Mivel leszünk gazdagabbak utazásnál, túrázásnál? (Szerző: Gyenge István)

A 2020-as vendégírói sorozat áprilisi vendégírója Gyenge István, aki már nyugdíjas tanár. Az évtizedek során sok utazási, kirándulási élménye született, tekintve, hogy a középiskolában turisztikai kört, Egerben pedig egy utazási klubot (FUK - Fiatal Utazók Klubja) vezetett. Élményeit az Utazás saját szervezéssel blogjában, és az általa vezetett Saját utazás szervezése facebook csoportban osztja meg az érdeklődőkkel. Nézzetek be hozzá is, jó olvasást!

Mivel leszünk gazdagabbak utazásnál, túrázásnál?

Lehet, hogy egyesek megmosolyogják a kérdést, mert annyira egyértelműnek tartják a választ, de vizsgáljuk csak meg alaposabban.

Én eleve két csoportra bontom a vizsgálatot, az utazásra (legyen külföldi vagy belföldi), és a túrázásra. Meg kívánom jegyezni, hogy mindez a magam kategorizálása, s a magam egyéni véleményét tükrözi. (Lehet vele vitatkozni.)

Utazás

Kezdjük az utazással. Ugye, amikor utazni készülünk, többirányú előkészületeket teszünk. Essék most szó csak az intellektuális készülődésről. Minden értelmes ember ilyenkor útikönyveket olvas, térképeket böngészik, hogy legyen fogalma a majdani látnivalókról. Szóba jöhetnek még művészettörténeti, építészeti, történelmi értekezések, ismertetők. Nos, nem lehet tagadni, ha az ember ezekből készül fel az utazására, bizony sok új ismerettel gyarapszik, lesz gazdagabb. Imígyen felkészülve egy-egy város vagy országrész megismerésére nem csak azt láthatja az ember, ami szép, hanem azt is tudja már miért szép. Hallatlan nagy előny ez azokkal szemben, akik felkészületlenül mennek útjukra (pl. csoportos szervezett utazások), mert véleményem szerint fel kell készülni az élmények, a szépségek befogadására, s ez az előzetes információ-gyűjtés ezt szolgálja. Meggyőződésem, hogy a szépség, a látvány élvezésének is vannak fokozatai. A felkészült utazó ennek magas fokát tudja biztosítani magának. (Hagy éljek egy példával. Aki semmit nem tud Rákóczi Ferencről -mint a külföldiek többsége- Mányoki Rákóczi-portréját nézve valószínűleg csak a festmény kvalitásait értékelheti. Mennyivel többet mond ez nekünk, akik tudjuk hogyan élt, mit vitt véghez, és hol, hogyan halt meg.) Nos, valahogy így képzelem én az élmények teljesebb átélését, a mélyebb megismerést és élvezetet.

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc képmása
(A kép a függetlenségi harc elbukása miatt emigrációba kényszerült fejedelem lengyelországi tartózkodása idején,
1712-ben Gdańskban („Danckában”) készült)
Kép forrása: Wikipedia

Az utazás számtalan síkja lehetővé teszi, hogy mindenki a saját ingere, érdeklődése, késztetése szerint élvezze útját. Van, aki a szép és hangulatos látnivalókért, van, aki az itthon nem kapható, fogyasztható ételekért, van, aki a sportért, zenéért, koncertekért utazik külföldre, vagy mindezekért összesen. De bizonyos, hogy amennyiben jól felkészül, élvezettel, emlékezetesen tölti idegenbéli napjait. S hazajőve el kell ismernünk, lélekben gazdagabbak lettünk. És ez a lényeg!

Túrázás

Most térjünk át a túrázásra. Bár ma már ritkábban van alkalmam, hogy kirándulásokat, túrákat tegyek, azért a sok évtized alatt felgyűlt emlékek elevenen élnek bennem. Ezekből táplálkozom lelkileg hideg téli napokon, elmélázva üldögélvén a kályha mellett. És nagyon jó dolognak tartom, hogy van mire visszaemlékeznem.

A túrázás megkíván bizonyos fizikai adottságokat, ám ezek kellő gyakorlással fejleszthetők. Mindenki le tud gyalogolni 30 km-t nem túl tagolt felszínen, csak nem ezzel kell kezdeni. S hogy meddig lehet ezt fejleszteni, azt ki-ki a saját kitartásának edzésével érheti el. Nem sportteljesítményre akarok ösztönözni senkit sem, a túrázás legyen öröm, a természet szépségeinek csodálata, ami különösen mai városközpontú életünkben nagyon fontos. Hegyek, erdők között érezhetjük igazán, hogy mi is a természet része vagyunk. Erről sokszor megfeledkezünk. Nem ismerjük a különféle fákat, virágzó növényeket, az állatokat, amikkel utunk során találkozunk. Emlékszem, milyen megdöbbenést keltett bennem, amikor pesti rokonaink érkezvén, nagyanyám kiküldte a rokon kislányt a zöldséges kertbe levesbe való petrezselyem-zöldért. Vártuk, vártuk, de nem jött vissza. Utána küldtek engem, nézzem már meg mi történt. A kislány állt tanácstalanul az ágyások között, mert nem tudta megkülönböztetni a zellert a petrezselyemtől. Ezen mi nagyon csodálkoztunk, de hát mi életünket ezek között éltük. S az erdők világa még csak távolabbi ezeknél. Micsoda élmény volt diákjaim számára egy téli kirándulásunk, amikor a Felsőtárkány feletti erdőkben számolgattuk, ki hány muflont, őzet látott. Vagy a zergék a Tátrában. Mind-mind élmény, maradandó, csak hát persze oda kell menni értük. Oda, a hegyekbe, az erdőkbe, sziklarengetegekbe.

És kellett a kitartás, az önfegyelem tátrai túráinkhoz is. Menetelés felfelé órákon át, ötperces pihenőkkel, miközben az izzadság orrunkról bakancsunkra csöppent. De amikor visszatértünk, nevetgélve emlegettük a történteket, s volt bennünk egy kis büszkeség is: megcsináltuk! (Itthon egyik diákom egyszer megkérdezte: órákon át mászni felfelé egy hegyre, hullára fáradni, mi a jó ebben? Hát, feleltem, amíg te itthon a flasztert koptatod, addig mi mászunk, és itthon megmutathatjuk a képet, igen mi megcsináltuk! Ez egy teljesítmény -azon túl, hogy élmény is az arra érzékenyeknek-, amit nem lehet elmondani a flaszterkoptatásról.)

Remélem, ez a néhány gondolat emlékeket ébreszt másokban is, s talán késztetést arra, hogy kipróbálja önmagát.

A következő vendégíró Szőlősi Orsi lesz, aki utazik, hogy felfedezzen, hogy feltöltődjön, hogy kilépjen a komfortzónájából, hogy érezze, hogy él. Az utazás iránti szenvedélye gyerekkorában gyökerezik. Alig múlt 3 éves, amikor a szülei először elvitték a tengerhez. Akkor és ott bevésődött valami, ami az egész életét meghatározza. 

Imád tervezni, szervezni, menni, látni, érezni, átélni. Mint ahogyan az egész életét, az utazásait is hatalmas szenvedéllyel éli meg, kicsordul a könnye, ha a sós vízbe léphet, s libabőrös lesz, ha egy hegyről kémlelheti a végtelent. 

Utazásairól napló formában készít beszámolókat, minden részletre kiterjedően. Élményeit az Utazz, Élj, Szeress blogjában, és annak facebook oldalán, valamint instagramján osztja meg az érdeklődőkkel. Nézzetek be hozzá is, jó olvasást!

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Ha a KÉSŐBBIEKBEN szeretnél utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!