2016. július 11., hétfő

Izland 2016. III. rész: Þingvellir Nemzeti Park





Izland
2016. 07. 09-16.

III. rész



2016. 07. 11.

Þingvellir Nemzeti Park 


Némi alvás után, reggel 08:30-kor keltünk. A reggelit megint a családdal együtt fogyasztottuk el, és közben házigazdánk, Guðjon érdekes dolgokat mesélt nekünk Izlandról, és jó tanácsokkal látott el a helyekről, ahová terveztünk menni.

Erre a napra a Þingvellir Nemzeti Park, Strokkur és Geysir, Gulfoss vízesés, Skalholt katedrális és a Secret lagoon volt betervezve.

Reggeli után felpakoltuk a motyóinkat és nekivágtunk az útnak. Én vezettem, közben Laurent meg bűvölte a GPS-t, hogy hátha talál valami megoldást a problémára. Egy idő után szerencsére megtalálta a megoldást, így megnyugodott végre. Mondjuk én is, mert titkon azért aggódtam, hogy mi lesz azokkal a helyekkel, ahova csak GPS koordinátánk volt, rendes cím nem.

A táj egy idő után megint a kihalt, fák és bokrok nélküli sötét vulkáni talaj volt. Ihol-néhol kisebb folyók, patakok partján láttunk csak magasabb növényzetet. És a tipikus izlandi lovakat, melyek jóval alacsonyabbak, mint az otthoniak.




A Þingvellir Nemzeti Park egyike Izland négy nemzeti parkjának, és ez az ország egyik UNESCO világörökségi helyszíne, 1152-es azonosító számmal.

A þing jelentése parlament; ez szerepel az izlandi parlament, az Alþingi nevében is. A vellir jelentése síkság. Vagyis a kettő együtt azt jelenti, hogy az a sík terület, ahol a parlament ülésezik.

A helyszín Izland legnagyobb tava, a kristálytiszta Þingvallavatn partján terül el, és mind történelmileg, mind geológiailag igen jeles helynek számít. 1928. május 7-én az Alþing törvényt fogadott el arról, hogy a helyet 1930 kezdetétől „minden izlandi védett szent helyének” kell tekinteni. A nemzeti parkot 1930-ban alapították, egyrészt mert ez az izlandi nép legfontosabb történelmi emlékhelye, másrészt mivel tektonikailag ez a Föld egyik legérdekesebb része.

A Þingvallavatn-tó Izland legnagyobb tava


Ingólfur Arnarson utódai (Izland első telepesei) ezen a helyen alapították a világ első parlamentjét, az Alþinget, 930-ban. Þingvellir ekkor az izlandi lakott területek keleti csücske volt. A helyet a kedvező földrajzi viszonyok miatt választották, hiszen a hasadék melletti tágas síkság természetes pódiumot és nézőteret biztosított.
Az Alþing 1798-ig folyamatosan ezen a helyen ülésezett.
1944. június 17-én ezen a helyen kiáltották ki Izland függetlenségét.

A nemzeti park területén nagyon látványos módon érzékelhető az a tektonikai jelenség, ahogy az amerikai lemez távolodik az európaitól. Ez itt a „senki földje”, hiszen a nyugati oldal már az észak-amerikai lemezhez, míg a keleti az eurázsiai lemezhez tartozik. Évente 2 cm-rel távolodik egymástól a két lemez, így a területen még mindig igen gyakoriak (bár viszonylag enyhék) a földrengések. Ezáltal egyre tágasabb lesz ez a sík vidék, és az itt található Almannagjá kanyon folyamatosan szélesedik. Az így keletkező és egyre szélesedő Silfra-repedés tiszta vizében akár 300 méterre is ellátni, épp ezért a búvárok egyik kedvenc merülőhelye. Nem utolsó sorban a sziget területe is nő. Emiatt a koordinátákat bizonyos időközönként újra kell számolni.



Almannagjá kanyon

Almannagjá kanyon

Almannagjá kanyon

Almannagjá kanyon


Almannagjá kanyon

Almannagjá kanyon



Silfra-repedés

Silfra-repedés

Silfra-repedés

A Lögberg magyarul azt jelenti, hogy törvényszikla. Ez a hely volt az Alþing működésének központja. Évente találkoztak itt a nemzetségek vezetői és képviselői, ahol törvénykeztek, ítélkeztek. A 3 évre megválasztott törvénymondó (lögsögumaður) itt hirdette ki a törvényeket, de bárki más kiállhatott ide, és fontos kérdéseket vethetett fel, illetve érdekes híreket közölhetett az egybegyűltekkel. Sajnos az aktív geológia működésnek köszönhetően a hely mára eltűnt, de egy felvont izlandi zászló jelzi a helyét az idelátogatóknak.


Lögberg (törvényszikla)

Lögberg (törvényszikla)

A törvényszikla alatti sík vidéken az összejövetelek idejére kis "bódékat" építettek itt az emberek, ebben szálltak meg. A bódé nem a legjobb szó erre a sátorszerű házikóra, aminek a váza sátorszerűen fából készült, majd kövekkel rakták körbe, végül földdel és fűvel, mohával borították be. Mára egy maradt meg valamennyire épen, a többinek (kb. 50-et találtak) csak alapjait lehet látni. A ma is látható romok nagy része a 17-18. századból való.
Az egyetlen valamennyire épen maradt "bódé"
(Okos turisták pont a tetején ülve piknikeznek... pedig mindenhol ki van téve, hogy az ösvényről letérni tilos.)
Guðjon mesélt nekünk egy érdekes legendát az izlandi történelem egyik legfontosabb eseményével, mégpedig a pogányságról a kereszténységre való áttéréssel kapcsolatosan. Abban az időben (1000-ben) a Ljósavatn-ből származó Þorgeir Þorkelsson törzsfőnök volt a törvénymondó Izlandon. Akkoriban szembe kellett néznie a keresztények és az ősi északi istenek hívei között fellángoló, egyre élesebbé váló vitákkal. Így azt találták ki, hogy jelöljön ki mindkét tábor 1-1 embert, akiben megbízik, ők vonuljanak el, és ameddig szükséges maradjanak távol és jussanak döntésre, hogy kereszténység vagy pogányság. Ha visszajönnek, közlik mire jutottak, és a két tábor ezt a döntést fogja elfogadni. Ki is jelölték az embert, aki véletlenül ugyanaz a személy volt, mindkét tábor részéről. A pogányok kérdezték a katolikusokat: De hát miért őt választottátok, hisz ő pogány, nem katolikus?! A katolikusok azt válaszolták, hogy tudják, de szerintük ő a legnagyobb tudású ember, és bíznak benne, hogy jó döntést hoz majd. Így emberünk egyedül vonult el, és gondolkodott. Ahogy azt a híres saga-k is tanúsítják, a pogány pap elhatározta, hogy egész Izlandnak fel kell vennie a keresztény vallást. Azt is mondta, hogy a pogányok innentől kezdve nyilvánosan nem gyülekezhetnek, és beszélhetnek isteneikről, ez innentől mindenkinek, aki pogány akar maradni, ez a saját magánügye lesz. Okos döntés volt, hiszen ha valamit nem hirdethetsz, nem beszélhetsz róla, akkor az szépen lassan elhal. A legenda szerint, amint Þorgeir Þorkelsson törzsfőnök visszatért Ljósavatn-be a történelmi Alþingi gyűlésről, úgy szabadult meg a pogány isteneitől, hogy behajította őket a vízesésbe a megtérés szimbolikus aktusaként. A legenda szerint innen származik a Goðafoss (istenek vízesése) elnevezés.

Az izlandi miniszterelnök hivatalos nyári rezidenciája is itt található a Þingvellir Nemzeti Parkban. Többnyire külföldi látogatók hivatalos fogadása alkalmával használják.

Az izlandi miniszterelnök hivatalos nyári rezidenciája

Dokumentált források szerint, egy templom épült Þingvellir-ben, 1000 után, röviddel a kereszténység elfogadása után. A norvég Olaf király küldött faanyagot és harangot, ajándékba a templom építéséhez 1015-ben.
A jelenlegi templomot (Þingvallakirkja) 1859-ben szentelték fel, és 1907-ben egy új tornyot építettek hozzá, melyben van három harang, egy régi, egy másik 1697-ből, és a harmadikat 1944. június 17-én kapta, amikor az Izlandi Köztársaságot kikiáltották a parlamenti síkságon.
A Þingvallakirkja-t 1973-ban és 1983-ban felújították. A szószéke 1683-ból való, az oltárkép 1834-ből. 1899-ben eladták egy brit művésznek, Disney Leith, az Isle of Wight templomnak adta. 1974-ben a képet visszahozták a templomba, és egy másik nagyobbik oldalára került, melyet egy dán művész Anker Lund festett.

Þingvallakirkja

Þingvallakirkja

Þingvallakirkja

Az izlandi könyök mértékegység: úgy tartják, hogy a könyöktől az ujjbegyekig számították egy könyöknek.

Van egy régi temető a templom előtt, és van egy kör alakú "tiszteletbeli" temető, amelyet 1939-ben szenteltek fel a templom mögött. Ez lett volna a végső nyughelye fontos izlandiaknak, nemzeti hősöknek, elnököknek, költőknek és művészeknek. Csak 2 költő van ott eltemetve, mert a családok, akik jogosultak voltak arra, hogy hozzátartozójuk ott legyen eltemetve, nem kívántak élni a megtiszteltetéssel, főleg a távolság miatt.

Régi temető

Régi temető

A "tiszteletbeli" temető

A környéken került sor a kivégzésekre is, a vesztőhelyeknek azonban ma már csak elnevezésük él. (Brennugjá - Égetőszakadék, Gálgaklettur - Akasztószikla, Drekkingarhylur - ahol nőket fojtottak az Öxará folyó vizébe.)

Az Öxará folyó hossza 17 méter

A Park területén megcsodálhatjuk a repedezett falakról lezúduló Öxarárfoss vízesést.

Öxarárfoss




FOLYTATÁS ITT!!!


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!


LINKEK / FORRÁSOK:


Izland MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Izland
Þingvellir Nemzeti Park MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Eingvellir_Nemzeti_Park
Goðafoss MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Go%C3%B0afoss



(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)



2 megjegyzés:

  1. A Silfránál a 300 méterre lelátni megtévesztő, mert ez azt sugallja, hogy 300 m mély is lehet, de ez nem stimmel (wikipedia), hanem ez arra vonatkozik, hogy messzeségben el lehet látni ilyen messzire is, mert olyan tiszta. ;-)

    VálaszTörlés

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!