2017. 06. 02.
Agrigento (Templomok völgye) - Scala dei Turchi - Agrigento
A Scala dei Turchi gyönyörűséges fehér márga sziklái után
hazamentünk szállásunkra. Ezt is az airbnb-n foglaltunk, itt 2 éjszakát
töltünk, de sajnos az összes közül ez az, amelyik legkevésbé tetszik. :-( A
borús idő ellenére sincs kedvünk itt maradni, és mivel Laurent még otthon
megfogadta, hogy ő bizony minden áldott nap fog fürdeni a tengerben, és ezt a
Scala dei Turchi-nél nem tette, hát elindulunk a partra.
Laurent be is megy, és vagy egy órán keresztül nem is látom.
(Én eü. okok miatt még mindig nem fürdök. Mondjuk az idő sem túl csábító,
szóval csak elüldögélek és sétálgatok a parton -ahol rajtunk kívül senki sincs-, fényképezgetek.)
A naplementét csak sejteni lehet, mert felhők takarják. Néha
egy-két csepp eső is esik.
Visszamegyünk a szállásra, majd elmegyünk vacsorázni.
Ezúttal nem a Lungomare Falcone-Borsellino-ra, a San Leone városrészbe, ami
Agrigento tengerparti része, hanem fel a dombra, az új városba. Ehhez el kell
haladnunk a Valle dei Templi alatt/mellett, ahol a templomokat nyáron
kivilágítják. Így volt most is, nagyon szép látvány.
A városba beérve leparkoltuk az autót, majd gyalogosan
indulunk el éttermet keresni.
A via Atenea-ról nyílik egy kis utca, meredek, lépcsős,
felmászunk a közepéig, ahol a Trattoria Manhattan nevű helyre esett a
választásunk. Ide azért jöttünk, mert itt volt az étlapon Cavatelli al
Cartoccio, ami egy frissen készített speciális szicíliai tésztaétel.
Via Atenea |
A Trattoria Manhattan lépcsős utcája |
A szicíliai konyha
Egy kicsi olasz, egy kicsi arab, egy kicsi spanyol, egy
kicsi görög - ez jellemzi a szicíliai konyhát. Aki hamisítatlan olasz ízeket
keres, az ezen a szigeten azt nem fogja megtalálni. Annyi hódító járt
Szicíliában, hogy felsorolni is sok és pont ennek köszönhetően lett a szicíliai
konyha ennyire színes. Mindenki itt hagyta a kéznyomát, főleg az arabok.
Mivel nem vagyok nagy tészta rajongó, kettőnknek egy adagot
rendelünk, jelezve a pincérnek, hogy majd ketten esszük meg. Aranyosak, 2 külön
meglepetés-csomagot kapunk.
Cavatelli al Cartoccio: paradicsomos, padlizsános, bazsalikomos, ricottás tésztát rejt a kis batyu.
Főételnek Gamberoni alla griglia (grillezett rák)-ot ettem, Laurent pedig Pizza Pistacchiosa-t.
Pizza Pistacchiosa: mozzarella, gorgonzola, svizzero (ezek sajtok), speck (sonka), és PISZTÁCIA! |
Gamberoni alla griglia |
Néhány cica odatelepedett mellém, és várta, hogy jusson nekik is a rákból. Na, hát azt már nem!
Jól belaktunk, majd elindultunk kicsit mászkálni a városban.
Agrigento
Az ókori város történetéről már írtam ITT.
A mai város régi, magas részein, a szűk sikátorok
szövevényes összevisszaságán látszik, hogy a középkorban, az arab uralom óta,
majd a normannok idején született újjá. A modern részek az állomásépülettel
szemben, a keletre emelkedő ún. Rupe Atenea környékén épültek ki.
A középkori Agrigento egyetlen szélesebb útja az állomás
fával beültetett tere felől induló Piazzale Roma és Via Atenea.
Mire befejeztük a vacsorát, már besötétedett, így a kevésbé
kivilágított utcákban nehéz volt szép képeket készíteni, illetve mindent csak
kívülről tudtunk megnézni. Az utcák szűkek, sötétek, egy két sárga lámpa világított csak. Mint minden más olasz városra, így Agrigentóra is
(kis túlzással) igaz, hogy minden utcasarkon találsz egy templomot.
A trattoriától nem vissza, lefelé indultunk a Via Atenea
felé, hanem tovább, fel a lépcsőkön, így beérve a „labirintusba”.
Chiesa Madonna degli Angeli |
Chiesa Madonna degli Angeli |
Szűk, sötét kis utcákban bóklásztunk. Innen-onnan
hamisítatlan olasz „hangok” hallatszottak.
Chiesa di Santa Maria del Soccorso |
Via Duomo
Cattedrale di San Gerlando
Feljutottunk a régi városfal mellé épített dómhoz. Hajdan
Zeusz Polieosz temploma állhatott itt.
Kívülről nem mutat sokat, de belül nagyon gazdagon díszített belseje
van. Egy nagy kerítés van előtte, bemenni nem lehetett, de a kerítésre legalább
kiraktak egy jó nagy képet a barokk belsőről. Gyönyörű lehet.
Ex-Museo Diocesano
A téren a Dómmal szemben van a székesegyház ex-múzeumának
épülete. Az 1966-os földcsuszamlás óta zárva van, mert nagyon megrongálódott.
Egy másik úton indultunk vissza az autóhoz.
Chiesa di San Domenico |
Camera Di Commercio Industria Artigianato E Agricoltura
|
Chiesa sconsacrata del Purgatorio o di San Lorenzo |
Visszaértünk a Via Ateneára. Eddigre teljesen elfáradtunk,
úgyhogy alig vártuk, hogy visszaérjünk az autóhoz.
Visszamentünk airbnb-s szállásunkra.
Ha
tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a
következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook
oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel
találkozhatsz!
LINKEK / FORRÁSOK:
Agrigento MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Agrigento
Le Routard útikönyv Sicile, ISBN: 978-2-01-002766-6
A második kép a kedvencem!!! Szívesen veled tartottam volna a vacsoránál. :-) A tésztát miért batyuban kaptátok, miért nem a tányéron?
VálaszTörlésIgen, az a kép nekem is az egyik kedvencem ;-)
VálaszTörlésNem tudom, hogy mi az oka annak hogy így találják, de az útikönyv szerint ez a módja. Úgy kell kinéznie, mint egy becsomagolt bonbonnak. És belül van a meglepetés.
:-)
Törlés