Miért utazzunk Moldovába? (Szerző: Lengyel László)

A 2020-as vendégírói sorozat első vendégírója egy régi barátom, Lengyel László. Laci egy speciális témát választott, blogjában elsősorban a Moldáv Köztársasággal foglalkozik. Saját utazásai, kirándulásai élményeit írja le, az ország nevezetességeit mutatja be, néha egy kis gasztronómiával vagy más érdekességekkel fűszerezve. Erről a kevésbé ismert és népszerű országról, és annak szépségeiről olvashattok a Túl a Pruton blogon, illetve annak Facebook oldalán. Jó olvasást!

Miért utazzunk Moldovába?

Valószínűleg még utazós körökben is fehér foltnak számít ez a kis, kelet-európai ország. Budapesttől Kisinyov közelebb van, mint Zürich, vagy Firenze, de kérdezzünk csak meg bárkit az ismerőseik közül, jó, ha a fővárost meg tudja nevezni. Esetleg még hallott valamit a Dnyeszter-menti konfliktusról. Emiatt az információhiány miatt éreztem úgy négy évvel ezelőtt, hogy elindítom a Moldovát és környékét bemutató blogomat.

Nekem sem volt mindig ilyen egyértelmű a hely: amikor egy ismerősöm hosszas unszolására 2003-ban először jártam ott, semmire nem számítottam. Egy Románia és Ukrajna közé ékelődő ország nem sok bíztatót ígér. Véleményem már a határátkelésnél nagyot fordult, a következő napokban pedig teljesen átértékeltem az országot. Azt hiszem, Moldova lett a kedvenc európai országom, ahova rendszeresen visszajárok. Ebben a kis írásban azokat veszem sorra, amik nekem a legjobban tetszenek, ami miatt érdemes Moldovába utazni.

Egy kis történelem

A Fekete-tenger partvidékének a története az őskorig nyúlik vissza, számos kőkori lelet került elő, melyekből a múzeumokban kaphatunk ízelítőt. A folyókon az ókori görög kereskedők messze felhajóztak, a Dnyeszter számított ebben az időben a fő víziútnak. A Honfoglalást megelőzően a magyarok is hozamosabb időre megálltak itt, egyesek Etelköz területét a Prut és a Dnyeszter közére teszik. Az igazi virágkor a középkori Moldáv Fejedelemség idején jött el: várak és számos kolostor emlékeztet erre az időszakra. A török hódítás három évszázadnyi álmából az orosz-török háborúk ébresztették fel, ekkor került Besszarábia néven orosz kézre, majd a XX. században a Szovjetunió egyik tagköztársaságaként élte mindennapjait. Ennek a változatos, sokrétű történelemnek köszönhetően, bár egetrengetően nagy turisztikai attrakcióra senki nem számítson, a legkülönfélébb emlékeket találjuk meg: tatár fürdőtől, várakon és sziklakolostorokon át monumentális Lenin szobrokig azt hiszem bárki kielégítheti az érdeklődését.

Ahol megállt az idő

Moldova esetén igazából sokfelé megállt az idő. De található itt egy senki által el nem ismert, de önmagát függetlennek tekintő szakadár terület: a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság. A nagyjából egy magyar megyényi operettköztársaság olyan, mint valami kommunista rezervátum: sarló-kalapácsos zászló, szovjet-moldáv címer, rendőrségi regisztráció. Bár ma már természetesen a gazdaság kapitalista alapokon nyugszik, a régi jelképek megmaradtak. Minden van itt, ami egy független ország ismérve: szovjetesen alapos határellenőrzés, parlament (amit itt Államtanácsnak hívnak), saját pénz, rendszámtábla, katonaság. Ez utóbbi természetesen kis orosz támogatással.

Sztyeppék és kanyonvölgyek

Nekem személy szerint a kedvencem, ami miatt évről évre visszajárok, az a természet. Ha ránézünk a térképre, meglehetősen unalmasnak tűnik, de ez senkit ne riasszon el. Az alapvetően sík felszínt folyóvölgyek szabdalják. Mivel a kőzetek nagy része puha, harmadidőszaki mészkő – tele kagyló és csiga-fosszíliákkal – számos kisebb-nagyobb kanyonvölgy képződött. Az ember nélküli, csak gyalogosan megközelíthető helyeken napokat lehet túrázni, vagy csak egyszerűen élni a természetben. Nyugodtan felverhetjük a sátrunkat akárhol, a vadkemping teljesen legális. Ahol pedig a folyók kiérnek a sziklák közül és szétterülnek, hatalmas mocsarakat találunk, gazdag madárvilággal. Az Prut melletti nemzeti parkok a vízitúrázók paradicsomai.

Keresztény törökök

Van az ország déli csücskében egy különös régió: Gagauzia. Szintén ország az országban, bár nincs sem önálló pénzük, sem határőrizetük, de teljeskörű autonómiát élveznek. Itt élnek a gagauzok, ez a kis, alig több mint kétszázezres nép, akik, bár török nyelvűek, de orthodox keresztények. Sajátos kultúrájuk, törökös ételeik, színpompás népviseletük miatt aki hosszabb időt tölt Moldovában, érdemes meglátogatni falvaikat.

Kolostorok: az élő középkor

Hajnalban, amikor a Dnyesztert sűrű pára takarja és éppenhogy elkezd világosodni a toaca, ennek a fából készült hangszernek az ütemes kopogására ébredek. Az ügyeletes szerzetes hajnali istentiszteletre hívja a szerzeteseket. Így kezdődik egy nap egy moldáv kolostorban. Nagy István fejedelem fogadalma szerint, ahány győztes csatát vív a törökkel, annyi kolostort alapít. Mivel pedig sikerrel harcolt a szultán ellen, sok kolostor található, szerte az országban. Amit nyugaton mostanában kezdenek pedzegetni: önellátó gazdaság, hulladékmentesség, befelé forduló, lelki életmód, itt már évszázadok óta mindennapi valóság. Bár már beköszöntött a XXI. század, a szerzetesi tanításokat az interneten is olvashatjuk, még vannak olyan kolostorok, melyek szó szerint teljesen függetlenek a külvilágtól: nincs áram, a méhészet melléktermékeként képződött viaszgyertyával világítanak, a kolostori földeken termelnek meg mindent, amire szükségük van. Természetesen ezek szinte megközelíthetetlenek, de egy modernebb kolostor is nagy élmény.

Aki nem tudná elképzelni: 

VIDEO!!!

Kisinyov

Az orosz hódításig egy kis falu volt itt, mely 1812-től a Besszarábiai Kormányzóság székhelyeként igazi nagyvárossá nőtt. Mint afféle világvégi hely, ideális volt a különféle cár-ellenes elemek süllyesztőjének, Puskin is itt töltötte száműzetésének három évét, számos vers mellett az Anyegint is itt kezdte el papírra vetni. A pétervári paloták vidéki utánérzésével felépült Kisinyov földrengésveszélyes helyen fekszik, a szovjet kor panel-szörnyeinek is számos régi ház áldozatul esett, ennek ellenére egyáltalán nem unalmas város. Múzeumok, parkok, rengeteg tó teszi változatossá.

Moldáv emberek

Talán ami miatt a legjobb Moldovába utazni, azok az emberek. Ma is inkább falusi ország, a vidéki ember kimondottan barátságosak az idegennel. Érdemes kapcsolatba lépni az emberekkel: piacon, buszon, vagy csak egyik park valamelyik padján üldögélő öregek sok érdekességről tudnak mesélni, és szívesen teszik.

A következő vendégíró Gyöngyi lesz, aki nagyon szeret utazni és mivel eléggé grafomán, gyakran le is írja a tapasztalatait. Tanítónéniként ez nem esik nehezére... Fia külföldön él, őt látogatta meg a férjével 2018 márciusában, és ezt tartja élete eddigi legérdekesebb utazásának. És hogy melyik ez az ország? Nem lesz segítség, mert Gyöngyinek nincs se blogja, se Facebook oldala, így nem tudtok puskázni és találgatni! Egy hónap múlva viszont egy csodás országot mutatunk be nektek! 

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!