Aquileia - Olaszország

 

Aquileia

 

 

 

 

Aquileia ókori római eredetű város az észak-olaszországi Friuli-Venezia Giulia régióban (Udine megye) található, a Natissa folyó partján. Kb. 4 km-re fekszik az Adriai-tenger partjától. A várost az i. e. 2. században alapítottak, majd a korai császárkorban a Római Birodalom egyik legjelentősebb kulturális és kereskedelmi központja lett, gazdag város, jelentős folyami kikötővel. A korai keresztény közösségek egyik legjelentősebb városa volt, amikor 452-ben Attila hadai lerombolták. Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye, a település központjában található ásatási terület és a patriarchális bazilika 1998 óta szerepel az UNESCO Világörökségi listáján.

 

Aquileia története

 

A települést az Aquilis folyó mellett Kr. előtt 180-181-ben alapították, akkor még határerődként. Eredetileg a gallok elleni védekezésre szolgált. A római kolónia Augustus idején a birodalom kilenc legfontosabb városának egyike volt. Különösen megnőtt a város jelentősége, miután aranyat fedeztek fel a környékén. Amikor a barbár betörések észak és kelet felől felerősödtek, Marcus Aurelius császár Kr. u. 168-ban Aquileiát ismét a keleti védekezés egyik bástyájává tette.

A keresztény hit a 2. században jelent meg a városban. A keresztényüldözésnek Constantinus 313-ban kiadott rendelete vetett véget. Ezután templomok és kápolnák épültek a mártírok emlékére. A császárkor közepe táján érte el a város fejlődése csúcspontját, lakóinak száma százezerre nőtt. Kikötő és pénzverde is létesült itt, nem véletlen, hogy később a romok között több száz érmét találtak. A 4. században a helyi keresztény püspök megkapta a pátriárka címet, és több nagy zsinatot is tartottak itt. Ugyanekkor az ariánus eretnekség fenyegette az ortodox hitet, majd Constantinus utolsó leszármazottja, a hitehagyott Julianus Apostata próbálkozott a pogányság visszaállításával.

Az 5. században a város püspökei voltak a legnagyobb urak a Pó-síkságtól egészen a Balatonig.

A település pusztulását elsősorban Attila hunjai okozták 452-ben. Ezután a római lakosok innen elmenekülve kisebb városokat alapítottak a környéken, lagúnákba húzódtak, elővigyázatosan megerősítették a város kikötőjét, az Új-Aquileiának nevezett Gradót, majd Velence alapjait is lerakták. Aquileia a nyugat-római birodalom bukása után, a gót uralom alatt is fontos volt.

A 6. században Bizánc hódította meg a területet, de csak a partvidék maradt tartósan a birtokukban. Beljebb, a szárazföldön a lombardok rendezkedtek be két évszázadra, 568 körül Friuli hercegség székhelye már nem Aquileia, hanem Cividale volt.
Hosszú ideig két aquileiai püspökség volt: egy „bizánci” Gradóban és egy „lombard” Cormonsban. Aquileia ezután már nem tudta visszanyerni egykori jelentőségét. A pátriárka tisztsége megmaradt ugyan, de az e címet viselő főpapok hol Gradóba, hol Cividaléba, hol más városokba (Velencébe vagy Udinéba) menekültek, illetve költöztek.

Új aranykorát 774-től élte, amikor a város a frankok uralma alá került, és a művelt Paolinus, Nagy Károly pártfogoltja lett Aquileia pátriárkája. Ezeknek az éveknek a 9-10. században előbb az avarok, aztán a kalandozó magyarok vetettek véget, akik 899 és 952 között többször is végigpusztítottak a síkságon. A tartományt akkoriban Vastata Hungarorum (magyarok által elpusztított) néven emlegették.

A 11. századtól a 15. századig a hercegség rangjára emelkedett Aquileiai Patriarchátus a térség legnagyobb és legstabilabb állama volt. Aquileia sokat szenvedett Udine és Cividale elhúzódó háborújában, végül 1420-ban Velence uralma alá került, és a főpapok székhelye is Velence lett. 1509-től Ausztria hódította meg a területet, és így az egyházi irányítás végképp elkerült innen.

A római kor százezres világvárosa ma már csak nagyobbacska falu, mely ókori emlékein túl boráról is nevezetes.

Látnivalók

Basilica di Aquileia / Basilica Patriarcale / Basilica di Santa Maria Assunta

A római kori városban már a 2. században megjelent a keresztény vallás. Constantinus 313-ban kiadott rendelete után, mely lehetővé tette a keresztény vallás gyakorlását, Teodorus püspök azon nyomban hozzákezdett a Szűz Mária, Szent Hermagoras és Szent Fortunatus tiszteletére emelendő templom építéséhez.
A bazilikát többször lerombolták és újjáépítették. A ma látható, nagyrészt a teodoriánus alapok fölé emelt román-gót stílusú épületegyüttest Poppone aquileiai pátriárka szentelte fel 1031-ben.
A Patriarchális Bazilika üveggel fedett járószintje alatt látható 760 négyzetméteres színes, ókeresztény padló mozaikjai messze földön híresek.

Harangtorony, Bazilika, Keresztelő kápolna

 

 

 

 

Cripta degli affreschi, presso la Basilica di Santa Maria dell'Assunta

A bazilika kriptájában található XII. századi, valamint az apszis XI. századi freskói is nagy jelentőséggel bírnak. Az egyik ilyen XII. századi freskón látható a hátrafelé forduló nyilazó lovas.

 

Szent Hermagoras megkereszteli Pontianust a papság előtt

Fortunatus és Hermagoras lefejezése (balra)
A két szentet eltemetik Alexandra, Gregorius és Pontianus jelenlétében (jobbra)

Krisztust leveszik a keresztről

Az aquileiaiak bemutatják Hermagorast Szent Márknak

 

 

 



A kép forrása: http://www.bendaivan.hu//image/orszagok-kulturak-tortenelem_italia_magyar-emlekek-italiaban_-nyilazo-lovas-az-aquileiai-bazilika-kriptajaban.jpg



 

 

A bazilika egyik sarkában, a Cripta degli scavi lajárata mellett látható a jeruzsálemi mintára készült Szent Sírt, amely Jézus temetési helyének másolta.

 

 

Cripta degli scavi

 

A Cripta degli scavi-ban egy ókori római villa alapjaira építtetett mozaikokat láthatunk.

 

Római ház mozaik padlója Kr.u. 1. sz.

Római ház kútja, Kr.u. 1-2. sz.

 

Il Battistero

A bazilika mellett található az úgy nevezett pogány templom illetve a keresztelő kápolna.

 

 

Cimitero degli Eroi di Aquileia

A Bazilika mögött van egy temető, ahol 10 ismeretlen I. világháborús hős is nyugszik.

 

Mivel a harangtorony bezárt, így az egyik bárba beültünk nasizni kicsit.

 

 

A finomságok után pedig elindultunk egy körre.

 

Il Grande Mausoleo di Candia

Az ismeretlen római patríciusnak emelt mauzóleum darabjait a Trieszt (Tergeste) felé vezető Via Gemina mentén végzett ásatások során gyűjtötték össze, és állították fel 1956-ban aprólékos munkával.

 

 

Strada Romana

Innen indultunk tovább a kikötőhöz vezető valamikori római úthoz, amelynek néhány méteres szakasza jó állapotban maradt fenn.

 

 

Foro Romano di Aquileia

A mai közút másik oldalán kezdődik a fórum. A 2. században épült Fórum a politikai és vallási élet központja volt. A teret övező épületek árkádjai alatt üzletek és borkimérések várták a polgárokat. Hatalmas oszlopok, Medúza-fejes oszloptalpak és más díszes kőfaragványok láthatók a még romjaiban is lenyűgöző egykori Fórum helyén.

 

 

Il Porto sul Natissa / Porto Fluviale

 

A ciprusokkal övezett Via Sacra vezet a kikötőhöz, ahol rakodópartok és raktárépületek romjai tekinthetők meg. A még ma is jó állapotban levő 400 méter hosszú rakodópart közelében találjuk az egykori késő római erődítmény maradványait. Az ásatások során előkerültek szép kőfaragványok is. A rakodóparton láthatók a gyűrűk is, melyekhez a hajókat kikötötték.

 

Mire erről a körről visszaértünk a bazilikához, ismét kinyitott a harangtorony.

 

Museo del Campanile di Poppone / Il Campanile di Aquileia

A 73 méter magas harangtornyot a római amfiteátrum köveiből ugyanaz a Poppone pátriárka építtette, aki a ma látható bazilikát 1031-ben felszentelte.

A bazilikától északra lakóházak maradványai találhatók. Ez a rész azonban le volt zárva, így csak fentről a harangtoronyból láttunk belőle valamicskét.

 

Fondo Pasqualis

A bazilikától délre a római piactér maradványai találhatók. Ezt a teret a késő császárkorban piactérként és katonai komplexumként használták. Ezt a nyitott teret homokkővel és újra felhasznált anyagokkal borították be.

 

Innen a Régészeti Múzeumba mentünk. Volna. Ha Laurent útközben valahol el nem hagyta volna a jegyeket. Persze hiába próbálkoztunk a múzeum bejáratánál, jegy nélkül nem engedtek be. Gondolkoztunk, hogy a harangtoronyba még azzal mentünk be, akkor csak ott vagy az utána lévő rövid szakaszon veszhetett el. Így Laurent visszament a harangtoronyhoz, ahol a néni emlékezett rá, így felengedte újra, hogy megkeresse a jegyet. Persze nem találta. Visszajött a múzeumba. Ott azt a tippet kapta, hogy próbáljunk meg másikat kérni ott, ahol vettük. Igen ám, de az még délelőtt volt a bazilikában, és azóta ott is volt váltás, az új ember nem is találkozott velünk. És ahogy Laurent jött visszafelé, eszébe jutott, hogy megálltunk a kútnál vizet venni, és ő ott kotorászott a zsebében, valószínű ott ránthatta ki. És ahogy ott nézelődik, hát hála Istennek megtalálta mind a kettőt a fű szélében. Na, mehetünk a múzeumba!

 

Museo Archeologico

A Régészeti Múzeum Észak-Olaszország legnagyobb ókori gyűjteménye. A római kori leletek között szobrokat, portrékat, mozaikokat, pénzérméket, üvegből, elefántcsontból és borostyánból készült tárgyakat, terrakottákat, urnákat, sírfeliratokat, domborműves sírtáblákat, bronzokat, egy hajót is megtekinthetünk. Volt egy időszakos kiállítás is, az ősi Irán tárgyi emlékeiből.

 

 

 

 

 

 

Chiesa di Sant’Antonio

A jelenlegi templom a XVII. században épült, de régebbi eredetű; az első írásos feljegyzés 1292-ben említi, ám akkor még Szent Andrásnak és nem Szent Antalnak volt szentelve. Homlokzatán egyenes és görbe vonalak futnak, melyek tetején egy Krisztus szobor áll. A bejárat fölött egy Szent Antal szobor látható.

 

 

 

 

Museo Paleocristiano

Innen még egy másik múzeumhoz mentünk el, de már autóval. A Museo Paleocristiano, azaz az Őskeresztény Múzeum épületét egy 5. századi templom és egy valamivel később alapított bencés kolostor maradványai fölé emelték. Az aquileiai kereszténység első évszázadait mozaikok, domborművek, sírfeliratok mutatják be. Azoknak, akik még nyitvatartási időben odaérnek. Mert mi sajnos már nem tudtunk bemenni, mert sok idő elment az elveszett jegy keresgélésével.

 

Ismét beültünk az autóba és a szállásunkra mentünk. Az airbnb-n foglaltuk, egy egész apartman a miénk volt Szlovéniában, Povirban.

A házinénitől kérdeztük meg, hogy hova érdemes elmenni vacsorázni, ő ajánlott egy jó helyet. A Gostilna pri Dragici-t a szomszédos Sežanában. Mivel nagyon jó idő volt, kint a kerthelységben ültünk le. (cím: Partizanska cesta 12, Sezana 6210, Szlovénia, honlap: http://www.gostilnapridragici.si/, telefon: +386 5 734 60 80)

Gobova juha / Solata
(Gombaleves / Saláta)

Biftek v zelenem popru s prilogo
(Beefsteak zöldbors mártással és sült krumplival)

Škampi na žaru s prilogo
(Grillezett rákok sült krumplival)

 

Jól bekajáltunk, és már tök sötét volt, mire újra hazaindultunk. Az út egy erdős részen vitt keresztül, és egyszer csak mit látunk: egy csomó vaddisznót az autó előtt. Persze ők jól megijedtek tőlünk, és befutottak az erdőbe. Idő nem volt, és túl sötét is volt fényképet csinálni róluk, de az agyamba beleégett. Olyan hatalmasak voltak!

A nagy izgalom ellenére, amit a vaddisznók okoztak, azért jól aludtunk. Kellett is, mert másnapra is jó sok minden volt betervezve: egy egynapos kirándulás a horvátországi Porečbe.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

 

LINKEK / FORRÁSOK:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Aquileia

Panoráma útikönyvek sorozat - Olaszország

Le Routard útikönyvek 

 

 

(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é. Illetve egy képnél a megadott honlapról való.)