2016. február 19., péntek

Sassi di Matera - Matera, Olaszország

 


 
Reggel nem keltünk túl korán. Megreggeliztünk, miközben egy jót beszélgettünk szállásadónkkal, Franz-cal. Majd útnak indultunk. A mai nap Matera volt a célpont.

Matera egy kisváros dél-Olaszországban, Matera megyében, a Gravina di Matera partján.

A város nevezetessége a Sassi di Matera-ként ismert történelmi központ, mely barlanglakásokból álló negyedek összessége. Ez három részből áll; a történelmi központ (olasz nevén Cività), a Sasso Caveoso és a Sasso Barisano. A már az őskorban lakott barlanglabirintusokban még az 1950-es években is éltek emberek áram és víz nélkül, rettenetes higiéniai körülmények között. Ez volt Olaszország egyik legnagyobb nyomornegyede.

A 20. század elején a város több mint 75%-a sasso-kban élt. Már ekkor próbálták a sassi lakókat áttelepíteni egy modernebb városrészbe, nem sok sikerrel. A II. világháború után Carlo Levi a Krisztus megállt Ebolinál c. könyve, melyben említést tesz arról, hogy Matera városának közel 70%-a barlanglakásokban él, áram, víz, csatorna nélkül, együtt a háziállataikkal, nagy port kavart. Az 1950-es évek elején hoztak egy rendeletet, mely kötelezte a sassi lakókat a kiköltözésre. Hogy ők mennyire nem akartak menni, bizonyítja az, hogy egy másik rendeletet is kellett hozni, mégpedig a barlanglakások befalazásáról, hogy az emberek nehogy vissza tudjanak települni. Ez azért elgondolkodtató… mi lehetett annyira jó azokban a mostoha körülményekben? Vagy egyszerűen ennyire igénytelenek lettek volna?

Lakosainak a város modern városnegyedeibe való áttelepítése után a barlangváros állapota leromlott. Mivel az 1960-as évek közepén néhány épület beomlott/összeomlott, az állam megint kiadott egy rendeletet, mely ezúttal a sassi-k megóvásáról szólt. Kiemelték a sasso-k kulturális, népművészeti és régészeti fontosságát. Rengeteg pénzt fektettek a munkálatokba.

Matera 1993 óta az UNESCO Világörökségének részét képezi. Azonosítós száma 670.

  
Matera az észak-dél irányban folyó Gravina di Matera szurdokvölgyének meredek, nyugati partján, egy puha tufakőzetből álló hegyre épült, bele a kopár tájba. A távolról hasonló, szürkés, környezetbe olvadó házak úgy néznek ki, mintha a kőzetből nőttek volna ki. A szurdokvölgy meredek lejtőjén a Via Madonna delle Virtù halad végig, innen csodálatos kilátás nyílik a völgyre illetve a szemben fekvő part kezdetleges barlanglakásaira.

A régi város központja a Piazza Duomo (Dóm-tér), ami egyben a Cività városrész központja is. Ettől északra található a Sasso Barisano, amelynek központja a Piazza San Pietro Barisano, délre pedig a Sasso Caveoso, amelynek központja a Piazza San Pietro Caveoso. A sasso-kat girbegurba, labirintusszerű kis utcák és lépcsősorok szelik át. Az idelátogató jobb, ha elfelejti az autót; itt mindössze néhány utca alkalmas csak az autós közlekedésre. Ide nem egy-egy konkrét látnivaló, hanem inkább a hangulat miatt érdemes eljönni, és a legjobb, ha hagyjuk magunkat elveszni a városka útvesztőjében. A város egységes látványa nyűgözi le leginkább az idelátogatót, de maguk a barlangok is nagyon érdekesek, érdemes bekukkantani egyikbe-másikba.

Sétánkat a Piazza Vittorio Veneto-n kezdtük. A tér a mai Matera központja, amely elválasztja a modern várost az óvárostól. A tér közepén egy szökőkút áll, valamint egy első világháborús emlékmű. A téren található a Palazzo dell’Annunziata, a San Domenico templom, és a Chiesa della Mater Domini.

A szökőkút és a Palazzo dell’Annunziata

Palazzo del Governo

Chiesa San Domenico
 
Chiesa della Mater Domini
 
A Piazza Vittorio Veneto 1880-as átépítésekor bukkantak rá az egykori bencés Santo Spirito barlangtemplomra. Valószínűleg a 10. század elején épült. Az egykori építményből fennmaradt az aula, melyet lakásként is használtak a szerzetesek, valamint a tufába vájt szentély.


A tér alatt található a palombaro, a város víztartálya, amely 65 000 m³ víz befogadására volt képes. A tufába vájt tartály mennyezetét masszív oszlopok tartják, melyek magassága eléri a 15 métert. A falak vízszigetelését háromrétegű habarccsal oldották meg. A víztartályt a 19. század végéig használták.

A Chiesa della Mater Domini fent,
alatta a Chiesa di Santo Spirito,
a palombaro bejárata a bal alsó sarokban
 
Mivel nagyon éhesek voltunk, úgy döntöttünk, hogy ideje egy második reggelinek.

 
A Piazza Vittorio Veneto és környéke tele van kisebb-nagyobb cégekkel, akik mint idegenvezető vállalják, hogy körbevisznek a városon. A kínálat igen nagy, az egy órás sétától az egy naposig lehet választani. Mondanom sem kell, horror árakon. Így mi fogtuk magunkat és a térképünket, és nekivágtunk az útvesztőnek.

Elsétáltunk a Chiesa di San Francesco d'Assisi (templom) előtt. Ez a templom a Piazza San Francesco-n áll, és a késő barokk stílusú épülettömb uralja a teret. A templomot az írásos feljegyzések szerint a 13. században alapították. Az építkezés 1250-1300 között zajlott, ekkor épült fel a hozzátartozó kolostorépület is. A 15-16. században kibővítették és megépítették az oldalkápolnákat. 1670-ben barokk külsőt kapott. A templom környékét a kovácsok negyedének nevezték. Sajnos zárva volt, nem tudtunk bemenni.

 
A következő templomot megint zárva találtuk, de kívülről is igen érdekes. Ez pedig a Santa Anime del Purgatorio templom, mely egyike a város legszebb késő barokk épületeinek. A templomot a XIII. Gergely pápa által 1578-ban a városba telepített Santa Anime del Purgatorio rend szerzetesei építették 1726-1747 között a lakosság hathatós pénzügyi támogatásával. A portál timpanonját morbid figurák, csontvázak díszítik, melyek egy kárhozott lelket fognak közre, a halál szimbólumát. A főhomlokzat felső részének aediculájában egy Madonnát ábrázoló szobor áll, melyet Szent Mihály és Rafael arkangyalok szobra vesz közre. Az ajtót is halálfejek díszítik. A főoltárban őrzik Materai Szent János, Szent Callixtus és Szent Prosperus ereklyéit.



 
Ahogy itt fényképezünk, és bámuljuk a templom morbid részleteit, ott terem mellettünk egy idegenvezető. Hogy akarunk-e vezetést. 20 EUR. Mondjuk, nem, és szemlélődünk tovább, tudomást sem véve róla. El is ment. Aztán 2 perc sem telik bele, jön vissza. Hogy most mindjárt indul egy csoport, ezt meg azt meg amazt nézik meg, 1,5-2 órás séta. És a végén helyi termékekből kóstoló. Na, ugyan már… 10 EUR. Naa! Összenéztünk… Az egyik boltban 80 EUR-ért akarták adni ugyanezt. Mivel az általa ajánlott helyeket amúgy is meg akartuk nézni, belementünk.

Így elnyargaltunk vele a Cività városrész központjába a Piazza Duomo-ra, mely a város legmagasabb pontján épült, a Palazzo Malvinni Malvezzi és Palazzo Gattini, illetve a dóm (Duomo) monumentális tömbje határolja, és amely a város szinte minden pontjáról látható.

Kilátás a Chiesa della Mater Domini melletti árkádok alól
Balra fent a dombon a Duomo
 
Itt csatlakoztunk egy pár fős csoporthoz, és el is indultunk felfedezni Sassi di Matera-t. A Sasso Caveoso-ba mentünk.













 
Útközben azokon a helyszíneken sétáltunk, ahol Mel Gibson filmjét, A passió-t forgatták 2004-ben.

Simon of Cyrene (Jarreth Merz) helps Jesus (Jim Caviezel) carry his cross. Picture: Philippe Antonello

A fenti képen látható házak az én képem bal oldalán láthatók

Ezen is ugyanazok a házak
 
Ugyanezeket a lépcsőket koptatta a Steve Shill által 2010-ben újraforgatott Ben Hur stábja is.

 

 

 
Matera több tucat többnyire vallási vagy történelmi témájú filmnek adott hátteret, ami a képeket nézve talán érthető.

A Sasso Caveoso központja a Piazza San Pietro Caveoso. Ez a sasso legnagyobb köztere.


A tér fő látnivalója a névadó San Pietro Caveoso templom, amely az 1300-as években épült. Az egyszerű barokk homlokzaton három bejárat áll. A középső feletti fülkében egy Madonna-szobor látható, míg a két szélsőben Szent Péter és Szent Pál szobrai. A 17. században kibővítették és megépítették oldalkápolnáit valamint a harangtornyát. 1752-ben új freskókkal gazdagodott és ekkor építették át a sekrestyéjét is. A 18. században készült el a mennyezetfreskó, tele növényi- és vallási motívumokkal. A háromhajós templombelsőt 1947-1948 között módosították utoljára, ekkor bontották el az oldalkápolnákat, helyet adva az új oratóriumnak. A templom freskóit Alessandro Fracazano, Aurelio Persio és Altobello Persio alkották meg. A faintarziás díszítésű főoltárba vannak beépítve a templom legjelentősebb kincsei: Szent Placidus, Szent Ince, Szent Crescenza és Szent Severina ereklyéi, valamint egy ezüst ereklyetartóban Materai Szent János földi maradványai, ezáltal a város egyik legjelentősebb temploma.


















A Sasso Caveoso-ban láthatók a legkezdetlegesebb barlanglakások. Ezek közül sok félig üzletként félig múzeumként működik. És sajnos szinte mindegyikben tilos fényképezni. Mivel ezzel mélységesen nem értek egyet, készítettünk pár képet.







Tovább sétáltunk a csoporttal az egykori temető területére is. Itt a felszínbe vájt gödrök emlékeztetnek a valamikori temetőre. Ezen a teraszon longobárd, sőt bronzkori sírokat is találtak.
 

 


 


 
A csoport kísérője olyan érdekes történetekkel és információkkal is szolgált, valamit mutatott rá olyan dolgokra, ami mellett (alatt) mi valószínűleg el is sétáltunk volna… mint például ez az eresz, amit csontok tartanak.


A sétánk a boltban ért véget, ahol helyi termékekből kóstoló várt ránk; szendvicsek, ricotta-val, sajttal, olívaolajjal, szalámival, sonkával.


Innen mi visszamentünk a Sasso Caveoso városrészbe, ahol először a 11. század végén épült Santa Lucia alle Malve templomot néztük meg. A templomot 8. századi bencések által lakott barlanglakások átépítésével alakították ki. A háromhajós templomnak csak a jobb oldali hajóját használták egyházi célokra, míg a központi és bal oldali hajókban laktak a szerzetesek, valamint a raktárak is itt voltak. Hamarosan azonban elhagyták és átalakították lakásokká. A restaurálása során számos érdekes, 13. századi falfestmény is előkerült.
 














 
A Sasso Caveoso egyik legérdekesebb temploma a Santa Maria de Idris, melyet a Monte Errone sziklákba vájtak. A templomnak csak a főhomlokzata épített, többi részét mélyen a sziklába vájták. A templom eredete a 8. századra vezethető vissza, erre utalnak a benne talált pénzérmék, fibulák és egyéb értéktárgyak. Falfestményeinek nagy része a 15-16. században készült, azonban a beszivárgó víz miatt az idők során súlyosan megrongálódtak. A templomot egy kis folyosó köti össze az egykori San Giovanni in Monterrone barlangtemplommal. A 20. század második felében elvégzett restaurálási munkálatok értékes falfreskókat hoztak felszínre az egykori keresztelőkápolnában, melyek nagy része a 13. századból származik.













 
A Santa Lucia alle Malve templom környékén láthatók a Sasso Caveoso legjobb állapotban megőrzött barlanglakásai: ezt a városrészt Vicinato di Malve-nak nevezik. A barlanglakások legtöbbje már a 11. század végén létezett. A Via Solitario 11. szám alatt rendbehoztak egy barlanglakást, amely a sasso-kban a 20. század közepének életkörülményeit mutatja be.















 
 
  
Kocsi, és tárolása



Mellette egy nagyobb természetes barlang van, ez volt az emberek találkozóhelye, a szomszédság itt járt össze, itt éltek társasági életet.


 
Emellett a San Pietro in Monterrone barlangtemplom található, szintén a 11. századból.







 
Innen visszasétáltunk a Civitá városrészbe a Duomo-hoz.









A materai dóm a 13. században épült apuliai román stílusban. A nyugati homlokzatát egy hatalmas rózsaablak díszíti, melyet angyalok szobrai tartanak. A kosárfonásos díszítésű főbejáratot a Madonna a gyermek Jézussal, Szent Péter és Szent Pál társaságában szoborcsoportja ékesíti. A déli oldal jellegzetessége egy hatalmas ablak. A déli oldal nyugati kapuját szerzetesek szobrai díszítik, valamint egy Ábrahám felirat. A keleti kapu jellegzetessége két oroszlánszobor, innen származik a neve is: Porta dei Leoni. Sajnos zárva volt, felújítás miatt.






 
Ezután a Sasso Barisano városrészben sétálgattunk.






Bementünk a Convento di Sant'Agostino templomába.






 
Innen tovább sétálgattunk, majd a San Giovanni Battista templomba mentünk be, mely 1233-ban épült meg a Sasso Caveoso-ban megtelepedő bencés szerzetesek számára, akik később áttelepültek a dóm környékére. Távozásuk után kb. két évszázadig a templom használaton kívül maradt, 1695-ig, amikor a San Giovanni Battista egyházközség átvette és felújíttatta. A templom román stílusban épült, homlokzatát faragott portál díszíti, efölött kis beugróban egy Madonna-szobor áll. A főhomlokzatot, a főbejárattól jobbra és balra, két-két vakárkád díszíti. A háromhajós templom érdekessége egy 15. századi freskó (Madonna delle Neve), amit Altobello Persio-nak tulajdonítanak, illetve a 19. századi keresztelőkápolna. A szószék egyik felirata tanúskodik róla, hogy itt ölték meg 1514. december 29-én Tramontano grófját.











 
Visszamentünk a Piazza Vittorio Veneto-ra, ahol a napot kezdtük. Eddigre már sötétedni kezdett, így felkapcsolták a lámpákat, megcsodálhattuk a kivilágított várost is.










 
Aztán elindultunk hazafelé, de tettünk egy kis kitérőt egy dombra, a várossal szemközt, ahonnan szép kilátás nyílt Matera városára, és Sassi di Matera-ra.


 
Az előző nap Franz által ajánlott La Lampara étterembe mentünk vissza ezen az estén is, Mola di Bari-ba, a tengerpartra. Nagyon jó kis hely, egy családi vállalkozás, mely már 3 generáció óta öröklődik. Mondanom sem kell, ma már törzsvendéggént üdvözöltek minket. Ma is nagyon finom ételekkel, friss tengeri herkentyűkkel tömtük tele magunkat. Persze a végén az édesség sem maradhatott ki. :-)




 
 

Visszaautóztunk Franz külvárosi házába, ahol a kutyák farkcsóválva, örömükben ránk ugrálva, és hozzánk bújva köszöntöttek bennünket.


 
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!
 
 
 
LINKEK:
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!