2016. november 29., kedd

Kaiserburg (Császári vár) - Nürnberg, Németország




Kaiserburg

(Császári vár)


Cím: 90403 Nürnberg, Auf der Burg 13.
Tel.: +49 911 24 46 59-0
Fax: +49 911 24 46 59-300
E-mail: burgnuernberg@bsv.bayern.de
Honlap: www.kaiserburg-nuernberg.de

Nyitva tartás: április-szeptember: 9-18 óráig, október-március: 10-16 óráig

Audioguide: német, angol, francia, olasz, spanyol, orosz nyelven (fizetős)

A kastély kertje áprilistól októberig reggel 8-tól sötétedésig, de legkésőbb 20 óráig van nyitva.


Nürnberg


Nürnberg városa Németországban, Bajorország szövetségi tartományban a Pegnitz folyó partján terül el. München után Bajorország második legnépesebb városa, Észak-Bajorország legfontosabb gazdasági és kulturális központja. Nürnberg az egyik leggazdagabb történelmi hagyományokkal rendelkező város Németországban.


Császári vár (Kaiserburg)


Az Óváros fölötti dombon magasodó Császári vár (Kaiserburg) a város jelképe.
A Kaiserburg a középkorban az egyik legfontosabb császári vár volt, 1050 és 1571 között használták.



Két különböző vár is felismerhető a mai erődítményen belül: a régebbi, algrófi, és az újabb, császári vár (balra). Ez a kettő persze összenőtt, illetve további építmények is melléjük épültek, mint például a császári istálló és magtár (jobbra). Középen a Sinwell torony.
A kép forrása: www.kaiserburg-nuernberg.de


1: Belső udvar, 2: Palota, 3: Kétszintes kápolna, 4: Bower (Császári vár múzeuma), 5: Mély kút
6: Sinwell torony, 7: Ötszögletű torony, 8: Walburgis kápolna, 9: Császári istálló, 10: Őrtorony
A kép forrása: www.kaiserburg-nuernberg.de

A város nevét (Nuorenberc = Sziklás hegy) először 1050-ben említi egy dokumentum, amelyben III. Henrik császár egy jobbágya felszabadításáról rendelkezik. A nürnbergi vár nem sokkal ezután már fontos katonai támaszpontként szolgált. A 11. századtól kezdve a város gyors fejlődésen ment keresztül, és Nürnberg komoly gazdasági hatalommá erősödött. Sok német-római császár választotta Nürnberget tartózkodási helyéül, köztük IV. Károly is, aki 1356-ban elrendelte, hogy a mindenkori császárnak Nürnbergben kell összehívnia uralkodása első birodalmi gyűlését.

Zsigmond magyar király és a német-római császár Nürnberg városának adta a német koronázási ékszerek örökös őrzési jogát (Nürnbergi Levéltár), így azokat 1424-1796 között a nürnbergi Szentlélek-ispotály templomában őrizték. (Ennek emlékére másolatuk ma is megtekinthető a vár kiállítótermeiben.)

Egészen 1427-ig várgrófok kormányozták a várost, amikor is az utolsó várgróf, VI. Frigyes eladta címét „Nürnberg város tanácsának“.

Nagyjából az 1470-1530 közötti időszak számít a város virágkorának. Gazdagságát kiváló kézművesiparának és a kereskedelem szempontjából kedvező fekvésének köszönhette. Ebben az időszakban Nürnberg a Német-római Birodalom egyik legnagyobb városának számított.

A harmincéves háború alatt Nürnberg környéke évekig hadszíntér volt. A várost ugyan nem foglalták el, viszont a közelben dúló harcok tartósan gyengítették gazdaságát. A háború után, 1649-ben Nürnbergben került sok az ún. „békevacsorára“ (Friedensmahl), amelynek során a korábban szembenálló felek többnapos vigasságok keretében ünnepelték meg a békekötést.

A harmincéves háború okozta hanyatlás után a 19. század első felében az új közlekedési eszköz, a vasút, valamint, hogy 1806-ban az egykor független császári város a Bajor Királyság része lett, ismét rohamos fejlődésnek indította a várost. A város fejlődése a második világháborúig töretlen maradt.

Nürnberg a nemzetiszocializmus idején a náci propaganda egyik legfontosabb helyszínévé és a náci párt központjává vált. Ezért a nürnbergi óvárost a második világháború során 1945. január 2-án a szövetséges légierő célzott légitámadással megsemmisítette és igen súlyos károkat okoztak a város egész területén is. A károk mértékét az is érzékelteti, hogy a háború után még a szétrombolt város máshol történő újjáépítését is fontolóra veszik a nürnbergi polgárok, akik végül az eredeti helyen történő újjáépítés mellett döntöttek. A város helyreállítása hosszú évekbe és hatalmas összegekbe került.


Schweden- oder Vestnertorbastei (Svédország vagy Vestner kapubástya)

Mi a Schweden- oder Vestnertorbastei (Svédország vagy Vestner kapubástya)-n keresztül mentünk be a várba.  


Luginsland (őrtorony), Császári istálló (ma ifjúsági szálló), Ötszögletű torony

Várfal és várárok

És mit láttunk lent a várárokban az egyik fán?!


Schweden- oder Vestnertorbastei (Svédország vagy Vestner kapubástya)

Sinwell torony


Ez a kapu választotta el a Császári várat (Imperial Castle) az uralkodó adminisztrátorainak várától (Burgrave's Castle) 
   
Heidenturm (Pogány torony)

Sinwell torony, előtte a kútház (balra)

A kútház és a fürdőház

A kútház és a fürdőház (nyáron, a kerítés elbontása után)


Kapu a Császári várba


Belső udvar

Belső udvar

A Palota és a kétszintes kápolna ügyesen alkalmazkodik a magas homokkő domb szabálytalan kontúrjaihoz, melyre építették. A Palota épülete egy alsó és egy felső csarnokból, valamint a lakóépület számos szobájából áll. A legújabb kutatások szerint a Palotát korábban ott lévő épületek fölé emelték 1200 körül, a kettős kápolnával együtt.

Már a 13. század végén elkezdődött egy nagy rekonstrukció. A 19. században, és az 1930-as években megkíséreltek rekonstruálni néhány eredeti késő középkori (1500 körüli) belsőt. 1945 után a második világháború okozta károk miatt a Palotát újjá kellett építeni.


„Császár - Birodalom - Város. A császári vár Nürnbergben”

A „Császár - Birodalom - Város. A császári vár Nürnbergben” című állandó kiállítás értékes alkotásokon keresztül mutatja be Nürnberg aranykorát és a vár egyedi történetét a középkortól a 19. századig.


Császári kastély lovagterme

A látogatás a Császári kastély lovagtermében kezdődik.

Lovagterem

Kilátás a városra a lovagteremből

Átjáró a császári (kétszintes) kápolnába


Kétszintes kápolna

Innen a kétszintes kápolnába megyünk tovább. A kétszintes kápolnák sajátossága, hogy két azonos alaprajzú kápolna található egymás felett, melyek középen össze vannak nyitva. A Császári galériából az államfőnek direkt elérése volt a felső csarnokból a felső kápolnához, így biztosítva nekik az elkülönülést a személyzettől. 1520-ban V. Károly hozzáépített egy fűthető oratóriumot.








A császári galéria emeleti szobái

Innen a császári galéria emeleti szobáiba jutunk. Itt megnézhetjük a palota lenyűgöző méretű és berendezésű lakószobáit és rezidenciáit is.

A Német-római birodalom 1250-ben


Császárok és királyok Nürnbergben






A császári fogadószoba 1855-ben

A császári fogadószoba 1934-ben, illetve az 1945-ös bombázások után

A császári fogadószoba ma, helyreállítva


A császári fogadószoba ma, helyreállítva

Nappali

Nappali


Nürnberg

A korona másolata

Asztaldísz

V. Károly felszentelési érme


Bower - Császári vár múzeuma

Innen a Bower-be, azaz a Császári vár múzeumába jutunk, ahol gazdag fegyvergyűjteményt tekinthetünk meg. A Bower a második világháborúban majdnem teljesen leégett. Később eredeti formájában építették újjá.


Ivó edény



A Vestnertor bástya obszervatóriumának fő órája

Szögmérő műszer










Mély kút

Újra ki kellett mennünk a várudvarra, aminek a közepén található a „Mély kút”. A kastély komplexum egyik legfontosabb épülete a mély kutat rejtő ház. A kétszintes épület a rajta lévő felirat szerint 1563-ből való, és a favázas emeletet teljesen felújították 1951-ben.

Bár a „Mély kút” első dokumentált említése a 14. századra nyúlik vissza, kétségtelenül régebbi. Valószínűleg ugyanabban az időben jött létre, mint a császári kastély első épületei, hiszen a vár saját védett vízellátás nélkül (különösen ostrom esetén) elképzelhetetlen. A kút le fog nyűgözni: a 16. században épült homokkő mellvéd mellől lehet lenézni az aknába, amit több mint 50 méter mélyen vájtak a sziklába. A mélységét több módszerrel is szemléltetik.

A "Mély kút" és a Sinwell torony

Gyertyapróba
(Egyrészt, hogy milyen sokáig tart míg leér, másrészt, hogy mennyire nem látjuk már a gyertyákat.)

Kb. félúton

Egy kivetítőn is követhetjük, 3 kameraállásból a gyertyák útját

VIDEO!!!
A videon láthatjuk (de leginkább hallhatjuk), hogy az ötszöri löttyintés milyen sokára ér le a kút mélyére.



Sinwell torony

A várfal keleti végén magasodik a „Sinwelltorony, mely a 13. század második felében épült. A torony a nevét hengeres formája miatt kapta; jelentése „rendkívül kerek”. A karcsú tornyot négyszögletes kövekből emelték, és az 1560-as évek során bekövetkezett jelentős változások során egy újabb emeletet, tetőt kapott, fölé egy hegyes sisakot. Az új sisak összetett fa állvány szerkezete a belsejében leváltotta az eredetit, amelynek négy kiugró ablakfülkéje volt.

A Sinwell torony védelmi célokat szolgált; mivel nagyon magas, a támadókat már messziről ki lehetett szúrni.

Masszív szerkezetével és eredetileg a torony felénél lévő bejáratával eredetileg tárolóként, kincstárként, vagy börtönként használták. Annak ellenére, hogy milyen védtelenül magasodik ki a torony a várból, egyike volt azon kevés vár épületnek, mely túlélte a második világháborús bombázást. A jelenlegi bejárata az északi oldalán egy meghosszabbításban található. A belsejében lévő fából készült lépcső valószínűleg a 18. vagy a 19. században épült.

Felkapaszkodtunk a „Sinwell” toronyba is. Megéri, mert a várból gyönyörű kilátás nyílik Nürnberg régi városközpontjára, ahol egy érdekes fotókiállítást is megnézhetünk. A képeken láthatjuk, hogy milyen volt a város képe a második világháború előtt, a bombázások után, valamint az ablakokon kitekintve láthatjuk, hogy milyen ma.

Ütött-kopott falépcső








Fényképen láthatjuk a második világháború pusztítását

Az ablakon kitekintve a helyreállított várost láthatjuk


Az ablakokat be is lehet csukni


Ilyen volt a második világháború előtt

És ilyen ma, újjáépítve

Balra a (Heathen) Pogány torony, mögötte a Palota és a Bower

Ötszögletű torony, Császári istálló (ma ifjúsági szálló), Luginsland (őrtorony)

A felújítási munkáltatok miatt körbe kellett menni, hogy a kertbe bemehessünk.







A kastély kertje

A kert áprilistól októberig reggel 8-tól sötétedésig, de legkésőbb 20 óráig van nyitva.
Két kert van tulajdonképpen, át lehet menni egyikből a másikba.
Ez az első kert, ez rózsákkal van tele:






Ez pedig a másik kert, ez vegyes virágokkal van beültetve, és fűvel.

A képet Detlef Klöhn készítette.

A képet Detlef Klöhn készítette.

A képet Detlef Klöhn készítette.


Itt is találkoztunk a mókussal, aki bújócskát játszott velem. Itt a másik oldalról van lefényképezve, én hol jobb, hol bal oldalon láttam kibukkanni a fejecskéjét, illetve a másik oldalon a farkincája végét. Komolyan úgy gondolom, hogy játszott velem, mert ezt hosszú percekig csinálta. :-)




Ez pedig már a várfalon kívül van, egy "vad" kert, de ez is nagyon tetszik.



Egyéb látnivalók Nürnbergben


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!


LINKEK:

A Kaiserburg hivatalos honlapja NÉMETül, NGOLul és OLASZul: www.kaiserburg-nuernberg.de



(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent, S. Gábor, Detlef Klöhn készítette, illetve a Kaiserburg honlapjáról valók.)



2016. november 24., csütörtök

Utazók és turisták - a tundyirasok.wordpress.com oldalon


Az a megtiszteltetés ért, hogy a Tintafolt 2016 novemberi vendégírója lehettem! A cikkem (ugyan mi másról?!) az utazásról szól! Kukkantsátok meg! :-)


(Az eredeti cikk itt jelent meg 2016. 11. 24.-én: https://tundyirasok.wordpress.com/albert-bernadette-utazok-es-turistak/. Mivel már tárolt változatban sem elérhető -hogy ne vesszen el- közzéteszem itt, a saját blogomon.)



Albert Bernadette: Utazók és turisták



November. Lassan év vége. A nyár már rég leköszönt, de az élmények megmaradtak. Legalábbis azok számára igen, akiknek egy kirándulás, utazás nemcsak kiruccanás volt. Vannak, akik jobbnak tartják, ha egy csoporttal együtt látogatnak el egy városba, mások szívesebben indulnak el egymagukban vagy a szeretteikkel. Bernie, aki egyébként utazással kapcsolatos blogot vezet, elmondja nektek, hogy mi a különbség turisták és utazók között. Ha utazni támad kedvetek lessetek be hozzá is, és válogassatok a számos utazási célpont közül. De ne legyetek turisták! Íme, miért ne: 

Képtalálat a következőre: „utazás”

“Nem az tud valamicskét, aki sokáig él, hanem aki sokat utazik.“
A fenti állítás egy török közmondás fordítása, amivel mélységesen egyetértek. Saját magamon, és barátaimon/ismerőseimen is tapasztalom, hogy mennyi mindent ad, mennyi mindenre tanít meg bennünket az utazás. És itt az igazi UTAZÁSra gondolok, nem a turistáskodásra.

De mi a különbség az utazó és a turista között?
A Magyar Értelmező Szótár Diákoknak[1] így definiálja ezt a két szót:
turista- Kedvtelésből utazgató személy
utazó – Felfedező
A felfedező az ismeretlent kutatja, (számára) új területre utazik, megtalál, észrevesz, meglát valamit, rábukkan valamire.

Belényi Dániel (rutinos világutazó, író) szerint „A turista az az ember, aki azt élvezi, ha a helyi kultúra kiszolgálja az igényeit. Az utazó elfogadja a helyi kultúrát, alkalmazkodik hozzá, és egyáltalán nem akarja megváltoztatni.”

Míg a turista nem tölt sok időt az általa kiválasztott úti cél megismerésével, addig az utazó alaposan tervez. Alázattal, szenvedéllyel, érdeklődéssel készül az utazásra. Örömmel tölti el a tervezés, és izgalommal a várakozás. Hosszasan keresgél, mindennek utánajár, informálódik, és közben észrevétlenül is tanul. Mire elérkezik a csúcspont, az utazás, legalább annyit tud az úti céljáról, mint a turisták idegenvezetője.

Az utazás öröme mindenkiből hasonló érzéseket vált ki: elfeledkezik a munkáról, stresszről, problémákról. Otthon maradnak a gondok, és a kikapcsolódásé a főszerep. Ki így, ki úgy, de új élményekkel gazdagodik az utazás során.

A turisták az idegenvezető kíséretével a hermetikusan elzárt turistaparadicsomot maximum egy-két kirándulás idejére hagyják el egy szintén hermetikusan elzárt luxusbuszban, az utazónak azonban pont az okoz örömöt, hogy elhagyja a komfort zónáját és megszokásait, és a helyi életvitel részese lehet. Kitárul számára a világ. Miközben együtt buszozik/vonatozik a helyiekkel, valami teljesen újat tapasztal meg. Bemegy olyan kis utcákba, ahová nem jár a nagyközönség. Beslisszol oda, ahova talán nem is lenne szabad. Felfedezi, milyen lehet egy helyi lakos hétköznapja.

Míg a turisták az „elefántcsonttoronyban” a nemzetközi konyha bevált fogásait fogyasztják, addig az utazó a helyi konyha remekeivel ismerkedik, idegen ízeket próbál (és szeret) meg. Boltba, piacra megy, megnézi, hogy mit esznek a helyiek. Extrémebb esetben szó szerint megeszik kígyót-békát, tücsköt-bogarat.

Az utazó ugyanazokat a látványosságokat más szemmel, más módon szemléli. Többnyire nem akkor megy, amikor a hely tele van turistacsoportokkal, hanem korábban, vagy később, amikor kevesebben vannak. Saját tempójában a kellő időt rászánva járja be a terepet, nem kell rohannia, hogy a csoporttól ne maradjon le. Van ideje beszívni a hely hangulatát, illatát. Nincs szüksége idegenvezetőre, aki elmondja, mit lát, mert a több hónapos utazást megelőző felkészülése alatt már mindent megtanult.

A turistákkal nem sok minden történik, de az utazóról kiderül, hogy hamis az eurója, benyeli a vonatjegyét az automata, egy vadidegen meghívja az otthonába vacsorára, rendőr segít neki megtankolni a bérautót… csupa olyan dolog, amit élete végéig emleget majd. Megtapasztalja, hogy az utazásban nincs lehetetlen. Minden lehetséges. Még olyan dolgok is, amikre azt mondja a hétköznapi életben, hogy ezt nem tudná megcsinálni. Képes lesz olyan helyzetekből kikerülni, amikről otthon nem gondolta volna, hogy sikerül. A turisták ilyenkor az idegenvezetőt hívják segítségül.

Az utazó kinyílik, befogadó lesz. Az idegenben töltött időszak alatt hatalmas fejlődésen esik át. Helyiekkel beszél, nyelvet gyakorol. Magabiztosabb lesz, döntésképesebb, tapasztaltabb. Sok újat tanul útja során: emberismeretet, önismeretet, toleranciát, empátiát. Még nyitottabb lesz a világra. Megtanulja értékelni és megélni a pillanatot. Megtanulja, hogy semmi sem örökkévaló: találkozik másokkal, majd elválnak útjaik. Lát sok szép helyet, s tovasuhan. Dolgai elvesznek, leamortizálódnak. De azok a csodás, megismételhetetlen pillanatok… azokat soha senki nem veheti már el, örökre az övéi maradnak!

Hazaérvén mindenkinek izgalom a fényképek rendezgetése, az élmény megosztása másokkal, és öröm az emlékezés. Az utazó mikor hazaér, mindent másképp lát. De nem azért, mintha otthon változott volna bármi is… Csupán ő maga!

Képtalálat a következőre: „utazás”

Utazók és turisták - a tundyirasok.wordpress.com oldalon




Az a megtiszteltetés ért, hogy a Tintafolt 2016 novemberi vendégírója lehettem! A cikkem (ugyan mi másról?!) az utazásról szól! Kukkantsátok meg! :-)



Az eredeti cikk itt jelent meg 2016. 11. 24.-én:
https://tundyirasok.wordpress.com/albert-bernadette-utazok-es-turistak/





2016. november 23., szerda

Én írtam




Úgy döntöttem, hogy létrehozok egy új kategóriát a blogomon belül, az olyan cikkeknek, amiket szintén én írtam, de vendégíróként, azaz az eredetijük másvalahol jelent meg.

Ennek az új kategória létrehozásának azért érzem szükségét, mert voltak korábbi írásaim, amik más weboldalakon megjelentek, majd ezek a weboldalak "eltűntek", és már tárolt változat formában sem elérhetők. Az én nagy bánatomra, mert nagyon sok munka volt bennük, és ez mind kárba veszett. Tehát ezt megelőzendő, minden olyan cikket, amit szintén én írtam de vendégíróként, azt az eredeti linkjével együtt felteszem ide is. Ezak mind az Én írtam címszó alatt lesznek elérhetők.


Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!