2015. augusztus 16., vasárnap

2015. 08. 16. Pistoia - Toszkána, Olaszország


 
 

Az utolsó nap estéjén, már útban hazafelé még felkerestük Pistoia-t, annak is falakkal körülölelt, középkori hangulatú belvárosát.

Habár magát Pistoia-t a rómaiak alapították Pistorium/Pistoria néven, már azt megelőzően is volt itt etruszk település. Az V. században fontos püspöki székhellyé váló várost a gótok, longobárdok, a bizánciak, majd a frankok is meghódították.
Pistoia 1105-ben vált függetlenné. A császárpárti város hosszú ideig Pisa és Siena szövetségese volt. Fontos kereskedelmi útvonalak találkozásánál feküdt, amelynek köszönhetőn szépen gyarapodott és Firenze-hez hasonlóan banki és pénzügyi tevékenységéről vált híressé nemcsak helyi, hanem nemzetközi szinten is.
Egy közel egy évig tartó ostrom után, 1306-ban azonban Pistoia kénytelen volt megadnia magát örök ellenségeinek: Firenze-nek és Lucca-nak, amely döntés önállóságának elvesztésével járt együtt.
A Firenze irányítása alá került város hanyatlásnak indult. A társadalmi és gazdasági válságot a pápapárti guelfek fehérekre és feketékre való szétesése csak tovább súlyosbította. Egyes történészek szerint a guelfek két táborra történő szakadása éppen itt, Pistoia-ban kezdődött, és innen terjedt tovább Firenze-re.
A Toszkán Nagyhercegség megszületésével azonban ismét egy virágzóbb kor köszönt a városra, amely fontos kulturális és politikai csomóponttá vált ebben az időben: különféle klubok, akadémiák alakultak. A legfontosabb az Accademia dei Risvegliati (Felébredtek) volt, ahol verseket, prózákat adtak elő, zenéltek, mígnem a XVII. században megalapították a színházat is.
A XIX. században a vasútvonal építése újabb lökést adott a városnak, ami aztán 1861-ben az Egyesült Olasz Királyság része lett. Pistoia-ban sok látnivaló van.

Mint szinte majdnem minden városban, a látnivalók többsége egy helyen koncentrálódik, Pistoia-ban ez a hely a Piazza del Duomo, a Dóm tér, amibe számtalan kis szűk utcácska torkollik.
 




Torre di Vanni Fucci
 
Palazzo della Cassa di Risparmio

 
A Piazza del Duomo-t (Dóm teret) az ország egyik legszebb tereként tartják számon. Itt találhatóak a város legfontosabb épületei, a Katedrális, a Harangtorony, a Keresztelő kápolna, a Városháza és a Palazzo Pretorio.


A teret a Campanile, azaz a Harangtorony uralja, melyet a XII. században kezdenek építeni, eredetileg védelmi célokból őrtoronynak. 200 lépcsőfok vezet fel a csúcsára, ahonnan mesés látvány tárul elénk.



 
A San Zeno Katedrálisra (Cattedrale di San Zeno) vonatkozó első dokumentum 923-ból származik. A XII. században átépítették és kibővítették, de magán viseli a reneszánsz és a barokk kéznyomait is. A loggiát a XV. században építették hozzá. A Katedrális legféltettebb kincse a város védőszentjének, San Jacopo kápolnájának csodálatos ezüstoltára, melyet több mint 600 szobor és dombormű díszit. 1284 ás 1456 között készültek, és megtalálhatjuk köztük Brunelleschi néhány alkotását is. Leonardo da Vinci mesterének, Andrea Verrocchio-nak is akad itt egy-két munkája, ilyen például Forteguerri bíboros emlékműve, amelyet ő tervezett és saját maga is részt vett a kezdeti munkálatokban.
A dóm itt is sok csodát rejt, az altemplom különleges látnivalókat tartogat az oda látogató turistáknak. A bejárat fölötti köríves boltozatban Luca della Robbia mázas kerámiáját láthatjuk, ezeket a különleges technikával készült alkotásokat számtalan műemléken és épületben látni lehet Itália városaiban.



A Katedrálissal szemközt áll a nyolcszögű Keresztelő kápolna, a Battistero di San Giovanni in Corte, melyet 1338-ban kezdett építeni Cellino di Nese, egyes feltételezések szerint, Nicola Pisano rajzai alapján, carrarai fehér és pratoi zöld márványból.


 
A tér túloldalán található a Városháza, a Palazzo del Comune vagy Palazzo degli Anziani, a XIII. század végétől itt székelt a Vének Tanácsa és a város Katonai Főparancsnoka. Az épületet a XIV. század során tovább bővítették, jelenlegi formájában is hűen tükrözi, a hely szelleme által sugárzott szigorúságot.


 
Palazzo dei Vescovi

Végül, de nem utolsósorban a tér ékessége még a Palazzo Pretorio (Praetori Palota) is, melyet 1367-től kezdenek építeni, mai formáját egy 1845-ös bővítésnek köszönheti. Érdemes bekukkantani a Palota udvarára és megcsodálni a freskókkal díszített mennyezetét, a XIV. század végétől ebben az épületben működik a Bíróság.
 
 
Pistoia a régi olasz városok sorából leginkább egyházi épületeinek sajátos vonásai miatt emelkedik ki, melyeken olyan építészek és mesteremberek dolgoztak, akik képesek voltak teljesen eredeti építészeti megoldásokat alkalmazni.
Elég volt csupán egy rövid sétát tenni az óvárosban, hogy felfedezzük a legjelentősebb román stílusú templomok homlokzatán a jellegzetes ”kétszínűség” játékát. A finom, carrarai fehér márvány, vagy Monsummano Terme mészköve mellé, pratoi szerpentin zöld márvány került, és ezzel egyre inkább egészen különleges remekművek születtek. A Sant’ Andrea, a San Bartolomeo és a San Pier Maggiore templomok homlokzatától, amelyeken a kétszínű márványból készült, geometrikus díszítések hangsúlyozzák az építészeti szerkezetet, eljutunk a Chiesa di San Giovanni Fuorcivitas templom oldalsó homlokzatának geometrikus ornamentikájához, ahol már a színek válnak igazi főszereplővé, olyannyira, hogy a sűrű, vízszintes, fehér és zöld márvány csíkozás elrejti, sőt majdnem eltűnteti az építészeti megoldásokat.


 
Chiesa di San Paolo

Pistoia-t még a szószékek városának is nevezik, mert minden templomában különlegesen faragott/díszített szószéket láhatunk.

A helyi kovácsoltvas műhelyek voltak a bölcsői a művészeti öntödéknek és a még napjainkban is méltán világhírű cintányérkészítésnek.

Valamint egy feltevés szerint a pisztoly is Pistoia-ról kapta a nevét, mert a város híres volt reneszánsz-kori fegyverkovácsairól, akik az 1540-es években lóhátról használható lőfegyvereket gyártottak.

A falakkal körülölelt, középkori hangulatú szűk utcácskák illetve tágasabb terek tele vannak bárokkal, éttermekkel, melyek jobbnál-jobb illatokkal csalogatnak befelé. Elég nehéz volt a választás, de végül csak sikerült! Először kint ültünk le, majd asztalt váltottunk, és bementünk inkább, mert feltámadt a szél, és vitt mindent szanaszét. A Lo Storno étterem nem csak a kaja miatt volt jó választás, de két néma férfi személyében (akik a szomszédos asztalnál vacsoráztak) még társaságunk is akadt. Nagyon aranyosak voltak, borral kínáltak bennünket (amiből én ittam csak, mert Laurent vezetett), majd a végén kávét is fizettek nekünk, pedig nem akartuk, de ők ragaszkodtak hozzá mindenáron. (Sajnos a két úriemberről nem készült fotó.)






Salmone marinato agli agrumi
(Pácolt lazac cirtusokkal)

Crostoni ai fegatini al coccio
(Csirkemáj pirítóssal, terrakotta vázában, tűzön)


Tartara di manzo con fichi, grana e frutta
(Marhatartár fügével, parmezán sajttal és gyümölcsökkel)

Tagliata di manzo con crema di grana
(Marhahús szeletek tejszínes parmezán sajtos szósszal)

Cheesecake ai frutti di bosco
(Sajttorta erdei gyümölcsös szósszal)

Bavarese alle fragole
(Eperpuding)
 
A vacsora után még sétáltunk picit a Piazza della Sala-n, majd elindultunk haza.



 

 
LINKEK:
 

http://az-izek-muveszete.blog.hu/2012/03/12/pistoia_nevezetessegei
http://www.toszkanamania.hu/index.php/regiok/pisa-lucca-fele/38-regiok-bemutatasa/pisa-lucca-bemutatasa/270-montecatini
Pisztoly MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Marokl%C5%91fegyver
Lo Strono étterem: https://www.facebook.com/Lo-Storno-192931446379/timeline/
 


(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése