Barangolás afrikai Szicíliában - I. rész

 

Miért afrikai Szicília? Azért, mert Afrikától (Tunéziától) csak kb. 200 kilométer választja el. Történelmében, építészetében, életében a mai napig fellelhető az afrikai-arab hatás.

 

 

2017. 05. 31.

Palermo - Mazara del Vallo

 

Reggeli, és gyors pakolás után kimentünk a reptérre, majd felültünk a gépre. A repülőn utazott velünk egy diplomata is, utolsónak érkezett, saját autóval és kísérettel. Végül sikerült kiderítenünk, hogy ki volt az. Roberto Scarpinato. Nem mond semmit?! Nekünk sem... de aztán azt is kiderítettük, hogy ő egy palermói maffiaellenes főügyész, aki 1989 óta állandó személyi védelem alatt áll. Egy előadást tartani jött Németországba. Hát ez volt az oka a fekete autónak, és a rendőri kíséretnek.

 

A gépen kifogtam a lehető legkoszosabb ablakot, így nem születtek jó képek, pedig szép volt a táj.

Picit kevesebb, mint 2 óra alatt érkeztünk meg Palermóba.

 

 

Itt egy közeli postahivatalban Laurent el szerette volna intézni a hivatalos ügyet, ami miatt vissza kellett jönnünk Olaszországba. A postából elzavarták, hogy menjen egy tabaccheriába, vagy egy bankba. A bank szimpatikusabbnak tűnt. Sajnos mire odaértünk, már zárva találtuk, pedig a hivatalos záróra ideje még el sem jött. Viszont a banki alkalmazott úgy gondolta, hogy ő ugyan lelép, hiába a nyitvatartási idő vége még el sem jött. Láttuk őt elmenni, sőt Laurent még beszélt is vele.

Elvesztegettünk egy csomó időt, és még a hivatalos ügyet sem tudtuk le. Nagyon bosszankodtunk emiatt.

Elindultunk a Mazara del Vallo nevű kis faluba, ahol a szállásunk volt, és ahol körül is akartunk nézni kicsit. Autópályán haladtunk majdnem teljesen végig, így hamar leérünk. A szállásunkat az Airbnb-n foglaltuk (CouchSurfingen nem volt senki, aki fogadott volna), könnyen megtaláltuk. A ház előtt parkoltunk. Ez az apartman volt a legszebb az egész út alatt.

 

Mazara del Vallo

Mazara del Vallo Olaszországban, Szicília szigetén, Trapani megyében, a Földközi-tenger partján található. Lakosainak száma kb. 50 000 fő.

Itt található Olaszország legnagyobb halászflottája, a világhírű Táncoló szatír, melyet a tengerből halásztak ki, egy észak-afrikai Kasbah labirintusa a város központjában, és néhány aranyos épület. A városban a kultúra, a történelem, az etnikum és a művészet lenyűgöző keverékével találkozhatunk.

Mazara del Vallo
Cittá della Pace
(a béke városa)

Történelem, érdekességek

 

A várost (melynek nevét Mazzaraként írták a második világháborúig) a föníciaiak alapították a IX. században. Mazara hamarosan Magna Graecia részévé vált, amikor a közeli Selinunte, majd a rómaiak kikötőjeként szolgált. Ekkor született a III. században a város leghíresebb fia, San Vito. Egy csodákkal teli élet után -beleértve a Diocletianus epilepsziás fiának meggyógyítását is-, San Vito 303-ban halt mártírhalált Rómában ugyanazon hálátlan császár által.

Az arabok, akik 827-ben betörtek, felfedezték és ki is használták a Mazara kínálta lehetőségeket. Az arabok fejlesztették ki Mazara hagyományos tengeri és kereskedelmi tevékenységeit, és fontos közigazgatási, kulturális és jogi központtá tették a várost.

Az arabok után a normannok jöttek 1027-ben I. Roger király vezetésével. Egy templom épült a mecset helyén és sok más templom követte hamarosan, köztük egy pár még ma is látható: a San Nicolò Regale templom, amelyet 1124-ben építettek és a XI. századi Chiesa della Madonna delle Giummare. A II. Roger normann király által megbízott híres „Roger könyve” kutatása során a nagy felfedező, utazó, földrajztudós és térképész Ibn Idrisi ellátogatott Mazarába, és arra a következtetésre jutott, hogy az egy „kiváló és nagyszerű város”.

II. Frederick császár „Stupor Mundi” uralkodása után Mazara del Vallo enyhén hanyatlani kezdett. Csendben átvészelte az aragóniai, bourbon és habsburg uralom minden megszorítását, megpróbáltatását és szenvedését, majd 1860-ban Garibaldi „felszabadította” és az új egyesült Olaszország részévé vált.

Mazara del Vallo történelmének következő nagyszerű eseménye 1998. március 4-ére esett. Francesco Adragna kapitány és legénysége szokásos éjszakai útjukra indultak a nyugat-szicíliai partoknál kedvelt halászterületükre. Minden a megszokott módon zajlott, és a fogás is kielégítő volt. De aztán, miközben felhúzták az egyik hálót, a legénység életének legnagyobb meglepetésében volt része: a tengerből kiemelkedett egy 2 méter (7 láb) magas, táncoló szatírt (Satiro Danzante) ábrázoló bronz szobor feje (majd teste)! És ami még ennél is hihetetlenebb, az az, hogy néhány hónappal korábban ugyanez az Adragna kapitány kihalászott egy bronzlábat, amelyről később kiderült, hogy ugyanahhoz a szoborhoz tartozik!

 

Látnivalók 

Miután elfoglaltuk a szállást, rohantunk be a központba (kb. 10 perc alatt bent voltunk gyalog), hogy megnézzük a Cattedrale-t.

A Corso Umberto I végén a Normann-boltívnél kellett jobbra befordulni.

 

Normann-boltív

Mazara del Vallo történelmi óvárosát egykor normann falak zárták körbe. Egy régi normann kastélyból -mely 1073-ban épült és 1880-ban lebontották-, csak a maradványai, az ún. Normann-boltív látható ma. Helyén egy parkot hoztak létre, melyben érdekes törzsű fákat láthatunk.

 

Piazza della Repubblica  

Balról jobbra:
Palazzo Vescovile, Cattedrale San Salvatore, Palazzo del Seminario

Cattedrale San Salvatore

 

Az egykori normann falakon belül számos templomot találunk, sok közülük a XI. században épült.  

Ilyen a Cattedrale San Salvatore, mely a Piazza della Repubblica (tér) egyik oldalán található.

A Cattedrale a normann időkben, 1086-1093 között épült I. Roger parancsára, egy régi, szaracénok által 828-ban lerombolt bazilika helyén. Teljesen átépítették a késő XVII. században barokk stílusban. Ma román, barokk és görög stílusjegyek keverednek rajta. A tenger felőli oldalon lévő bejárat fölött láthatjuk I. Rogert egy lovon, mellyel átugrat egy szaracén felett. Sajnos bemenni nem tudtunk, mert az elvesztegetett időnek hála, már zárva találtuk. :-( (És ugyanígy jártunk a múzeumokkal is.)

 

A Repubblica teret fontosabb épületek veszik körül. A katedrális mellett található a Palazzo del Seminario kétszintes, 11 boltíves 1710-ben épült épülete, melyben a Museo Diocesano található. Vele szemben a Palazzo Vescovile (püspöki palota) a XVI. századból, és itt van a városháza modern épülete is.

Palazzo del Seminario

Palazzo Vescovile

 

Chiesa di Sant'Ignazio, Collegio dei Gesuiti

Az 1701-ben alapított Chiesa di Sant'Ignazio (Szent Ignácz) jezsuita templom 1933 decemberében összeomlott. Csak a romjai láthatók ma.

A templom szomszédságában található a Collegio dei Gesuiti (jezsuita kollégium) monumentális épülete a XVII. századból, lenyűgöző barokk motívumokkal és kerek ívekkel.

 

Chiesa di Sant'Ignazio

Collegio dei Gesuiti

 

 

Museo del Satiro

A tér túloldalán található a Museo del Satiro, az a múzeum, ahol a már említett Táncoló szatír bronz szobrot meg lehet(ett volna) tekinteni (ha még nyitva lett volna). Az épület egykor egy templom volt, a Chiesa di Sant'Egidio.

 

Forrás

 

Chiesa di Santa Teresa (Chiesa di San Vito in urbe)

 

Chiesa di San Nicola di Bari

 

Chiesa di San Nicoló Regale

 

A templom 1124-ben épült, tiszta arab-normann stílusú.

 

 

Halpiac

 

 

 

Kasbah 

Mazara a szaracén Szicília egyik legfontosabb városa volt, és az észak-afrikai befolyás még mindig erősen érezhető itt. Mazara történelmi negyedében találhatjuk az észak-afrikai kasbah-t (még mindig ez a neve). Szűk utcák labirintusában elszórva láthatunk néhány pompás barokk és normann-kori épületet. A kasbah elég kicsi, nem igazán lehet benne eltévedni. Az ütött-kopott, régi épületek varázsát a falakat borító csempe díszítések adják.

 

Chiesa San Bartolomeo

 

Chiesa di Santa Veneranda

 

Chiesa di San Michele

 

A templom a XII. században épült, a XVII. században barokk stílusban átépítették. Mellette található egy női bencés kolostor.

 

Zsidó negyed

Chiesa di Sant’Agostino 

A Chiesa di Sant’Agostino helyén 1750-ig egy zsinagóga állt, amit leromboltak, majd a helyébe épült a jelenlegi templom.

 

Corso Umberto I 

Visszaértünk a Corso Umberto I-re. Ez Mazara del Vallo "Váci utcája".

 

 

 

Lungomare

 

A már említett normann-boltív után egy szintén csempékkel díszített lépcsőn mentünk le a tengerpartra, a Lungomare-ra.

 

 

Itt nyitott szemmel sétálgattunk, már egy jó kis vacsizós helyet keresve, ahol helyi specialitásokat is megkóstolhatunk. Így esett a választás a La Locanda di San Martino-ra. A Menú degustazione di pesce-t választottuk. 

Polpo al vapore con verdure croccante e salmoriglio

Tagliolini freschi del giorno

Il gambero rosso di Mazara (ammaru russu) egy vörös rákfajta, mely helyi specialitás. Nevét sötét vörös színéről kapta, és nagyon keresett fajta a séfek körében húsának speciális íze miatt.

Gamberoni rosso Mazara di 2 grigliato (5 pezzi)

Zuppa di cozze

Sorbetto al limone

 

Vacsora után visszasétáltunk a szállásunkra.

 

FOLYTATÁS ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT!

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

 

 

 

LINKEK / FORRÁSOK: 

Mazara del Vallo MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mazara_del_Vallo
Mazara del Vallo ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Mazara_del_Vallo
Mazara del Vallo OLASZul: https://it.wikipedia.org/wiki/Mazara_del_Vallo

Le Routard útikönyv Sicile, ISBN: 978-2-01-002766-6

 

Valamint a látványosságoknál kihelyezett táblák, illetve az azokról szóló szórólapok.  

 

 

 

(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)