2015. augusztus 16., vasárnap

Leonardo da Vinci szülőhelye: Vinci, Anchiano - Toszkána, Olaszország




Vinci egy község Olaszországban, Firenze tartományban, kb. 14000 lakossal. A reneszánsz polihisztor, Leonardo da Vinci (1452. április 15-1519. május 2.) szülőhelye (Anchiano) a község közelében található.
Vinci 1254. augusztus 12-ig a Guidi grófok uralma alatt állt, majd ezután a Firenzei Köztársaság foglalta el.

A Guidi grófok kastélya és a Chiesa di Santa Croce

Vinci hangulatos utcácskái, sikátorai






Leonardo da Vinci olasz (akkor még itáliai) származású polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.
Leonardo-t sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint akár ő is lehetett minden idők legműveltebb embere.


Leonardo élete:

Leonardo da Vinci 1452. április 15-én Vinci városától mintegy 3 km-re, Anchiano és Faltognano között egy tanyán született.
 
 
Teljes neve "Leonardo di ser Piero da Vinci" volt, ami azt jelenti: "Leonardo, a vincibeli Piero fia". Édesapja, ser Piero da Vinci a városka jegyzőjeként dolgozott, édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik előkelő családjának szolgálatában. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. A festő műhelye afféle „művésziskola” is volt. Itt sajátította el a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. 1473-ban belép a Szent Lukács-egyesületbe. Erre az évre datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Az első, teljes bizonyossággal az ő művének tekintett festmény Verrocchio: Krisztus keresztelése c. munkájának angyalfigurája és háttere (tájkép). Az egyre sikeresebb ifjú festőt 1478-ban bízták meg a firenzei Signoria San Bernardo kápolna oltárképének megfestésével.

Elbűvölő, társaságkedvelő ember volt és igen sok kapcsolatnak örvendhetett. Élete során nem esik szó feleségről vagy szeretőről, ennek oka sokak szerint az, hogy homoszexuális volt. Bár egy mondata inkább az aszexualitására utal: "A nemzés aktusa és minden, ami azzal kapcsolatos, oly visszataszító, hogy az emberiség kipusztulna, ha nem volna ez hagyományos szokás és nem volnának csinos arcok és érzéki természetek."
Amikor még tanítványként élt mestere, Verrocchio házában, több más fiatalemberrel együtt megvádolták tiltott homoszexuális viszony folytatásával, de végül felmentették.

Leonardo Milánóban

1482-ben elnyerte Milánóban Ludovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta apja, Francesco Sforza herceg hatalmas lovasszobrának megformálásával is, de csak a mű hatalmas agyagmodellje készült el (1493-ban), amelyet aztán a Milánót megszálló francia katonák 1499-ben elpusztítottak. A szobor makettje a Szépművészeti Múzeumban látható. Leonardót éveken át elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, „Az utolsó vacsora”, amellyel 1498-ban készült el. E freskót azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni. Elkészülése óta a nyugati világ főműveként tekintették. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: "Ti közületek egy elárul engem". Vasari így írt a freskóról: "…mindegyikük arcán látszik a szeretet, a félelem és a felháborodás, illetve a fájdalom, hogy képtelenek kitalálni, mi van Krisztus lelkében.".
A művész egyéniségként és lélektanilag elemezve ábrázolta az apostolokat. Az árulót a gesztusok eszközeivel kirekesztették a közösségből, de ő mégis ellenpontja Jézus méltóságteljes alakjának. Leonardo befejezetlenül hagyta Jézus arcát. A falkép ma igen rossz állapotban van, a nedvesség megrongálta.

Az utolsó vacsora

Leonardo Firenzében

A Sforza hercegek bukása után Leonardo rövid kitérővel ismét Firenzébe költözött; hírneve itt érte el tetőfokát. 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban Firenzében kezdte festeni a Mona Lisát (közismert olasz neve: la Gioconda). A munka egészen 1506-ig húzódott, a hagyomány szerint a három éves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása – ennyit tépelődött Leonardo a mosoly kialakításán. Ezzel párhuzamosan dolgozott a Palazzo Vecchio tanácstermében „Az anghiari csata" című freskón, amelynek megfestésére a firenzei köztársaság kérte fel. A festmény később a helytelennek bizonyult, viaszos alapozás miatt tönkrement, koncepcióját csak a kartonjairól készített másolatokból ismerjük. A mű befejezése után újult érdeklődéssel fordult a geológia és az anatómia felé, ezért ilyen tárgyú stúdiumokat vett Milánóban.
1506-ban Charles d’Amboise marsall, a Milánói Hercegség francia kormányzója Milánóba hívta Leonardót, aki 1507–1508 között itt festette a Sziklás Madonna egyik változatát és a Szent Anna harmadmagával-t.

Sziklás Madonna - első változat (1483-1486 – Párizs, Louvre)
vagy
Sziklás Madonna - második változat (1503-06 – London, National Gallery)

D’Amboise marsall megrendelésére Leonardo vízvezetékeket és új kormányzói palotát is tervezett. Egyik korai, 1478–1482 között készült táblaképét, a Madonna virággal-t (Madonna Benois). D’Amboise megvásárolta. 1511-ben Leonardo a kormányzó megbízásából nekifogott Francesco Sforza lovasszobra elkészítésének, de a kormányzó elhunyta és a háború kiújulása miatt sosem fejezhette be.

Leonardo Rómában

1513-ban Rómába utazott, ahol X. Leó pápa megbízásából matematikai-természettudományi tanulmányokat folytatott.

Élete alkonyán

1517-ben a Milánót meghódító francia király meghívta udvarába, és Leonardo az Amboise melletti Clos Lucé-ba költözött. Két évet töltött itt, majd 1519-ben megbetegedett és meghalt. Örökségét tanítványára és barátjára, a festő Melzire hagyta.

Leonardo, a mérnök

1482 körül egy milánói udvari állás reményében írt levelében az akkor harmincéves Leonardo úgy mutatta be magát az Il Morónak is nevezett Ludovico Sforza hercegnek, mint eszményi tanácsadót háborús években, az alagút- és csatornaépítés szakértőjét, puskák és ostromgépek feltalálóját.
 
Híd

Tank, ágyú

Tank

 
A levél végén mellékesen megemlítette, hogy békeidőben festészettel és szobrászattal is szokott foglalkozni, és főként jól tudja, hogyan kell önteni bronz lovas szobrot, amit a herceg apjának, Francesco-nak emlékére akar felállíttatni.
Az ajánlkozó levél sikeresnek bizonyult: Leonardo elnyerte a milánói udvar művészének és mérnökének állását. A hivatallal járó kötelmei (színházi díszletek és jelmezek tervezése, csatornázás stb.) csak ideje kis részét töltötték ki. Tudományos kísérletei alapján új eljárásokat fejlesztett ki. Számos kéziratából egyet sem dolgozott ki kiadásra alkalmas szintig, így ezek tartalma évszázadokig rejtve maradt: Leonardo felismeréseinek zömét újra fel kellett fedezni, és más kutatók szereztek hírnevet a természet olyan törvényeinek kiderítésével, amelyeket ő már fölfedezett.
1482 körül az optika és a vonalperspektíva foglalkoztatta. Ahogy növekedett tudása, egyre több minden érdekelte. 1500 körül a csatornaépítés, a folyószabályozás, az öntözőrendszerek, a víztározók és hidak legkeresettebb szakértőjének számított. Sikerét jelentősen gyarapították a munka termelékenységét növelő, a költségeket csökkentő berendezései – a csatornák építéséhez például vízkiemelő szerkezetet tervezett.

Leonardo és a víz



Búvárfelszerelés

1514-ben alapos tanulmányokat készített a Róma környéki mocsarak kiszárítására, ezekből azonban semmi sem valósult meg.

Leonardo és a levegő
(Repülés)




Az építész Leonardónak számos vázlata maradt fenn, ezek közül többet mások meg is építettek, de mindig módosításokkal, így egyetlen fennmaradt épület sem tulajdonítható neki.

Leonardo, a tudós

Szülőfalujában a művészet kedvéért behatóan tanulmányozta a természeti környezetet. Számos értékes megfigyelése alapján több tudományág is legjelentősebb előfutárai között tartja számon. Így például felismerte a földkéreg függőleges mozgásait és azt, hogy a földtörténeti múlt számos eseményére következtethetünk az ősmaradványok vizsgálatából. „Ami valamikor tengerfenék volt, most hegycsúcsként emelkedik a magasba – írta. – Erről tanúskodnak a tengeri kagylóhéjak, osztrigák és korallok, amelyeket most a hegyek csúcsán találunk.”
Milánóban a művészeti emberábrázolás tökéletesítésének szándékával fogott bele a tudományos igényű boncolásba. Látta, hogy az emberi viselkedés hűséges ábrázolásához nélkülözhetetlen annak a belső életnek a teljes ismerete, ami alapvetően meghatározza a külső megjelenést.
A perspektíváról, festészetről alkotott tudományos írásait nem gyűjtötte össze, mint ahogy a filozófiáról, az anatómiáról szóló munkáinak kiadása is csak terv maradt.

Leonardo anatómiai munkássága

Az emberi test a művészetekre tett hatását és arányait a Vitruvius-tanulmány munkájában foglalta össze. Továbbá az emberi test felépítésének feltárásában is úttörő szerepe volt. Gyakran végzett -akkoriban az egyház által tiltott- boncolásokat is.

Vitruvius-tanulmány
"Az ember kinyújtott karjainak hossza megegyezik a magasságával. A haja tövétől az álla hegyéig terjedő szakasz egytizede a magasságnak; az álla hegyétől a feje tetejéig terjedő szakasz egynyolcada a magasságának; a mellkasa tetejétől a haja tövéig egyhetede az egész embernek."




 
Évente mintegy fél millió látogató jön Vinci-be megtekinteni a Leonardo Múzeumot (Museo Leonardiano) és Leonardo szülőhelyét.
Museo LeonardianoLeonardo Múzeum. A múzeum Leonardo számos találmányát állítja ki, melyet jegyzetfüzetébe lerajzolt.












 


A Guidi grófok kastélya – Itt szintén láthatók makettek Leonardo találmányairól. Kastély lévén itt inkább a harcra jellemző dolgok kaptak helyet.










Ez az egy makett volt csak, ami mozgott, amit működés közben is meg lehetett nézni.




Chiesa di Santa Croce (templom) – Egy időszakos kiállatás volt itt éppen, Leonardo néhány fontosabb festményének másolata volt itt kiállítva, megjelölve, hogy az eredeti képek hol láthatók.




Keresztelőkápolna
Nagy valószínűséggel ebben a szenteltvíztartóban keresztelték meg Leonardo-t.





Angyali üdvözlet (1472-1475 körül – Firenze, Uffizi képtár)

Hölgy hermelinnel (1485-1490 – Krakkó, Czartoryski Museum)

Casa di Leonardo (Anchiano)Leonardo szülőhelye, ahol az üres falakon és szobákon kívül alig látható valami. Ez a hely csalódást okozott. Egy kandalló van az egyik szobában, illetve a család címere. Ezen kívül az egyik szobában egy kisfilmet játszanak le, mely Leonardo életéről szól. Természetesen olaszul. :-( De még ráadásul vagy dialektusban, vagy az akkor olasz nyelvet használva, mert szinte semmit nem értettünk belőle. Angolul is lejátsszák néha, de ezt nem vártuk ki. (Az előttünk lévő film olaszul volt, amit mi megnéztünk olaszul volt, az utánunk következő vetítés is olaszul volt… szóval nem volt kedvünk ki tudja meddig várni az angol verzióra.)










A várost a Toszkánai-dombság övezi. A területet szőlő- és olívaültetvények borítják.
Ma Anchiano és környéke nagyjából ugyanúgy néz ki, mint Leonardo idejében, hála az urbanizáció hiányának ezen a területen; így a táj lényegében változatlan maradt az évszázadok során. A táj dombjait szőlőültetvények és olajfák borítják, és végig a kis utcán Vinci-től Anchiano-ig, alig van néhány ház.









 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 

LINKEK:
 

Anchiano ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Anchiano
Leonardo da Vinci MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Leonardo_da_Vinci

 

(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.) 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése