Helyek, melyek lenyűgöztek (Szerző: Harkányi Brigi)

 

 

2017. május. Az ötödik vendégíró Brigi, aki a jelentkezők közül a legfiatalabb. Idén érettségizik! Spanyolul és angolul tanul. Rendkívüli módon érdekli a divat, lakberendezés és fényképezés. Blogjában így javarészt divattal, szépségápolással, és életmóddal foglalkozik, de olvashattok ezektől eltérő témákról is. ITT apró bepillantást nyerhettek életébe.

 

 

 

Helyek, melyek lenyűgöztek 

 

Kisebb koromban írtam egy apró bakancslistát magamnak, amin leginkább célok és helyek szerepeltek. Közöttük volt Barcelona is, több európai nagyváros mellett. Bele sem mertem gondolni, hogy ilyen hamar részese lehetek a városnak. Hihetetlen nagy öröm volt számomra, mikor kiderült: utazunk!

Mivel pár éve spanyolul tanulok az angol mellett, így dupla boldogság volt, hogy megismerhettem ezt a kultúrát is.
A város atmoszférája szerintem minden turistát képes magával ragadni, szabadnak érzed magad, gondtalannak, és helyinek. A piactól kezdve, a kis bárokon/éttermeken át, a sikátoros részekig minden ontja magából ezt az életérzést. Barcelona szó szerint él! Ahogyan az a két képen is tökéletesen látszik, az építmények is ezer színben pompáznak. Talán pont ezért lett két kedvenc helyem itt a Sagrada Família, és a Güell Park, amik Antoni Gaudí nevéhez fűződnek. Elképesztő építészeti csodák, amelyek tökéletesen beleillenek a környezetbe és meghatározó részei annak.

Barcelona
Sagrada Família / Güell Park

 

Egy iskolai utazás során lehettem részese egy erdélyi körútnak. Egyik fontos állomásunk a Gyilkos-tó volt, amely körül rengeteg közismert rege kering. Igazak vagy sem, a tó és a környezet lélegzetelállító látványt nyújt.

Őszintén bevallom, sose voltam nagy rajongója az erdős, hegyes területeknek a monotonitásuk miatt, viszont ez a hely engem is lenyűgözött. Valamilyen misztikus erővel bír, talán pont az említett mesék miatt. Az emberek pedig szeretik az izgalmat és a rejtélyeket.

Erdély - Gyilkos-tó

 

Kréta szintén egy olyan történelmi helyszín, amely rengeteg legendát és eseményt hordoz magával. Belegondolni, hogy kik lépkedtek egykor ugyanazokon a köveken, mint mi, kik néztek fel ugyanonnan az égre, mint ahonnan mi, és kik érintették az akkor még teljes egészében álló épületeket? – Már-már szürreális…

A knósszoszi palota, amely valószínűleg i.e. 2000 körül épült, egykor királyi rezidenciaként szolgált. A történelmi háttért is ismerve érdemes csak igazán belevetni magunkat a városnézésbe, hiszen kevés olyan épület van itt, ami ne birtokolna több ezer éves történetet.

Kréta - Knósszoszi palota

 

Horvátország mindig a szívem egy kis részével fog rendelkezni – még akkor is, ha nincsenek homokos tengerpartjai. Volt szerencsém több részén is járni az országnak, de leginkább Dubrovnik ragadott magával. Imádom az óvárosokat, mert ezekben sétálva érezhetjük át igazán az ország hangulatát. Hatalmasnak mondható, mivel többek között templom, palota, erődök, kikötő, múzeum és még tömérdek látványosság tartozik a városhoz.

Horvátország - Dubrovnik

Óvárosok terén a másik örök kedvencem biztosan Mostar óvárosa marad. A légkörön szinte érezni lehet a háborús időszak szörnyűségeit, az életszínvonalat és társadalmi problémákat; azt hiszem, erre mondják, hogy a „falak beszélni tudnak”. Meglátszik a városon az idő múlása, de az Öreg-híd még mindig csodálatosnak láttatja a helyet. A körülötte nyíló virágok pedig életet csempésznek abba. Az utcán terjengő sült húsok illata, a macskaköves út, a bazári árusok és a kóbor macskák pedig szinte otthonossá teszik ezt a kis városkát. 

Bosznia-Hercegovina - Mostar

 

 

Talán London lóg ki leginkább az előbbi városok sorából. A civilizáció egy teljesen más ága. Néhány szóban összefoglalva: rend, tisztaság, puritán összhatás. Talán vannak olyan városrészek, amelyekre nem igazak 100%-osan az imént leírtak, de a központ mindenképpen bizonyítja az álláspontomat.

Nagyon szeretem megfigyelni az embereket, a kinézetüket, és a viselkedésüket. Ezáltal valami hihetetlen dolog volt felismerni, hogy mennyire színes itt a társadalom, és mennyire elfogadóan kezelik a nem szokványosat.

London az a hely, ahol képes lennék otthon érezni magamat, és ott élni. Lenyűgöz minden, ami ott történik. Direkt nem egy nevezetesség képét mutatom meg Nektek, hiszen nem szeretnék közhelyekkel előállni. Egy kiragadott pillanatkép a városi életből, ami szerintem teljes mértékben átadja az ottani életérzést.

London

 

A legvégére hagytam ezt a csodát, a görög szigetek egyikét, Santorinit. Sajnos, mikor ott voltam, alig 11-12 évesen, nem gondoltam ezt ekkora ajándéknak, és nem tudtam teljesen átadni magamat a szigetnek. Ezt azóta is bánom. Viszont ez a hely áll a fent említett bakancslistám legelső helyén. Minden vágyam visszamenni, nem csak egy napra, hanem több hétre. A fehér falak között sétálni, szamaragolni a hosszú szerpentineken, a redőnyökön át beszűrődő napsugarakra kelni, és az egyik lépcsőről megcsodálni a naplementét.

Egy „apró” sziget, ami rengeteg varázslatot és élményt rejt. Mennyire gyönyörű lenne itt kimondani a boldogító igent… J 

Santorini

Ezek voltak azok a helyek, amik elrabolták a szívemet, és mindig hatalmas boldogsággal gondolok rájuk.

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!



A következő vendégíró júniusban J. Vali lesz. Ő egy picit kilóg a sorból, mert ugyan két blogja is van, de egyik sem utazós. Viszont a következő hónapban egy igen érdekes cikket olvashatunk majd tőle! ;-)