Reptéri Fesztivál „A repülés napja” - Albrecht Dürer Airport Nürnberg

Flughafenfest zum „Tag der Luftfahrt”
Reptéri Fesztivál „A repülés napja”

Irányítótorony - Albrecht Dürer Airport Nürnberg

Szent Iván-éj német módra – Hochsommernacht

Szent Iván éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. Ezt a napot nyárközépnek is nevezik, országonként más-más nevet adtak neki attól függően, hogy a nyárközéphez vagy Szent János napjához kötötték. Június hónapot Magyarországon Szent Iván havának is hívják. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakból ered, illetve a János névnek szláv formájából. A történészek szerint ez a legpogányabb ünnep, pedig Keresztelő Szent János egyházi ünnepnapjához kötődik.

Dátum 

Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik a Föld északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep.

Mágia 

A napfordulóhoz világszerte világi és egyházi ünnepek kapcsolódnak, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt.

Európa szerte -különösen az északi és a szláv népek- Szent Iván varázslatos éjszakáján mágikus praktikákat gyakoroltak, amelyek az egészség megőrzésével, megtisztulással, újjászületéssel, gyógyítással, valamint szerelemmel, házassággal és a termékenységgel voltak kapcsolatban.

Tűz 

Szent Iván éjjelének elmaradhatatlan kelléke a tűz. Mivel az éjszaka a sötétség és a halál birodalma, a fény pedig a megújulás, ezért ezen a napon az emberek éjjel hatalmas örömtüzeket raktak/raknak, hogy elűzzék a sötétséget. A tüzet körbetáncolták. A bátrak átugorhatják a tüzet, a még bátrabbak pedig parázson járva tisztulhatnak meg az ártó szellemektől.

Ziegelstein 

Nürnberg Ziegelstein részén, a nagy térre 24-én estére volt meghirdetve az ünnep. Egész nap aggódtak a környékbeliek, hogy vajon lehet-e majd tüzet gyújtani, mert olyan iszonyatos erős szél fújt.

Már délután kipakolták a sörpadokat és asztalokat, kitelepült a sörcsap, beizzították a kemencét, sült a friss buci, amibe a grillezett kolbászkák kerültek.
Felállították a farakást, és várták az éjt, illetve a szél elcsendesedését.

A szervezők söröskorsói

A szervezők poharai (a nevük belegravírozva)

A szervezők sörösüvegeinek dugója
(hogy ne szálljon bele a darázs és egyebek)

A szervezők egyenpólója (más a felirat nőkén és a férfiakén)

Szerencsére a szél alábbhagyott annyira, hogy tüzet lehetett gyújtani. Itt nem szokás a tüzet körbetáncolni, átugrani, és parázson járni sem.

Egyéb látnivalók Nürnbergben

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz! 

LINKEK: 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Iv%C3%A1n_%C3%A9jszak%C3%A1ja

(A bejegyzésben szereplő képeket Laurent készítette.)

Így nyaraltak az ókoriak (Szerző: Jánosi Vali)

2017. június. A múlt hónapban egy érettségiző diák, ebben a hónapban pedig egy volt történelem tanárnő a vendégíró a blogomban. Mindez teljesen véletlen, hisz a vendégírókat a jelentkezők közül sorsolással választom ki. Jánosi Vali picit kilóg a sorból, ugyanis -bár neki két különböző témájú blogja is van- ő nem egy utazós blogger. Van azonban egy-két nagyon érdekes írása, mely a témába vág. Most egy ilyen rendhagyó bejegyzés következik.

Így nyaraltak az ókoriak

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nyaralás és a turizmus a 20. vagy esetleg a 19. századi emberek kiváltsága volt. Valójában a pihenés, gyógyulás vágya, az ismeretlen tájak iránti kíváncsiság egyidős az emberiséggel. És természetesen már az ókori görögök és rómaiak is jártak nyaralni, elindultak megnézni saját koruk „antikvitását”.

A rómaiak abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy belső tengerükké tették a Földközi-tengert, így bárhová is utaztak nyaralni, belföldön maradtak. Ki is használták szerencsés helyzetüket, és rengeteget utaztak, különösen az után, hogy Pompeius megtisztította a Földközi-tengert a kalózoktól. Persze az utazás azért így sem volt veszélytelen, rablók, kalandorok bármikor rátörhettek a gyanútlan utazókra, tengeri viharok akármikor a tenger fenekére száműzhették őket örökre. Ennek ellenére igen forgalmasak voltak a birodalom útjai, hiszen ehhez minden adottságuk megvolt: kiváló, kövezett utak, napi járásra elhelyezkedő fogadók. Még térképeik is voltak, ugyanis Caesar elrendelte, hogy mérjék fel és rajzolják le a birodalom útjait. 35 év alatt el is készült az egész birodalom úthálózatát tartalmazó térkép, amelyen nemcsak az utakat, de a távolságokat és a fogadókat is feltüntették. Ha hiszitek, ha nem, még útikönyvek is készültek a római turisták számára. Persze ne könyvformátumban képzeljétek el, hanem tekercseken. Egy Pausanius nevű görög utazó i.sz. 160 körül elkészítette az ókori Görögország útleírását a római turisták számára.

Az utak mellett fogadók álltak az utazók szolgálatára, ahol ételt, italt kaphattak a vendégek, némelyikben pedig még éjszakára is meg lehetett szállni. A fogadók falai vendégkönyvként is funkcionáltak, ahová a vándorok felfirkálták a véleményüket. Például leírták, mit érdemes rendelni az adott helyen, hol lehet jó bort kapni, és a fogadó melyik örömlánya milyen szolgáltatásban kiváló. És néha egyáltalán nem fogalmaztak finoman…

Hová utaztak a rómaiak?

Természetesen az egész birodalmat bejárták. Nagyon kedveltek voltak a gyógyfürdő-kúrák. Például a mi Óbudánk (Aquincum) is igen híres volt gyógyvizéről, sokan keresték fel messzi vidékről azért, hogy itt gyógyuljanak.

Aquincum - Óbuda
Forrás: (Fotó: By Kaboldy - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=905934)

Léteztek csoportos, szervezett utak, melynek során idegenvezetést, ételt, italt, szállást kínáltak az utazóknak, sőt magát az utazást is megszervezték. A „klasszik csomaguk” az úgynevezett grand tour volt, mely elsősorban a gazdagabb rómaiak körében volt népszerű. Természetesen Rómából indult, lementek Nápoly környékére, itt megnézték a kedvelt üdülőhelyeket, kicsit pihengettek, majd átkeltek Görögországba, mert számukra ez jelentette az antikvitást és a kultúrát. Ámuldozva megcsodálták Athént, felmásztak az Akropoliszra, megérintették a Parthenon oszlopait, sétáltak az athéni agorán, elméláztak azon, hogy itt tanított Szókratész és Platón, majd amikor már elegük lett a kultúrából, megegyeztek egy hajóskapitánnyal, és ha kedvük úgy tartotta, hajóztak egyet az Égei-tengeren.

Akropolisz - Athén
Forrás: (Fotó: «© A.Savin, Wikimedia Commons»)

A görög szigetvilág nem igazán érdekelte őket, mert ott jobbára csak görög parasztok és pásztorok laktak. Ha igazán tengerparti pihenésre vágytak, akkor Kis-Ázsiába utaztak, a mai török tengerpartra, mert ott épültek ki a felkapott tengeri üdülőhelyek. Ha kedvükre kipihenték, kiszórakozták magukat, akkor azok, akik még vágytak egy kis kultúrára, ellátogattak Trójába, ugyanis ez volt a rómaiak „Jeruzsáleme”. Trójába utazni felért egy szentföldi utazással. Elképesztő mértékben csodálták a rómaiak Homérosz műveit. A gyerekek a homéroszi eposzokon tanultak írni-olvasni, így érthető, hogy szinte vallásos áhítattal lépkedtek a romok között. A helyi papok teljes lelki nyugalommal mutogatták nekik Akhilleusz (hamis) pajzsát és Hektór (hamis) kardját, és bár nem tudom, hogy maradt-e régészeti nyoma, de biztos vagyok benne, hogy apró agyag csecsebecse formájában a nyakukba is sózták a görög hősök kicsinyített agyagszobrait.

Trója
Forrás: (Fotó: CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=282591)

A grand tour megkoronázását a rómaiak számára igazi egzotikumot jelentő egyiptomi Alexandria adta. Bolyongtak a bazárban, jósoltattak maguknak az egyiptomi mágusokkal, majd továbbindultak délre, megcsodálták a gízai piramisokat. Sokan hajóra szálltak, és a Níluson indultak tovább délre, le egészen a Királyok Völgyéig.

A másik nagyon kedvelt körutazás az ókori világ hét csodájának a felkeresése volt. Kr. e. II. században szidóni Antipatrosz összeállította az ókori világ hét csodáját (a gízai piramisok, Szemiramisz függőkertje, az epheszoszi Artemisz-templom, Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra, a halikarnasszoszi mauzóleum, a rodoszi kolosszus és a pharoszi világítótorony), melyek a gazdag rómaiak számára rendkívül vonzó látványosságnak számítottak, és pénzük is volt ahhoz, hogy meglátogassák ezeket a nevezetességeket. Természetesen a kor utazási viszonyait ismerve ezek a körutak nem két hétig, hanem inkább két-három évig tartottak.

A gízai piramisok és a Szfinx

Az igazán gazdagok

Az igazán gazdagok, a korabeli multimilliárdosok nem törték a testüket hosszú, fárasztó utazásokkal, inkább felépítették a maguk luxusvilláit, ahol szolgák hada leste minden kívánságukat. Így épült fel Tivoliban (az ókorban Tibur) Maecenas, Augustus és Horatius nyaralója. De az igazi nagy durranás Hadrianus császár nyaralója volt, ami szinte város volt a városban. A császár annyira megszerette a helyet, hogy egy idő után be sem dugta az orrát Rómába, hanem innen irányította a birodalmat.

A másik felkapott nyaralóhely Capri-szigete volt, amit először Augustus fedezett fel magának, később pedig Tiberius császár is ide építtette szerény vityillóját.

Tiberius villája - Capri-szigete
Forrás: (Fotó: By http://www.flickr.com/photos/tylerbell/ - http://www.flickr.com/photos/tylerbell/4099737408/,
CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=8791305)

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!



A következő vendégíró júliusban Kozma Judit - Kétpöttöm lesz. Ő is kilóg egy picit a sorból, mert webdesign tanulás vizsgafeladat kapcsán jött a blog ötlete. Így született meg a Kétpöttöm, ahol két gyermekkel és sok ötlettel teli életébe enged minket bekukkantani. Nézzetek be hozzá is, ahol otthon, utazás, kreatív, életmód és ünnepek kategóriában találtok olvasnivalót!

Munkásnadrágból divatőrület - A Levi’s gyökerei

Gimnazista koromban az angol nyelvkönyvben volt egy nyúlfarknyi cikk a Levi’s farmerről. Akkor döbbentem le, hogy az addig általam amerikainak hitt farmernek európai gyökerei vannak. És akkor tudtam meg azt is, hogy az általunk előszeretettel [lévisz]-ként emlegetett nevet helyesen [livájsz]-nak kell ejteni. Az azóta is töretlen népszerűségnek örvendő farmert a „kék farmer atyja”-ként emlegetett Levi Straussnak és üzlettársának köszönhetjük.

A csodákkal teli Frank-Svájc

A Nürnberg, Bamberg és Bayreuth által körülzárt háromszögben fekvő vidéket szépsége miatt nevezték el Frank-Svájcnak (Fränkische Schweiz) Svájc után. Sűrű erdőket, folyók által vágott mély völgyeket, magasba törő mészkősziklákat, cseppkőbarlangokat, és rengeteg várat találunk itt. Egész Bajorországban ezen a vidéken van belőlük a legtöbb. Bármerre megyünk, kisvárosokat találunk, melyek mindegyike rejt valami érdekeset.

Buttenheim 

Buttenheim Németországban, azon belül Bajorországban, a Frank-Svájc területén található település. Ismertségét annak köszönheti, hogy itt született (Löb) Levi Strauss, a Blue Jeans atyja.

Látnivalók

Geburtshaus - Levi Strauss Museum (Levi Strauss szülőháza - Múzeum)

Pfarrkirche St. Bartholomäus (Szent Bertalan plébániatemplom)

St-Georgen-Bräu, Löwenbräu sörfőzdék

Geburtshaus - Levi Strauss Museum

Levi Strauss szülőháza - Múzeum

Cím: Marktstr. 31-33, Buttenheim D-96155, Németország

Tel: +49 0 95 45 442602
Fax: +49 0 95 45 1878
e-mail: levi-strauss-museum@buttenheim.de
Hivatalos honlap: http://www.levi-strauss-museum.de/

Nyitva tartás:

Kedd és csütörtök: 14-18 óráig (Novembertől februárig 1 órával korábban zár.)
Szombat, vasárnap és ünnepnapokon: 11-17 óráig

Belépés:

Felnőtt: 4 €, kedvezményes: 2 €

Audioguide:

Több nyelven elérhető, a belépőjegy ára tartalmazza.

1829
Löb Strauss 1829. február 26-án született Hirsch Strauss és második felesége, Rebecca Haas gyermekeként a frankföldi Buttenheimban, észak-Bajorországban. Hirsch Straussnak már öt gyermeke volt az első házasságából. Löb volt a legfiatalabb Strauss gyerek. Mint sok más vidéki zsidó, Löb apja is szövetekkel és száraz áruval kereskedett, ezzel éppen annyit keresve, hogy nagy családja számára a legszükségesebbeket biztosítani tudja.

1846
A tuberkulózissal vívott hosszú csata után Hirsch Strauss 1846-ban elhunyt, így Löb és a család többi tagja komoly pénzügyi gondokkal küzdött. Édesanyja Rebecca úgy döntött, hogy a legjobb neki, Löbnek, Voegelanak és Mailának az lesz, ha ők is bevándorolnak az Egyesült Államokba, csatlakozva az idősebb Strauss testvérekhez, Jonathanhoz és Lippmannhoz, akiket most már Jonasnak és Louisnak hívtak. Jonathan és Lippmann néhány évvel korábban hagyták el Buttenheimet, és saját nagykereskedelmi tevékenységet folytattak New Yorkban.



A hajón tömeg volt, hideg és levegőtlenség.
Sokan megbetegedtek, és nem élték túl az utazást.
Aki túlélte, igazán szerencsésnek számított.

Túl sok mindent nem vihettek magukkal, csak ami az utazóládába belefért.

1853
Löb -aki 1850-ben vette fel a Levi nevet- a testvéreinél kereskedelmet tanult, miközben az üzletükben dolgozott. Miután pár évet eltöltött Amerikában, úgy látta, hogy a jövője ott van az Egyesült Államokban. Állampolgárságot kért, és 1853 februárjában meg is kapta: Levi Strauss amerikai állampolgár lett.

Az 1840-es évek vége felé a kaliforniai aranylázzal kapcsolatos hírek elérték a keleti partot.
A szerencse lehetősége gyötörte Levit is, csakúgy, mint több ezer aranyra éhes amerikait. Testvérei elküldték őt Kaliforniába, hogy a nyugati parton képviselje a J. Strauss Brother & Co.-t. Levi 1853 márciusában érkezett meg San Francisco lüktető városába. Létrehozott egy nagykereskedelmi üzletet, amely szöveteket és száraz árut értékesített. A durva szövésű vitorlás vásznat sátoralapanyagnak akarta eladni az aranyásók körében, de erre nem volt igény. Vállalkozása boltokat látott el alapvető termékekkel, fogkefétől a harisnyanadrágig, a gombokig vagy a finom ruházatig. A fiatal üzlet virágzott és a „Levi Strauss” cégnek hamarosan sok kiskereskedelmi ügyfele lett szerte a Nyugaton.

1867
Többszöri költözködés, bővítés miatt az üzlet 1867-ben a Battery Street 14-16. szám alatt telepedett le. 1863-ban a cég neve már „Levi Strauss & Co.” volt.

63-65 Sacramento Street

14-16 Battery Street

1873
A kutatások szerint, Levi üzenetet kapott Jacob Davistől, a nevadai Reno-ból valamikor 1872 körül. Davis a Levi Strauss & Co. ügyfele volt, és szöveteket vásárolt. Davis kifejlesztett egy módszert, amellyel rendkívül tartós nadrágot hozott létre az ügyfelei számára, fém szegecsekkel, hogy megerősítse a nadrág legigénybevettebb részeit, mint a zsebek sarkai és elöl a slicc alja. Üzleti partnert keresett, aki segít neki tömeges piaci bevezetésben, ezért kapcsolatba lépett Levi Strausszal. Davis és Strauss egyesítette a szabadalmat, amelyet 1873. május 20-án közösen adtak ki a két férfinak. Ez a dátum számít a farmernadrág hivatalos születésnapjának.

Davis kifejlesztett egy módszert, amellyel rendkívül tartós nadrágot hozott létre az ügyfelei számára.

Davis kifejlesztett egy módszert, amellyel rendkívül tartós nadrágot hozott létre az ügyfelei számára.

Davis egy rendkívül tartós nadrágot hozott létre fém szegecsekkel, hogy megerősítse a nadrág legigénybevettebb részeit, mint a zsebek sarkai és elöl a slicc alja.

Davis és Strauss egyesítette a szabadalmat,
amelyet 1873. május 20-án közösen adtak ki a két férfinak.

Az első Levi Strauss farmert a következők jellemzik:
1. Narancssárga vagy sárga szálakkal van varratva. Az egyedi szín az 1960-as évekig nem volt egységesített.
2. Íves hátsó zsebvarrás. (Szárny alakú)
3. A híres érme zseb.
4. A hátulján van egy pánt és egy hurok a derék szélességének beállításához.
5. A nadrágon gombok vannak a nadrágtartóhoz.
6. Elöl a sliccet takaró részt gombbal rögzítik, melyen a „Levi Strauss & Co.” felirat olvasható.
7. A céges felirattal ellátott szegecsek a szabadalomban feltüntetett helyeken találhatók.
8. Az első farmer neve „XX” volt.

1880-90-es évek

Nagy igény volt a szegecselt „overallokra”, ahogy a farmereket eredetileg hívták, így a Levi Strauss & Co. 1880-as években megnyitotta San Franciscoi gyárát. Jacob Davis volt a gyár felügyelője, míg Levi folytatta a nagykereskedelmi céggel megkezdett munkát.

Az anyagot -amely erős, nyersfehér fonalakból készült, sűrű szövésű, sávolykötésű szövet volt-, már a XVI. században is ismerték Európában, és denimnek hívták. A név valószínűleg a „serge de Nîmes” (ejtsd: szerzs dö nim) kifejezésből ered, és arra utalt, hogy a francia Nîmes városában készült a szövet.
Kezdetben a Levi Strauss cégénél gyártott nadrágok szövete barna színű volt, csak később tértek át a kékre.

1886
A „Two Horse Brand” (két ló márkajelzés) -egy bőr jelvény, amely két lovat ábrázol, akik hiába próbálnak szétszakítani egy farmert-, a minőség jele.

1890
A Levi Strauss & Co. bevezeti a design számok használatát. A réz-szegecselt „overallok” az 501-es számot kapják. Nem tudni, hogy miért ezt a számot választották, de a Levi’s szegecselt termékek közül, azokat, amelyek tételszáma 5-tel kezdődik, a legmagasabb minőségűnek tekintették.

Korabeli hirdetések

A XIX. század vége felé Levi egyesítette a társaságot, és négy unokaöccsét, testvére, Fanny fiait bevette részvényeseknek. Miközben a céget nagy sikerre vitte, részesedését további üzleti valamint filantróp céloknak szentelte. A San Francisco Kereskedelmi Igazgatótanács tagja és 1877-ben kincstárnoka lett. A bank, biztosító és más társaság igazgatója volt. Árvaházat, non-profit egyesületet támogatott pénzügyileg. A Berkeley-i Kaliforniai Egyetemre 28 ösztöndíjat adományozott. Mindezt úgy, hogy közben a Levi Strauss & Co. elnöke volt.

Levi Strauss

1901
A nadrágon hozzáadásra kerül egy második hátsó zseb.

1902

Levi Strauss unokaöccse, Jacob Stern otthonában halt meg, San Franciscoban, 1902. szeptember 26-án. Halála nemzeti hír volt, és a San Francisco Call vasárnapi kiadása (1902. 09. 28.) dicsérte Levit, mint kiemelkedő helyi polgárt, aki hírnevét tisztességes üzleti kapcsolatai, valamint az alkalmazottai iránti nagyvonalúsága révén szerezte. Temetésének napján sok San Franciscoi vállalkozás ideiglenesen bezárt, mert a tulajdonosok részt akartak venni a temetésén. Levi Strausst San Franciscotól délre, a colmai Béke Otthona Temetőben (Home of Peace), temették el. Cégét négy unokaöccsére hagyta, míg pénzének egy részét különböző alapítványok és jótékonysági szervezetek részére félretették.

San Francisco Call vasárnapi kiadása (1902. 09. 28.)

Levi Strauss

1906
Egy földrengés és tűz elpusztítja a Levi Strauss & Co. gyárat. Új gyártási létesítmények épültek a Valencia Streeten.

1922
A nadrágok megkapják első övtartóikat, de megtartják a gombokat és a hátsó összehúzó részt azok számára, akik a régi módszert kedvelik.

1928
A Levi’s® lesz a bejegyzett védjegy.

1934
Megjelenik a Lady Levi 701-es, az első, kifejezetten nőknek tervezett farmer.

1936
Bevezetik a nadrág jobb hátsó zsebén a kis piros fület, kiegészítő védjegyként, hogy segítsen megkülönböztetni a Levi’s-t a többi farmertől. A piros fülecske azóta is megtalálható a Levi’s 501®-es farmeren és az összes többi terméken.

1937
A hátsó zsebeken levő szegecseket elfedetik, mivel az ügyfelek panaszkodtak, hogy a szegecsek megkarcolják a felületeket (padok, székek, stb.). A divat változása miatt a „felfüggesztő” gombok megszűnnek. Azoknak, akik nem akarják nadrágtartó nélkül hordani a farmert, továbbra is biztosítanak gombokat.

1942
Elöl a slicc alatt lévő szegecs megszűnik.

II. Világháború
A nadrágot úgy alakították át, hogy alkalmazkodjanak a háborús gyártás szabályozásaihoz. A felhasznált nyersanyagok (például a cérnák) mennyiségének csökkentése miatt minden nem lényeges részletet, beleértve a zsebfedőket a dzsekiken, hátul a pántot és hurkot a derék szélességének beállítására, valamint a zsebeken az íveket megszüntették. Azért, hogy az íveket valamilyen formában megőrizzék, a dolgozók egyenként festették a védjegyet a nadrágok zsebére.

1954
A Levi’s farmert zipzárral hozták forgalomba. A Shrink-to-Fit termék tételszáma 501Z.

1950-es évek
Megváltozik a szabás: a nadrág szára a boka felé szűkül.

1960
A nyelvi fejleményekkel összhangban a „overall” szó helyébe a „jeans” kifejezés lép a reklámban. Az első előmosott farmert az 551Z számmal állítják elő.

1966
A szegecsek eltűnnek a hátsó zsebektől, sűrű varrott csíkkal helyettesítik.

1967
 A „LEVI’S®” szó írása a piros fülön megváltozik „LeVI’S®”.

1981
Bevezetésre kerül a Levi’s 501-es női változata.

1998

Egy ásatásnál előkerült 1998-ban Nevadában a napjainkig fennmaradt legrégebbi Levi’s farmernadrág, mely az 1880-as években készült.

Ez nem az a nadrág,  azt elárverezték. (Ez csak illusztráció.)

A cég továbbra is újít, és fejleszt, és olyan termékeket dobott piacra, mint a Levi’s Vintage Clothing, a Type 1 Jeans, az Apple Computers-szel közösen kifejlesztett Levi’s Redwire DLX, az úgynevezett „IPod-Jeans”. A stílusjegyek továbbra is változatlanok.

A szülőházból átalakított múzeumban Levi Strauss életével és a farmer történetével. A padlástérben van egy mozi is, ahová stílszerűen egy óriási farmernadrág két szára között kell belépni, és megtekinthetünk egy rövid filmet is.

A szomszédos épület emeletén pedig az aranylázzal kapcsolatos kiállítást láthatunk.

A földszinten van egy bolt, ahol Levi’s termékeket, szuveníreket vásárolhatunk. Itt kell megvenni a jegyet és átvenni/leadni az audioguide-ot.

St-Georgen-Bräu

Buttenheim egy kis falu, nincs 3000 lakosa sem, de van 2 sörfőzdéje is! Az egyik a St-Georgen-Bräu, a másik a Löwenbräu. Az előbbiben palackozzák a Buttenheimer Urstoff – LEVI sört, mely a múzeum boltjában megvásárolható.

Pfarrkirche St. Bartholomäus

A faluban sok látnivaló nincs. Van még egy templom, a Pfarrkirche St. Bartholomäus (Szent Bertalan plébániatemplom), amely valószínűleg egy a Würzburg püspöke által Radenzgauban (egy megye, amely nagyjából megfelel a mai Felső-frankóniának) épített 14 „szláv templom” közül, melyet Charlemagne (I. Károly frank király) parancsára építettek.

Ez az egész csak pár órás program, érdemes összekötni a környéken valami mással. Ahogy mi is tettük volna, ha útközben nem szakad el az autó gázbowdenje, és nem kellett volna egy szervizt keresnünk. Ami a hétvégén, a semmi közepén, igaz, egy kis faluhoz közel, nem volt egyszerű. Találtunk is egy helyet, ahol persze nem volt otthon senki. A szembeszomszéd volt olyan kedves, hogy odavontatott minket, majd miután otthagytuk neki az autót és a kulcsot, még a másik faluba is elvitt minket, ahol vonatra szállhattunk.

Kalandosra sikeredett ez a délután!

(Azóta az autót visszakaptuk, meg is javították.)

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!  

LINKEK/FORRÁSOK

Levi Strauss élete MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Levi_Strauss
A farmernadrág története MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Farmernadr%C3%A1g
Buttenhaim MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Buttenheim
Levi Strauss szülőháza - Múzeum hivatalos honlapja NÉMETül és ANGOLul: http://www.levi-strauss-museum.de/ 

(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)