Gyerekkorom emlékei egy községben (Szerző: Mekker Regina)

Elérkeztünk a 2018-as vendégírói sorozat utolsó részéhez J Az idei téma az otthon/szülőföld/haza. E havi vendégírónk  Mekker Regina, aki mindig is szeretett emberekkel beszélgetni, meghallgatni őket és tanácsot adni. Azért indította el a Coffee Break Moments blogját, hogy ezen keresztül tudjon tanácsot és véleményt mondani egészséges életmód, filmek, sorozatok, pozitív pszichológia és sok más témában. Kukkantsatok be blogjára, Facebook vagy instagram oldalára. Jó olvasást!

Gyerekkorom emlékei egy községben

Számomra az otthon és a haza nem ugyanaz a hely, nem ugyanazt jelenti. Az otthon az lassan már két éve Debrecen, a haza pedig egy partiumi falu, Túrterebes.

Túrterebes a magyar határtól 33 kilométerre van, és az ukrán határtól pedig kb. 15 kilométerre. Ez a kis község számomra a hazámat és a gyerekkoromat jelenti. Itt tettem meg az első lépeseimet, itt neveltek fel az én drága szüleim. Terebes egy nagyon összetartó, vallásos, magyar község. Amikor baj van, segítenek egymásnak az emberek, legyen az egy nem várt tűzeset, vagy tragédia a családban. Az én kis hazámnak van egy nagyon szép különlegessége. Püspökfalvának is szokták az emberek nevezni, mert jó pár püspök és pap született már ezen a szép helyen. (Schönberger Jenő, Feigi Ferenc)

Terebeshez nem messze található meg a szőlőhegy, ami a faluhoz tartozik. Itt az emberek termesztenek minden földi jót (mint az én édesapám is), vagy egy hosszú hétvégére felmennek kipihenni magukat egy nehéz hét után.

Ilyenkor karácsony előtt adventben, mindig eszembe jutnak azok az időszakok amikor Terebesen éltem. A nagy készülődés a karácsonyra, a finom illatok, az esti séták, próbák a templomban a karácsonyi szerepre, az adventi imaórák. Amikor visszaemlékszek a gyerekkoromra, elsősorban a vasárnapi ebédek jutnak az eszembe. Anya finom húslevese, amiből mindig vittünk nagyapámnak, és ő mindig az ajtóba várta kisunokáját. Amikor kicsi voltam, arra vágytam, hogy, ó de jó lenne városban lakni, mert hát az olyan „menő”. Aztán teltek az évek és a kis lányból felnőtt nő lett, aki már ezerszer megbánta, hogy kamaszként, gyerekként ilyenre egyáltalán gondolni mert. Rájöttem, hogy én sokkal, de sokkal szerencsésebb vagyok, mint a városi gyerekek.

Nekünk van otthon egy nagy udvar, ahová akármikor kimehetek, vannak állataink, akiket akármikor megnézhetek, télen van, ahová hóembert építsek és senki az égvilágon nem fogja lerombolni, mert az az enyém.

Jobb helyre nem is születhettem volna, e hely nélkül nem az az ember lennék, aki most vagyok, és e hely nélkül nem is tudnám elképzelni a múltat, a jelent és a jövőt.

A következő vendégíró Dézma Timi lesz, aki turizmusban dolgozó szakember. Többnyire külföldi úti célokat mutat meg a #kalandlista blogon, de most majd kivételt tesz, ugyanis a jövő évi vendégírói téma az olvasói javaslatok és szavazatok alapján „Magyaroszág különleges helyei” lesz. Kukkantsatok be blogjára, vagy Facebook oldalára. Jó olvasást!

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!