Mindenütt jóóó: 2015. 11. 07. Il borgo "La Scola", Santuario di Montovolo

Il borgo „La Scola”

La Scola falu

Ez a csendben fürdő kis falu az Appenninek hegyláncában, Toszkána és Emilia Romagna között található, 55 km-re Bologna-tól, az SS.64-es úton, amely összeköti Bologna-t Porretta Terme-vel, elhagyva Riola városát, Grizzana Morandi település után Campolo jelzést követve kanyarog az út felfelé a hegyre. A Montovolo nemzeti park lábánál található La Scola.

Ahogy meglátod ezt a kis falut, egyből a középkorban érzed majd magad. Úgy tartják, hogy már az 1200-as években éltek itt, de egyes becslések 1375 körül említik, és neveznek meg családokat, akik itt éltek. La Scola épületei közül a legtöbb a 15. században épült. Vagy a 16-ban. Különlegesen szép példái ezek az épületek a középkori appennin építészetnek, melyeket a Comacini Mesterek építettek. A környező hegyekben több kisebb településen is találunk a nagyrabecsült mesterek által épített hasonló házakat. Ők Milánóból és Como-ból érkeztek, ahol egy vállalkozássá álltak össze, és kőműves iskolát nyitottak, ennek segítségével terjedt el a lombard építészet hatalmas területen.

Maestá a 15. századból: A megfeszített San Rocco. San Vincenzo és San Antonio ábrázolások is láthatók rajta.

Árkádok: "pavaglione"-nak vagy "al pavajon dla Scola"-nak nevezett árkádsor.

La Scola minden háza finom és figyelemre méltó, de a „Palazzo dei Parisi” nevű toronyház kétség kívül a legfontosabb. Bájos ablakai vannak homokkő párkányokkal, és alakra egy öreg kastélyra hasonlít, olyan mint egy tipikus feudális nagybirtok. Ez a 14. század második felében, vagy a 15. század elején épült. Masszív diófa ajtaja van, vas kilincsekkel és kopogtatókkal. Mindkét oldalán két lőrés van, ahonnan hívatlan vendégekre lőttek nyilakkal és/vagy szakállas puskákkal évszázadokkal ezelőtt.

A Parisi család tulajdona volt a falu az 1700-as évekig. A bejárati ajtó feletti kőbe az OSTIU NON HOSTIU MDCXXXVIII (a bejárat nincs nyitva ellenségek előtt 1638) feliratot vésték.

A házzal szemben van a Parisi család korábbi rezidenciája (1300-as évek), aminek a homlokzatát egy napóra díszíti az 1700-as évekből, amelyen eredetileg a család címere volt látható, ez azonban már a Napóleoni időkre lekophatott róla.

Az épületben ma múzeum van.

A Parisi boltív alatt áthaladva az Oratotio di San Pietro-t (Szent Péter Oratórium) pillantjuk meg elsőként. 1616-ban Don Pietro Angelo Parisi éppíttette.

Az oratóriummal szemközti oldalon is van egy boltív, ezen keresztül érkezünk a faluba. A boltozat alatt volt a falu régi kocsmájának a bejárata.

A sikátorban van egy másik boltív, ezen keresztül is érkezhetünk a faluba, melynek túloldalán egy monumentális ciprust is találunk, amely már körülbelül 700 éve áll ott.

A kis téren a 7-es szám alatt született Arturo Palmieri történész 1873-ban.

Visszatérve a falu felső részébe, az egyik magánházba épülve az egykori San Francesco Oratórium tornyának maradványait fedezhetjük fel a 17. századból.

A falu tele van tornyocskákkal és a házak közti fedett átjárókkal, kis fedett tetőteraszokkal (mint Firenze-ben), címerekkel díszített ablakokkal és kéményekkel, fedett kutakkal, és titkos üregeket és csapóajtókat rejtő hálószobákkal.

A falun belül az utak még mindig a régi macskakővel vannak borítva, mint a középkorban, és ténylegesen egy út vezetett itt keresztül a falun a középkorban, összekötve a Setta völgyi Rioveggio-t Toszkánával, Monteacuto Ragazza-n, Mt. Ovolo-n, Mt. Vigese-n, La Scoula-n, Castel di Casio-n és Porretta-n keresztül.

Sok torony itt és másutt is kb. a felétől fölfelé a sarkoknál cseréppel vagy zöld üveggel van díszítve, ami a mai napig arra szolgál, hogy megállítsa a patkányokat, amik a galambdúcokhoz másznának fel tojást enni.

Annak idején sokkal nagyobb számban építettek tornyokat, hogy szemmel tarthassák a longobárdok mozgását a völgyben, akik Ravenna, a Nyugat-Római Birodalom fővárosa meghódítására készültek. A Scloa név tulajdonképpen a longobárd Sculca szóból ered, aminek jelentése „egy magas ponton lévő kilátó hely”.

A Comacini Mesterek által 1400 körül épített kemence, női és férfi fejekkel díszítve.

Nagy kémény, melynek téglái kézzel készültek, és a helyi kemencében sütötték ki őket.

Kis napóra: A Ventura ház falán, a falu déli oldalán található.

Szimbólumokkal díszített ablak: a különböző szimbólumok a Comacini Mesterek munkái. A "mellek" a jólétet szimbolizálják. Láthatók még panelek az Alpok napjával, szalamandrákkal és a város kulcsaival.

Luigi Fantini A bologna-i hegyek ősi épületei (Antichi edifici della montagna bolognese) című munkájában így ír: Ezek a lőrések elterjedtek voltak magánházaknál is, ezeket az épület azon részébe építették, melyek a legjobban szolgáltak arra, hogy a környező területre tüzelni tudjanak akár nyilakkal, akár szakállas puskákkal. Néha a falban, néha a falba helyezett homokkő táblában alakították ki ezeket, és még mindig találunk ilyeneket (bár sokat betömtek, vagy átalakítottak), La Scola-ban, La Macina-ban vagy Il Rio-ban.

A Fioravanti ház oldalában is találunk "mell" szimbólumokat, melyek a jólétet szimbolizálják.

Újságosbódé a faluba vezető régi bekötőút mellett, úgynevezett "Verginina della Scola".

Innen aztán egy még magasabb ponton lévő kilátó helyre mentünk el, a Santuario di Montovolo-hoz (Montovolo-i kegyhely). A Vigasztaló Boldogságos Szűz Mária kegyhely (Beata Vergine della Consolazione) a Montovolo Parkon belül található, mind művészeti és vallási erejével vonzza a látogatókat. A fiatalok Szűz Mária segítségét kérik az élet fontos döntéseivel kapcsolatban, a betegek pedig vigasztalást és az Úr közelségét a keresztjük hordozásához.

Vigasztaló Miasszonyunk kegyhely érdekes példája az Appenninek romantikus építészetének, a legrégebbi szentélye Bologna érsekségnek, amely a tizenkettedik századból származik; benne őrzik a Szűz szobrát a 15-16. századból, sokszínű faszobrot, és két freskót melyek közül az egyik a Szüzet a gyermek Jézussal a karján, a másik pedig Rocco, Sebastiano és Acazio védőszentekkel ábrázolja.
Az úgynevezett kriptában rekonstruálták a három apszist; egy régebbi templom maradványait, amelyek nagyon finoman kidolgozottak.

Az őszben és a télben az a rossz, hogy korán sötétedik, és minden korábban zár be. A Santuario sem volt már nyitva, csak kívülről tudtuk megnézni. És a panoráma a Rocchetta Mattei-t sem láttuk már, pedig biztos szép lett volna onnan fentről, legalábbis mindenhol ezt írták.

A templom mellett van egy emlékmű, 1990. december 6-án Casalecchio di Reno-ban egy középiskolára zuhant az olasz légierő MB-326 jet 603 SC típusú gépe. A balesetben 12 diák vesztette életét, és 84 másik súlyosan megsérült. A pilóta katapultált, miután elvesztette az irányítást a gép felett. Azt mondjuk nem egészen értem, hogy miért van itt egy emlékmű, hisz a két hely egymástól kb. 50 km-re van…

Innen hazafelé indultunk. A sötét erdőben a szűk kis kanyargós utakon kicsit horrorisztikus volt vezetni.

Vacsorázni Bologna-ban álltunk meg az Enoteca Giro di Vite-ben, ami egy borház, és a sokféle bot mellett kaja csak kis választékban van. Rendeznek borkóstolót is, de nem olyan szuper borvacsorákat, mint otthon a Kastélyban. Azért sikerült jó kajákat és borokat választanunk.

Pane

(Frissen sütött péksütemények)