2015. július 24., péntek

Frammuseet (Fram múzeum) - Oslo, Norvégia





Frammuseet (Fram múzeum)
Cím: Bygdøynesveien 36, 0286 Oslo
Telefon: +47 23 28 29 50
Honlap: http://www.frammuseum.no/
Megközelíthető: a városközpontból a 30-as busszal, vagy hajóval
 

Ma egyedül utaztam, Rygge reptérről a shuttle busszal felmentem Oslo-ba a buszterminálig. Onnan legyalogoltam a kikötőbe, ahol hajóra szálltam, és átmentem a Bygdøy-félszigetre. A hajóút az Oslofjord-on kb. 15 perc volt.






Fram Múzeum számomra a norvég főváros legérdekesebb múzeuma, mely a sarkkutatás témakörét járja végig. A múzeumot a benne kiállított FRAM („Előre”) nevű hajóról nevezték el. A Fram hossza 39 méter, szélessége 10 méter, merülése 4,6 méter, súlya 408 tonna.
A múzeumot 1936. május 20-án VII. Haakon király jelenlétében avatták fel.



Ez a bejegyzés kicsit hosszabb lesz, de ez a múzeum annyira magával ragadott, hogy nem tudom két szóban elintézni. :-) Van egy kedvenc török közmondásom: Çok Yaşayan Değil Çok Gezen Bilir vagyis: Nem az tud valamicskét, aki sokáig él, hanem aki sokat utazik... És ezen a helyen megint eszembe jutott, és ahányszor eszembe jut, mindig egyre igazabbnak érzem. Emlékszem én, hogy anno a suliban volt szó Amundsen-ről, meg az Északi és Déli sarkról (Nansen-re nem emlékszem), meg expedíciókról meg ilyesmi… de az akkor nem ragadott annyira magával, mint itt lenni a múzeumban, és látni, tapintani, szagolni a „történelmet”. Mert itt tényleg érezni a történelem szagát… különösen lent a „pincében”. Ott érezni igazán a fa és a tenger sós illatát. Ott éreztem úgy, hogy részese vagyok ennek az egésznek, hogy a mese nem mese már, hogy ez tényleg megtörtént, és vagyok olyan szerencsés, hogy ezt az egészet itt és most én is megtapasztalhatom… „elvesztem”. :-) Mert a FRAM sarkkutató hajót a „pincétől a padlásig” bejárhatjuk, megnézhetjük, megfogdoshatjuk!!! Láthatjuk, hogy hogyan éltek a múltszázad eleji híres sarkkutatók, a sarkkutatás hőskorának nagyjai, milyen kis lélekvesztőn vágtak bele embert próbáló kalandjaikba, mely hajón dacoltak a tengerek hatalmas hullámaival és viharaival, a sarki jégtáblák hajót roppantó erejével, a sarkvidék zord időjárásával. Hol és mivel tölthették a hosszú, hónapokig tartó téli napfény nélküli nappalokat vagy inkább éjszakákat. Milyen picike szobákban aludtak. Megtekinthetjük a fedélzetet, a kormányállást, a központi helyiséget, Amundsen kapitány kajütjét, a konyhát, a raktereket, a gépházat stb.

A Fram igen erős fa szkúnert 1892-ben Colin Archer híres hajóépítő mester tervezte és építette Larvik-ban Fridtjof Nansen 1893-as északi-sarki expedíciója számára. A mester úgy tervezte meg az hajótestet, hogy ellen tudjon állni a jég gyilkos szorításának, és a jég szorítása kiemelje a hajótestet a jégből, mintsem összeroppantsa. Colin Archer úgy tervezte a hajót, hogy a befagyott Északi-tengeren akár öt-hat évig vesztegelve túléljék a telet. Tekintve, hogy ennyi ideig nem lehet hagyományos módon fűteni egy szokványos hajót, csakis rendkívüli megoldások jöhettek szóba, amelyek a gyakorlatban is bizonyítottak. A sarkkutató hajó nemcsak szuperszigetelt és légtömör kialakítású volt, de szélenergiával termelt elektromossággal is rendelkezett 1893-ban!!! Nansen-nek viszonylag kicsi, de erős, extrém módon szigetelt, vitorlával és motorral egyaránt felszerelt hajóra volt szüksége, melyben a mindössze 12 fős válogatott legénység utazott, 5 évre elegendő munícióval, és üzemanyaggal.


 


 










Nansen 1893-ban induló expedíciójának célja az Északi-sark elérése volt, amit addig még egy expedíciónak sem sikerült véghezvinnie. A Fram expedíció stratégiájának lényege, hogy a befagyasztott hajót a sarki tengeri áramlatokkal vitette a cél közelébe. Ehhez az ötletet egy korábbi szerencsétlenül járt expedíció szolgáltatta. Az amerikai Jeanette nevű hajó 1881-ben elsüllyedt Szibéria északi partjai közelében, és a roncsok -köztük a legénység személyes, névvel ellátott tárgyai és ruhái- jégbe fagyva utaztak keresztül az északi sarkon, „a világ túlsó oldalán” Grönland partjainál találták meg azokat három évvel később.

Henrik Mohn, a modern meteorológia megalapítója erre alapozta a transzpoláris áramlat teóriáját, melyet Nansen a gyakorlatban próbált ki (élete kockáztatásával). Mivel az összes korábbi -nyugatról próbálkozó- expedíció kudarcba fulladt, most az ellenkező irányból indult az északi sark meghódítására. Skandinávia partjai mellett felhajózva egészen Szibériáig, az uralkodó áramlatokra bízta a hajót, hogy az majd néhány év elteltével az Északi Sark érintésével Grönland partjainál kössön ki.

A hajó szándékos „befagyasztása” miatt sokan bírálták Nansen kapitányt, aki Éjen és jégen át címmel 1898-ban magyarul is megjelent könyvében számolt be tapasztalatairól. Nansen semmit nem bízott a véletlenre, minden eshetőségre felkészült. Válogatott legénységgel, tudományos alapossággal kialakított étrenddel és felszereléssel vágott neki a hosszú és kalandos útnak.

Nansen kajütje

Nansen útlevelei
 
 
 Nansen haja

Nansen pecsétje

A Fram először megközelítette azt a helyet, ahol a Jeanette elsüllyedt, majd kivárták a megfelelő pillanatot, és az áramlatokra bízták magukat. Mivel az áramlatok meglehetősen lassúnak és szeszélyesnek bizonyultak, 18 hónap elteltével Nansen és egy társa Johansen elhagyta a hajót, és kutyákkal valamint 3 szánnal, sátrakkal és kajakokkal felszerelkezve nekivágtak a pólusnak, melyet végül nem értek el, de jelentősen megközelítették azt. A terv szerint a hátralevő 660 km-t 50 nap alatt kellett volna elérniük, naponta átlagosan 13 km-t megtéve. Kezdetben sikerült is tartani az ütemet, sőt naponta 17 km-t is meg tudtak tenni a dermesztő, gyakran -40°C hidegben, azonban a felszín egyre egyenetlenebb lett, ami nagyon lelassította a haladást.

A kutyák a felszereléseket tartalmazó szánokat vontatták, a két bátor felfedező sítalpakon haladt előre, és 1895. április 7-én az északi szélesség 86°13,6′ fokáig jutottak el, ahol tábort vertek. Az elfagyott végtagok és fogyatkozó élelmiszer tartalékok miatt ez volt az a pont, ahol úgy döntöttek, hogy visszafordulnak, ráadásul egy déli áramlat elkezdte őket visszafelé sodorni a céltól, esélytelenné téve, hogy elérjék a pólust.

Ekkor úgy döntöttek, hogy az Északi Sark közelében fekvő Ferenc József Földön található Cape Fligely felé veszik az útirányt. A szigetet kalandos körülmények között elérve, ott vészelték át 1895-96 telét, egy kőből és mohából épített földbe ásott kunyhóban. Halásztak és jegesmedvére vadásztak, majd az időjárás kedvezőbbre fordulása után 1896 májusában kajakba ültek, és elindultak dél felé, a Spitzbergák irányába, de néhány hét evezés után belebotlottak a Jackson-Harmsworth expedícióba a szigetcsoport déli részén, melynek hajójával tértek haza, szinte egy időben az Otto Sverdrup parancsnoksága alatt beérkező Frammal.

1898 és 1902 között a Fram Otto Sverdrup kanadai északi szigeteire vezetett expedíciójában szolgált.

Igazi világhírnévre Amundsen 1910-1912-es déli sarki expedíciója során tett szert a Fram.

Roald Amundsen példaképe volt Fridtjof Nansen. Amundsen Nansen Grönlandot átszelő expedíciójának hatására döntött úgy, hogy életét a felfedezésnek szenteli.

Az Északnyugati átjáró végighajózása után az Északi-sark kezdte el foglalkoztatni Amundsen-t. Nansen sodródását kívánta megismételni, ezért megvásárolta és felújíttatta annak Fram nevű hajóját. 1910-ben már készen álltak az indulásra, amikor megérkezett a hír egyrészt, hogy Robert Peary és Frederick Cook 1909-ben elérte a sarkot, másrészt, hogy Robert Falcon Scott déli-sarki expedíciót szervez. Ezeket megtudva Amundsen megváltoztatta terveit. Hosszú ideig eltitkolta valódi úti célját, hisz azzal szerzett pénzt mecénásaitól, és úgy kapta meg a Fram-ot, hogy északi-sarki kutatóútra készült. Ez a hazugság később bajt is hozott a felfedező fejére, hiszen miután 1910 nyarán a Fram elindult Madeira felé, egyszeriben mindenki számára világossá vált, hogy Amundsen becsapta támogatóit, az expedíció befejezéséhez pedig a norvég csak háza elzálogosításával tudott elegendő pénzt szerezni. Amundsen csak testvérének, Leonnak és a Fram tisztjeinek árulta el, hogy valójában immár a Déli-sark meghódítására tör. Attól félt, hogy Nansen nem engedélyezné a Fram használatát, ha ezt megtudná, valamint a vetélytársának tekintett Scott-ot sem akarta értesíteni. A legénységgel csak akkor közölte az új célt, amikor elérték Madeirát. Mindenki egyetértett az új úticéllal.

Amundsen a Frammal jutott el az Antarktiszig, a Fram volt az expedíció bázishajója. A déli sark meghódításáért folytatott gigászi versenyfutást végül Amundsen jobban szervezett expedíciója nyerte meg, Scott és társai (2 fő kivételével) sajnos az életükkel fizettek Scott hibás döntéseiért.

Amundsen legénysége
 
Amundsen kajütje
 
Az út tehát Amundsen számára végül szerencsésen alakult: 1911 februárjában a hajó horgonyt vetett a Ross-jég által körülölelt Bálna-öbölben, ahol Amundsen és négy társa Framheim („a Fram otthona”) néven telepet alapítottak, majd a délsarki tél beállta előtt, márciusban és áprilisban depókat építettek a 81. és 82. szélességi fokoknál. A norvégokkal majdnem egy időben a brit Terra Nova-expedíció legénysége is kikötött a Ross-jég nyugatabbra eső partvidékén, akik Scott utasítására szintén hasonló előkészületeket tettek.

Április végén aztán beköszöntött a sarkvidéki tél: ez az évszak négy hónapos sötétséget és -40 °C alatti hőmérsékletet hozott, amit a két rivális csapat addigra kiépített táborhelyén vészelt át. Októberben végre megindulhatott az őrült hajsza a pólus felé, melyet Amundsen 60 mérföld előnnyel kezdett meg, Scott pedig félig-meddig kitaposott úton indított, hiszen Ernest Shackleton korábbi tapasztalatainak köszönhetően könnyen átkelhetett az felfedezők előtt magasodó hátságon. A britek egyébként motoros és kutyás szánokat, illetve Szibériából hozott pónikat vetettek be a siker érdekében, míg a norvégok kutyáik erejével igyekeztek eljutni a Déli-sarkra. 1911. december 14-én ez Amundsen-nek és társainak (Olav Bjaaland, Helmer Hanssen, Sverre Hassel és Oscar Wisting) sikerült először, amiben a körültekintően kiépített depórendszer, illetve a felfedező korábbi utazási és élelmezési tapasztalatai rendkívül fontos szerepet játszottak. A norvég utazónak köszönhetően a Fram-expedíció gyakorlatilag különösebb nehézség nélkül hódította meg az antarktiszi kontinenst, és sikeresen megalapította Polheimet, mely telep a skandináv nemzet dicsőségét volt hivatott hirdetni a Déli-sarkon.

Scott expedíciója ugyanakkor korántsem sikerült ilyen szerencsésen, hiszen amellett, hogy 35 nappal elmaradt Amundsen-től, útja is viszontagságosabb módon alakult: a Déli-sark felé közeledve a britek kénytelenek voltak levágni kutyáikat és lovaikat, így a sarkponthoz vezető utolsó mérföldeket már gyalogszerrel tették meg. Scott és társai csak 1912. január 18-án érkeztek meg a déli pólushoz, ahol bizonyára csalódással töltötte el őket a norvég lobogó látványa, és a tudat, hogy életüket lényegében feleslegesen kockáztatták. A britek ráadásul hiába biztosították a visszafelé vezető utat, gyalog szinte lehetetlen vállalkozás volt elérni az Antarktisz távoli partjait, ami végül is csupán két embernek sikerült.

Scott tragikus halála sajnálatos módon beárnyékolta Amundsen nagyszerű sikerét, akinek úgy sikerült meghódítania a Déli-sarkot, hogy eredetileg a Föld ellentétes pólusára vágyakozott.

A Fram az I. világháborúban is szolgált, majd a 20-as évek végén restaurálták, végül 1935-ben a Fram elnyerte méltó, végső nyughelyét Oslo-ban a Bygdøy-félsziget csúcsán róla elnevezett Frammuseet (Fram múzeum)-ban.

A múzeumban a hajón kívül megnézhetjük a Fram expedíciók történetét, a kutatók további expedícióinak és életüknek történetét, személyes tárgyaikat.

Kajütök



Szalon


Konyha
 



Gépház

Pince
(itt éreztem úgy, hogy végem van... teljesen magával ragadott a hely)



Szerszámok


Orvosi eszközök

 







Mivel múlatták az időt???



Johansen és Prestrud által aláírt zászló
Johansen és Wisting által aláírt levél



Amundsen fényképezőgépe
 
A kamera, amivel a Déli-sark filmet rögzítették
 

Az eredeti kajak


 

Miután kesztbe-kasul bebolyongtam az egész hajót, és megnéztem a körülötte 2 szinten található kiállítói vitrineket, és elolvastam szinte mindent, úgy éreztem végem van...
…ééés itt a múzeumban egy másik épületben van kiállítva Amudsen másik hajója a Gjøa. Úgy éreztem, hogy muszáj kicsit szusszannom, mert nem bírok átmenni a másik épületbe és megnézni egy másik "hajóóriást". Így a múzeum bárjában bekaptam egy kis nasit, és közben tovább bámultam a Fram-ot.
 
 

A Gjøa-t 1872-ben Kurt Johannesson Skaale építette Rosedal-ban, és a feleségéről nevezte el. Hossza 21 méter, merülése 3,0 méter. 28 évig hering halászhajókánt szolgált, mígnem 1900-ban megvásárolta Amundsen első saját expedíciója számára, mely célja az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra az Északnyugati átjáró áthajózása volt, elsőként a történelemben. Az igen aprócska Gjøa kicsi volt egy sarkvidéki kutatáshoz, azonban Amundsen ennek ellenére 1903-ban belevágott az expedícióba.

A Gjøa-t csak körbejárni lehet, nem lehet belemenni.










A fotón Amundsen, Hansen és Ristvedt

Amundsen

Amundsen zászlója, az aláírásával












Az 50 tonnás hajóval heten indultak útnak, és a Baffin-öböltől Franklin-ék útját követték. A Vilmos király-szigetet keletről kerülték meg, és eközben hosszabb időre megálltak, hogy méréseket végezzenek az északi mágneses sark környékén. A mágneses sarkhoz közel hajózva megfigyeléseikkel igazolták, hogy a pólus elvándorolt arról a helyéről, amit 1831-ben Ross meghatározott.
Az ott töltött két hosszú kényszertelelés alatt Amundsen csapata megismerkedett és tanulmányozta a helybéli eszkimók életét, szokásait, melyekből nagyon sokat tanult a sarkvidéki körülmények közötti életben maradáshoz, megtanulta a kutyaszán használatát, elleste az eszkimók ruházatát. Feljegyzéseit és gyűjteményét a néprajztudomány később nagyon felértékelte. Ezek a megfigyelések és tapasztalások nagyban segítették és hozzájárultak későbbi sikereihez. 1905-ben indultak tovább, és ahogy kiértek a Kanadai-szigetvilágból, hajójuk a nyugati hosszúság 138°-nál befagyott. A Gjøa 1906-ban érkezett meg Alaszka partjaihoz, ezzel elsőként keresztülhajózva az északnyugati átjárót úgy, hogy a feladatot hatan teljesítették (Amundsen, Lindström, Gustav Juel Wiik, Ristvedt, Godfred Hansen, Helmer Hanssen). Az expedíció sikere után a hajót San Francisco-i norvégok vásárolták meg, majd 1972-ben az elhanyagolt járművet a norvég kormány megvásárolta, majd a Fram Múzeumban helyezte el.

És a Fram múzeum nem csak ennyi...
Megnézhetsz egy szélesvásznú bemutató filmet.
Az északi fény élményét is átélheted (20 percenként)
Milyen a jég fogságában? Ezt is átélheted.
És még ügyességi játékok, nem csak gyerekeknek.
Kávézó
Ajándékbolt 

És az udvaron is vannak szobrok, de a kilátás az Oslofjord-ra is csodás. 






 



Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 


LINKEK:
 

Roald Amundsen MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Roald_Amundsen
Fram hajó avagy az első passzívház MAGYARul: http://eletszepitok.hu/fram-eszaki-sark-meghoditasa-2/#.VbTZfFIw-t8
Amudsen a Déli-sarkon MAGYARul: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1911_december_14_amundsen_eleri_a_deli_sarkot/
Jégbe fagyva MAGYARul: http://www.vitorlazasmagazin.hu/index.php/magazin/aktualis-szam/201-jegbe-fagyva
Gjøa ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Gj%C3%B8a

 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése