2017. június 2., péntek

Barangolás afrikai Szicíliában - VII. rész




2017. 06. 02.
Agrigento (Templomok völgye) - Scala dei Turchi - Agrigento
 
 
 
A Scala dei Turchi gyönyörűséges fehér márga sziklái után hazamentünk szállásunkra. Ezt is az airbnb-n foglaltunk, itt 2 éjszakát töltünk, de sajnos az összes közül ez az, amelyik legkevésbé tetszik. :-( A borús idő ellenére sincs kedvünk itt maradni, és mivel Laurent még otthon megfogadta, hogy ő bizony minden áldott nap fog fürdeni a tengerben, és ezt a Scala dei Turchi-nél nem tette, hát elindulunk a partra.
 
Laurent be is megy, és vagy egy órán keresztül nem is látom. (Én eü. okok miatt még mindig nem fürdök. Mondjuk az idő sem túl csábító, szóval csak elüldögélek és sétálgatok a parton -ahol rajtunk kívül senki sincs-, fényképezgetek.)
 



 
A naplementét csak sejteni lehet, mert felhők takarják. Néha egy-két csepp eső is esik.
 
 
Visszamegyünk a szállásra, majd elmegyünk vacsorázni. Ezúttal nem a Lungomare Falcone-Borsellino-ra, a San Leone városrészbe, ami Agrigento tengerparti része, hanem fel a dombra, az új városba. Ehhez el kell haladnunk a Valle dei Templi alatt/mellett, ahol a templomokat nyáron kivilágítják. Így volt most is, nagyon szép látvány.
 
A városba beérve leparkoltuk az autót, majd gyalogosan indulunk el éttermet keresni.
 
A via Atenea-ról nyílik egy kis utca, meredek, lépcsős, felmászunk a közepéig, ahol a Trattoria Manhattan nevű helyre esett a választásunk. Ide azért jöttünk, mert itt volt az étlapon Cavatelli al Cartoccio, ami egy frissen készített speciális szicíliai tésztaétel.
 
Via Atenea


A Trattoria Manhattan lépcsős utcája


 
 
A szicíliai konyha
 
Egy kicsi olasz, egy kicsi arab, egy kicsi spanyol, egy kicsi görög - ez jellemzi a szicíliai konyhát. Aki hamisítatlan olasz ízeket keres, az ezen a szigeten azt nem fogja megtalálni. Annyi hódító járt Szicíliában, hogy felsorolni is sok és pont ennek köszönhetően lett a szicíliai konyha ennyire színes. Mindenki itt hagyta a kéznyomát, főleg az arabok.
Mivel nem vagyok nagy tészta rajongó, kettőnknek egy adagot rendelünk, jelezve a pincérnek, hogy majd ketten esszük meg. Aranyosak, 2 külön meglepetés-csomagot kapunk.
Cavatelli al Cartoccio: paradicsomos, padlizsános, bazsalikomos, ricottás tésztát rejt a kis batyu.
 

Főételnek Gamberoni alla griglia (grillezett rák)-ot ettem, Laurent pedig Pizza Pistacchiosa-t.
 
Pizza Pistacchiosa: mozzarella, gorgonzola, svizzero (ezek sajtok), speck (sonka), és PISZTÁCIA!

Gamberoni alla griglia

Néhány cica odatelepedett mellém, és várta, hogy jusson nekik is a rákból. Na, hát azt már nem!
 
 
Jól belaktunk, majd elindultunk kicsit mászkálni a városban.
 
 
Agrigento
 
Az ókori város történetéről már írtam ITT.
A mai város régi, magas részein, a szűk sikátorok szövevényes összevisszaságán látszik, hogy a középkorban, az arab uralom óta, majd a normannok idején született újjá. A modern részek az állomásépülettel szemben, a keletre emelkedő ún. Rupe Atenea környékén épültek ki.
A középkori Agrigento egyetlen szélesebb útja az állomás fával beültetett tere felől induló Piazzale Roma és Via Atenea.
 
Mire befejeztük a vacsorát, már besötétedett, így a kevésbé kivilágított utcákban nehéz volt szép képeket készíteni, illetve mindent csak kívülről tudtunk megnézni. Az utcák szűkek, sötétek, egy két sárga lámpa világított csak. Mint minden más olasz városra, így Agrigentóra is (kis túlzással) igaz, hogy minden utcasarkon találsz egy templomot.
 
A trattoriától nem vissza, lefelé indultunk a Via Atenea felé, hanem tovább, fel a lépcsőkön, így beérve a „labirintusba”.
 


Chiesa Madonna degli Angeli

Chiesa Madonna degli Angeli



 
Szűk, sötét kis utcákban bóklásztunk. Innen-onnan hamisítatlan olasz „hangok” hallatszottak.
 
Chiesa di Santa Maria del Soccorso
 





Via Duomo








 
 
Cattedrale di San Gerlando
 
Feljutottunk a régi városfal mellé épített dómhoz. Hajdan Zeusz Polieosz temploma állhatott itt.  Kívülről nem mutat sokat, de belül nagyon gazdagon díszített belseje van. Egy nagy kerítés van előtte, bemenni nem lehetett, de a kerítésre legalább kiraktak egy jó nagy képet a barokk belsőről. Gyönyörű lehet.
 




 
 
Ex-Museo Diocesano
 
A téren a Dómmal szemben van a székesegyház ex-múzeumának épülete. Az 1966-os földcsuszamlás óta zárva van, mert nagyon megrongálódott.
 
 
Egy másik úton indultunk vissza az autóhoz.
 



Chiesa di San Domenico

Camera Di Commercio Industria Artigianato E Agricoltura

Chiesa sconsacrata del Purgatorio o di San Lorenzo

Visszaértünk a Via Ateneára. Eddigre teljesen elfáradtunk, úgyhogy alig vártuk, hogy visszaérjünk az autóhoz.
 
Visszamentünk airbnb-s szállásunkra.
 
ELŐZMÉNY ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT, FOLYTATÁS ITT, ITT és ITT!
 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 

 
LINKEK / FORRÁSOK: 


Agrigento MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Agrigento

Le Routard útikönyv Sicile, ISBN: 978-2-01-002766-6
Panoráma útikönyvek sorozat - Olaszország  
Valamint a látványosságoknál kihelyezett táblák, illetve az azokról szóló szórólapok.  


(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.) 

 
 

3 megjegyzés:

  1. A második kép a kedvencem!!! Szívesen veled tartottam volna a vacsoránál. :-) A tésztát miért batyuban kaptátok, miért nem a tányéron?

    VálaszTörlés
  2. Igen, az a kép nekem is az egyik kedvencem ;-)
    Nem tudom, hogy mi az oka annak hogy így találják, de az útikönyv szerint ez a módja. Úgy kell kinéznie, mint egy becsomagolt bonbonnak. És belül van a meglepetés.

    VálaszTörlés