2017. június 1., csütörtök

Barangolás afrikai Szicíliában - II. rész





2017. 06. 01.
Mazara del Vallo - Campobello di Mazara (Cave di Cusa) - Selinunte - Porto Palo di Menfi - Agrigento

 


Még előző este Laurent megnézte a neten is a bank pontos címét és nyitva tartását, amit a házigazdáink ajánlottak neki. Így ő reggel korábban kelt, hogy a 8:00 órás nyitásra ott legyen. Én még aludtam tovább, de 9:30 körül szinte kipattantam az ágyból, hogy te jó ég, Laurent nemsokára itt lesz, és lesz majd enyje-benyje ha nem leszek kész, mire megjön.

Na, ezen kár volt aggódnom. :-( A banknál már 8:00 órakor több mint 20 ember állt Laurent előtt a sorban, és mint kiderült, az ajtaján 08:30-as nyitási idő szerepelt. Az alkalmazottak 08:25-kor meg is érkeztek, majd testületileg átvonultak a közeli bárba reggelizni. 08:35-kor jöttek vissza és nyitottak ki. De ekkor meg a sorszámkiadó automata nem működött. Így hosszú percek után valami fejes állt be, és kezdett el kézzel sorszámot írni és osztani. Eddigre a sorból egy nagy massza lett. Laurent több mint 1 órát várt, mire sorra került. Ekkor azonban nem akarták az ügyét elintézni, mivel (mikor elköltöztünk) le kellett adnia a Carta d’Identitáját, és ezzel a Tessera Sanitariája is lejárt. Nem akarták elfogadni a francia személyijét, vagy útlevelét. Végül jött egy kisfőnök, majd egy nagyfőnök, akik valahogy kiderítették, hogy mégis hogyan lehet megcsinálni, majd visszaküldték az ügyintézőhöz. Aki nem tudta megcsinálni, így megint jött a kisfőnök. Megkapta a papírokat, erre mondják neki, hogy akkor újabb sorszám, újabb sor.

Igen ám, de közben a szálláson már eddigre háromszor jött a tulaj, hogy mi van, húzzunk már el. Mondtam, hogy Laurent még mindig a bankban, fel tudom hívni, de ennyi. Mire negyedjére jöttek, dél körül, Laurent még mindig sehol, és az előző nap még kedves és segítőkész házigazdák pofákat vágtak, és ki akartak dobni a lakásból.

Minden össze volt pakolva, mire Laurent 12:30 körül rohanva megérkezett. (A sort nem állta ki újra, valaki elé bepofátlankodott.) Kipakoltunk az autóba, és leadtuk a kulcsokat. A házigazdák újra kezes bárányokká változtak, mikor Laurent visszaadta a kulcsokat.

Mivel eddigre már mindketten éhen haltunk (a szállás nem tartalmazott reggelit), így kerestünk egy bárt, ahol meg tudtunk reggelizni, mielőtt elindultunk.

Tipikus olasz reggeli:
mozzarellás-paradicsomos buci, nutellás és ricottás édességek,
cappuccino és körtelé
 

Lenyugodtak a kedélyeink picit, így az út további részére az aggódás és idegeskedés le lett tudva.

Az eredeti tervek szerint mentünk, bár sejtettük, hogy a fél nap kiesés miatt, még ha bele is húzunk, ki fognak maradni dolgok.

 
Cave di Cusa

Az első megállónk Campobello di Mazarától kb. 3 km-re délre a Cave di Cusa volt.

Cím: Campobello di Mazarától kb. 3 km-re délre (rendesen ki van táblázva)
Belépőjegy: 6 EUR felnőtteknek, mely Selinunte templomaihoz is érvényes!

 

Mintegy 10 km-re nyugatra Selinuntétől a Földközi-tenger partjához közel található a titkos régészeti csodákat rejtő Cave di Cusa.

Nem messze Selinuntétől, a Cusa kőbányák voltak a város templomainak építési kövének legfőbb forrásai, pontosabban a kőtömbök méretéből adódóan, a Héra Templom számára. A finom szemcsés és ellenálló tufát, amely különösen alkalmas volt az építkezéshez, több mint 150 évig bányászták, az i. e. VI. sz. első felétől.

Kr. e. 409-ben érkezett a szörnyű hír Cusa kőbányájába: Hannibal Mago hatalmas karthágói flottáját láttak a közelben lévő Selinunte felé közeledni. (Nem összetévesztendő Hannibal Barca híres hadvezérrel, aki kb. 200 évvel később élt. Hannibal Mago egyébként 406-ban az Agrigento ostroma alatt kitört pestis-járványban halt meg.) A háború tehát elkerülhetetlen volt.

A háború kitörését követően (ami Selinunte megsemmisülését eredményezte), megállt a munka a kőbánya területén. A kőbányát és a házakat elhagyták az emberek, akik ott dolgoztak, és elmenekültek, nem tudva, hogy visszatérnek-e valaha. A történelem, és a bánya is azt mesélik nekünk, hogy nem.




A félig kivágott oszlopok az anyakőhöz kapcsolódnak, míg mások a fűben vagy a környező olajbogyó-gyümölcsösökben szétszórva várják a szállítást, ami már soha nem fog megtörténni.







A Cave di Cusa a legfontosabb és legérdekesebb helyek közé tartozik Szicílián, mivel minden pontosan ugyanúgy maradt itt, mint azon a végzetes napon 409-ben. És ez az, ami annyira különlegessé teszi a helyet: a templomokra szánt óriási tömbök még mindig itt vannak félig kivágva.










A blokkok nagy számát alapul véve, körülbelül 150 kőmunkásnak kellett itt dolgoznia.

A Cave di Cusa több tucat oszlopszelvényének köszönhetően, amelyeket a bányában (a kivágás különböző szakaszaiban) láthatunk, elképzelhetjük, hogy a közeli Selinunte (és mások, mint például Agrigento) templomait hogyan építették, valamint képet kapunk arról, hogy a helyi kézművesek és mérnökök hogyan dolgoztak ezeken a mesterműveken.

A kőfejtési technika hosszú és összetett volt. Miután a kivágandó darab méretét és profilját kijelölték, körülötte mintegy fél méter mélyen egy kettős hornyot ástak körbe, hogy a kőfaragók könnyebben dolgozhassanak (ez volt az úgynevezett forgácsoló csatorna). A blokkot helyben dolgozták ki, és közvetlenül az alapkőzetből vágták. A használt szerszámok közé tartoznak a csákányok, bronzfűrészek és ékek. A keményebb rétegek hasításához a fából készült ékeket a repedésekbe helyezték, majd vízzel nedvesítették, hogy ezáltal a kő kettéhasadjon. Miután ez megtörtént, a tömböt az alapnál levágták. A könnyebb blokkokat csörlők segítségével távolították el, míg a nagyobb darabokat egy rámpán lefelé csúsztatták (ebben az esetben a tömb előtt lévő anyagokat eltávolították).

Forrás: Di Davide Mauro - Opera propria, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=55361454
 

A négyzetes blokkok egyes részein látható mély U-alakú hornyok azért lettek kialakítva, hogy egy kötél segíthessen az emelésben (ezek közül jónéhányat Agrigentoban láthatunk a Jupiter-templomban). Számos tömb mindkét végén négyzetes lyuk van. Ezekbe az aljzatokba speciális tengelyeket szereltek fel, amelyek lehetővé tették a blokkok elmozdítását és helyükre rakását. A tömböket fából készült kerekekkel ellátott kereteken szállították, melyeket ökrök és rabszolgák húztak. A kőbányáktól egészen a Selinuntéig 12 km hosszú, széles sziklaút vezetett.

A nagy, hengeres tömbök (kb. 60 darab) a földön szétszóródva a kőfejtő jellegzetessége, amely az 1,8 km hosszú, keleti-nyugati gerincen húzódik.

A kőfejtő első szakaszában néhány blokk le van vágva és készen áll a szállításra, másokat éppen csak kivázoltak, készen állnak a kőfaragásra.







 

Selinunte városa volt a következő megállónk, ahol megnézhettünk, hogy hova kerültek ebből a bányából a tömbök.

Útközben szőlő-, és olajfa ültetvények mindenfelé.
 

ELŐZMÉNY ITT, FOLYTATÁS ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT!
 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 
 
 
LINKEK / FORRÁSOK: 
 

Cave di Cusa OLASZULul: https://it.wikipedia.org/wiki/Cave_di_Cusa
Hannibal Mago ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Hannibal_Mago


Le Routard útikönyv Sicile, ISBN: 978-2-01-002766-6
 
Valamint a látványosságoknál kihelyezett táblák, illetve az azokról szóló szórólapok.  
 
 
(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.) 



3 megjegyzés:

  1. Az olasz (bocs, az afrikai Szicília) bürokrácia malmai... te jó ég.

    Ez a kőfejtő igen kemény lehetett az akkori embereknek. Ilyenkor tudatosul megint, hogy mennyivel könnyebb az életünk ma.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam rád, miközben írtam a bejegyzést! ;-) Igaz, nem kavics, de nagyon jó hely!

      Törlés