Las Palmas

Eljött hát ez a nap is… Mióta légiutas-kísérő lettem, ezerszer feltették már a kérdést: és van időtök két járat között körülnézni ott, ahová mentek? És a válaszom mindig az volt, hogy nem. Mi csak a repülőtereket látjuk, lerepüljük az utakat, és megyünk „haza”, és a saját ágyunkban alszunk. A válasz erre általában „Ó, de kár!” vagy „És nem sajnálod?” Hát őszintén szólva: nem. Nincs jobb annál, mint 8-10-12 óra munka után hazamenni és a saját zuhanyom alatt lecsapatni magam, bezúgni a saját ágyamba, és nem látni-hallani senki mást.

Olyan azért már előfordult eddig is többször, hogy „eltérültünk”, és határozatlan ideig egy „idegen” reptér crewroomjában, vagy a terminálban töltöttünk több-kevesebb időt. De ezek nem előre tervezett dolgok voltak, általában azt sem tudtuk, hogy mikor indulhatunk tovább, mert azon múlott például, hogy az idő mikor tisztul ki annyira, hogy tovább repülhessünk.

Egyszer előfordult egy olyan is, amit előre tervezhettünk, mert tudtuk, hogy 7-8 órát kell majd a reptéren várni, hogy visszajöhessünk. A franciák ugyanis megint sztrájkoltak, és így a két közbenső járatunkat törölték, innen jött az a 7-8 szabad óra. Amit természetesen egyikünk sem akart sem a gépben, sem a reptéren tölteni. Egyértelmű volt, hogy kimegyünk a városba (Beauvais - Franciaország), és körülnézünk!

Mostanában pedig többször előfordult, hogy a nagy késések miatt annyira megcsúsztunk, hogy ott kellett aludni valahol, mert nem tudtunk visszajönni. Ezek (velem legalábbis) Rómában történtek, és késő éjszaka érkeztünk a szállodába, ahol sem egy jót vacsorázni vagy koktélozni nem tudtunk, csak egy rövid alvásra volt idő, mert másnap reggel repülnünk kellett vissza.

Ez alkalommal is teljesen váratlanul ért bennünket, hogy ott ragadunk, ráadásul a világ végén, Las Palmason, Gran Canaria szigetén. A gépünkön egy szerkezeti hibát találtak, ami miatt nem repülhetett addig, míg ki nem találják, hogy hogyan, és meg nem javítják. Mivel ez túl sok időt vett igénybe, kifutottunk a szolgálati időnkből, és egy szállodába vittek minket. (Meg az utasokat is.)

A szállásunk egy 4*-os hotel (Elba Vecindario Aeropuerto) volt Vecindarióban. Ezt a várost már ismerem, pár éve eltöltöttem itt pár napot, amikor Anettet látogattuk meg, aki akkor itt volt bázison.

Miután elfoglaltuk a szobáinkat, újra találkoztunk a hotel halljában. 

Mivel az időjárás strandolásra sajnos nem volt alkalmas az orkán erejű szél miatt, ami úgy vágta hozzánk a homokot, hogy az már fájt, úgy döntöttünk, hogy egy busszal (8-as) bementünk Las Palmasba, a fővárosba. Sétálni picit és vacsorázni egy jót. Már el is felejtettem, hogy Las Palmas milyen messze van, 1 óra volt az út. Fele ennyire emlékeztem. És azt is elfelejtettem már, hogy itt a buszt nem busznak vagy valami hasonlónak, hanem guaguának hívják! 😊

Las Palmas

Gran Canaria fővárosa Las Palmas, a sziget északi részén található, a Kanári szigetek legnépesebb és legnagyobb kiterjedésű városa. Egész Spanyolországot figyelembe véve a hetedik legnagyobb. Igazi világváros, mely biztosan meglepi az először ideérkezőket. A várost a Guiniguada folyó osztja ketté. Az északi, modern városrész (Triana) több mint 1 km hosszú sétálóutcáján éjjel-nappal kedvünkre vásárolgathatunk, de vannak kávézók is bőven, és persze az elmaradhatatlan gyorséttermek. A mára már kiszáradt folyó túloldalára átkelve az óváros (Vegueta) kulturális látnivalóiból csemegézhetünk. Ez a történelmi városrész, jellemzően szűk utcákkal és gyarmati stílusú házakkal.

Playa de las Canteras

Las Palmas strandja, a Playa de las Canteras két okból is szerencsés fekvésű. Egyrészt olyan központi helyen van, hogy ha a közlekedési dugók nem szólnak közbe, a város bármely pontjáról néhány perc alatt elérhető. Másrészt, egy a partról 200 méterre húzódó természetes sziklagát megvédi az erős hullámveréstől. A 3,5 km-es strand elég nagy ahhoz, hogy sohase legyen zsúfolt. Egyszer érdemes a Las Canterason is belelógatni a lábunkat az óceánba, azonban itt a víz sokkal hűvösebb, mint a maspalomasi öbölben, a hideg tengeráramlásoknak köszönhetően.

Vacsorázni itt a sétányon a Ristorante El Típico Españolba ültünk be, ami nem bizonyult a legszerencsésebb választásnak. Itallapjuk például nincs, így azt sem tudod, hogy mit rendelhetsz, mint ahogy azt sem, hogy amit végül kértél az mennyibe kerül. Tapasokat rendeltünk, és bár ezeknek kis adagoknak kellett volna lenniük, elég nagyok voltak. A feketekagyló boros szószban, és a sima gőzölt feketekagyló elég gusztustalan volt; nem volt a kagyló héja letisztítva, sem a korallok, sem a szőrök. És elég rágós is volt. 😞 Szegény Marco pedig a polipot várta a legjobban, amiről végül kiderült, hogy nem jön, mivel már a délután folyamán elfogyott nekik. Csak ezt épp a rendeléskor, majd később is, mikor hozták az újabb és újabb tálakat, elfelejtették vele közölni. A többi fogás nem volt rossz.

Először kint ültünk le, a strand nellett, de aztán elkezdett esni az eső, és felettük nem volt ernyő, így beültünk az étterem elé a fedett részre.

Az nem volt kérdés, hogy a Kanári krumplit is kérjük. Ez a sziget kedvelt, különleges étele. Az ételek rendkívül fontos részei a Kanári-szigeteki kultúrának és az egyik érdekes nevű finomság, amit kínálnak, az a Kanári krumpli vagy más néven a Ráncos krumpli. Ez az eredetileg tengervízben főtt héjas krumpli, a Kanári-szigetek egyik legismertebb és legegyszerűbb különlegessége, ami nagyon finom köretként, de önmagában, a szigeteken elhíresült szószokkal is fantasztikus. Hagyományosan, helyi fajtájú, egyforma apró szemű burgonyából készül, ami miatt egyszerre főnek át. A Ráncos krumpli (papas arrugadas) készítésének lényege, hogy a kisebb méretű burgonyákat felteszik főni annyi hideg vízben, hogy épp hogy csak ellepje, hozzáadják a sót és fedő alatt addig főzik, amíg a villa már könnyedén belemegy. Ezek után leöntik róla a vizet, és néhány percig visszateszik ugyanabban az edénybe a tűzre, és azt meg-megmozgatva tovább szárítják a krumplit. Így a sótól és nedvesség elvesztésétől a héja megráncosodik.

Vagy ilyen különlegesség a Mojo, ami egy mártás, lehet narancssárga, piros vagy zöld attól függően, hogy milyen összetevőkből készül. Az erősen fokhagymás, és mérsékelten csípős változata a Mojo Picón. Ezt a mártást általában olajjal, ecettel, sóval, pirospaprikával, kakukkfűvel oregánóval, korianderrel és számos egyéb fűszerekkel készítik. A Kanári krumpli mellé kínálják.

 

Innen aztán újabb egy óra buszozás Vecindarióba a hotelhez. Még volt egy kis idő kiélvezni a fürdőkádat, majd gyors alvás, mert reggel újra munkába kellett állni, és az előző napi utasokat visszavinni.

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod a linket másokkal is. A cikket viszont légy szíves, ne másold!

Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!