2018. február 15., csütörtök

Legendák Földjén (Szerző: Hartyándi Flóra)




Közkívánatra az idén is folytatódik a vendégírói sorozat, bár egy kicsit másképp! :-) Az idei téma az otthon/szülőföld/haza. A februári vendégíró Hartyándi Flóra, aki Győrből indult. Ő a Punctually Punch tervezője, egyedi kézműves termékeket készít, és webshopot üzemeltet. Jelenleg Angliában egy lápvidéken, Dartmoorban él, és írásaiban a környéket mutatja be. Honlapján mindent megtalálhattok, ami vele kapcsolatos. Munkájáról és utazásairól is olvashattok, angolul és természetesen magyarul is. Nézzetek be hozzá is, jó olvasást!
 
 
 
Legendák Földjén

 

Bellever Póni
 

 A 2017-es évre a Dartmoor Nemzeti Park lett az otthonunk, ami dél-Angliában, Devon megyében található. Domb-völgy, szúrós bokor, folyó, mocsár, belvíz és rengeteg kő, no meg mohával lepett mesterségesen telepített kiserdők találhatóak benne.


Belleveri Bari
 
A környék urai a ridegtartásban élő bárányok, pónik és tehenek. Mindenhol jelen vannak, embertől, autótól függetlenül. Náluk talán csak a madarak vannak többen. A változatos élőhely lehetőségeknek hála, állományuk igen bőséges. A fák közötti ösvényeket járva gyakori úti társak a vadnyulak is. Az őzek, szarvasok pedig, akár a kíváncsi szomszédok, elő-elő bukkannak a rengetegből, végig mérnek, és tovasuhannak. Nem csoda, hogy ha ködös időben a nap mégiscsak kisüt, az ember egy mese szereplőjének érzi magát.

Itt mindennek meg van a saját története. Óriások, boszorkányok hazája volt ez, de koboldokról, szellemekről és a Pokolkutyáiról máig szól a fáma.


Bellever erdő
 
Az ide látogatás valójában felér egy időutazással. Egy-két kivételtől eltekintve nincs telefonos térerő. Az internet elérés szeszélyes. Az utak rettenetesen keskenyek. Az állatok sok esetben hálószobának tekintik az aszfaltot. Gyakori a tejköd, és néha mintha a technikusok kicsit túlzásba estek volna az esőgéppel, így lassú haladásra, és sok tolatásra lehet számítani. Benzinkutat találni nem egyszerű. A buszok naponta-, vagy csak hetente egyszer járnak. Nagybevásárláshoz a peremvidékig kell utazni. De az élelmiszer házhozszállítás prímán működik, a levegő makulátlan, és mindenhol körbevesz a kordában tartott természet.


East Dart folyó állami ünnepen
 
Mi, Dartmoor kellős közepén éltünk, az erdészet, egy hostel és 3 láma szomszédságában. A környék a Bellever nevet viseli. Itt folyik a East Dart folyó és innen bármerre indulsz, túraútvonalat találsz.

Az egész Nemzeti Parkot behálózza a Lychway. A ’holtak-útja’-ként is ismert úthálózat, a halottak könnyebb szállítását volt hivatott megoldani. Ezt megelőzően rengeteg történet szólt lesózva tartott testekről. A láp- és a gránittengereken ugyanis gyakorta volt lehetetlen közlekedni. A hiedelem szerint, Haloweenkor, azaz Minden Szentek előestéjén szellemjárás figyelhető meg rajta.

A Lychway, hogy feladatát tökéletesen ellássa, az összes települést, templomot, és a több mint 160 darab sziklacsúcs nagy részét érinti, köztük az otthonunkhoz közel eső Bellever Tor-t és Laughter Tor-t is. Mindkettő remekül kirándulható, a kaviccsal szórt gyalogösvényeknek hála. Bár túl sok turista jelzést ne reméljünk, ebben ugyanis az Angolok nem túl erősek.


Sziklacsúcs és Vadlovak
 
Az ormoknál vadlovakra és különböző, értelmezhető, és értelmezhetetlen alakzatokban lerakott gránit kövekre számíthatunk. Egyesek szerint druida szertartások helyszínei voltak ezek. Például a körben elhelyezett tömbökről úgy vélik, hogy isteni mágiát szolgálnak, és ezekhez emelkednek fel folyókból, tavakból a holt papok lelkei, hogy áldásukat szórják a tájra. Más nyelvek szerint viszont a fekete mágiához és a gonosz boszorkányokhoz köthetőek, akik a csúcsokról szemlélődve ereszetettek ködöt a völgyben járó, ártatlan vándorokra, hogy aztán ott kínozzák őket. Természetesen többen próbálták elűzni őket. Volt, aki szerencsével járt, mint az a mór férfi, aki a koboldoknak hála, láthatatlanná tevő gyűrű és a mindenkor látás képességével volt megáldva. Volt viszont, aki kevéssé volt sikeres, mint Bowermann. Erről az óriás számba menő, sokak által szeretett vadászról és hatalmas kutyáiról részletes rege szól. A férfi mit sem törődve a közösség hangjával, egy cseppet sem félt a banyáktól. Folyton élcelődött rajtuk és lázítani próbálta társait ellenük. Egyszer pedig egy szeánszukat is megzavarta. A bestiáknál ezen a ponton telt be a pohár. Megtorlást követeltek. Így a következő vadászat során, az egyikük nyúl képében a nagy mamlasz elé kerekedett, jól megfuttatta, kifárasztotta és végezetül tőrbe csalta egy dombtetőn. A kelepcében aztán, egy közös mágia segítségével az ebekkel együtt kővé dermesztették. A történet mégis boldog véget ért. Hiszen amint híre ment, hogy járt szegény melák, a nép egy emberként szállt szembe a boszorkákkal és űzte el őket, át egészen a csatornán. Ezért láthatunk oly sok kampós orrú, görbe hátú, kalapos nőt Wales-ben, olvasható több helyen.

Bellever-Tor-i gránit tömb
 
Ezektől a kétes eredetű szirtektől fél-egy óra járóútra helyezkedik el az első hivatalos település, Postbridge. Pár lakóház; egy hamisítatlan helyi kocsma, egy turisztikai központ és egy élelmiszer bolt, ami posta, szuveníres, és fagyizó is egyben.

Itt futottunk bele először az angol tejtermékek egyik igazán helyi darabjába a ’clotted cream’-be. Általában tejfölnek fordítják, pedig inkább nagyon krémes-, habos állagú vajhoz hasonlít. Leggyakrabban édes pogácsán, pirítóson fogyasztják, lekvár kíséretében. De vajon honnan eredeztethető ez az étel? Természetesen az óriásoktól. A clotted cream előtti időkben, Blunderbus óriás Dartmoort választotta élőhelyül 4 feleségével egyetemben. Az asszonyok közül 3 jól kijött egymással, de a negyediket, Jennie-t – aki se főzni, se házimunkát ellátni nem tudott, az uruk mégis imádta – ki nem állhatták. Minden női praktikát bevetve próbálták elmarni a családi fészekből. A kitartásuk viszont csak félig hozta meg gyümölcsét. Ugyan Blunderbus elküldte hazulról, de nem eresztette messzire, csupán az egyik közeli szikla tetejére. Jennie ott gubbasztott, szemét a folyton változó óceánra szegezve, éjt nappalá téve. Egyszer aztán főníciai hajókra és az őket megtámadó kalózokra lett figyelmes. Végül megesett a szíve a kereskedő népen és megmentette őket egy egyszerű kézmozdulattal. Jótettéért cserében csupán egy dolgot kért, tanítsák meg főzni, de ne akárhogyan! Hát ekkor került a partokra, ez a furcsa állagú tejipari termék.
 

Clapper Bridge
 
De Postbridge-ben található, a Clapper Bridge, azaz újkőkorszaki híd is, ami ugyan nem a legnagyobb, a legérdekesebb, a legszebb, de minden bizonnyal a terület legtöbbet fotózott gránittömb átkelője.

Kacskaringós, dimbes-dombos autóút vezet mellette. Nem csoda, hogy ezen a szakaszon szokott lecsapni, a viszonylag új keletű ’szőrös-kéz’, aki kizárólagosan a motorosokra és az autóvezetőkre pályázik. A semmiből megjelenő kéz, ami gyakran még formát sem ölt, csak erejét bizonygatván átveszi az irányítást a gépjárművek kormánya felett, halálos áldozatot még nem követelt. Sokan sodródtak ki az útról és sérültek meg. Egyes túlélők szerint az ima segít a „szőrös-kéz” ellen.

Pofátlan Póni
 
A közelben található a komoly múlttal és remek konyhával rendelkező, Warren House Inn. Az 1700-as évek óta üzemel ezen a helyen fogadó. Ez a környék legmagasabban fekvő kocsmája. De talán még híresebb arról, hogy már 1845-óta folyamatosan ég a kandallójában a tűz. Bár egyes feljegyzések, és egy, a falra kirakott tányér-kép szerint, ez nem teljesen fedi a valóságot. Ugyanis volt idő, mikor záráskor nemes egyszerűséggel, vizeletükkel oltották el a bányászok a meleget adó lángokat. Jelenleg viszont, csak ízletes, autentikus angol konyhára, kedves személyzetre, a teraszról nyíló gyönyörű kilátásra és a turistákra szakosodott, rettenetesen pofátlan póni csordára számíthatunk. Vigyázat, a sört is lopják, de simogathatóak, a szomszédságaikkal ellentétben.


Waterfall és Én
 
Az ellenkező irányban, azaz Princetown felé látványosságok sora tárul elénk.

Elsőként a Waterfall, azaz a vízesés. Bár ez a név erősen túlzásnak bizonyult, hiszen nagyjából velem egy magas a zuhatag. Ugyan szeretek abban a színben tetszelegni, hogy a 160 egynéhány centimmel átlagosnak mondható a méretem, ez a váratlan fejlemény mégis megmosolyogtatott. Tehát nagy dolgokra nem érdemes számítani. Ellenben a környék gyönyörű. Mindenképp megér egy sétát, száraz idő esetén még egy pikniket is. Bármilyen furcsa, erről a tájékról semmi féle hiedelmet nem találtam, pedig fekete bárányok és számomra igazán mesébe illő foltozattal rendelkező tehenek lakják. Hófehérek, de a hasuk, szabályos vonalak mentén, körben, beleértve az oldalukat és a hátukat is feketék. Látni inverz példányokat is. Mintha legóból lennének, és valaki felcserélte volna a sötétek ’has-elemét’ a világosokéval és fordítva.

’lego’ tehenek
 
Tovább haladva, sec-perc alatt ott találjuk magunkat a Puskaporgyár romjainál, amit ’kis drágaköveknek’ is hívnak. De vajon minek kellett egy ilyen gyár egy nemzeti park közepére? A 18. században a bányászatot és a farmerek gazdaságait szolgálta. Később már ipari termék volt. A háborúk során is jól jött, még katonai bázisként is üzemelt. A munka viszont nem volt egy életbiztosítás. Állítólag a gyári munkás Silas Sleep, azaz Alvó Szilas, minden nap ugyanabban az órában evett, szigorúan igazodva a beosztásához, hogy ha az épület netalán felrobbanna, ő úgy találkozhasson a készítőjével, amilyennek az teremtette, jóllakottnak. De hallani egy lábú székekről is, amik az ébrenlétért feleltek. Ha egyik-másik munkás elaludt, igen hamar ott találhatta magát a kegyetlen ébresztőként is működő hideg padlón.

A valaha sok életet követelt-, ma már állatok és természet által uralt-, igazán különleges épület maradványoktól egy fél óra járásra található a rettegett Wistmans Wood.

Puskaporgyár
 
Sokak szerint az utolsó őskori erdő maradványok egyike, a sajátos, bokor méretű tölgyfáival. A lombok között, a gyökerek és kövek furcsa egyvelegét, sűrű, nedves moha lepi. Így ha rászánjuk magunkat, és bemerészkedünk a rengetegbe, legyünk nagyon óvatosak, és nézzünk rendesen a lábunk elé, mert minden nagyon csúszik és nem tudni mi rejt egy-egy nagyobb mélyedést.

A Druidák szent ligetének, pogány rítusok helyszínének is tartják. A kevéssé Darwinista elmélet szerint viszont, ennek a szokatlan természeti jelenségnek maga az ördög az oka, aki a fák között tartja a pokol kutyáit. A hatalmas, folyton éhes, vörös szemű háziállatok, büszke őrei és úti társai az alvilág urának. A mai napig lehet hallani emberekről, akik hatalmas, fekete, testfelépítését tekintve egyik jelenleg élő állatra sem hasonlító emlőst véltek látni Dartmoorban. A legutolsó, még magyar nyelven is megjelent hír 2013-ra datálódik. Így nem csoda, hogy magát Sir Arthur Conan Doyle-t is megihlette a jelenség. Története, a Sátán Kutyájá-ról, amelynek főhőse a híres Sherlock Holmes, pont ezen a vidéken játszódik.

Wistmans Wood
 
Ha nem szegtük sehol lábunkat, és egyetlen természetfeletti lény sem ragadta el életünket, érdemes betérni Princetown-ba. Tudom ajánlani a Börtön Múzeumot. Étkezés szempontjából a volt rendőrségi épületből lett kifőzdét egy rántott hal-sültkrumpli kombóra (azaz Fish&Chips-re). A helyi jótékonysági alapú turkálót, azaz Charity Shopot, ahol a kicsinyke üzlethelység ellenére, könnyen akadhatunk kincsekre. A turisztikai központban pedig gyakorta vannak a környékhez kötődő kiállítások, és itt további mesés úti célokat is találhatunk magunknak. Például a közelben fekvő Foggintor Quarry-t, vagy a nem túl messze levő Tavistock-ot, ahol az első normális kávénkat ittuk és ahol kimondottan jó, becsületkasszás helytörténeti múzeumot, régi épületeket, hangulatos sétálóutcát és rendszeresen működő piacot is találhatunk. De ezek már egy másik történet részei.

Bárány családok
 
Mi anyanyelvi környezetre, kis helyekre és természetre vágytunk, mikor a Dartmoor Nemzeti Parkot választottuk átmeneti otthonunknak. Nem is számítottunk rá, hogy ilyen különleges vidéket tudhatunk magunkénak, ami csak úgy hemzseg a varázslattól. Nagyon inspiráló környék, csak ajánlani tudom.

Őzike
 

 
A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!



A márciusi vendégíró Sipos Ivett lesz, aki idegenvezető. Egyrészt a szakmája miatt, másrészt pedig a szerelem miatt, amit az utazás ad, kicsit más nézőponttal rendelkezik, ha útról van szó. Mondanom sem kell, hogy imád utazni... de írni is! Régebben sok szakmai anyagot publikált, a nyomtatott sajtóban, és előfizetős lapokban olvashattuk írásait.


 

2 megjegyzés:

  1. Fantasztikus helyen éltek, szerintem következő életeim közül az egyiket itt fogom leélni. :-)
    Satish Kumar egy természetfilmjében hallottam és láttam először erről a tölgyes-lápos nemzeti parkról és már ő gondoskodott róla, hogy elvarázsoljon. (Pedig élőben még nem is láttam!) Most, általad ez a varázs felizzot. Köszönöm!
    Nektek további jó erdőkerüléseket, üdvözlet a bajor erdőkből! :-)

    VálaszTörlés