2012. 11. 22.
FATEHPUR SIKRI
és
AGRA
06:00-kor keltünk, majd reggeli, és 07:05-kor már indultunk is. Megint az útviszonyok miatt ilyen korán. Ugyanazon az úton zötykölődtünk vissza egy jó darabon, mint amin idefelé is jöttünk.
Megint egy kis falusi élet...
Itt készítik, égetik a téglákat. Rengeteg ilyen kémény van az utak mentén.
Kb. délre értünk FATEHPUR SIKRI-be. A nagy mogul szellemvárosként is emlegetett Fatehpur Sikri a UNESCO Világörökség része. Referencia száma 255.
India császára és nagymogulja, Akbar fiúutódra vágyott, ezért kereste fel Szálim Csiszti sejket, aki három fiúgyermek születését jósolta meg neki. Amikor a császárnőnek egészséges fia született, Akbar a szent ember iránti hálából és örömében egész várost építtetett fel a jós lakhelyén, Fatehpur Sikrit.
Akbar 1568-ban, Sikri település közelében, egy három kilométer hosszú és másfél kilométer széles sziklapárkányon kezdte építeni városát, a legenda szerint Szálim Csiszti szúfi sejk (1480–1572) tiszteletére, mivel az imájával elősegítette, hogy fiúörököse szülessen.
A szikla tetejét legyalultatta, és a domb aljánál 30 kilométer kerületű mesterséges tavat hozatott létre. 1573-ban, gudzsaráti hadjáratáról hazatérve, a várost Fatehpurnak, azaz a „győzelem városának” nevezte el. 1585-ben fővárosát Lahorba helyezte át, mivel hadjáratai során nem bízott abban, hogy egy támadás esetén a várost – a vízkészlet hiánya miatt – megfelelően védeni tudná.
A legenda szerint Szálim Csiszti panaszkodott, hogy zavarja a város zaja az elmélkedésében, ezért Akbar kiüríttette a várost, és szigorú parancsára abba újra beköltözni is tilos volt. A fából készült szerkezetek kivételével, amiket a környék lakosai elhordtak, az építmény szinte érintetlenül megmaradt.
Akbar szent városnak építtette, elsősorban azért, hogy elfogadtassa toleráns, a nagy világvallások egységét hirdető új vallását, a leginkább zoroasztizmusra hasonlító Dín-i-Iláhit, ám ez nem sikerült neki, alig néhány követője akadt. A város feladásában csalódottsága is szerepet játszhatott. 1585 után építészeti elgondolásait Agrában próbálta megvalósítani.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Fatehpur_Sz%C3%ADkri
A parkolóból, ahol a busz kitett minket, motoros riksával jöttünk fel a dombtetőre.
Beszállááás!
Laca elöl a sofőr mellett
Amar, az idegenvezetőnk
A Bouland Darvaza-nál szálltunk ki, ahol volt kb. 2 percünk fényképezni.
A "Fenséges Kapu" (1568–1578) az egyik átjáró a Jama Masjid felé, amely olyan hatalmas építmény, hogy a várostól több kilométerre is látszik. Fokozatosan csökkenő belsejével nyit átmenetet az udvar felé. 54 méteres magassága felülmúlta az addig legnagyobbnak tartott Sahr-e Sabsz ejvánját. Feliratai Akbar 1572-es gudzsaráti győzelmeit dicsőítik. Ez a kapu a bejárata a Jama Masjid nagymecset udvarának, amely a későbbi gyülekezeti mecseteknek szolgált mintául a hasonló célú építményekben, például az agrai és a delhi vörös erődökben.
Innen tovább mentünk a "szellemváros"-ba. Mindenhol csak rohantunk, teljesen ki voltam akadva, hogy nincs idő rendesen megnézni ezt a helyet, pedig ha az ember elutazik a világ végére és ráadásul nem is egy kis semmiséget, hanem egy fontos, világörökség részeként is elismert helyet akar megnézni, akkor arra kellene rendesen időt szánni. Nemtetszésemnek hangot is adtam.
A Díván-i Khász a Magánkihallgatások Csarnoka Akbar sah építészeti örökségének állít emléket. A Díván-i-Khász úgy is ismert mint Ékszerház vagy az Eksztambha Praszádam, azaz az „Egységes vallás pillére”. Híres központi eleme a harminchat oszloppal körülvett Akbar ítélőszéke.
A Díván-i-Khász központi pillére
A Díván-i-Ám a nyilvános kihallgatások csarnoka, mely épület tipológiája megtalálható számos mogul városban, ahol az uralkodó megjelenik a nagyközönség számára. Mintegy 100 méter hosszú nyitott folyosó, közepén a császár pavilonjával, amely egy nagy, nyitott térre néz.
Közvetlenül az Agra kapun, a Naubat Khánán keresztül közelíthető meg. Akbar itt hozott ítéletet, és osztott igazságot alattvalói között, mintegy három órán át a napfelkelte után. A hóhér az egész meghallgatás alatt a kínzóeszközök mellett állt -bár azokat sosem használta-, hogy a fegyelmet fenntartsa a teremben. Akbar délutánonként is ellátogatott ide, a császári istállókból jövet, ahol megvizsgálta állatait, és megjutalmazta vagy büntette lovászait.
Az "Asztrológus széke". Ebben a kioszkban volt a hindu és muszlim asztrológusok (munaddzsimok) székhelye.
A Pancs Mahal
A komplexum legmagasabb építménye a nyitott szerkezetű Pancs Mahal, amely öt, egymáshoz oszlopokkal aszimmetrikusan kapcsolódó szintből áll.
A földszint 84 oszlopot foglal magába, amely számot a hinduk nagyon kedvezőnek tarták, mivel a hét ismert bolygó számának szorzata a zodiákus 12 jegyével.
Akbar muszlim feleségei az újholdat jártak ide megtekinteni, míg a rádzsputi hercegnők teliholdkor látogatták ezt a helyet. A földszintet és az első emeletet eredetileg paravánokkal osztották fel különféle lakóhelyiségekre a család nőtagjai számára, akik innen élvezhették a kilátást és a hűs levegőt.
Az épület jól átszellőző nyitott szerkezete egyrészt mérsékelte a nyári forróságot, másrészt kilátást biztosított a környező panorámára. Fedett átjáró kapcsolta össze a helyet az uralkodó magánlakosztályával. Míg a szerkezet hindu stílusjegyeket visel, maga az épület egy buddhista kolostorra hasonlít. A földszint alapterülete a 84 oszloppal 22x18 méter. Az első emelet 65, a második 20, a harmadik 12, a negyedik pedig 4 oszlopot foglal magában, amely egy egykupolás pavilont tart. A földszint minden egyes oszlopa egyedi stílusú és díszítésű.
Azt is én erőszakoltam ki, hogy megnézzük a Jama Masjid-et, amire megint csak nagyon kevés időt kaptunk, kb. 20 percet.
A mecsetet 1571-1574 között építették, a legenda szerint Szalim Csiszti kérésére. Az indiai mecsetekhez hasonlóan, egy folyosókkal körülzárt központi udvart ölel körül. Megkülönböztető jegye a sor cshatri, azaz kis kupolás tornyok, amelyek a körbefutó oszlopcsarnok tetejét díszítik. Az oszlopcsarnokban kis fülkéket alakítottak ki a zarándokok és a tanulók számára.
Két bejárata van, a Buland Darváza, a „fennséges kapu”, és a Bádsáhi Darváza, a császár személyes bejárata. Az imacsarnok előtt kialakított fényűző ejván takarja el a festett arabeszk díszítésű kupolákat. Az imacsarnok timurida hatásokat mutató aranyozott virágmintás ábráit vörös homokkőbe rakott fehér márványintarziák váltják.
A mecset, amely több mint a szentély, a legnagyobb volt abban a korban, mintegy tízezer ember befogadására tervezték. Udvarán két síremlék található, az egyik a legendás Szálim Csiszti sírja, a másik, közvetlenül mellette Iszlám Khán nyughelye, aki Szálim Csiszti unokaöccse és Dzsahángír egyik főhivatalnoka volt.
A fehér márvány épület a szúfi szent ember, Szálim Csiszti sírját őrzi, aki Akbar tanácsadója és tanára volt. Akbar tanácsot kért tőle, és arra kérte, hogy imádkozzon számára fiúörökösért. Szálim Csiszti ígéretet tett azzal a feltétellel, hogy Akbar átadja a fiú oktatását és nevelését a szent embernek. Az ima megtette hatását, és 1569-ben Akbar egy rádzsput feleségétől megszületett Szálim, a későbbi Dzsahángír sah, Akbar fiúgyermeke. Ezt követően, hálából, Akbar egész várost emelt Fatehpur Sikri néven Szálim Csiszti lakhelye köré.
A négyzetes elrendezésű épület könnyed, tekergős márványkonzolai támasztják meg a sátortetőt, amely fölött hatalmas, de arányos kupola emelkedik. A rituális körbejárás egy zárt folyosón zajlik. Finom, márványból faragott, csipkeszerű falai lehetővé tették a kilátást, azonban a nap tűző sugarai ellen védték a kenotáfiumot.
Eredetileg a sírt tartalmazó épület is vörös homokkőből épült, mint ahogy egész Fatehpur Sikri épületei, sőt, a többi Akbar kori építmények is Agrában és Delhiben. Dzsahángír korában azonban az épületet átépítették fehér márványból, amely a mogul császárok kedvelt építőanyaga volt. A mai napig fontos zarándokhely. Hindu és muszlim gyermektelen asszonyok jönnek a szent sírjához gyermekáldásért imádkozni.
Miután megnéztük a mecsetet, még jobban haragudtam Amar-ra, amiért nem akart időt adni arra, hogy bemehessünk. Ugyanis ez a mecset sokkal de sokkal szebb, mint a Delhi-ben lévő mecset. Az idő, amit összesen ezen a helyen tölthettünk, a szellemvárosban és a mecsetben, busztól buszig mindössze másfél óra volt: 12:14-13:46-ig!
Lefelé megint motoros riksákkal mentünk. Ez izgi volt, mivel amelyikbe először beszálltunk, abból át kellett szállnunk egy másikba, mert (nem értettem, hogy miért, de) az egy másik riksás fuvarja volt, és szó szerint leszorított minket az útról és nem engedett tovább menni, ott veszekedtek, hát érdekes volt mit ne mondjak. Átszálltunk hozzá, aztán lenyugodtak a kedélyek.
Innen AGRA-ba mentünk tovább. Agra-ban ezen a napon a Taj Mahal-t néztük meg, mert bár másnapra volt írva a programban, akkor nem mehettünk, mert akkor csak a muszlimok mehetnek be.
A Taj Mahal „A paloták koronája” az indiai Agrában, a Jamuna folyó partján található mauzóleum elnevezése, amely valójában egy teljes épületkomplexumot takar, ennek része maga a fehér márvány síremlék is. Sah Dzsahan mogul sah 1632 és 1647 között építtette 1631-ben, gyermekszülésben elhunyt szeretett felesége, Mumtaz Mahal emlékére. Őt is itt helyezték örök nyugalomra.
A Taj Mahal a mogul síremlék-építészet csúcspontja, amely nem csak annak stílusjegyeit viseli magán, hanem ötvözi azt a helyi hagyományokkal is. Bár hatással volt későbbi síremlékek építésére is, az épület egyedi arányai, finom díszítettsége utánozhatatlanná tette. 1983-ban került fel az UNESCO világörökségi listájára mint kulturális helyszín. Referencia száma 252.
A tökéletes arányaival feltűnő, nemes anyagokkal gazdagon díszített műemlékegyüttes nemcsak építészeti jelentőségű, hanem a hozzá kapcsolódó legendák és történetek révén az örök szerelem emlékműveként is ismert. Számtalan művet ihletett a képzőművészet, az irodalom, a filmművészet, a zene területén, egyúttal a komplexumban található mecset miatt ma is a vallásos áhítat színhelye.
India leglátogatottabb turistalátványossága, évente több mint 2,5 millió látogató keresi fel, de ugyanakkor ez okozza jelentős állagromlását is, ami miatt 1996-ban felkerült a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékei közé. 2007-ben a világ hét új csodája közé választották.
Sah Dzsahan kicsapongó természetű uralkodó volt, nem vetette meg az élvezeteket. Ugyanakkor igénye volt a kultúrára is, a Mogul Birodalom nagy építtetőjeként tartják számon. Mumtaz Mahal a sah kedvenc felesége volt, aki 1631. június 17-én halt meg Burhanpurban, 14. gyermeke születése során, miközben hadjáratba kísérte urát. Helyben temették el. Halálát követően a sah búskomorságba esett, elhanyagolta a birodalom ügyeit. Elhatározta, hogy egyedülálló síremléket építtet számára, amely halála után majd az ő nyughelye is lesz.
A Taj Mahal építése 1632 januárjában kezdődött meg, Sáh Dzsahán történetírói szerint, az uralkodó által készített alaprajznak megfelelően. A helyszín kiválasztása több mint hat hónapot vett igénybe. Sah Dzsahant nagy fájdalommal töltötte el, hogy emlékműve nem fog örökké tartani, ezért mindent megtett annak érdekében, hogy az épület biztos lábakon álljon.
http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1dzs_Mahal
Itt megint ki voltam akadva, mert újfent rohannunk kellett, úgy volt, hogy még aznap megnézzük a Vörös Erődöt is. A Taj Mahal-nál 14:56-17:09-ig voltunk, kicsivel több, mint 2 órát tehát, ami megint parkolótól parkolóig számít. Kis elektromos buszokkal vittek a parkolótól a kapuig, ahol sorba kellett állnunk, volt biztonsági kapu, meg táska nézegetés is. Szóval magára a Taj Mahal-ra jóval kevesebb idő jutott.
A Főkapu; Darváza-i Rauza
A Taj Mahal a kerttel (Csár Bág)
Bejárat a sírokhoz
A két kenotáfium (a jobb oldali Mumtazé) a márványrostéllyal
A Jamuna folyó
Laca
én
A Csár Bág (kert) és a főkapu a mauzóleum felől
én
A mecset
Mikor a végén megérkeztünk a megbeszélt időre, benyögte az idegenvezetőnk, hogy a Vörös Erőd mégsem ma lesz, hanem másnap, mert a jegyünk (ami több műemlékbe való belépésre jogosít) érvényes másnapra is. Hurrá :-( Maradhattunk volna tovább a Taj Mahal-nál és nem kellett volna megint rohanni, mint az őrültek, ha ezt előbb kideríti.
Na de, az így keletkezett plusz időt megint nagyon hasznosan töltöttük el: egy boltban. A változatosság kedvéért ebben voltak teák meg fűszerek is a szokásos textíliák és egyéb ajándéktárgyak mellett. Már nem is néztem az órát, hogy megint mennyi időt csesztünk el itt is.
Innen már a hotelbe mentünk, a Hotel Clarks Shiraz-ba. A szobánk a 468-as volt. http://www.hotelclarksshiraz.com/
Így végül a kisebb Café-ban vacsoráztunk, megintcsak Ágival és Gyulával. Előtte a szobánkban jól bepálinkáztunk. :-)
Megint finom indiai kajákat ettünk, jó csípősek voltak, de ezek valahogy máshogy csípnek. Ettünk levest is, pakorát is, meg egyéb finomságokat.
Aztán alvás.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2012. 11. 23.
AGRA
06:45-kor keltünk, megreggeliztünk, majd lent a hallban gyülekeztünk. Mindenki ott volt, kivéve az idegenvezetőnket, Amar-t. Egy idő után, mikor már a buszunk is ott volt, felhívattuk őt a recepcióval. Kiderült, hogy mi keltettük fel. Így a megbeszélt 08:00 helyett csak 08: 25-kor tudtunk elindulni.
Még szerencse, hogy a Vörös Erőd tök közel volt a szállodánkhoz, és 08:32-re már ott is voltunk. Az Erődben kicsivel kevesebb, mint 2 órát töltöttünk, 10:20-ra már kint voltunk. Nagyjából elég volt az idő megnézni a helyet, nem kellett nagyon rohanni, mint előző nap.
A Vörös Erőd egy UNESCO-védelem alá tartozó világörökségi helyszín, 251-es referencia számmal. Az erődöt leginkább egy fallal körülvett palotavárosként lehetne jellemezni. Ez India legfontosabb erődje. A nagymogulok, Bábur, Humájun, Akbar, Dzsahángír, Sah Dzsahan és Aurangzeb éltek itt, és az egész országot innen irányították. A legnagyobb állami vagyont tartották itt. Nagykövetek, utazók, és sok ország legmagasabb méltóságai látogattak el ide, akik részt vettek India történelmének alakításában.
Az erőd hatalmas kincstárában volt az a gyémánt, amely később Koh-i-Nor néven lett ismert.
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s_Er%C5%91d_(Agra)
Amar Singh kapu
Az erőd harmadik kapuja
A Dzsahangiri Mahal, melyet Akbar építtette fiának, Dzsahángírnak. Az erőd legnagyobb magánlakosztálya volt. A hindu építészet, és a közép-ázsiai hagyományok különleges ötvözeteként tartják számon. A központi udvart aranyozott díszítésű, kétemeletes épületek veszik körül. Az udvarról nyíló egyik csarnokot Dzsahángír édesanyjának, Dzsodh Báínak az öltözőszobájaként említik. Mennyezetét kőből faragott kígyók tartják. Ez az épületegyüttes a királyi udvartartás hölgyeinek lakosztálya is volt, Dzsahángír anyján kívül felesége, Núr Dzsahán („A Világ Fénye”) is ebben a palotában lakott, és művészeteket, bort kedvelő férje helyett gyakran bíráskodott, és intézte a birodalom ügyeit.
Laca
én
A Muszamman Burdzs belső díszítése
Mire végeztünk, felébredtek a majmok.
A Vörös Erőd előtt, az Amar Singh kapunál
Innen a busszal egy márvány manufaktúra bemutatójára mentünk. Láttunk egy-két érdekes dolgot, de megint jóval tovább időztünk itt, mint szerettünk volna.
Onnan tudni, hogy tényleg márvány a (fehér) márvány, hogy ha alulról megvilágítod, így néz ki.
A következő megállónk egy "magán múzeum" volt, így ajánlotta Amar, bár nekem voltak kételyeim a dologgal kapcsolatban és a szavazáskor, hogy ki szeretné megnézni, nem tettem fel a kezem. De a többség igen. Volt is nagy felháborodás, amikor kiderült, hogy ez átvágás volt, ugyanis volt egy szoba, amiben volt pár dolog, ami egy múzeumban esetleg előfordulhat, de mikor átmentünk a következő szobába, kiderült, hogy egy újabb boltban vagyunk, egy ékszerboltban, a változatosság kedvéért. Megint jött a szikásos rum, cola kínálgatás... Meg aztán a következő szobában voltak mindenféle hímzett terítők meg párnahuzatok meg képek. És mikor menekültünk volna ki, nem hagytak, terelgettek tovább a következő helyiségbe. Mindenhonnan gyorsan kijöttünk, hogy szép, és ennyi. Az ottaniak meg láthatóan nem értették, hogy mi van.
Innen aztán elindultunk Delhi felé. Útközben megint kiakadtam, ugyanis utunk elhaladt Sikandra mellett, ami Akbar síremléke, és nem mellesleg a jegyünk érvényes volt ide is. De persze nem álltunk meg, sőt Amar, az idegenvezető még csak említést sem tett róla, pedig ez megért volna egy megállót. Nem a világörökség része, de szép, és tényleg ott mentünk el előtte.
http://en.wikipedia.org/wiki/Tomb_of_Akbar_the_Great
Tehát csak mentünk tovább.
Szintén egy hetes nyaggatásunk eredménye, hogy megálltunk egy jellegzetes indiai templomnál, amiről Amar semmit nem mesélt, csak megálltunk a buszból és ki sem szállhattunk, csak a buszból fényképezhettük le.
Pedig útközben annyi ilyen szentély mellett elhaladtunk, és csak meg kellett volna állni mellette, 5 perc alatt bőven elfotózhattuk volna, de nem...
Megálltunk tehát emellett a nagy komplexum mellett és azt mondta, hogy azért nem mehetünk be mert nem vagyunk vegetáriánusok. Pedig eddigre már egy hete az voltam :-)
http://en.wikipedia.org/wiki/Lotus_Temple
18:08-ra értünk a hotelünkbe, a Parkland Grand Hotel-be.
http://www.hotelparkland.in/
A 105-ös szobát kaptuk.
Itt már tele volt a hócipőm mindennel és a hátam közepe sem kívánta, hogy akkor ott még együtt értékeljük az utat, a hoteleket, programot, idegenvezetőt, sofőröket, stb. Főleg, hogy nem is páronként kellett kitölteni, hanem az egész csoportnak egyben. Így nem volt lehetőségem leírni mindazt, ami már pedig bennem volt. Mikor végeztünk, már este hét volt, és a wellness bezárt.
Így csak vacsorázni mentünk le egy gyors zuhanyzás után. A kajára sokat kellett várni, de legalább finom volt. Aloo Nazaqat-ot, Panir Tikka-t és valamilyen furcsa kenyeret ettünk (nem naan-t).
Utána felmentünk aludni egy kicsit, mert 01:00-kor kelni kellett.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2012. 11. 24.
Delhi-Doha-Budapest
DEL XDOH 04:45 06:15
XDOH BUD 08:17 11:18
Úgy volt, hogy hajnali 01:00-kor kelünk, de már 00:45-kor csörgött a telefon a recepcióról.
01:40-kor indultunk el a hotelből, ugyanaz a sofőr és kísérő vitt minket, aki a teljes út alatt velünk volt. Amar már nem jött.
01:50-re már a reptéren voltunk. Jó is volt, mert minden nagyon lassan haladt, és éppen hogy időben voltunk csak a gépünkhöz.
04:45-kor indultunk Delhi helyi idő szerint, és 06:15-re értünk Doha-ba ottani helyi idő szerint. Az út 4 óra volt. Mivel késve indultunk és késve is érkeztünk, csak úgy volt időm wc-re is elmenni, hogy a mozgássérült wc-t használtam, mert annál nem állt akkora sor. Én voltam a harmadik. A rendes női wc-nél a sort kivárni esélytelen lett volna.
08:17-kor indultunk Doha-i helyi idő szerint. A reptéren megint buszoztunk, és megint nagyon jó meleg volt. 11:18-ra érkeztünk meg Budapestre, helyi idő szerint. 5 órát repültünk. Ezen a másodikon már nem aludtam, az elsőn még sikerült. De Doha-ból már tök világosban jöttünk.
A kaja a Qatar járatokon megint csak nem nyerte el tetszésünket.
Apu jött elénk a reptérre, és Fótra mentünk. Az ebéd erdélyi rakott savanyú káposzta volt, jó sok tejföllel.
Kaja után lefeküdtem aludni valamikor fél kettő körül. Később jött anyu szólni, hogy akkor felkelek-e, de olyan hulla voltam és olyan nehéznek éreztem minden porcikámat, hogy nem bírtam kimászni az ágyból.
Másnap reggelig aludtam, icipici megszakításokkal.
VÉGE
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése