szívesen mennék. Különben is szeretem a meglepetéseket. 

 

Volt olyan dal (videoklip) / könyv / film, mely utazásra csábított? 

A legelső ilyen Robin Cook Szfinx című könyve volt. Általános iskolában olvastam, és azóta el szeretnék jutni Egyiptomba. Ez még nem jött össze, mert ugyan leszálltam már az országban (pontosan Sarm es-Sejk repterén, ahol csak átszálltunk egy Jordániába tartó gépre), de arra ugye mégsem mondhatom, hogy voltam Egyiptomban. 

A másik Nora Roberts A tűz leánya című könyve, ami után Írország a szívem vágya lett. Ugyan a Shannon folyónál nem voltunk, ahol a regény játszódik, de Dublinba eljutottam. És igen, Írország ugyanolyan szép és csodás, mint ahogy előtte képzeltem. Néhány éve találtam rá (2017-es változat) a Les lacs du Connemara Michel Sardou szám feldolgozására a Kids United-től, így újra fellángolt bennem a vágy, hogy Írország nyugati részét is körbejárjuk. 

Dublin

 

Ha egy utazás megtervezéséről van szó, akkor a terveid leginkább éttermek / ételek körül forognak, ahol / amelyeket enni szeretnél? 

Kezdetben sosem érdekelt, milyen éttermek vannak az adott helyen. A legolcsóbb, szupermarketes kajákon is eléltem, bár a helyi specialitásokért mindig rajongtam, semmire nem mondtam nemet, amit csak lehetett, kipróbáltam. A kedvenc kóstolásom a tengeri sün volt. A homokra emlékszem, meg arra, hogy olyan volt, mint a velő. Kihalászták, kettévágták, majd tálalták. 

A Beülős óta viszont tudatosan figyelem, milyen helyek vannak, amiket kipróbálhatunk, amikről írhatok majd a blogon. 

 

Milyen az utazási stílusod?

Sosem voltam az az igazi hátizsákos turista, ennek ellenére szeretek körutazásokat tenni. Harmincéves koromban születésnapomra egy Párizs-Rennes-Mont-Saint-Michel háromszöges túrát kaptam, ami azóta is a legszebb emlékeimhez tartozik. Érdekessége ennek az utazásnak, hogy még gimnáziumban láttam a Lopott mennyország filmdrámát, és akkor megfogadtam, hogy a szerelmemmel egyszer elmegyek Abélard és Héloïse műemlékéhez, és viszek egy rózsát. A virág ugyan elmaradt, de ekkor a kisfiunkkal ott álltunk a Père-Lachaise temetőben, ahogy több mint tíz éve elképzeltem. Azóta a gyerekekkel inkább vízparti, pihenős napokat iktatunk be. Félpanziót kérünk, így napközben továbbra is hódolhatunk városnéző szenvedélyünknek. Ilyenkor van, hogy előre megnézzük, mit érdemes megtekinteni, de gyakran spontán találjuk ki, hová is menjünk.

Mont-Saint-Michel

 

Mi a három legfontosabb bakancslistás hely, amelyet szívesen meglátogatnál és miért? 

Egy nílusi hajóút. Nagypapám volt, és fantasztikusnak tartotta.

Szöul. Vagy bármelyik falu, város Dél-Koreában. Túl sok koreai doramát** nézek.

Tokió. S egy eldugott, ám annál finomabb ramenező. Ám, ha már Japánban vagyok, a Fujira mindenképp fel szeretnék mászni. Meg megnézni, honnan is festhette Hokuszai A nagy hullámot Kanagavánál.

Szfinx - Gíza
Forrás: Wikipedia, © Hamish2k

(**Dorama: A dorama egy eredetileg japán televíziós műfaj, bizonyos típusú televíziós sorozatok megnevezése.)

 

Mit szeretnél tanácsolni 20 évvel fiatalabb énednek? 

Csak bátran!

 

Utazási pillanat, melyet sohasem felejtesz el… a legjobb és a legrosszabb? 

Rengeteg felejthetetlen pillanat van az utazásainkról, de nincs olyan, hogy legjobb, vagy legrosszabb. Ami biztos, hogy a legunalmasabb: Pompei archeológiai múzeuma előtt több órát vártunk a fűben fetrengve a lerobbant buszra. Egyébként a buszos utakat mindig megszívtam: hol órákat vártunk rájuk, hol kigyulladt alattunk, hol hasmarsot kaptam rajtuk. 

 

Mi volt a legjobb állatokkal kapcsolatos élmény, amit valaha megéltél utazás közben?

Tudom, hogy szegényeknek nagyon nem jó, de nekem mégis hatalmas élmény volt, amikor 25 éves születésnapomkor delfinekkel úszhattam Máltán. Amióta olvastam Merle Állati elmékét, azóta szerettem volna delfinekkel találkozni. 

A másik csodás élmény Howth kikötőjében történt. Ahogy Ireland’s Eye felé néztünk, a móló szélén egy fóka akart halat kunyerálni tőlünk. 

 

Minden ételélményed megfelelt az elvárásaidnak? 

Dehogy! A legrosszabb Horvátországhoz köthető. A Plitvicei-tavaknál időztünk, és egy délután lementünk a tengerpartra valami finomat enni. Gondoltunk tenger, halászfalu, meg miegymás, akkor csak kapunk valami jót. Hát pont, hogy nem. Így született meg a Beülős legolvasottabb cikke: a mellőzd, ha jót akarsz.

 

Ha csak az étel alapján választhatnál egy országot, ahol egy évig élhetnél, akkor melyik lenne az és miért? 

Egyértelműen Olaszország. Imádom az olasz konyhát, a tésztákat, a friss, zamatos zöldségeket, amiket ott kapni. Viszont nem hiszem, hogy szívesen hazajönnék onnan. 

 

Van olyan recepted, melyet egy utazásról hoztál magaddal?

Jordániából keleti fűszereket hoztam, Franciaországból a tarte receptjét, míg Bretagne-ból a galette szeretetét.

 

Szülőhelyedhez/lakóhelyedhez kapcsolódik valamilyen híres étel vagy ital?

A palóc konyha híres köszönhetően Mikszáthnak. Igaz, hogy szlovák étel, de ha valaki erre jár, akkor mindenképp kóstolja meg a juhtúrós sztrapacskát, vagy a palóc pampuskát (farsangi fánk).

 

Gondolod, hogy a közösségi média megváltoztatta az utazást, és ha igen, hogyan változott? 

Valamilyen szinten igen. Amíg korábban célirányosan keresgéltünk az útleírások között, most sokkal több ajánlatot, érdekességet dobnak fel az algoritmusok a kereséseink, beszélgetéseink által. Sőt, most már lehetőségünk is van követni egy-egy kedvelt vidéket, országot.

 

Jó tanácsod az olvasóknak:  

Utazásaik során ne csak nézzenek, hanem lássanak is, mert csodásabbnál csodásabb felfedeznivalók vannak a világon.

 

Nézd meg az alábbi közösségi csatornákat:

 
Weboldal: https://subrosa.blog.hu
Instagram: @viv.subrosa
Facebook: @viv.subrosa
Twitter: @Golyahozza
Miadéle weboldal: Miadéle | Sub Rosa (miadele.com)

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!