Közkívánatra 2018-ban is folytatódik a vendégírói sorozat, bár egy kicsit másképp. :-) Az idei téma az otthon/szülőföld/haza. E havi vendégírónk (Kavics) Timea, aki ismerős lesz, hisz a tavalyi sorozatban is szerepelt már. Mottója egy Müller Péter idézet: „Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga.” Régi blogját ITT találjátok, az újat
pedig ITT. Kukkantsatok be a
blogjaira vagy Facebook oldalára is. Jó
olvasást!
Híd otthon és itthon közt
Már évek óta egy kettősség van bennem, ha az otthon téma
kerül a felszínre. 18 éve élek választott hazámban Németországban. A szerelem
hozott, a férjemhez az igen az új hazára, otthonra is egy igen-t jelentett.
Azt gondolom, ha valaki önszántából választ egy másik országot egész más
feltételekkel indul neki.
A szülőföld örökre marad az, ahol megszülettem, ahol a
gyerekkoromat töltöttem. Számomra ez a kettősség kiegyensúlyozva megfér egymás
mellett, gazdagítják az életem, színesítik a tapasztalatok, az emlékek, a
megélt dolgok nyitottabbá formáltak és formálnak ma is.
Az érdekes - és egész biztos nem a véletlen -, hogy mindkét
otthonomhoz a víz kapcsolódik.
A gyerekkorom egy mesterséges hűtőtó mellett töltöttem, úgy
ismertem minden zugát, mint aki hazajár (stílusosan). Ezer és ezer emlék fűz
oda, de korántsem az a mai image, amellyel a Bokodi-tavat felruházták az utóbbi
években. Az én emlékeimben jóval szerényebben él, ott ahol szinte nap, mint nap
lógtunk, nyári estéken a békák kuruttyolását hallgattuk vagy ahol télen a
befagyott ártéri részen beszakadtunk a jégen.
Persze örültem neki, amikor a mai kor szeme ilyen csodás
szemszögből mutatta meg a világnak a “lebegő falut”, számomra mégis egy egész
más képe él bennem és már nem is változik meg soha.
Ha ma ismét ellátogatok oda, megtalálom a kedvelt helyeket,
de a gyermekkori emlékeket már benőtte a nádas.
Választott otthonom pedig az Alpok egy több mint 10.000 éves
természetes gleccser tavának vizéhez kötődik. A legtöbb időnket töltjük a
Chiemsee mellett vagy benne és bár jóval nagyobb a Bokodi-tónál, azt hiszem
elég jól kiismerem már itt is magam. Az év bármely évszakában, bármilyen
időjárásban meg tudja mutatni különleges arcát. Változik és mégis mindig
ugyanaz marad.
Ide már nem a gyermekkori emlékek kötnek, de játékos arcát
képes vagyok ma is meglátni. Tudom melyik zugában érdemes elbújni, hol lehet őt
belátni, hol modern és hol nyers és vad, mikor romantikus.
A két tó különböző kettőssége, az én két otthonom
szimbóluma. Az életem része marad mindkettő örökre.
A következő
vendégíró Mekker Regina lesz,
aki mindig is szeretett emberekkel beszélgetni, meghallgatni őket és tanácsot
adni. Azért indította el a Coffee Break Moments blogját,
hogy ezen keresztül tudjon tanácsot és véleményt mondani egészséges életmód,
filmek, sorozatok, pozitív pszichológia és sok más témában. Kukkantsatok be
blogjára, Facebook vagy instagram oldalára.
Jó olvasást!
Ha tetszett a
bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő
utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán,
ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Köszönjük! Nagyon őszinte, szívből jövő vallomás! Gratulálunk!
VálaszTörlés❤️
TörlésGyönyörű képek. Amikor mi akartuk megtalálni ezt az ismert elyet a Bokodi tónál, elzavartak ott lakó emberek és fenyegettek, hogy tilos ezekhez a stégekhez menni, mert magánterület. Így mi nem is találtuk meg, mert kedveszegetten elmentünk. Talán majd egy második alkalommal valamikor.
VálaszTörlésA víz nekem a csillagegyem legerősebb eleme, én is természetfeletti erőt érzek, ami a vízhez vonz. Én 16 éve élek Németországban és a kettősség soha nem múlik el, szeretek itt élni, de néha elfog egy olyan kétségbeesett gondolat, hogy soha többet nem élhetek már huzamosabban a hazámban? Ezt vajon kibírom egy életen át? Én visszavágyom, pedig itt minden jobb, de az eredetem visszahúz oda is és így sokszor úgy érzem kettészakadok. ...Én is önként vagyok itt, én is a szerelemből, de nem így terveztem az életem és még ennyi év után is nehéz elfogadni, hogy az előtte lévő életemet csak úgy elvágták, annak vége....
Emlékszem arra az írásodra. Remélem, lenyugodtak azóta a kedélyek arrafelé, mert egyszer majd én is szeretném megnézni.
TörlésÉn is "vizes" vagyok! :-)
Hozzátok képest még kevés ideje vagyok külföldön, munka miatt alapvetően, és nem csak egy országban. Laurent pedig majd szeretne Magyarországon (is?) élni, úgyhogy mi megyünk majd vissza. Csak persze kérdés, hogy előtte még hova, és hogy ha Mo-n leszünk, akkor meddig. Szóval szerencsére én ezt az "elvágottság" érzést nem élem meg ennyire drasztikusan. Persze ettől függetlenül hiányzik az otthon, a család, a barátok, minden. De így, hogy tudom, hogy ez csak ideiglenes, így teljesen más.
Ezt nem is tudtam rólad Flögi. Azt gondoltam Te is hasonlóan érzel, mint én.
TörlésSzerencsére nem érzek elvágott érzést, viszont két különböző életem van, még most is úgy érzem ennyi idő után, hogy más vagyok, ha otthon vagyok és megint más, ha itthon. Érdekes érzés ez, nem rossz érzettel, nem is igen tudom megmagyarázni másnak, aki nem kóstolt ebbe bele.
Miután nincs lezárva hol fejeződhet be, egy nyitott dologként élem meg és élvezem mindkét lehetőséget egymás mellett. Szerencsésnek érzem magam tőle. :-)
@Mindenütt jóóó: az én párom semmiért sem menne Magyarországra, ki van akadva a politikai helyzettől. Én álmodozok, hogy nyióugdíjas korunkra ott lenne egy házunk és vidéki nyugodt életünk...
VálaszTörlés@Kavics: én nem akartam itt maradni és hogy így lett, ezt a mai napig is nagyon nehéz feldolgoznom, de azért is, mert az ittmaradás olyan munkába kényszerített, amit nem szeretek, és otthon már szögre akasztottam. Ez hosszú és összetett dolog, nagyon bánt az is, hogy egyedlélő anyukámat csak 2-3-szor látom egy évben, ha otthon élnék, gyakran lennék nála, így megoldhatatlan, ő meg nem jön...de ezekről inkább privátban.
Döbbenet?Élmény? Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, milyen olvasni ezeket az őszinte vallomásokat !!Csodálatos! Jó, hogy megtaláltam ezt a blogot!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszik, amit itt találtál! :-)
TörlésRemélem, más bejegyzések is tetszeni fognak majd. <3