2015. július 9., csütörtök

Krossobanen, Gvepsborg, Norsk Hydro, Solspeilet, Rjukanfossen - Rjukan, Norvégia





A második nap harmadik állomása Rjukan városa volt Telemark megyében a Vestfjord völgyben. Gaustatoppen-től leereszkedve a Vestfjord völgybe Rjukan-ig útközben megintcsak többször is megálltunk fényképezni.








 
Rjukan kisváros akkor jött létre, amikor Sam Eyde, norvég mérnök, 1905-ben létrehozta a Norsk Hydro vállalatot, melynek egyik üzeme a közelben lévő vízesés energiáját felhasználva kezdett el műtrágyát gyártani. A Norsk Hydro számos embernek adott munkát, a város folyamatosan gyarapodott és egy évtizeddel később már több mint 10 ezer ember élt itt (ma kb. a harmada).
Rjukan-Notodden ipari emlékei a UNESCO Világörökség része, 1486-os referencia számmal.




Rjukan fejlődő iparváros lett, de lakóinak azzal kellett szembesülniük, hogy a hegyek elhelyezkedése miatt fél éven keresztül -szeptember végétől március közepéig- a település folyamatos árnyékban van. Sam Eyde igyekezett megoldást találni a problémára, úgy gondolta, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha tükrök segítségével kapna napfényt Rjukan (az ötlet a Norsk Hydro egyik munkásától, Oscar Kittelsentől származott), de ezt akkor még nem lehetett technikailag kivitelezni. Ehelyett 1928-ban megépítette Észak-Európa első felvonórendszerét, mely olyan magasra szállította az utasokat, hogy láthassák a Napot a kritikus hónapokban is. A Rjukan-i Krossobanen még ma is működik.
Két kabinból áll, az egyik piros és "Cranberry" azaz vörösáfonya, míg a másik kék és "Blueberry" azaz a kék áfonya nevet kapta. Kevesebb mint 5 perc alatt visz fel a sikló 403 m-ről 886 m-re, Gvepseborg-ra. A Krossobanen volt Észak-Európa első siklója. Fentről csodás a kilátás Rjukan városára, a Gaustatoppen-re, Vemork-ra.









 
Nagy meglepetés ért bennünket (leginkább engem), mikor bementünk a Gvepsborg Panorama Café-ba vacsorázni. Kiderült ugyanis, hogy magyar a tulajdonos, sőt, az összes alkalmazott is mind magyar!!! Ekkor esett csak le a tantusz, hogy miért szerepeltek olyan "furcsa" kaják is az étlapon, mint pörkölt nokedlivel, tejfölös uborkasaláta és somlói galuska. Ettől függeltenül mindketten norvég specialitást rendeltünk vacsorára, a somlói kivételével. De az otthoni sokkal igazibb!

Ez a lazacfilé zöldségekkel és szósszal ez enyém volt

Sült sertéshús grillezett zöldségekkel és szósszal Laurent-é.

A somlói galuskán pedig megosztoztunk.

A település 1934-ben váltott át műtrágyakészítésről a nehézvízgyártásra. A második világháború során Rjukan létfontosságúvá vált, mivel Európában egyedül itt állítottak elő nehézvizet, mely fontos eleme lett az atombombának. 1940-ben a németek elfoglalták Norvégiát és így megkaparintották Rjukan Vemork nevű gyárát is.
A szövetségesek tudták, hogy a németek az atombombán dolgoznak, ezért úgy döntöttek, hogy mindenáron megakadályozzák őket abban, hogy elkészüljenek a „csodafegyverrel”. 1942-ben a Freshman-akció kudarcot vallott, miután két vontatott vitorlázó repülő lezuhant. A Gunnerside-akcióra 1943. február 27-én került sor. Hat Angliában kiképzett norvég kommandós hajtotta végre (Joachim Holmboe Rønneberg, Knut Haukelid, Fredrik Kayser, Kasper Idland, Hans Storhaug és Birger Strømsheim. Az akció tervezőjét Leif Tronstadnak hívták.) Sikeresen felrobbantották az üzemet majd szerencsésen átjutottak Svédországba. A németeknek nagy veszteségeket okoztak ezzel, több mint egy év kellett ahhoz, hogy helyreállítsák a gyárat, végül nem sikerült elkészíteniük az atombombát. A Gunnerside-akciót 1965-ben megfilmesítették Telemark hősei címmel.
A Vemork 1971-ig működött, 1988-ban múzeummá alakították.

Egy helyi művész, Martin Andersen, 2005-ben úgy döntött, hogy megvalósítja Sam Eyde és Oscar Kittelsen régi, tükrös elképzelését. Bár nem volt olcsó -5 millió koronába került (kb. 180 millió forintba)- de a mai technikai feltételekkel már meg lehetett valósítani a napfény irányítását. A kisváros északi oldalán lévő hegyoldalra, 3 db számítógép által vezérelt, a Napot folyamatosan követő, 17 m2-es tükröt állítottak. A szerkezet (Solspeilet) 2013. október 30-án lépett működésbe, a kisváros főterét világítja meg 600 m2-en. Aznap a helyiek óriási ünnepséget rendeztek.

Ezek a tükrök a hegytetőn, ahogy mi láttuk.
Nem működtek (értelemszerűen, hiszen nyár van, és éjfélig is világos).

Ezek nem a mi képeink, ilyenek lennének télen, működés közben.


A naphoz kapcsolódó másik dolog a Solfest (Napkarnevál). Rjukan lakói minden tavasszal megünneplik azt a napot, amikor a Nap hivatalosan is visszatér az égboltra; magyarul "amikor a meleget adó égitest elég magasan van ahhoz, hogy elérje a mély völgyben fekvő Rjukan-t, ami októbertől márciusig teljes árnyékba van borulva". A város lakosai április elején különféle kosztümökben vonulnak fel az ünnep alkalmából.
Az első Solfest-et (Napkarnevál) 1925-ben rendezték - azóta fontos évi eseménye a helyi kulturális életnek. A városvezetés minden esztendőben kinevezi a Nap hercegét; azt a személyt, aki karrierje során különféle módon hozzájárult a város népszerűsítéséhez és támogatásához.

És akkor még nem beszéltünk a vízesésről (Rjukanfossen), ami egy tévedés folytán a modern kori turizmus kialakulásához vezetett. A tévedés pedig abból állt, hogy 1810-ben Jens Esmark geológia professzor szerint megtalálták a világ legnagyobb vízesését (rosszul állapították meg a vízesés magasságát kb. duplájára mérték, mint a valóság, ami 104 m). Az óriási vízesés hírét jelentették a királynak Koppenágában. Híres festők jöttek a Gaustatoppen-t és Rjukanfossen-t megfesteni. És olyan hírességek is ellátogattak ide mint Jules Verne. 1869-ben a Norvég Turisztikai Szervezet létrehozta a Krokan farmot, az első turista vendégházat. ezt követően rengeteg ember utazott ide, hogy láthassa a "világ legnagyobb vízesését". Ez a vendégház ma már nincs itt.
Sajnos a Rjukanfossen nem „működik” állandóan. Nyárnak kell lennie ahhoz, hogy víz legyen benne, ami a fenti hegyeken megolvadt hóból keletkezik. Sajnos július közepe még nem eléggé nyár, így nekünk nem volt szerencsénk látni a vízesést teljes pompájában.

Ennyit láttunk mi



VIDEO!!!
Ilyen lett volna, ha jókor vagyunk ott...
 
Innen hazafelé indultunk, egy másik útvonalon, mint amin jöttünk. Ez az út a hegyeken keresztül vezetett. Errefelé rengeteg hytte (vendégház) van. Az út egy elég hosszú szakaszon nagyon rossz, max. 30-cal mentünk. Szóval jó hosszúra nyúlt a hazaút. De a táj még mindig megunhatatlan!




Hytte-k (vendégházak)



Ennek a hegynek a tetejét tényleg ilyen narancsszinűre festette a lemenő nap... sőt!

Út a hegyekben

Hytte-k



ELŐZMÉNY ITT, ITTITT és ITT, FOLYTATÁS ITT és ITT



Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 


LINKEK:

 
Krossobanen: www.krossobanen.no
 

 
(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése