Assisi

Assisi Szent Ferenc és Szent Klára nyomában

Assisi 

A város Olaszországban, Perugia megyében; Assisi Szent Ferencnek, a ferences rend alapítójának és Szent Klárának, a klarissza rend alapítójának a szülőhelye. És öt napos „mini nyaralásunk” első állomása. 😊

 

A szép fekvésű és műemlékekben gazdag város hírét és idegenforgalmát főként Szt. Ferencnek, a ferences rend megalapítójának köszönheti, aki itt született 1182-ben és itt is halt meg 1226-ban.

Assisi környékén a vidék enyhén hullámos, így már messziről jól látható az a hegy, amelyen a legendás hírű szent városkát találjuk. A hegy keleti végén többemeletes árkádsorra épített nagy ferences kolostor várszerű tömbje nyúlik a völgy fölé, belőle messze kimagaslik a többszintű gótikus Szt. Ferenc Bazilika, s mellette az egyszerű, zömök Campanile (harangtorony).

 

A jelenlegi város szomszédságában Kr. e. 1000 körül vándor umbriaiak telepedtek le, és a magaslatokon erődített településeket építettek. Kr. e. 450 táján ezeket a településeket fokozatosan az etruszkok foglalták el. Az ókori Római Birodalom Kr. e. 295-ben a sentinumi csata után szerezte meg a hatalmat Itália központi részén. Ekkor épült a virágzó Asisium municípium a Subasio hegység teraszain. A római idők emlékei most is megtalálhatók Assisiben: a városfalak, a fórum, egy színház, egy amfiteátrum és Minerva; ez utóbbi átépítve Santa Maria sopra Minerva (Minerva feletti Szűz Mária) templom néven ismeretes.

Kr. u. 238-ban Assisi Rufinus keresztény hitre térítette a várost. (A hagyomány szerint a vértanú püspök maradványai a San Rufino katedrálisban nyugszanak). 545-ben Totila osztrogót király lerombolta a város nagy részét. Ezután Assisi a lombardok, majd később a frankok uralma alá került.

A 11. században a város független ghibellin közösséggé vált. Állandó harcban álltak a guelf Perugia-val. Egy ilyen háborúban történt, hogy Giovanni di Bernardone-t, a későbbi Assisi Szent Ferencet foglyul ejtették, elindítva ezzel azt az eseménysorozatot, amely a ferences rend megalapításához vezetett.

A város a 13. században kezdett az ókori falakon kívülre is terjeszkedni. Ebben az időben a város pápai fennhatóság alatt volt. Az 1348-as pestisjárvány idején a város hanyatlásnak indult.

A Santa Maria degli Angeli bazilikát 1569-ben kezdték építeni. A reneszánsz és az azt követő évszázadok alatt a város békésen fejlődött; ezt jelzik a korszak palotái is.

1997-ben Assisit két földrengés sújtotta. Több műemlék súlyosan károsodott, de közülük a legfőbb, a Szent Ferenc Bazilika kevesebb, mint két év után, helyreállítva újra megnyílt. Egy ferences barát lelte halálát a leomló mennyezet alatt, egy másik pedig megsérült.

2000-ben a várost, benne a Szent Ferenc Bazilikát és a többi ferences emlékhelyet a UNESCO Világörökség részévé nyilvánították (990-es referencia számon).

 

Meredek kapaszkodó és több kanyar után -amely részben a városnak a hegyről lenyúló szűk utcácskáin áthalad-, a templom előtti alsó térre jutunk. A Piazza di S. Francesco-t hosszan elnyúló árkádsor veszi körbe. Előreugró hatalmas boltív alatt nyílik a csúcsíves kettős bejárat az alsó templomba. A Basilica di San Francesco-t (Assisi Szent Ferenc bazilika) és a Sacro Convento-t (kolostor) 1228-ban kezdték építeni (két évvel Ferenc halála után, amikor IX. Gergely pápa szentté avatta) és 1253-ban szentelték fel. Benne látható Assisi Szent Ferenc sírja.

Porta S. Pietro

Basilica di San Francesco (Assisi Szent Ferenc bazilika) és a Sacro Convento (kolostor)

Porta S. Francesco

Assisi Szent Ferenc 

Assisi Szent Ferenc (Assisi, 1182. július 5. - Assisi, 1226. október 3.) a ferences rend megalapítója; Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje.

Eredeti neve Giovanni di Pietro Bernardone volt, de olaszul leginkább Francesco néven ismerték, ugyanis édesanyja francia nemesasszony volt (Giovanna [Pica] Bourlemont), s Franciácska néven szólította a fiát. Édesapja Pietro di Bernardone, Assisi-beli gazdag kelmekereskedő, a tehetős vállalkozói kör egyik befolyásos tagja volt.

1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később Collestrada-nál egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után tért haza.

1203-ban egy új, gyökeresen megváltozott emberként tért vissza Assisibe. Ezt tetézte fogságban szerzett súlyos betegsége is, amely mély lelki válságba döntötte. 1205-ben mégis elindult Apulia-ba, hogy beálljon Gualtiero di Brienne seregébe, de útban Spoleto felé, egy különös látomás hatására visszatért szülővárosába. Ettől fogva kerülte a barátaival való világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott, s közben az Assisi mellett élő leprások ápolásával törődött.

Hamarosan zarándoklatra indult Rómába.

Visszatérve a városba, ahol ezúttal két évet töltött, több romos templomot rendbe hozott, ezek között a Santa Maria degli Angeli kápolnát, azaz a Porziuncolát.

Ferenc 1209. február 24-én, a Máté evangéliuma 10:9 sorainak hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhát vett fel, és mezítláb, anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan követte őt az első tanítvány, a városból való jogász, Bernardo di Quintavalle, aki minden vagyonát feláldozta a hit érdekében. Hamarosan Ferenc több barátja is csatlakozott hozzájuk. Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, s a közösség, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként élt együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat.

Még abban a hónapban elindult tizenegy első követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a momentumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.

A rend tagjait frátereknek, azaz testvéreknek nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának rendelik alá.

Innentől kezdve az új rend gyorsan gyarapodott.

Mivel Ferenc tekintélyét mindenki elismerte, békét tudott közvetíteni a sokféle háborútól gyötört világban. Így 1210-ben Assisiben az addig viszálykodó ellenfelek, Guido püspök és a város vezetői az ő hatására „örök békeszerződést” kötöttek egymással; Siena-ban hallgattak egyetértésre buzdító szavára; Arezzo-ban megakadályozta a polgárháborút. A rendet azonban soha nem úgy akarta helyreállítani, hogy egy korábbi állapotot változatlanul visszaállít, hanem mindig valami jobb felé mozdította az ügyeket.

Így a keresztes hadjáratoknak is véget akart vetni, és az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval akarta megtéríteni. Kétszer is tengerre szállt ennek érdekében, de félúton mindkét alkalommal vissza kellett fordulnia. 1219-ben végre sikerült eljutnia a szaracénok közé. Egyiptomban átélte a keresztes hadak vereségét a Nílus menti Damiette erődítménynél, de a veszedelmes helyzet ellenére a szultán színe elé is eljutott. A szultán megcsodálta ezt a rendkívüli embert, meghallgatta a prédikációját, de a megtérésre nem volt hajlandó.

1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domonkossal.

1223. szeptember 17-én a Verna-hegyen, imádkozás közben, megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki.

1226-ban gyógykezelésre ment Rieti-be, onnan Siena-ba szállították, végül hazavitték Assisibe, ahol az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porziunkola-ban hunyt el.

1228 márciusában, alig tíz hónappal Szent Ferenc halála után, Simone di Pucciarello városi polgár a szerzeteseknek ajándékozta a várostól nyugatra fekvő dombot. (A legenda szerint Ferenc azért választotta ezt a -nyilvános kivégzések miatt rossz hírű- helyet nyughelyének, mert önmagát a legnagyobb bűnösnek tartotta.) Ugyanebben az évben Monaldo di Leonardo a szerzeteseknek adományozta a domb nyugati lejtőjén elterülő erdőt. 1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta Ferencet, és a következő napon elhelyezte a Paradicsom-dombon a bazilika alapkövét. A templom terveit Elia Bombardone testvér, Ferenc első követőinek egyike készítette és ő felügyelte az építkezést is, tervei szerint Szent Ferenc kézjegyének emblémáját, egy Tau-keresztet formázó bazilikát épített Assisi-ben az Inferno-hegyen.

1230. május 25-én, pünkösd napján Szent Ferenc maradványait egy kőszarkofágban elhelyezték a templom főoltára alatt. Két éven belül megépült a kripta, amit alsó templomnak neveztek. A felső templom építését 1239-ben kezdték el és 1253-ban fejezték be.

IV. Miklós pápa, (Girolamo Masci) 1288-ban pápai templom rangjára emelte a helyet.

1986 októberében és 2002 januárjában II. János Pál pápa Assisiben gyűlt össze a világ vallási vezetőivel, hogy a békéért imádkozzanak.

1997. szeptember 26-án Assisit földrengés rázta meg. A bazilika súlyosan károsodott, és két évig zárva volt a restaurálás miatt.

A bazilika minden szépségével együtt a mai napig megosztja a hívőket, Assisi-ben és a világban egyaránt. Sokan úgy tartják, hogy a Római Katolikus Egyház hatalmát jelképező, monumentális, minden pompával és gazdagsággal ellátott épületegyüttes az ellentétét hirdeti Ferenc tanításainak, és így nem méltó a Szent emlékének.

 

Az alsó templomba egy kettős kapun át juthatunk. Az altemplomot Cimabue és Giotto, Pietro Lorenzetti, Simone Martini, Andrea de Bartoli és mások freskói díszítik.

 

 

 

 

A főhajó végében álló főoltár négy mennyezetcikkelye Szent Ferenc dicsőségét ábrázolja a szerzetesi erények, a Szegénység, Szűziesség és Engedelmesség allegóriái között.

 

 

A főhajóból a második oldalkápolna előtt kettős lépcső vezet a kriptába, ahol Szent Ferenc nyugszik. Szt. Ferenc holttestét, hogy megakadályozza az ereklyék széthordását egyik leghívebb társa, Elia (Éliás) olyan szerető gonddal rejtette el 1230-ban az épülő bazilikában, hogy csak 1818-ban, 24 napi keresés után találták meg egy kőkoporsóban. Később IX. Piusz pápa utasítására márványkriptát építettek az alsó templom alá, neoklasszikus stílusban. Ezt 1925-1932 között Ugo Tarchi tervezte újjá neoromán stílusban.

A régi kőkoporsó az oltár felett helyezkedik el nyitott térben. 1934-ben a leghűségesebb követőket is az oltár melletti falba temették: Rufino, Angelo, Masseo és Leone testvéreket. Az egyszerű kőkoporsó az itteni oltárnál van, az alsó és felső bazilika főoltára is e felett áll.

 

Van itt egy múzeum is, ahol Szent Ferenc ereklyéket őriznek. Van köztük csuha, pénzdarabok és egy kő ami a koporsójában a feje alatt volt, kehely, kendők, egy áldás az aláírásával, elefántcsont kürt, és egyebek. 

 

A bazilika mellett áll a kolostor 53 román stílusú boltívvel. A Subasio-hegységből származó rózsaszínű és fehér kövekből épült. Már 1230-ban laktak benne szerzetesek, de az építés hosszú ideig tartott, ezért a román stílus keveredik a gótikussal. A kolostor legnagyobb része 1474-1476 között épült, IV. Sixtus pápa pontifikátusa alatt.

Jelenleg a kolostorban könyvtár van (középkori kódexekkel és ősnyomtatványokkal), valamint múzeum (a zarándokok hozta ajándékokkal és a Perkins-gyűjtemény 57 műalkotásával), és egy ajándékbolt.

 

A felső templomba a kolostor loggiája felől lehet bejutni. A kórus színes ablakait 13. századi német mesterek készítették. A felső templom, az alsó templommal ellentétben, világos, könnyen áttekinthető. Legfőbb művészi értéke Giotto-nak 28 képből álló világhírű freskósorozata, mely Szt. Ferenc életének, legendájának főbb eseményeit ábrázolja.

 

Innen ki lehet menni a Piazza Superiore di San Francesco-ra, ahol most éppen életnagyságú bábukkal, csordogáló patakkal, és mozgó dolgokkal megépített Betlehem volt.

 

 

Útközben az autóhoz találtunk egy cukrászdát, ahol forró csokit és sütit vettünk magunknak, helyi különlegességet.

 

Innen az 1367-ben épült Rocca Maggiore-hoz mentünk, ami sajnos már zárva volt. Mivel a város fölé emelkedő dombon áll ez a jó állapotban fennmaradt XIV.századi erőd, gyönyörű kilátás nyílik innen fentről a városra és a környékre.

 

 

Mivel Assisi egyike a legépebben megmaradt középkori városoknak, a sok szűk kis utcán álló régi kis ház között az ember visszarepül az időben, és szinte várja, hogy Assisi Szent Ferenc és társai mikor jönnek szembe vele. Ebből csak a szembe vagy hátulról jövő autók vagy a nagy szelektív hulladékgyűjtő kukák képe ránt vissza a jelenbe.

 

A kis utcákon bolyongva jutottunk el a Cattedrale di San Rufino-hoz. I. sz. 238-ban Assisi Rufinus püspök keresztény hitre térítette a város lakóit, a 300-ban mártírhalált halt Szt. Rufinus nevét viseli, és őrzi hamvait a főtértől 150 méterre álló, ódon patinájú, román stílusú katedrális. 1140-ben kezdték építeni, és Szt. Ferenc életében szentelték fel. Kriptájában régészeti leletek láthatók.

Ez a templom fontos szerepet játszott a ferences rend történetében. Ferenc ezen a helyen prédikált először. Itt látható az a keresztelőmedence, ahol Szent Ferenc és Szent Klára elnyerte a keresztséget. 1210-ben itt hallotta Szent Klára Szent Ferencet prédikálni, melynek hatása megindította Klárát. Ferenc tanácsára Klára, Virágvasárnap (1211-ben) ünnepi öltözékben ment a székesegyházba misére. A püspököt értesítették Klára tervéről, ezért, miután megszentelte a pálmaágakat a körmenet előtt, lejött a szentély lépcsőjén, és egy ágat a lépcső aljában álló Klára kezébe adott, jelezvén ezzel, hogy a maga részéről hozzájárul kolostorba vonulásához.

 

Innen a szállásunkra mentünk, ami a Piazza Santa Chiara-n a Hotel Roma-ban volt. Ez azért is volt jó választás, mert az adventi vásár egyik helyszíne is ez a tér volt.

A Piazza Santa Chiara a Dómtól délre a hegyoldalra teraszszerűen nyíló tér. Itt áll a Clarissa rend anyazárdája és S. Chiara egyszerű, terméskőből épült gótikus temploma.

Innen sétáltunk a Piazza del Comune felé, ami az adventi vásár másik helyszíne volt. Itt a központban keresgéltünk egy helyet, ahol vacsorázhattunk valamit. Átmész a “Volta Pinta” nevű árkád alatt, ami tele van Raffaellino Del Colle csodálatos groteszk festményeivel a 16. századból. Ennek a végében búvik meg a Trattoria Pallotta nevű hely, amire a választásunk esett.

La Volta Pinta

A Gourmet Menu-t választottuk, ehhez 3 féle bor és ásványvíz is járt

Előétel:

Vegetable stuffed torta (zöldséggel töltött torta)

Bruschetta toast (paradicsomos pirítós)

Toasted bread with chicken liver páté (csirkemáj pástétomos pirítós)

Umbrian cold cuts (umbriai hideg felvágottak)

Eggless noodles with mushrooms and black olives pesto

(Tojás nélküli tészta gombás és fekete olajbogyós pesto-val)

"Tortellini" with pecorino cheese and honey

(Tortellini pecorino sajttal és mézzel)

Pigeon "alla ghiotta" on toasted bread

(Galamb kapzsi módra, pirítós kenyéren)

Grilled lamb "scottadito"

(Grillezett bárány)

Rostpotatoes with wild fennel and "Erba campagnola" boiled wild greens

(Sült burgonya vad édesköménnyel és főtt vad zöldségek)

Tortino caldo al Cioccolato con Crema e Arance

(Meleg csokitorta vanília krémmel és naranccsal)

 

Vacsora után visszamentünk a hotelbe.

 

Másnap egy bőséges reggeli után újra nyakunkba vettük a várost. Elsőnek a Santa Maria Maggiore templomba mentünk. Itt keresztelték meg Ferencet. (A keresztelőmedence a Cattedrale di San Rufino-ban van.) A jelenlegi templomot a 11-12. században építették egy régi Apollo templom helyén. 1036-ig ez a templom szolgált a város katedrálisaként, amikor is ezt a címet megkapta a San Rufino. Rózsaablaka 1163-ból való, Giovanni da Gubbio műve. Harangtornya a 14. században épült, gótikus-román stílusban. Belső falait 14-15. századi freskók és festmények díszítik. Eredetileg valószínűleg teljesen freskók borították a falakat.

Kriptája az eredeti 10. századi templomhoz tartozik. Román stílusú építészeti elemeket láthatunk a 9. századból.

 

Aztán visszamentünk a Piazza Santa Chiara-ra. A téren áll a Clarissa rend anyazárdája és Santa Chiara egyszerű, terméskőből 1257-ben épült gótikus temploma. A templomban nyugszik Szent Klára. Basilica di Santa Chiara templomában látható az a feszület, amely Ferenchez a San Damiano (Szent Damján) templomban beszélt. Történt ugyanis, hogy Szent Ferenc egyszer zarándoklatra indult Rómába, amely során misztikus élményben volt része még szülőföldjén, Szent Damján templomában. A megfeszített Krisztus képmása előtte életre kelt, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta.
Pietro nagyon felháborodott fia cselekedetein, és megpróbálta fiát „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amely apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított az apjával, lemondott az örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként élt Assisi környékén.

 

 

Ez az a feszület, amely Ferenchez a San Damiano-templomban beszélt.

Assisi Szent Klára

Assisi Szent Klára (Assisi, 1193. január 20. vagy július 16. San Damiano-kolostor, 1253. augusztus 11.) Favarone lovag és Hortulana asszony elsőszülött leánya volt. Családi palotájuk Assisi központjában, a San Rufino-ról elnevezett székesegyház terének egyik oldalán állt. Klára még kisgyermek volt, amikor a városban összetűzések kezdődtek a nemesség és a polgárok között. Családja, amely az ősi és gazdag Offreducci-Favarone nemzetséghez tartozott, természetesen az összecsapások középpontjába került. A polgárok egyre türelmetlenebbül követelték jogaikat, s végül, 1198-ban megostromolták, bevették és le is rombolták a város felett épült Rocca Maggiore-t, amely az arisztokrácia hatalmának szimbóluma volt. 1202-ben háború tört ki Assisi és Perugia között, s Klára családjának egy időre el kellett menekülnie Perugia-ba, mert nem voltak biztonságban a kereskedőktől és a polgároktól.

Különös, hogy ezekben az összetűzésekben az ellenség, a polgárok soraiban küzdött egy ifjú, aki később olyan meghatározó szerepet játszott Klára életében: a gazdag posztókereskedő, Pietro Bernardone fia, Ferenc. Klárának két húga volt: Ágnes és Beatrice. Édesanyjuk, Hortulana asszony mindhármukat őszinte jámborságra nevelte, és megtanította őket mindarra, amit akkoriban egy előkelő leánynak későbbi házassága érdekében tudnia kellett. Klára későbbi írásaiból kitűnik, hogy választékos latinsággal tudott fogalmazni, de a háztartással kapcsolatos munkák és a hímzés is ismerős volt számára. Hosszú betegsége napjaiban, amikor már kolostorban élt, nagyon szép oltárterítőket és liturgikus ruhákat hímzett. Így nőtt fel, mit sem sejtve abból, hogy Isten milyen életet szánt neki.

A maga idejében ifjak tűntek fel Klára életében, köztük Bernardo di Ranieri, aki nagyon komolyan pályázott Klára kezére. Nem is csoda, hiszen Klára egész lénye megnyerően bájos volt, jóságot és kedvességet sugárzott. A rokonság biztosra vette, hogy a szokásos pályát fogja befutni: egy fényes házassággal tovább gyarapítja a család vagyonát, és öregbíteni fogja hírnevüket is. Klára azonban nem hajlott arra, hogy mások kedvéért fogadjon el megszokott formákat, s attól még inkább idegenkedett, hogy megfontolás nélkül alávesse magát a nemzetségfő, Monaldo nagybácsi terveinek.

Természetesen ő is hallott mindenről, ami Ferenc körül történt. Tudta, hogy a városból többen is csatlakoztak Ferenchez, sőt, két unokaöccse, Silvestro és Rufino is követője lett a szegénység útján. Az is tudomására jutott, hogy III. Ince pápa szóban jóváhagyta Ferencék életmódját. És 1210-ben Klára meghallotta Ferencet, amint a dóm mellett prédikált. Szavai, melyekkel a megfeszített Krisztus radikális követéséről beszélt, megindították Klárát. Csak éppen az nem volt világos Klára számára, hogy mit tehet? Ekkor Ferenchez fordult tanácsért, aki által Isten hívő szava eljutott hozzá. A régebbi legenda elmondja: ,,Szent Ferenc atyánk a világ elhagyására buzdította. Élénk érveléssel mutatta meg neki, hogy milyen ostoba a világ reménysége, milyen álnok a világi dicsőség, és arra tanította, hogy a szüzesség drágagyöngyét őrizze meg annak a csodálatos Vőlegénynek, aki az emberek iránti szeretetéből lett emberré.''

Mindezekből egyértelműen következett, hogy Klárának el kell szakadnia a gazdagságtól, csak az nem volt világos, hogy utána hogyan kell élnie. Egyelőre azonban Istenre bízták a dolgot, aki meghívta, hogy Ő majd megmutatja a folytatás útját is. Ferenc azt tanácsolta Klárának, hogy Virágvasárnap (1211. március 18-án) ünnepi öltözékben menjen a székesegyházba (San Rufino) misére. A püspököt értesítették Klára tervéről, ezért, miután megszentelte a pálmaágakat a körmenet előtt, lejött a szentély lépcsőjén, és egy ágat a lépcső aljában álló Klára kezébe adott, jelezvén ezzel, hogy a maga részéről hozzájárul kolostorba vonulásához.

Klára tudta, hogy a családja minden erejével ellenezni fogja kolostorba lépését, ezért a következő éjszaka egy barátnője kíséretében megszökött szülei házából. Maguk mögött hagyták a várost, és lefelé ereszkedtek a síkságon levő erdő felé, amelyben a Porciunkula nevű Szűzanya-kápolna állt. E kápolnában Klára letette minden ékességét, és Szent Ferenc kezéből magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát, és derekára kötötte a bűnbánat kötelét.

Ami ezen az éjszakán történt, az egy végsőkig elszánt lélek bátor tette volt. A rokonok teljesen elképedtek, amikor másnap kiderült, hogy mit tett Klára, aki akkor már a Bastia melletti Szent Pál bencés apácakolostorban volt, ahova az éjszaka folyamán Ferenc elvitte őket. A rokonok minden módon, szépszerével és erőszakkal vissza akarták vinni Klárát a városba, de nem tudták eltántorítani szándékától. Mikor már sokáig húzódott a meddő vita, Klára az egyik kezével megragadta az oltárterítőt ezzel a régi szokás szerint menedékjogot kért a templomtól, másik kezével pedig lekapta fejéről a kendőt, s a rokonok meglátták lenyírt fejét. Ebből megtudhatták, hogy Klára visszavonhatatlanul Istennek szentelte magát.

Mikor a rokonok elmentek, az apácák úgy határoztak, hogy a várható zaklatások miatt jobb lesz, ha Klára és barátnője elhagyják a kolostort, és máshova mennek. Ezért mentek át a Panso melletti San Angelo-kolostorba. Itt egyszer csak bezörgetett a húga, Ágnes, hogy ő is apáca akar lenni. Ettől aztán a családfő, Monaldo nagybácsi elvesztette a türelmét. Elküldött egy csoport férfit, hogy erőszakkal hozzák vissza Ágnest. Tizenkét erős férfi kelt útra, hogy ők majd hazahozzák ezt a bolond leányt. Megjelentek a kolostor előtt, és kiadását kérték. Mikor ez nem történt meg, egyikük berontott, és a hajánál fogva kifelé vonszolta Ágnest, a többiek pedig ütötték és rugdosták. Ágnes kétségbeesetten kiáltott Klárához segítségért. S akkor hirtelen (mondja a legenda) Ágnes teste olyan nehéz lett, hogy meg sem tudták mozdítani. Mind a tizenkét férfi nekifeszült, hogy kimozdítsák a helyéből, de sikertelenül. Mivel Klára imádsága erősebbnek bizonyult náluk, így Ágnes is hamarosan magára öltötte Szent Ferenc kezéből a bűnbánó nővérek ruháját. Klára megeskette a férfiakat, hogy felhagynak zaklatásaikkal, és békében hagyják húgát. Akkor megszégyenülten és dolguk végezetlenül tértek haza. Az apácák azonban itt is féltek a további következményektől, ezért április végén útjukra bocsátották a ,,szökevényeket''. Ferenc ekkor úgy határozott, hogy véglegesen az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepíti le őket. Itt alakult meg a ferences apácák első kolostora.

Klára haláláig a kolostor lelki anyja volt. Sokan határozták el, hogy csatlakoznak hozzá. Nemcsak a legkisebb húga, Beatrice, hanem édesanyja, Hortulana asszony is, amikor megözvegyült, felvételét kérte a kolostorba. De a San Damiano-ban csak az tudott megmaradni, aki szerette a szegénységet, mert ezeknek a nővéreknek a szegénység nem valami ábrándos kényelem, hanem kegyetlen valóság volt. Klára tett ugyan csodákat, s amikor az üres olajoskorsót áldásával megtöltötte, vagy kenyeret szaporított, örömmel adtak hálát, mindazonáltal a kolostorban igazán szegénység uralkodott.

De ezért a szegénységért Klárának hosszasan meg kellett küzdenie. Ferenc olyan regulát adott testvéreinek és nővéreinek is, amely szerint nemcsak egyenként, hanem közösségben sem birtokolhatnak semmit, és megélhetésükért koldulniuk kell. Ahhoz pedig, hogy törvényesen élhessenek ebben a formában, Klárának meg kellett szereznie a pápai jóváhagyást. Ezért harcolt a szó szoros értelmében mindhalálig. Nem türelmetlenkedett, nem lázadozott, de harcolt, nagyon következetesen.

Először azt sikerült elérnie, hogy III. Ince pápa megadta a klarissza apácáknak a szegénység privilégiumát, ami annyit jelentett, hogy a ferences apácákat senki nem kényszeríthette arra, hogy vagyont fogadjanak el. Ehhez azonban a pápai kancelláriának nem volt kész formulája, mert ilyen még nem fordult elő a joggyakorlatban. Ezért maga a pápa fogalmazta meg ezt a különös jogszabályt. A regula jóváhagyását IV. Ince adta meg 1253. augusztus 9-én, Klára a halála napján vette kézhez. Életének ez volt a legnagyobb öröme. Amikor 1253. augusztus 12-én eltemették, e bulla egy példányát a kezébe tették, és úgy helyezték sírba.

Nagy elszántsággal kezdte kolostori életét, és nagyon sokat követelt önmagától, annyira, hogy Szent Ferencnek kellett közbeszólnia, és a vezeklésnek korlátot szabnia. Nővéreitől azonban nem kívánta meg ezt a szigort, sőt, állandóan mérsékletre és józanságra intette őket a vezeklésben.

1244-től kezdve szinte egyhuzamban ágyban fekvő beteg volt, a nővéreit mégis anyai gondoskodással irányította. Minden nehézségen csodálatos energiával lett úrrá.

IV. Ince pápa két alkalommal is felkereste. Megrendítő találkozások voltak ezek a pápa és a szegény, ágyban fekvő apáca között. Az egész pápai udvarból leginkább Hugolino bíboros fogta fel a szent jelentőségét, az a Hugolino, aki később IX. Gergely pápa lett.

Amikor Klára 1253. augusztus 11-én meghalt, a pápa bíborosaival együtt eljött Perugia-ból a temetésére. 1255. augusztus 15-én avatták szentté. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, augusztus 12-re. 1969-től augusztus 11-én ünneplik.

Santa Chiara (Szt. Klára) sírja a róla elnevezett Basilica di Santa Chiara templomban

Szent Klára és Szent Ferenc relikviák a sír mellett

Felül Szt. Klára rendszabályzata, alatta a rács, melyen keresztül a San Damiano templomban szentáldozást kaptak

Balról jobbra: Szt. Ferenc ruhája, Szt. Klára ruhája, Szt. Ferenc tunikája

Lent Szt. Ferenc cipője, a dobozkában Szt. Klára haja, mellette zsinór öve, fonott labdája, Szt. Ferenc imakönyve, és zsinór öve 

Miseing, melyet Szt. Klára készített

Keretben a "Szegénység privilégiuma", alatta Szt. Klára lószőrből készült inge, alatta belső tunikája.

Jobbra Klára unokaöccsének, Rufino-nak kapucnija, alatta ruhájából egy darab, alatta Szt. Ferenc zoknija, alatta a dobozkában Szt. Klára készített borogatást Szt. Ferenc sebére

 

A következő templom, ahova elmentünk a Chiesa Nuova volt. Ezen a helyen állt Szent Ferenc szülőháza. A templom belsejében megtalálható egy szűk kis helyiség, melyről feltételezik, hogy apja ide zárta be több ízben is az ifjú Ferencet, egyszer miután a fiú posztót adott el (valamint a saját lovát is) a romokban álló kicsiny San Damiano templom felújítása érdekében. Máskor, mikor az édesanyját, Pica asszonyt is rémület fogta el, amikor a város utcáin egy kiéhezett, ápolatlan „őrültben”, akit az utcagyerekek kacagva táncoltak körül és kövekkel dobáltak, felismerte a tulajdon fiát, az apa haraggal futott utána, megragadta, és bevonszolta a házba, megpofozta, és bezárta a pincébe. Ezután egy másik városba ment, s mikor napok múlva hazatért, látnia kellett, hogy Pica asszony és a cselédek kiszabadították és futni hagyták a fiút.

A ház bejárati ajtaját és egy raktározásra szánt helyiséget is láthatunk még, ezek a templomon kívül vannak.

Szent Ferenc szüleiek szobra

A kis szoba, ahova apja zárta Ferencet büntetésből

A szülői ház bejárata

A ház egyik szobája

 

A római idők emlékei most is megtalálhatók Assisi-ben: ezek egyike a Minerva: egy gyönyörű, épségben maradt római templomhomlokzat korinthoszi oszlopokkal. Minerva, a bölcsesség istenasszonyának tiszteletére emelték. Átépítették, ma Santa Maria sopra Minerva templom (Minerva feletti Szűz Mária) néven ismeretes.

 

Az Assisi főtere felé haladó Via San Francesco mentén csupa régi kis ház, kedves paloták vannak. A Piazza del Commune hosszúkás terén együtt látjuk a városka történetét. A főtéren a büszke és harcias városi múlt emlékei, a Palazzo del Capitano del Popolo és Torre del Popolo (1212) és szemben vele a Palazzo dei Priori (priorok palotája, 1337), valamint a Fontana dei Tre Leoni (szökőkút) látható.

Fontana dei Tre Leoni (szökőkút)

Palazzo del Capitano del Popolo és Torre del Popolo

Palazzo dei Priori (priorok palotája)

 

Elmentünk még a Chiesa di Santo Stefano-ba is. A templom az egyik legrégebbi változatlan formában fennmaradt épület Assisi-ben. A 12. században (1166-ban) épült. Egyszerű vonalak, dekoráció nélkül maradt homlokzata és falai vannak. Belső tere megtartotta eredeti középkori megjelenését; egyhajós tér, gótikus ívekkel, kis ablakokkal és fa mennyezettel. A falakon 15 és 16. századi freskók maradványai láthatók. Ferences hagyomány szerint a templom haragjai spontán megszólaltak Szent Ferenc haláltusája közben és halálakor.

 

Autóba ültünk és elmentünk újra a Rocca Maggiore várkastélyhoz, amit előző nap zárva találtunk. Az 1367-ben, egy korábbi vár helyén épült a Rocca Maggiore. Az alapok majd ezer évesek, s ha beszélni tudnának, rengeteg sok szörnyűségről, hosszú és véres csatákról mesélnének, amit átéltek az idők folyamán, hogy védjék a várost, magát Assisi-t és a város szülötteit. Egy 1173-as dokumentum tesz említést először a várról, ahol olyan hírességek is megfordultak, mint Barbarossa Frigyes, II, Frigyes, és még sokan mások.

A híres Napfivér, Holdnővér című Franco Zeffirelli film, mely Assisi Szent Ferenc életéről szól, egyes részleteit 1972-ben itt forgatták.

A vár Assisi legmagasabb pontjára épült, ahonnan egy 360 fokos látkép tárul elénk, Umbria csodálatos hegy-völgyeire.
A várba belépőt kell venni, aztán sétálgathatunk a falai között. A nagy, központi bástyában kiállítások vannak, de nem ajánlom tériszonyosoknak, mert a padló üvegből van és lefelé nézve eléggé félelmetes. Laurent-nak nincs tériszonya, ő nem járkált félve a vastag üveglapokon. Nekem szörnyű érzés, pedig itt-ott próbálták szőnyeggel kicsit lefedni. Így én nem is mentem fel a legfelső szintre, ő viszont hősiesen megmászta a bástyát. :-)
Aztán fel kellett kapaszkodnunk egy másik bástyára, ahonnan egy hosszú alagúton keresztül jutottunk el a következő bástyáig, ahonnan a legpompásabb kilátás tárul elénk Assisi-re és a környékre.

Na, ennek a bástyának a teteje sem való tériszonyosoknak.

Az alagút egy szűk keskeny folyosó, én még épp kényelmesen elsétálgattam benne, de Laurent volt ahol nem figyelt, és beverte a fejét.

Erényövek (balra nőknek, jobbra férfiaknak)

Faltörő kos

Ez aztán a művész!!! Egy szájjal két hangszer...

 

A római idők még egy emlékét megnéztük; az amfiteátrum maradványait. Az első századból származik és gladiátor harcok és vadászatok helyszíne volt. Az aréna 63x37,8 méteres volt, 17 000 ülőhellyel. Ma már csak kb. 10%-a látható az eredetinek, mert a középkorban beépítették lakóépületek részévé. A maradványok közepes méretűek; faltöredékek, boltívek, boltozatok, oszlopok, díszek, körfolyosók, pódiumok és cellák.

 

Innen már Perugia-ba indultunk, a következő néhány nap szállása ott volt.

Egyetlen dolog maradt csak ki Assisi-ben, a Santa Maria degli Angeli hatalmas kupolás, késő reneszánsz temploma. Az óriás kupola alatt egy kis kápolna áll: a Capella della Porziuncula, neve arra a Jeruzsálemből hozott „földecskére” utal, melyre épült. E kápolna köré települtek a ferences rend első cellái 1210-ben. E kápolna melletti cellában halt meg Szt. Ferenc 1226-ban. A jobb oldali kereszthajóból jutunk a Roseto-nak nevezett kis kertbe, ahol a Szent Ferenc legendájához kapcsolódó tövis nélküli rózsák nyílnak. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod a linket másokkal is. A cikket viszont légy szíves, ne másold!

Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

 

LINKEK:

 

Assisi MAGYARul:https://hu.wikipedia.org/wiki/Assisi

Assisi Szent Ferenc Bazilika MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Assisi_Szent_Ferenc-bazilika
Assisi Szent Ferenc MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Assisi_Szent_Ferenc
Assisi Szent Ferenc MAGYARul: http://www.katolikus.hu/szentek/szent156.html
Cattedrale di San Rufino ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Assisi_Cathedral
Trattoria Pallotta ANGOLul: http://www.pallottaassisi.it/new/int/eng/trattoria_home.htm
Chiesa di Santa Maria Maggiore ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Santa_Maria_Maggiore_(Assisi)
Assisi Szent Klára MAGYARul: http://www.katolikus.hu/szentek/0811.html
Chiesa di Santo Stefano ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Santo_Stefano_(Assisi)
Rocca Maggiore ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Rocca_Maggiore

 

(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent készítette.)