VICENZA - Andrea Palladio városa

Vicenza város Észak-Olaszországban Veneto tartományban, Vicenza megye székhelye. Velencétől mintegy 60 km-re nyugatra a Monti Berici északi lábánál a Bacchiglione folyó mellett fekszik. Andrea Palladio városaként is ismert, hiszen az építész számtalan késő reneszánsz épületet valósított meg a városban. Vicenza belvárosa Olaszország egyik legfontosabb művészeti, kulturális emléke. 1994-ben a UNESCO Vicenza belvárosát felvette a Világörökség listájára, majd ezt kiterjesztette 1996-ban Palladio villáira, amelyek Veneto régió egész területén találhatók. 712bis referencia számmal Vicenza város és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái néven szerepel a Világörökség listán. Andrea Palladio (1508-1580) munkája, amely a klasszikus római építészet részletes tanulmányozásán alapul, adja a város egyedi megjelenését. Palladio városi épületei, valamint villái szétszórva Veneto régióban meghatározó hatással voltak az építészet fejlődésére. Munkája ihletette a palladianizmus néven ismert önálló építészeti stílust, amely elterjedt Angliában és más európai országokban is, valamint Észak-Amerikában (pl. a Virginiai Egyetem Charlottesville-ben).

Vicenza „Vicetia" néven ősi római város, i. e. 49-től municipium, de a római korban a közeli Patavium (Padova) árnyékában élt. Római emlékeiből nem sok maradt, csak három híd a Bacchiglione és a Retrone folyón és a római csatorna néhány boltíve a Porta Santa Croce közelében élte túl az idők viharait.

A gazdagságnak és a töretlen fejlődésnek a Nyugatrómai Birodalom bukásával vége szakadt. Az 5. századi barbár betörések: I. Alarich vandáljai és Attila hunjai szörnyű pusztítást végeztek, a várost ugyanis nem védte fal. A lombardok, majd a frankok uralma ideiglenesen visszahozta a békét, de 899-ben a síkságot végigpusztító magyarok komoly károkat okoztak. Őseink így akaratlanul is hozzájárultak Vicenza fejlődéséhez: miattuk kezdték építeni a városfalat. Vicenza a német-római császárok uralma idején önálló grófság, őrzi a római hagyományokat. A 9-10. században a gróftól egyre inkább az egyház kezébe kerül a hatalom, míg végül 1110-ben a vicenzai polgárok megfosztják hatalmától Torengo püspököt. A várost választott tanács, magisztrátus igazgatja. Később lombard hercegség központja lett és csatlakozott a Barbarossa Frigyes ellen szerveződött Lombard Ligához. Az addig független köztársaságot 1311-ben Verona hódította meg.

I. Lajos magyar király az első nápolyi hadjárata során, Nápoly felé menet 1347. december 4-én érintette Vicenza városát. Tiszteletére 300 lovaggal vonultak ki elé a veronai Scalák.

A milánói Viscontik ellen harcoló Scaligerik megerősítették a várost. A Scaligerik bukása után a Viscontiak gyászos emlékű uralma jön. Vicenza polgárai belátják, hogy erősebb szomszédaik között nincs esélyük az önállóságra, ezért 1404-ben önként vállalják a legkisebb rosszat, Velence fennhatóságát.

Vicenza a velencei uralom alatt a 15. század elejétől a 18. század végéig virágzott.

Ebben az időszakban élt és alkotott Andrea Palladio (1508-1580). Az ő munkája adja a város egyedi megjelenését és báját, mely gyorsan rabul ejti az embert. A sok palota és grandiózus épület eleganciát ad a városnak, ezáltal teljesen máshogy néz ki és más a hangulata, mint a többi olasz városnak.


Érdemes beszerezni a Biglietto Unico-t (Museum card) ami egy jegy és az összes múzeumba érvényes az első használattól 7 napig. Beszerezhető az alábbi helyeken: Teatro Olimpico, Gallerie d'Italia di Palazzo Leoni Montanari, Palladio Museum, Museo Diocesano, Museo del Risorgimento e della Resistenza. A teljes árú jegy 15 EUR-ba kerül, de nagyon megéri, ha több helyre is be akarunk menni. (Teljes árú jegyek az alábbi helyekre: Teatro Olimpico 11 EUR, Palazzo Chiericati 5 EUR, Gallerie d'Italia di Palazzo Leoni Montanari 5 EUR, Palladio Museum 6 EUR, Museo Diocesano 5 EUR, Museo del Risorgimento e della Resistenza 3,50 EUR, Museo Naturalistico Archeologico 3,50 EUR, Chiesa di Santa Corona 3 EUR) Bővebb információ: +39 0444 320854, iat@comune.vicenza.it, www.museicivicivicenza.it, www.comune.vicenza.it.

Az autót a Giardino Salvi (más néven giardini Salvi vagy giardini Valmarana Salvi) közelében hagytuk. A reneszánsz kertet Giacomo de Valmarana gróf építtette 1552-ben. Utolsó tulajdonosa, Girolamo Salvi halála után, 1907-ben lett közpark. A Seriola patak szeli ketté, egyik partján Palladio, a másikon Longhena egy-egy loggiája áll.

Loggia Valmarana

A Piazza Castello-n látható a Porta Castello. Az öregtorony a 13. században épült. A veronai Scaligerik parancsára 1343-ban kis toronnyal egészítették ki.

A téren látható Palazzo Porto vagy Porto Breganze névre is hallgató keskeny kis palota Palladio műve.

Innen a Corso Palladio-ra kanyarodtunk. A várost átszelő utca -mely itt a Piazza Castello-nál kezdődik, és a Piazza Matteotti-nál (Teatro Olimpico és Palazzo Chiericati) ér véget-, gazdag műemlékekben, amelyek többnyire Palladio művei, ezek közül a híresebbek: Palazzo Thiene Bonin Longare, Palazzo Pojana, Palazzo Trissino Baston, Palazzo Thiene, Palazzo Da Schio (Cá d’Oro), Teatro Odeon, Casa Cogollo, melyről úgy tartják, hogy ez Palladio saját maga tervezte háza, és melynek homlokzatát valaha festmények díszítették.
Erről az útról aztán többször letértünk, majd újra vissza.

A mai Dóm (Duomo vagy Cattedrale Santa Maria Annunciata) helyén a római korban őskeresztény templom állt.  A Szűz Mária tiszteletére épült katedrális főbb strukturális elemei gótikus stílusúak. 1467-ben Marco Barbo püspök építtette fehér és rózsaszín márvánnyal borított homlokzatát. A díszes főoltárt nagy sietséggel emelték 1534-ben, ugyanis III. Pál pápa eredetileg itt akarta tartani a következő zsinatot, melyet tridenti zsinat néven ismerünk (Trento latin neve, Trident-ről kapta nevét). A dóm melletti fás, virágos teret nyugatról a püspöki palota épülete zárja le.

Kripta

Az apszis hátulról; a dobot és a kupolát Andrea Palladio tervezte.

A harangtorony külön áll; alapja a 10., a felső része a 12. században épült.

Kis utcákon át jutunk el a Basilica Palladiana-hoz (Palazzo della Ragione), mely Vicenza egyik híres reneszánsz épülete a város központjában, a Piazza dei Signori-n, és mely nevének ellenére sohasem volt bazilika. Az építmény legfigyelemreméltóbb sajátossága a boltíves folyosó, loggia, mint az első példák egyike a Palladio-stílusú ablakra, amelyet az ifjú Andrea Palladio tervezett.

Az eredeti épület a 15. században épült, és Palazzo della Ragione (városi tanács épülete) néven ismerték. A város vezetősége üléseinek színhelye volt, s alsó szintjén üzletek sorakoztak. Amikor az épület egy része 1546-ban összedőlt, a Százak Tanácsa megbízta az építészeket, készítsenek terveket az épület helyrehozatalára. A kor leghíresebb építészei, a velencei Sansovino és a veronai Sanmichele ellenében 1549 áprilisában Palladio terve nyerte el a megbízást. Ez rendkívül nagy hatással volt az építész további pályafutására, akinek ez volt az első középület-tervezői megbízatása. Az antik és a korszerű építészetet ötvözte, és ezzel nagy sikert aratott. Az eredetileg gótikus épület köré márványból kétszintes loggiasort épített, egy új külső homlokzatot klasszikus alakzatokból, egy boltíves folyosó és egy oszlopcsarnok segítségével.

A megfordított hajóra emlékeztető, belül fa, kívül réz tetőszerkezetet mitológiai tárgyú szobrok övezik.

A Basilica nevet Palladio javasolta, mivel a régi rómaiak így nevezték az igazságszolgáltatás központját.

A Basilica Palladiana tervezéséért Palladio hosszú éveken keresztül kapta a fizetést. Az épület teljesen csak halála után több mint harminc évvel, 1617-ben készült el. Ma kiállításoknak és rendezvényeknek ad otthont.

A palota régi korára utaló torony 82 méter magas.

A város főterén, a Piazza dei Signori-n a Basilicával szemben balról látható a velencei helytartó palotája, a Loggia del Capitano (más néven Palazzo del Capitano vagy Loggia Bernarda). 1565-ben Palladio tervezte, és 1571-72-ben épült.

A Palazzo di Monte del Pieta (Irgalom Hegyének Palotája) épülettömbje ma zálogház. Két ferences barát, Bernardino da Feltre és Marco da Montegalda prédikációi nyomán hozták létre 1486-ban, hogy a polgárok az uzsorakölcsönöknél jobb feltételekkel juthassanak pénzhez.
Érdekessége a középső központi részben található Chiesa di San Vincenzo (templom).

A Piazza dei Signori teret keletről - velencei mintára - két oszlop zárja le, az egyiken Velence oroszlánjának, a másikon a Megváltó szobrával.

Innen a Teatro Olimpico-hoz mentünk. Ez Európa legrégibb fedett színháza. Úgy tartják, ez az első példája a modern kori fedett színháznak, amely emellett teljesen megfelel az antik színház építési szabályainak. A színházat a vicenzai Accademia Olimpica rendelte meg 1580-ban a város keleti részére. Az építés még abban az évben elkezdődött. Ezek a reneszánszkori szerkezetek az egyetlenek a világon, amelyek épségben fennmaradtak napjainkig, és a Teatro Olimpico a legidősebb ma is fennálló reneszánsz színház.

Ez Palladio utolsó műve, és legnevezetesebb mesterműveinek egyike. A vicenzai építész 1579-ben tért vissza szülővárosába. 1579-ben az Accademia megszerezte a koncessziót egy telekre, ahol egy állandó színházat építhettek. Itt egy öreg középkori erőd állt, amelyet addig börtönként és lőporraktárként hasznosítottak.

Palladio a színház tervezésénél is perspektivikusan rafinált szerkezetet hozott létre. Az 1000 nézőt befogadó nézőtér ovális és lépcsőzetesen emelkedik. A színpad előterét egy diadalív alkotja, amelyet az Accademia Olimpica előkelő tagjainak szobrai díszítenek. A színpadon három kapun keresztül a képzeletbeli tér perspektivikusan kialakított házai láthatóak.

Palladio kevéssel a munkák kezdete után meghalt. Mindazonáltal továbbra is tudtak alapozni a vázlataira és rajzaira, és 1584-ben az erkély, a loggia és az előtér kész volt. Palladio nem hagyott hátra látványterveket a díszletek elkészítéséhez, ezért ezzel egy másik vicenzai építészt, Vincenzo Scamozzi-t bízták meg. Szintén ő volt a felelős az Odéo és az Antiodéo termekért, az eredeti bejárati portálokért.

A színházat Szophoklész Oidipusz király című drámájának előadásával nyitották meg 1585. március 3-án. Mindazonáltal a színházat gyakorlatilag néhány előadás után elhagyták. A fából és stukkóból ideiglenes használatra készült díszleteket soha nem távolították el: a bombázások és egyéb viszontagságok ellenére csodálatosan megmaradtak napjainkig.

A Palazzo Chiericati a grófi család reneszánsz palotája. Girolamo Chiericati adta a megbízást a palota építésére Palladio-nak, aki 1550-ben kezdte el a munkálatokat. Néhány munkafázis Girolamo fia és örököse, Valerio ideje alatt készült el. A palota teljesen 1680 körül lett kész, valószínűleg Carlo Borella által.

A palotát a korábban piazza dell'Isola (Sziget tér, ma Piazza Matteotti) néven ismert, a Retrone és Bacchigliones patakok által körülvett területre építették, amely a fa- és marhapiacnak adott otthont. Hogy megvédje a gyakori árvizektől, Palladio megemelt helyzetűre tervezte. A palotát kétszintes, árkádos loggiasorral vette körül. Egyik újítása volt a homlokzat hármas tagolása, amelyből a középső kissé kiáll, és a felső szinten zárt. A homlokzaton az oszlopok két egymás fölötti sorában alul dór, felül jón oszlopok sorakoznak. A tető vonalát szobrok díszítik.

A Palazzo Chiericati Palladio egyik legérettebb alkotása, amely klasszikus vonalaival és mértani arányaival mintaképül szolgált más épületeknek is világszerte.

Az épület 1885 óta a Museo Civico-nak (városi múzeum) ad otthont, gazdag képtárában nagyrészt venetói mesterek munkái láthatók.

Chiesa di Santa Corona (templom) a 13. században épült, gótikus stílusban. Az egyházat Boldog Bartolomeo di Breganzei püspök alapította a 13. században, azért, hogy itt helyezzen el egy ereklyét, egy tüskét Jézus töviskoronájából. A tüskét a püspök ajándékba kapta IX. Lajos francia királytól.

A templom egyszerű téglafalai többek között Montagna szép oltárképét, Bellini nagyszerű architektúrába és gazdagon faragott keretbe foglalt Krisztus keresztelése című művét és Veronese A három király hódolata című képét őrzik.

Az altemplomban található Valmarana kápolna (1576) Palladio műve. Ez volt az egyetlen vallási témájú munkája.

Az oltár érdekessége, hogy több mint 60 különböző színű márványból készült intarziával van díszítve.

Az ereklye: tüske Jézus töviskoronájából

Bellini Krisztus keresztelése

 Veronese A három király hódolata

 Altemplom

Valmarana kápolna

A Palazzo Leoni Montanari-ban a Gallerie d’Italia-t láthatjuk.

Innen a Contrá Porti-ra kanyarodtunk. Ez a szűk kis utca gazdag szebbnél szebb palotákban. Érdemes elveszni ilyen kis utcákban.

A Palazzo Barbaran da Porto ad otthont a Palladio Museum-nak.

Palladio (1508-1580)

1508-ban Padovában született Andrea di Pietro dalla Gondola néven.
1521-ben egy helyi kőfaragó mellett tölti inaséveit.
1524-ben Vicenzába költözik, ahol harminckét éves koráig egy szobrász-kőfaragó segédjeként építkezéseken dolgozik kőművesként. Miután kétkezi munkásként kitanulta a szakmát, önállósítja magát.
1534-ben feleségül veszi Allegradonna-t, akitől később 5 gyermeke születik.
Az 1530-as években főleg lakóházakat, villákat épít Vicenza környékén.
1538-ban találkozik a nagy tudású humanistával, Gian Giorgio Trissino-val. Ez az ismeretség megváltoztatja az életét. Gian Giorgio Trissino megbízza di Pietro-t villája építésével. Beszélgetéseik során a humanista felkelti a kőműves-építész érdeklődését az antik kultúra iránt. Tőle kapja új nevét is: a Palladio a bölcsesség görög istennőjét, Pallas Athénét idézi.
1539 februárjában szerepel először Andrea Palladio néven hivatalosan egy dokumentumban.
A fiatalember utazni kezd, tanulmányozza az ókori építészet emlékeit, többek között Veronában, a dalmáciai Splitben, a dél-franciaországi Orange és Nimes városában.
1541-ben utazik először Rómába Trissino-val.
1543-ban kapja első megbízását Vicenza-ban.
1546-ban megint Rómába megy, 8 hónapig marad, 1547 júliusában jön vissza.
1549-ben elkezdődik a Basilica Palladiana építése, melynek tervezéséért Palladio hosszú éveken keresztül kap egy szerény, de állandó fizetést.
1550-ben meghal Trissino. Palladio Velence felé kacsintgat.
1554-ben kiadja a város ókori építészeti emlékeinek szentelt Antichita di Roma című munkáját.
1556-ban Daniele Barbaro megjelenteti a legnagyobb hatású ókori építész, Vitruvius munkáit, Palladio illusztrációival. Ez egyben egy új barátság kezdete is.
1559-ben Barbaro-nak köszönhetően Palladio-t bízzák meg a velencei San Pietro in Castello bazilika új homlokzatának megtervezésével.
1560-ban Vicenza város megpróbálja nem fizetni tovább Palladio-nak a fizetést a Basilica-ért, mondván, hogy ő maga nincs jelen. A kísérlet azonban kudarcot vall.
1564-ben (mikor Michelangelo meghal Rómában, és Shakespeare megszületik Angliában) Palladio Zenobia nevű lánya hozzámegy Battista della Fede aranyműveshez, akitől 2 gyermeke születik majd.
1565-ben velencében megkezdődnek a San Giorgio Maggiore templom építési munkálatai. Ez ugyanolyan nagy munka, mint a Basilica Vicenza-ban.
1568-ban Giorgio Vasari „Vite” (Lives of the Great Artists) (A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete) című művében megjeleni Palladio életrajza is.
1569-ben harmadik gyermeke, Orazio Padovában jogból érettségizik, elsőszülöttje Leonida pedig egy vitában leszúr egy embert.
1570-ben meghal Daniele Barbaro, innentől testvére Marcantonio támogatja Palladio-t.
1570-ben megjelenik I Quattro Libri dell'Architettura (Négy könyv az építészetről) című munkája.
1571-ben a Szentszék Orazio-t eretnekséggel vádolja.
1572-ben Leonida és Orazio is meghalnak. Feleségét Allegradonna-t is a halál fenyegeti, de túléli.
1575-ben megjelenteti Julius Ceasar „Commentaries” című művének illusztrált kiadását.
1580-ban hirtelen meghal. Az ok és a helyszín nem ismert.

A múzeumban főleg makettek vannak kiállítva.

A Basilica Palladiana makettje

A Palazzo Chiericati makettje

A 15. századi reneszánsz palotában (Casa Pigafetta) született a Föld első körülhajózásának krónikása, Antonio Pigafetta, aki a véletlennek is köszönheti hírnevét. A földrajztudósok még vitatkoznak, hogy a Föld lapos-e vagy gömbölyű, amikor Magellán flottája Pigafetta-val a fedélzetén 1591-ben elindult Sevillából, hogy nyugat felé lehajózva, Amerikát megkerülve elérje a távol-keleti Fűszer szigeteket. Az öt hajó kétszázhatvanöt tengerésze közül tizennyolc csont és bőr ember, köztük Pigafetta tér haza három év múlva egy félig roncs karavella fedélzetén. Az utazás krónikáját a vicenzai fiatalembernek köszönhetjük, aki egy követség tagjaként tartózkodott a spanyol udvarnál, és az utolsó pillanatban kapott engedélyt, hogy csatlakozzék az expedícióhoz. A botcsinálta tengerész, aki még úszni sem tudott, olyan helyeket ír le, ahol európai ember sohasem járt. Ő látott először pingvint és fókát. Szótár-kezdeményeket írt a brazíliai guaranai indiánok és az argentínai patagónok nyelvéből.

Palladio életművét megkoronázó legszebb alkotásának a Vicenza központjától körülbelül öt kilométerre délkeletre, a városon kívül egy dombhátra épült Villa Rotonda-t tartják. A pontos neve Villa Almerico-Capra, de ismert La Rotonda, Villa Rotunda, Villa La Rotonda, Villa Capra-Valmarana és Villa Almerico néven is. A Capra nevet arról a testvérpártól kapta, akik befejezték az építkezést, miután 1591-ben megvették az épületet.

1565-ben egy pap, Paolo Almerico úgy döntött, hogy a Vatikántól kapott életjáradékából visszatér szülővárosába, Vicenza-ba és egy kastélyt építtet. Nem sejtette, hogy az épület, amelynek tervezésével Palladio-t bízta meg, a következő évszázadok egyik legtöbbet utánzott és legösztönzőbb építészeti remekműve lesz. Ugyan a Villa Capra megihlethetett vagy ezer újabb épületet, a villa terveit pedig a római Pantheon ihlette.

Az ókori római villákat idéző épület egy légterű középső része négyzet alaprajzú, kupola fedi. A bejáratokhoz mind a négy irányból jón oszlopokkal díszített lépcső vezet.

Az ünnepélyes megjelenésű, centrális épülettel Palladio a reneszánsz villák új típusát teremtette meg. Palladio élete folyamán még több mint 20 villát tervezett Velence és Vicenza környékén, s ez a ház, amelyet később La Rotonda-ként is ismertek, a legismertebb mind közül.

Nem messze innen, de szintén a városon kívül található a Villa Valmarana „Ai Nani”. Nani törpéket jelent. Egy legenda szerint a villában egy gazdag apa lakott, akinek a lánya törpe volt. Hogy a lányát megkímélje, törpékkel vette körül, valamint a villát magas kerítéssel, aminek a tetejét szintén törpék díszítették. Egy nap azonban a lány felmászott a falra, és ahogy ott nézelődött, ellovagolt arra valaki, aki normál növésű volt. A lány annyira kiakadt, hogy öngyilkos lett.

 

Innen is fel lehet jutni a Monte Brico-n lévő szentélyhez, ahonnan szép a kilátás a városra. A Madonna del Monte Berico nevű búcsújáró templomot a város del Monte nevű kapujával 650 méter hosszú, fedett, árkádos folyosó köti össze.

A legenda szerint a Boldogságos Szűz kétszer is megjelent a hegyen egy Vincenza Pasini nevű munkás parasztnak. Első alkalommal 1426. március 7-én, másodjára 1428. augusztus 1-én. Ebben az időben a Veneto-ban az emberek és a gazdaság már évek óta szörnyű pestisjárványtól szenved. A Madonna megígérte, hogy ha az emberek Vicenza-ban a domb tetején templomot építenek, megszabadítja őket a pestistől. Az emberek megtartották az ígéretet, és a templom 3 hónap alatt felépült.

Kilátás a Santuario di Monte Berico előtti térről a városra

  

Innen visszasétáltunk az autóhoz, majd visszamentünk a városközpontba, az Osteria il Cursore nevű étterembe vacsorázni. Ez az első olyan hely, amit nem ajánlok senkinek. Az étterem egy családi vállalkozás, és a felügyelő nagypapán kívül (aki sajnos csak rövid ideig volt ott) a személyzet nem volt valami barátságos és figyelmes. A pincér csaj unottan ecsetelte az étlapon nem szereplő napi ajánlatot, a felszolgáló nem hozott kést-villát, stb. Kár, hogy ezzel elrontottak mindent, mert amúgy a kaja nem volt rossz. De nem volt olyan szuper jó sem, hogy a kellemetlenségeket feledtetni tudja.

Salmone affumicato con crostini e burro

(Füstölt lazac pirítóssal és vajjal)

Pepata di Cozze

(Kagyló pikáns paradicsomos lében)

Piatto del giorno

(A nap ajánlata: sült hús, polentával, krumplival)

Cheesecake con fragola

(Sajttorta eper öntettel)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK:

Vicenza MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vicenza

Villa Rotonda MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Villa_Almerico-Capra
Teatro olimpico MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Teatro_Olimpico
Andrea Palladio MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Andrea_Palladio
Palladianizmus MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Palladianizmus
Giardini Salvi OLASZul: https://it.wikipedia.org/wiki/Giardini_Salvi
Dóm OLASZul: https://it.wikipedia.org/wiki/Cattedrale_di_Santa_Maria_Annunciata
Basilica Palladiana MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Basilica_Palladiana
Palazzo del Capitano ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Palazzo_del_Capitaniato
Palazzo del Monte di Pieta OLASZul: https://it.wikipedia.org/wiki/Palazzo_del_Monte_di_Piet%C3%A0_(Vicenza)
Palazzo Vhiericati MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Palazzo_Chiericati
Chiesa Santa Corona ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Santa_Corona,_Vicenza
Palladio Museum OLASZul, ANGOLul: http://www.palladiomuseum.org/
Monte Berico ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Monte_Berico
Osteria il Cursore étterem OLASZul: http://www.osteriacursore.it/

(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)