2017. november. Az e
havi vendég bejegyzést Waga Katalinnak, az Our Life, Our Travel blog (egyik)
írójának köszönhetjük. Ő lengyel párjával Finnországban él. Sokan
irigyelni fogjátok őket, hisz Lappföldön, Rovaniemiben, a Télapó városában van
a bázisuk! Kis csapatuk egy új taggal bővült kb. fél éve, ugyanis megszületett
kisfiuk. Bebizonyítják, hogy bár gyermekkel (különösen egy ilyen picivel) kihívás
az utazás, de korántsem lehetetlen! Nézzetek be hozzájuk is, jó olvasást!
Csodálatos természet télen-nyáron
2011 telén először jártam
Finnországban, és azonnal beleszerettem a havas tájba, az erdőkbe, a befagyott
tavakba és a csendes, nyugodt környezetbe. Kicsit gyermekkorom karácsonyait
idézte fel. A táj fehérbe öltözött és a fákon több centiméteres hótakaró volt. Éreztem,
hogy itt a helyem, itt szívesen maradnék, akár hosszabb távon is.
Ez az érzésem az első
nyáron sem változott, amikor egy tíz napos túra során bejártuk északról délfelé
az egyik lappföldi nemzeti parkot. Ezen a szélességi körön már fák nem voltak,
csak apróbb cserjék, áfonyabokrok és lágyszárú növényzet. Mivel a sarkkörön túl
terül el a Pallas-Yllästunturi Nemzeti Park, a nap ‘éjjel’ sem bukott a
horizont alá, és nappali világosságban élveztük ki az egész hetet. A különbség
éjjel és nappal között annyi volt, hogy dél vagy észak felől sütött-e a nap. A
rövid, nyári időszakban előforduló szúnyogok mindenképp említést érdemelnek.
Nem csak jávorszarvasokat, rénszarvasokat, lemmingeket és madarakat lehet nagy
számban látni, hanem ezeket a bosszantó kis vérszívókat is. Szúnyogriasztó és
hosszúujjú viselet kötelező.
A sok pozitívum mellett
fontos megemlíteni, hogy télen nagyon hideg van, -30°C – -35°C minden évben előfordul
néhány hétig. Cserébe gyakran lehet sarki fényt látni. Általában az könnyen
kárpótol a különösen fagyos éjszakákért. És ha a fények után szeretnénk egy
kicsit felmelegedni, nincs is jobb, mint ezt egy igazi finn szaunában megtenni.
A szauna és a szaunázás a finn mindennapi élet része. Nem csak télen, hanem az
egész évben.
Finnországban ismerkedtem
meg férjemmel is, és idén született a kisfiunk, akinek igyekszünk átadni a
világjáró szenvedélyünkből. Nem csak a terhesség alatt járta velünk a nemzeti
parkokat, de már az első félévben is számos országot bejártunk együtt a lappföldi
kirándulásaink mellett. Most azért nem megyünk el egy hétre túrázni víz,
villany és mindenféle komfort nélkül 😊 Jelenleg
Lappföldön, Rovaniemiben, a Télapó városában van a bázisunk.
Talán azért is vonz az
ország annyira, mert a területe Magyarország háromszorosa, lakossága viszont
csak feleannyi, és az is nagyrészt délen, a tengerparton koncentrálódik, így a
nemzeti parkokból maximum egy-két falut vagy kisebb városkát látsz és a
végtelen természet terül el körös-körül. Erdők, tavak, tunturik, tavak. Minden
nagyon nyugodt, csendes és tiszta.
Koli Nemzeti Park, Kelet-Finnország
Joensuuban, Finnország
keleti részén laktam először az országban, és szerencsére rengeteg
természetvédelmi terület és nemzeti park volt a környéken. A kedvencem a Koli
Nemzeti Park volt, csodás gránit sziklatömbjei emelkednek a
Pielinen-tó fölé. Télen, a
sajátos mikroklímából adódóan a környező területeknél több hó van a parkban,
ami tökéletes helyszín síelni, sífutni, hótalpas túrázni, vagy csak egyszerűen
sétálni és fényképezni.
A park nyáron, illetve összel is népszerű célpont, bár akkor leginkább csak saját autóval közelíthető meg, de megéri felkeresni.
Pallas-Yllästunturi Nemzeti Park |
Az első lappföldi park, ahol jártam. Szintén, bármelyik évszakban nagy élmény meglátogatni.
Közel 150 km kiterjedésű
észak-déli irányban, ezért is telt több, mint egy hétbe, hogy áttúrázzuk a park
egy részét Hettából a Pallastunturi turista központig. Telente több síközpont is
található itt, de mindenképpen érdemes más helyekre is elmerészkedni. Rénszarvasokat is könnyen lehet megfigyelni a
környező dombon, vagy csak arra ébredni reggel, hogy a szállásotok körül éppen
békésen reggeliznek.
A sportok kedvelőinek az is érdekes tény lehet, hogy a Taivaskero tunturi tetején őrizték 1952-ben az (egyik) Olimpiai Lángot. Az Olimpia Helsinkiben, a fővárosban, nagyjából 1000 kilométerre innen zajlott.
Pyhä-Luosto Nemzeti Park, Lappföld
Jelenleg Rovaniemiben,
Lappföldön élünk, és a Pyhä-Luosto Nemzeti Park már néhány hónap alatt is a
szívünkbe lopta magát. A városból kb. másfél órányira található parkot számos
alkalommal látogattuk meg. Elsősorban hótalpas túrákat tettünk, ahonnan szuper kilátás nyílt a környező havas
tájra.
Pyhä-Luosto Nemzeti Park |
Nyáron érdemes felkeresni
a Isokuru kanyont is, télen nehézkes és veszélyes az út egy része. A túraút
keresztülvezet a kanyonon, majd fel a Noitatunturi (jelentése: boszorkány domb)
tetejére. Végül gyönyörű lápok mellett és fenyőerdőben kanyarog. A park másik különlegessége
a Lampivaara ametiszt bányamúzeum, mely egész évben nyitva áll a látogatók
számára.
Finnország elsősorban a
természeti értékeivel ragadott el: lápok, tunturik, áfonyabokrok, fenyőerdők,
nyáron állandó világosság, télen sarki fény és hó. Könnyű beleszeretni. Ha Észak-Európában jártok,
mindenképp érdemes eltölteni egy-két hetet itt a “semmi közepén”.
A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!
Nagyon szép táj, de azt hiszem én nyáron vagy ősszel tennék egy első látogatást a parkok egyikében. A csend, a tisztaság igen nagy vonzerő!!!
VálaszTörlésÉn is inkább nyáron mennék, mert akkor nincs olyan hideg és hosszúak a nappalok. Viszont a sarki fény miatt egyszer muszáj lesz télen menni... Brrr...
TörlésNos, nem gondoltam volna hogy egyszer eljutunk ide is, de semmi sem lehetetlen! És még az Aurora Borealist is láttuk! :-) És nincs is olyan hideg, ha elég jól fel van öltözve sz ember ;-)
Törlés