Az a megtiszteltetés ért, hogy a Tintafolt 2016 novemberi vendégírója lehettem! A cikkem (ugyan mi másról?!) az utazásról szól! Kukkantsátok meg! :-)
(Az eredeti cikk itt jelent meg 2016. 11. 24.-én: https://tundyirasok.wordpress.com/albert-bernadette-utazok-es-turistak/. Mivel már tárolt változatban sem elérhető -hogy ne vesszen el- közzéteszem itt, a saját blogomon.)
Albert Bernadette: Utazók és turisták
November. Lassan év vége. A nyár már rég leköszönt, de az élmények megmaradtak. Legalábbis azok számára igen, akiknek egy kirándulás, utazás nemcsak kiruccanás volt. Vannak, akik jobbnak tartják, ha egy csoporttal együtt látogatnak el egy városba, mások szívesebben indulnak el egymagukban vagy a szeretteikkel. Bernie, aki egyébként utazással kapcsolatos blogot vezet, elmondja nektek, hogy mi a különbség turisták és utazók között. Ha utazni támad kedvetek lessetek be hozzá is, és válogassatok a számos utazási célpont közül. De ne legyetek turisták! Íme, miért ne:
“Nem az tud valamicskét, aki sokáig él, hanem aki sokat utazik.“
De mi a különbség az utazó és a turista között?
A Magyar Értelmező Szótár Diákoknak[1] így definiálja ezt a két szót:
turista- Kedvtelésből utazgató személy
utazó – Felfedező
turista- Kedvtelésből utazgató személy
utazó – Felfedező
Belényi Dániel (rutinos világutazó, író) szerint „A turista az az ember, aki azt élvezi, ha a helyi kultúra kiszolgálja az igényeit. Az utazó elfogadja a helyi kultúrát, alkalmazkodik hozzá, és egyáltalán nem akarja megváltoztatni.”
Míg a turista nem tölt sok időt az általa kiválasztott úti cél megismerésével, addig az utazó alaposan tervez. Alázattal, szenvedéllyel, érdeklődéssel készül az utazásra. Örömmel tölti el a tervezés, és izgalommal a várakozás. Hosszasan keresgél, mindennek utánajár, informálódik, és közben észrevétlenül is tanul. Mire elérkezik a csúcspont, az utazás, legalább annyit tud az úti céljáról, mint a turisták idegenvezetője.
Az utazás öröme mindenkiből hasonló érzéseket vált ki: elfeledkezik a munkáról, stresszről, problémákról. Otthon maradnak a gondok, és a kikapcsolódásé a főszerep. Ki így, ki úgy, de új élményekkel gazdagodik az utazás során.
A turisták az idegenvezető kíséretével a hermetikusan elzárt turistaparadicsomot maximum egy-két kirándulás idejére hagyják el egy szintén hermetikusan elzárt luxusbuszban, az utazónak azonban pont az okoz örömöt, hogy elhagyja a komfort zónáját és megszokásait, és a helyi életvitel részese lehet. Kitárul számára a világ. Miközben együtt buszozik/vonatozik a helyiekkel, valami teljesen újat tapasztal meg. Bemegy olyan kis utcákba, ahová nem jár a nagyközönség. Beslisszol oda, ahova talán nem is lenne szabad. Felfedezi, milyen lehet egy helyi lakos hétköznapja.
Míg a turisták az „elefántcsonttoronyban” a nemzetközi konyha bevált fogásait fogyasztják, addig az utazó a helyi konyha remekeivel ismerkedik, idegen ízeket próbál (és szeret) meg. Boltba, piacra megy, megnézi, hogy mit esznek a helyiek. Extrémebb esetben szó szerint megeszik kígyót-békát, tücsköt-bogarat.
Az utazó ugyanazokat a látványosságokat más szemmel, más módon szemléli. Többnyire nem akkor megy, amikor a hely tele van turistacsoportokkal, hanem korábban, vagy később, amikor kevesebben vannak. Saját tempójában a kellő időt rászánva járja be a terepet, nem kell rohannia, hogy a csoporttól ne maradjon le. Van ideje beszívni a hely hangulatát, illatát. Nincs szüksége idegenvezetőre, aki elmondja, mit lát, mert a több hónapos utazást megelőző felkészülése alatt már mindent megtanult.
A turistákkal nem sok minden történik, de az utazóról kiderül, hogy hamis az eurója, benyeli a vonatjegyét az automata, egy vadidegen meghívja az otthonába vacsorára, rendőr segít neki megtankolni a bérautót… csupa olyan dolog, amit élete végéig emleget majd. Megtapasztalja, hogy az utazásban nincs lehetetlen. Minden lehetséges. Még olyan dolgok is, amikre azt mondja a hétköznapi életben, hogy ezt nem tudná megcsinálni. Képes lesz olyan helyzetekből kikerülni, amikről otthon nem gondolta volna, hogy sikerül. A turisták ilyenkor az idegenvezetőt hívják segítségül.
Az utazó kinyílik, befogadó lesz. Az idegenben töltött időszak alatt hatalmas fejlődésen esik át. Helyiekkel beszél, nyelvet gyakorol. Magabiztosabb lesz, döntésképesebb, tapasztaltabb. Sok újat tanul útja során: emberismeretet, önismeretet, toleranciát, empátiát. Még nyitottabb lesz a világra. Megtanulja értékelni és megélni a pillanatot. Megtanulja, hogy semmi sem örökkévaló: találkozik másokkal, majd elválnak útjaik. Lát sok szép helyet, s tovasuhan. Dolgai elvesznek, leamortizálódnak. De azok a csodás, megismételhetetlen pillanatok… azokat soha senki nem veheti már el, örökre az övéi maradnak!
Hazaérvén mindenkinek izgalom a fényképek rendezgetése, az élmény megosztása másokkal, és öröm az emlékezés. Az utazó mikor hazaér, mindent másképp lát. De nem azért, mintha otthon változott volna bármi is… Csupán ő maga!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése