A 2020-as vendégírói sorozat júliusi vendégírója Duncsák
Krisztina magyar nyelvű, telepített idegenvezető, aki Portugáliában él.
Idegenvezetést, programszervezést, városnézést, vidéki kirándulásokat vállal
egyéni utazóknak, kis és nagy csoportoknak egész Portugáliában. Édesanyja ott
élt jó ideje, hozzá költözött ki férjével tízen pár éve. Két gyermeke már
Portugáliában született, így második otthonává vált Portugália. Magyar
gyökereit nem feledve elsősorban magyar utasoknak mutatja meg az ország tájait,
városait, a szépségeket, napfényt, a finom ízeket és a portugál életérzést. Ha
van kedvetek, tartsatok vele honlapján, instagram vagy
facebook oldalán. Nézzetek
be oda is!
 |
| Porto Részlet az eredeti képből, melynek forrása: wikipedia, ©Olegivvit, License: CC-BY-SA |
Porto
Ha Portugáliába utazol, érdemes Porto környékét felírnod a
bakancslistádra mindenképpen, mert gyönyörű és látnivalókban gazdag. Megannyi
érdekesség, szépséges épület, finomság akad, ami rabul ejt majd.
Porto tulajdonképp az ország második legnagyobb városa,
kicsivel marad csak el a fővárostól. Az ország is az egykori 12. századig tartó
Portus Cale vármegyéről kapta a nevét. A Douro folyó
tölcsértorkolatának északi partján fekszik, a fővárostól mintegy 300 km-re.
Történelme gazdag és régmúlt időkig nyúlik vissza. A 4. századi római időkben már
létező város volt. Kelta és elő-kelta ősi erődítmények maradványait is
megtalálták a város mostani központjában. Portugália megalakulása
előtt Portus Cale vármegye nevét viselte (Portus = Porto, Cale =
Gaia). A történelmi városközpont az UNESCO által számon tartott
világörökség része 1996 óta. 2001-ben még Európa kulturális fővárosának is
megválasztották.
A hatalmas szintkülönbségek és macskakövek miatt nem csak
látványos, hanem sétálásra is kiváló hely, ha bírjuk szuflával. A közlekedése
egyszerű. Szinte minden könnyűszerrel megközelíthető sétálva, autóval vagy
villamossal. A 100 éves villamoshálózat összeköti a városközpontot a környező
agglomerációval. Az időjárás kedvező. Nincs túl meleg, de hideg sem.
Lisszabontól hidegebb kicsivel az átlaghőmérséklet. A helyiek barátságosak. Na
és a gasztronómiája…
Kezdjük is mindjárt a látnivalókkal és a város legmagasabb
pontjával. Porto egyik legmagasabb pontja és legismertebb jelképe,
a Klérikusok tornya, Torre dos Clérigos. A hat
emeletes, 76 méter
magas torony 1763-ban épült, a legfelső szintjére 225 lépcső vezet fel. A
barokk építészet egyik remeke. Márvány oltárral és egy 75 méteres
harangtoronnyal büszkélkedhet. Porto egyik jelképe egyébként a harangtorony.
Székesegyháza is említésre méltó, a 12. században épült. Magával ragadó a
híres, mindenki által ismert Eiffel tervezte D. Maria Pia vasúti híd és
a São Bento központi pályaudvar is, vagy említhetném még a I.
Lajos hidat (Ponte Luís I.) is,
amit Théophile Seyrig tervei alapján építettek 1881 és 1886 között.
Porto jelképévé vált, minden képeslapon, útikönyv címlapján megtalálható. A tőzsdepalota
a Palácio da Bolsa, és az aranytemplom,
az Igreja São Francisco szintén kihagyhatatlan látnivaló. A
tőzsdepalotát még 1842-ben kezdték el építeni, de végül csak 1910-re készült
el. A több mint 70 év alatt számos építész váltotta egymást, számszerűen 6.
Felkerült az UNESCO világörökségi listára is.
A városban járva megemlíteném még a Fado házakat
is, melyeknél melankolikus, jellegzetes helyi népdalokat előadó énekesnők
énekelnek gitárkísérettel.
Porto legrégebbi, működő könyvesboltja a Livraria Lello is
említésre méltó, még 1896-ban alapították. A halványan vöröslő lépcsőzet, a
kanyargó fakorlátok, díszes üvegbetétek visszarepítik az embert a múltba egyedi
hangulatukkal, kialakításukkal. A sétáló utca, eredeti
nevén Rua Santa Catarina, azaz a Szent Katalin utca, a gyönyörű
csempedíszítéses templomával, a Lelkek
Kápolnájával, Capela das Almas-sal, a híres 1910-ben nyílt Majestic
kávézóval, millió üzletével megint csak egy bakancslistás hely.
A csempedíszítést azulejonak hívják. Az ország jellemző
díszítőeleme és fellelhető számos helyen, még az utcákat járva is.
Tulajdonképpen különleges színekben és mintákban játszó mázas csempék
az azulejok, melyeket a mórok hagytak örökül még korábbról a portugáloknak. A São Bento, Szent Benedek főpályaudvar szintén
ezzel van díszítve.
 |
| São Bento (Szent Benedek) főpályaudvar Kép forrása: wikipedia, ©Diego Delso, delso.photo, License: CC-BY-SA |
Vila Nova de Gaiai oldalon, a nagy I. Lajos hídon átmegyünk, rögtön a szemünk elé tárulnak a helyi jellegzetes portói borospincék. Ha kedveled az izgalmakat és bírod a magasban, ne sétálj, hanem menj a Morro parkból induló libegővel, a Teleferico de Gaia-val. 5 perc alatt teszi meg a kb. 600 méteres távolságot és közvetlen a portói pincéknél teszi le az embert. De nem csak borospincét tudunk látogatni, hanem hajózhatunk is a Douro folyón turisták számára átalakított rabelos hajókon.
E kettőnek összefonódott a legendája egyébként.
A Douro folyó völgyéből fahordóban a rabelos hajókon
úsztatták le a mustot Gaiaba. A legenda szerint Angliába szállították, a
hosszú úton, hogy ne romoljon meg az ital, a hordókba indulás előtt brandyt
öntöttek, tartósítás céljából. Így jött létre a portói bor, mely egy likőrbor.
A musthoz az erjedés 4. napján 75-77 százalékos semleges borpárlatot, alkoholt
adnak. Megállítják az erjedési folyamatot vele, az eredmény pedig egy finom,
erős 18-22 százalékos bor lesz.
A folyóparton járva több extravagáns kiállítóhely található.
Az egyik ilyen az Alfandega do Porto, ami egykor egy óriási kikötői raktárépület
volt. Vagy a nemrégiben épült World of Discoveries, ami egy
kifejezetten interaktív múzeum a felfedezések és hódítások koráról. Kiderül,
melyik évszázadban a világ melyik pontján kalandoztak a portugálok.
Na de elég a városból, ha zöldet szeretnél látni, akkor
irány az óceánpart, Matosinhos. Az óceánparton pedig
a Castelo do Queijo, azaz a Sajtkastély található, mely egy 12.
századi erőd volt és a város védelmét szolgálta. Vele szemben épült meg
a Sea Life, a város új óriásakváriuma, amit szintén érdemes
megcsodálni.
Ha ezzel a rengeteg látnivalóval nem győztelek meg és a
finom portói bor ígéretével, akkor rátérnék a gasztronómiára. Rengeteg
finomabbnál-finomabb halas ételük van, például a sóból kiáztatott tőkehal, de
akad más is. A konyhájukat alapvetően a történelmi-kulturális tradíciók
tisztelete jellemzi, ám nem riadnak vissza az újításoktól sem. Ezt bizonyítja
az egyik helyi jellegzetesség a francesinha (kis francia) nevezett
szendvics is. Egyes legendák szerint az eredete a 19. századra tehető, más
források szerint a hatvanas években egy Franciaországból visszatért férfi,
Daniel da Silva alkotta meg, tette népszerűvé. Hogyan készül? Két szelet kenyér
közé tesznek egy steaket, egy darabokba vágott sült kolbászt és
egy nyerset is. Kerül bele mortadella vagy sonka is. Az
egészet sajtba bugyolálják, megsütik sütőben, rátesznek egy tükörtojást, majd
leöntik egy gravy-szerű, paradicsomos szósszal. De meg kell kóstolnod a
pacaljukat is, ami más, mint a miénk. A finomság a belsőségeket tartalmazó Tripas
moda do Porto. A pacalon kívül más húst (csirkét) tartalmaz, szalonna és
portugál kolbász megy bele még. Ezt fehér babbal főzik össze, répával,
hagymával, paradicsommal ízesítik, végül petrezselyemmel szórják meg. Ne
felejtsd el megkóstolni a helyi desszertet se, a Pastel de nata-t (eredetileg Lisszabonból
való, Pastel de Belém-ként ismert). Ez egy sütemény. Leveles tésztába
töltött, cukorral és tojássárgával gazdagított krémből álló kosárka.
Még egy legendát el szeretnék mesélni mindenképpen, Barcelos kakasáról.
A portugálok nemzeti jelképévé vált a kakas, a hit, a szerencse, a remény
erejét hirdeti. Hogy minek köszönhető? Barcelos egy kisváros
a Cávado folyó partján, Észak-Portugáliában. Bencés
kolostortemplomával és lélegzetelállító kertjével várja a látogatókat. Na de a
legenda szerint egy Santiago de Compostela-ba tartó zarándok itt
pihent meg és vendéglátója megvádolta az ezüst evőeszközök ellopásával. Hiába
bizonygatta ártatlanságát, elítélték. Az ítélet végrehajtása előtt az utolsó
szó jogán azt kérte, ártatlanságának tényét az őt elítélő bírónak elmondhassa.
Vacsoraidőben került bírája elé, aki pont egy sült kakast készült
elfogyasztani. A zarándok annyit mondott, hogy ártatlanságát a kakas fogja
bizonyítani azzal, hogy fel fog kelni a tányérjáról. Persze nem hitte el. Már a
végrehajtására készültek, mikor megtörtént a csoda, a kakas életre kel. A
zarándok pedig kegyelmet kapott. Természetesen ez egy legenda és több
variációja van a történetnek.
Ha esetleg nem találtál elég felfedeznivalót, Portóból
könnyűszerrel megközelíthető Aveiro, Braga, Douro-völgye, Guimarães, Viana do Castelo és Ponte de
Lima, Coimbra városa vagy akár Spanyolországban a Santiago de Compostela, az
El Camino végállomása is.
 |
| Douro-völgye |
 |
| Duncsák Krisztina magyar nyelvű, telepített idegenvezető |
A következő vendégíró Vass Antónia (Toncsi) lesz, aki elhatározta,
hogy nyáron bebarangolja Magyarországot egy hátizsákkal és Teodorral.
(Lefogadom, hogy sosem találnátok ki, hogy „ki” Teodor! J) Toncsi olyan
különleges és szép helyekre utazik, melyek bárki számára, akár
tömegközlekedéssel is elérhetőek. Egy-két napos túrákat, városnézéseket tervez,
vagy valami különlegesség nyomába ered. Ha van kedvetek, tartsatok vele Barangolások Teodorral nevű blogján vagy facebook
oldalán. Nézzetek be hozzá is!
A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt
jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube
csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper
közösséggel találkozhatsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése