2015. augusztus 1., szombat

2015. 08. 01. A Longobárdok nyomában - Brescia, Olaszország



 
Brescia város Olaszország Lombardia régiójában található, egyben Brescia megye székhelye. Az ókorban a Brixia néven a Római Birodalom egyik jelentős városa volt. Ma az ország harmadik legjelentősebb ipari központja.

Az ókori kelta vagy etruszk település i. e. 225 körül a Római Birodalomhoz került, i. e. 49-ben municípium lett, majd Augustus császár alatt Colona Civica Augusta Bricia néven említik az írások. A császárok korában Brixia néven továbbra is fontos város volt; erről tanúskodnak a feltárt római kori maradványok, amelyek a legjelentősebbek Észak-Itáliában. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Brescia longobárd hercegség lett. A városban született az utolsó longobárd király Desiderius. A város fontos szerepet töltött be a Karolingok alatt is és a 12. században -mint városállam- egyik legerősebb tagja volt a lombard ligának; sikeres ellenállást fejtett ki II. Frigyes német-római császár seregeivel szemben. A következő századokban sűrűn váltogatta urait (da Romano, Pallavicino, Torriani, Scaligeri, Visconti, Malatesta nemesi családok), ezt követően azonban -1426-tól- békésebb korszak köszöntött Bresciára, ugyanis csaknem három évszázadon át Velencéhez tartozott. Nem osztozott a szomszédos Milánói Hercegség sorsán, mely a spanyol királyok fennhatósága alá került. Ebben az időszakban élte virágkorát a festészet, melynek kiemelkedő alakja Vincenzo Foppa (1427-1516) volt. 1797-től az észak-itáliai városok sorsában osztozva, osztrák fennhatóság alá került, majd 1815-től a Lombard-Velencei Királyság része lett. 1859-ben a Szárd-Piemonti Királyság szerezte meg, majd 1861-től az egyesült Olaszország részévé vált.

Az UNESCO az Olaszországot végigszelő „via Langobardorum” mentén található hét olyan helyet nyilvánított a kulturális világörökség részének 2011-ben „A Longobárd Olaszország hatalmi helyszínei (568-774)” néven, ahol longobárdok éltek és tárgyi emlékeik maradtak fenn.

A Longobárd Olaszország hatalmi helyszínei (568-774)”-hez hét fontos épületcsoport tartozik, amelyek erődítményeket, templomokat és kolostorokat foglalnak magukba. A történelmi emlékek a longobárdok térhódításáról tesznek tanúbizonyságot, akik az észak-európai területekről érkeztek, Itália területén kialakították saját kultúrájukat és hatalmas területeket irányítottak a VI-VIII. században. 

Alkotásaik átmenetet képeznek a későantik és az európai kora középkor építészete között, magába olvasztva az ókori Róma, a keresztény hit, a bizánci hatás és az északi germán hagyományok stíluselemeit. Az épületek tükrözik a lombardok a középkori európai kultúrában, főleg a kolostori életforma elterjedésében betöltött befolyásos szerepét, valamint a lombard elit hatalmát és gazdagságát. A helyszín Cividale dei Friuli (Longobárd templom, Püspöki palota), Brescia (San Salvatore-templom, Santa Giulia-kolostor), Castelseprio (San Giovanni Evangelista-templom, Santa Maria fros portas-templom, Torba-kolostor), Spoleto (San Salvatore-templom), Campello sul Clitunno (Tempietto San Salvatore ), Benevento (Santa Sofia épületkomplexum), Monte Sant’Angelo (Szent Mihály szentély) épületeit foglalja magába.

Ez a kelet-germán nép a II. és a VI. század között vándorolt Itáliába, ahol először Közép-Olaszországban telepedett le. Nagy autonómiával rendelkező hercegségeket alkottak, amelyeket azonban összetartott az egyre inkább erősödő központi királyi hatalom. Az egymást követő királyok (Alboino, Agilulfo, Rotari...) uralkodása alatt az általuk elfoglalt területek is növekedtek.

Hírük „barbár megszállókként” maradt fenn, de a történészek szerint erre nem szolgáltak rá.”Rugalmas nép” volt, amely jól megfért a többségben lévő frankokkal, és tudott alkalmazkodni a római püspök egyházi hegemóniájához. Itália ebben az időben szegény, stagnáló gazdasággal rendelkező terület volt és a longobárdok sokat tettek felvirágoztatásáért. Nagyon értettek a fémkohászathoz és az arany megmunkálásához.

A longobárdok jelentős tényezői lettek az akkor alakuló olasz identitásnak.

Lombardiában három város is büszkélkedhet a 2011-ben kapott titulussal. Ez nem csoda, hisz már a nevét is a „barbároktól” kapta.
Brescia-ban a Santa Giulia templom, a kolostor és a San Salvatore templom őrzi emléküket.

 
Az autót egy Brescia központjához közeli parkolóban hagytuk, és onnan gyalog indultunk a látnivalókhoz.



 
Először a Santa Giulia városi múzeumba mentünk, mely magában foglalja a Santa Giulia templomot és kolostort, és a San Salvatore templomot is.

 
 
Santa Giulia Museo della Cittá
 

Római kor
Vidék


 

Római kor
Város


Uralkodói portrék
i. sz. 2. 3. század

Szárnyas Győzelem
i. sz. 1. század

Kolostor kert Domus
i. sz. 2. 3. század

Ennek egy része vetítés volt: a víz a medencében és a belőle kimászó férfi





Dionüszosz és párduc
(középen színesben)


Oszlopok kamrája

 







 
Szélkakas
9. sz.


 
Longobárd ruhák




 
Martinengo mauzóleum
16. sz. eleje




Keresztre feszítés
(Crucifixion)
Floriano Ferramola műve
az apácák kórusában
 

 





 
Chiesa di San Salvatore
(San Salvatore templom)











San Salvatore román stílusú kriptája


 
Pávás tábla
8. sz.



Szentek Onorio püspök
Faustino és Giovita
márvány
6. sz. vége


Groteszk férfi fej
16. sz.
Botticino-kő, aranyozás nyomaival



Ő Santa Giulia
(Szent Júlia)
 
Santa Maria in Solario
i. sz. 12. század







Desiderius keresztje
i. sz. 8. század vége
(Az utolsó longobárd király, Desiderius a városban született.)





 
Még mindig a komplexumban bóklászva a Pinacoteca Civica Tosio-Martinengo gyűjteményének egy részét néztük meg. Ezzel azért volt szerencsénk, mert a gyűjtemény főbb képeit az eredeti helyéről ideiglenesen ide hozták, és itt állították ki. A Paolo Tosio és Leopoldo Marlinengo által a városnak adományozott gyűjtemény a város egyik legnagyobb látványossága. Többek között Raffaello, Tiepolo, Tintoretto, Moretto, Lorenzo Lotto és számos bresciai mester művei vannak kiállítva.
 
Immacolata Concezione
(Szeplőtelen fogantatás)
Luca Mombello

San Giorgio e la principessa
(Szent György legyőzi a sárkányt)
Raffaello Sanzio

Angelo
(Angyal)
Raffaello Sanzio

Cristo Redentore Benedicente
(Áldást adó Megváltó Krisztus)
Raffaello Sanzio

San Nicola da Tolentino
(Tolentino-i Szent Miklós)
Vincenzo Civerchio

Giuseppe Arcimboldo

Giuseppe Arcimboldo

Adorazione dei pastori
(Pásztorok imádása)
Részlet a képből
Lorenzo Lotto


 
A kolostor és a templomok épületei





 
Innen tovább a Capitolium-templom-hoz mentünk. A Capitolium-templom a Piazza del Foro-n áll. A 73-ban Vespasianus császár által építtetett templom az egyik legjelentősebb lombardiai római kori emlék.





 
A város szűk kis utcácskáin sétáltunk tovább a várhoz.
 




 
Közben elkezdett szakadni az eső. Igaz, hogy volt nálunk esernyő, de nem volt nagy öröm zuhogó esőben felmászni a domboldalon a várhoz. Úgy döntöttünk, hogy beülünk a bárba, és várunk, hátha eláll az eső. Amíg vártunk, ettünk, ittunk, fagyiztunk.
 
 
Az eső nem állt el, így egy idő után újra az esernyők alá bújtunk és megmásztuk az utolsó pár métert a várhoz.
A Castello helyén egykor valószínűleg kelta erődítmény állt, amely a Brich nevet viselte, és a rómaiak ezt változtatták át Briciává majd Brixiává. A városnak a középkorban is itt volt az erődítménye; bástyafalát a két henger alakú toronnyal együtt a Viscontiak és a velenceiek építtették. A bástyafalon kívüli kastély a 14-17. századból származik. Az észak felé néző Torre Mirabelle felől a legszebb a kilátás. A vár és a kastély ma a Museo del Risorgimento (A Risorgimento Múzeuma) otthona.
 
Kapu

Foglyok tornya

Felvonóhíd és a foglyok tornya



Szakadó esőben is szép a kilátás



Mirabella torony

Felvonóhíd

A foglyok tornya és a Duomo Nuovo
(Új Dóm, a zöld kupolás)

Felvonóhíd, foglyok tornya

Coltrina torony


 
Innen lementünk a város központjába. A város központját három, egymással teljesen ellentétes jellegű tér alkotja. Első a Piazza Vittoria, amelyet modern, árkádos épületek vesznek körül, üzletekkel és kávéházakkal, Piacentini tervezte őket 1932-ben. Egyetlen műemléke egy kicsiny templom, a 16. században épült Santa Agata.
A Piazza Loggia gyönyörű, reneszánsz épületeivel a város legszebb tere.
A Piazza Duomo a legnagyobb a három tér közül; nagyszerű épületeivel és két szép barokk kútjával történelmi hangulatot áraszt. A főbb látnivalók ezen három tér körül csoportosulnak.
A Piazza Loggia-t reneszánsz épületek fogják körbe.
 


Palazzo della Loggia építésének 1492-ben fogtak neki, 1508-ban felhagytak vele, de még ugyanabban a században folytatták és 1574-re fel is épült. A földszint gyönyörű, háromívű loggiájának Tomaso Formentone a tervezője. Az emelet Jacopo Sansovino műve. Palladio, Alessi, Rusconi és Vanvitelli is dolgoztak az épületen.

 
Monte di Piéta 1484-1597 között velencei reneszánsz stílusban épült, melynek homlokzatába római kori maradványokat is beépítettek.
 
Monte di Piéta (bal oldalon)
Palazzo della Loggia (középen)
 
Torre dell’Orologio a város jelképe. Velencei mintára épült 1597-ben. Számlapja az órát, a napot és a hold állását is mutatja, s az órák számát két vasból készült figura kongatja.
 


 
A Piazza Duomo a legnagyobb a három tér közül. Az újra szakadó eső elől a Duomo Nuovo-ba menekültünk be.
A Duomo Nuovo a régi bazilika mellett áll, méreteit tekintve a város legnagyobb temploma. Az 1596-ban lerombolt S. Pietro-bazilika helyén kezdték meg építését 1604-ben, G. B. Lantana tervei szerint. Építése hosszú ideig tartott, a tervet többször is megváltoztatták, s végül 1825-ben a Cagnola által tervezett 82 m magas kupola megépítésével fejezték be. A templombelső látnivalói közé tartozik számos Paolo Veronese és Tintoretto festmény, valamint néhány Callegari szobor.
 









VI. Pál pápa emlékműve a templomban
VI. Pál pápa is Brescia-ban született
 
Innen még mindig a zuhogó esőben, igaz esernyővel felfegyverkezve, ami a szél miatt és a szinte vízszintesen eső eső miatt mit sem ért, átrohantunk a Rotonda-ba.
A Rotonda vagy más néven a Duomo Vecchio a 11-12. században épült egy korábbi román stílusú bazilika helyén, melynek maradványai a kriptában láthatók. A dómot a 15. században kápolnákkal bővítették, majd a 19. század elején az egész épületet barokkosították. Az öthajós templom belsejében nyolc pillér tartja a hatalmas félgömb alakú kupolát. A főoltárt Moretto festménye Mária mennybemenetele díszíti.
 
Duomo Nuovo és Duomo Vecchio (Rotonda)

Duomo Vecchio (Rotonda)










 




A 11-12. században épült korábbi román stílusú bazilika maradványai a kriptában.




 


 
Innen a még mindig szakadó esőben mentünk vissza a parkolóba az autóhoz. Átázott mindenünk. Mivel a parkoló nem fedett helyen volt, megálltunk egy benzinkútnál, és a csomagtartóból előszedtünk törölközőket meg száraz ruhát, és átöltöztünk. Elég vicces volt. :-)



LINKEK:


Brescia MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Brescia
A Longobárd Olaszország hatalmi helyszínei (568-774) (2011, kulturális Világörökség) ANGOLul: http://whc.unesco.org/en/list/1318
Brescia múzeumai ANGOLul, OLASZul, stb.: http://www.bresciamusei.com/



(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése