Egy UNESCO világörökség látnivalót terveztünk be mára. Előző
nap autót béreltünk, amit reggel 9-kor kellett volna átvennünk. Laurent
nagynénje elvitt minket a kölcsönzőbe, ahová picit korábban érkeztünk, na de
mire! Dühös bérlők várakoztak autóra, mert hiába foglalták le, csakúgy mint mi,
nem volt autó! Egyetlen egy volt csak, azt a kölcsönzős épp kiadta valakinek,
mi meg még a többiekkel 3 másik autóra vártunk. A kölcsönzős pasi össze-vissza
dumált, hogy ekkor meg akkor jön autó. Ez hihetetlenül rosszul jött. L
Megállapodtunk, ha nem lesz autónk 10 óráig, akkor lemondjuk, és nem megyünk
Charlottesville-be, hanem bemegyünk újra Washingtonba. Charlottesville egyrészt
messze van (majd’ 200 km !),
másrészt meg mégis meddig várjunk? Hihetetlen állapot és hangulat uralkodott a kölcsönzőben.
Aztán befutott még egy autó. Hogy a szerencsének, vagy annak
köszönhetően, hogy külföldiek voltunk, nem tudom, de mi vehettük át. Végül az
átvétel meg a papírmunka után majd’ fél 11-kor indultunk el.
Charlottesville városa Virginia tagállam közepén található. A várost földrajzilag körülveszi Albemarle megye, melynek megyeszékhelye, de annak nem része. Nevét III. György brit király feleségéről, Mecklenburg-Strelitzi Saroltáról kapta.
Charlottesville leginkább arról ismert, hogy itt élt
két amerikai elnök (Thomas Jefferson és James Monroe).
Ezenkívül az itt található Virginiai Egyetemről is, mely Monticellóval együtt UNESCO
világörökség. Azonosító száma: 442.
Thomas Jefferson elnöki idejének lejárta után sem vonult vissza a közélettől. A Virginiai Egyetem megalapítása volt elnöksége utáni (és egyesek szerint egész életének) fő tevékenysége, ami által a világtörténelem első olyan felsőoktatási intézményét hozta létre, ahol az egyház vagy a vallás nem befolyásolta az oktatást. Több évtizeden át tervezgette az egyetemet, de régi álma csak 1819-ben vált valóra, amikor létrejött az egyetem, mely 1825-ben nyitotta meg a kapuit. Számos hírességet, köztük Edgar Allan Poe-t is meghívták ide.
A Virginiai Egyetem nagy része jogilag Albemarle megyéhez tartozik. Évente mintegy 20 000 diák utazik Charlottesville-be az egyetemi tanulmányai elvégzésére.
Az Egyetemi Programok Tanácsa egy diákszervezet, amely koncerteket, humoresteket, előadásokat és más eseményeket szervez a diákok és a közösség számára.
Önkéntesek végeznek mindenféle munkákat, például idegenvezetést is tartanak. Mi is egy ilyenen vettünk részt. Sok-sok érdekességet megtudtunk az egyetem történetéről attól a lánytól, aki körbevezetett bennünket.
A túrát a Rotunda alagsorában kezdtük, a földszintig mentünk, majd ki az udvarra, és a legvégén vissza a Rotundába, fel az emeletre, a könyvtárba.
A RotundaAz egyetem különleges hangulatát a vörös téglából épített, fehér oszlopokkal díszített, stílusában az olasz Andrea Palladio hatását tükröző Rotunda adja, amely a kampusz jelképévé vált. Az épület egyik tervezőmérnöke maga Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke volt.
A „The Lawn” (Thomas Jefferson Akadémiai Falva) egy hosszú sétány, amit két feltűnő épület koronáz, a Rotunda és a Stanford White tervezte Old Cabell Hall.
A Rotunda két oldalán, és a Lawn mentén találhatók a diákok (és
régen a tanárok) hálóhelységei mögött tíz pavilont találunk. Mindegyiknek saját
klasszikus építészeti stílusa és falakkal körülvett kertje van, melyeket
Jeffersoni kígyózó falak (Jeffersonian Serpentine walls) választanak el
egymástól. ”Kígyózó falak”-nak nevezik, mert szinuszos irányt futnak, amely
erőt ad a falnak, és lehetővé teszi, hogy a fal csak egy tégla vastag legyen.
Ez csak egy volt Jefferson számos újításai közül, amellyel megpróbálta az
esztétikát és a hasznosságot összehozni.
Az American Institute of Architects (Építészek Amerikai
Intézete) az egyetem kampuszát, azaz a Virginiai Egyetemet „az Egyesült Államok
legutóbbi 200 évének büszkesége” jelzővel illette.
 |
| Jeffersoni kígyózó falak (Jeffersonian Serpentine walls) |
 |
| Jeffersoni kígyózó falak (Jeffersonian Serpentine walls) |
 |
| Jeffersoni kígyózó falak (Jeffersonian Serpentine walls) |
 |
| Old Cabell Hall |
 |
| Old Cabell Hall |
Az egyetem első diákjai
Az egyetemre eredetileg fehér férfiak járhattak csak, akik nem igazán értékelték szerencsés helyzetüket. A fiatalok a Rotunda óráját számtalanszor megdobálták kövekkel, hogy az ne járjon, és ne konduljon meg a harang, mely órára hívja őket. Amellett hogy eszük ágában sem volt tanulni, olyan dolgokkal keserítették meg oktatóik életét, hogy az ablakukon üvegbe zárt vizeletüket dobálták be. Magának Thomas Jeffersonnak kellett idejönnie rendet tenni az ifjúság között.
Később a fiatalok egy csoportja magát a harangot csendesítette el, úgy, hogy fejjel lefelé fordították és megtöltötték vízzel. A víz megfagyott, és a harang megrepedt.
Mesélt nekünk a „láthatatlan” szolgákról is, akiknek az volt a dolguk, hogy az ifjú diákok szobáit, az egyetemet, a kerteket, az étkezést, egyszóval ez egyetemi élet mindennapjainak dolgait rendben tartsák. A diákok azonban kegyetlenek voltak velük is, volt például egy fiatal fekete szolgáló fiú, akit annyira megvertek, hogy az belehalt sérüléseibe. (Ezen csak mi szörnyülködünk, abban az időben ez „normális” dolog volt.)
Hosszú időnek kellett eltelnie, mire az első lányok is beiratkozhattak (1890-es évek) és még hosszabbnak, mire az első fekete diák is megkezdhette itt egyetemi tanulmányait (1950-es évek).
A kampusz azonban csak az 1960-as évektől lett koedukált. Az
első fekete diák, aki itt lakhatott A. Leroy Willis volt 1962-ben.
Természetesen az „újoncok” életét rendesen megkeserítették a régi diákok. Az első női diák életét azonban még tanárai is. Ő csak vizsgázhatott az egyetemen, ám végzettségétől nem rendes bizonyítványt kapott, mint a férfiak, hanem egy elismervényt. Ezzel a bírósághoz fordult, akik aztán igazat adtak neki.
Az 1895-ös tűz
A diákokat egy harang hívta az órákra, illetve más eseményeket is ezzel jeleztek. Az egyik vasárnap reggel azonban kigyulladt a Rotunda. A harangozó persze kongatott őrülten, de a segítség csak lassan érkezett. A tüzet először egy bombával próbálták megfékezni, úgy hogy beomlasztják a szomszédos falat, ezzel elzárva a területet az oxigéntől. A terv persze nem vált be, még nagyobb volt a baj, mint előtte. Az alapító Jefferson szobrát mindenképpen meg akarták menteni. Egy asztalra engedték le, azzal együtt akarták kivinni az épületből. A szobor súlya alatt azonban az asztal összetört, és a szobor meg is sérült. Végül a hálókból matracokat hoztak, és azok segítségével menekítették ki Jefferson szobrát. A szobor ma is látható a Rotundában, és látszik rajta a sérülés is.
A túra legvégén visszamentünk a Rotundába, fel az emeletre, a könyvtárba. A könyvtár érdekessége, hogy ha beáll a terem közepére az ember, nem látja a polcokat, mert azokat az oszlopok takarják.
 |
| St. Paul's Memorial Church |
Még mielőtt a vezetett túrára mentünk volna, gyorsan elszaladtunk egy étterembe, melynek neve: The Virginian. Sajnos nagyon gyorsan kellett ennünk, mert 14:00-kor már a Rotunda alagsorában kellett lennünk. Azért sajnos mert (a házikosztot leszámítva) itt végre normális adag ételt kaptunk, ami ráadásul nagyon finom is volt. Jó lett volna ráérősen élvezni az ízeket, de rohannunk kellett, mert délutánonként csak ez az egy vezetett látogatás van.
 |
| The Virginian |
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Charlottesville MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Charlottesville
University of Virginia ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/University_of_Virginia
Az USA világörökségi helyszínei MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_vil%C3%A1g%C3%B6r%C3%B6ks%C3%A9gi_helysz%C3%ADnei
Thomas Jefferson MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Jefferson(A bejegyzésben található képek egy részét Laca és Laurent készítette.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése