2016. május 22., vasárnap

Montepulciano - Olaszország


 


 

Montepulciano kisvárosa Olaszországban, a meseszép Toszkána régióban, Siena megyében található.

A tartomány egyik leghíresebb települése Montepulciano. A hagyomány szerint a dombtetőre épült városka gyökerei az etruszk időkig nyúlnak vissza és Montepulciano városát az etruszk Porsenna király alapította. Írott forrásban először a 8. században említik Mons Policianus néven. A középkorban felváltva volt Siena és Firenze szövetségese, a reneszánsz vezető városai pedig mély nyomot hagytak Montepulciano arculatában és kulturális életében is. Sok művész, építész, és nemesi család költözött ide, akik a többi toszkán településhez képest jóval tovább gyakoroltak hatást a városra.
Montepulciano fallal erődített városa megőrizte eredeti középkori báját; kanyargós utcáin, kövezett apró terein szép középkori épületek mellett a firenzei származású reneszánsz művész, id. Antonio da Sangallo által tervezett palotákat, városkaput, templomot találunk.

Megint az airbnb-n foglaltunk szállást, és szuper helyet sikerült találnunk; egyrészt a városközpontban volt, másrészt a várfalon, és csodás kilátásban gyönyörködhettünk bármikor, amikor kinéztünk az ablakunkon.
 
A bal felső nyitott spalettás ablak volt a mi szobánké. 
 
Kilátás a szobánkból a városra
 
A Sangallo által tervezett Porta al Prato-tól indul a főutca (Via di Gracciano nel Corso), mely szép paloták között vezet kb. 750 méter hosszan, kanyargósan és meglehetősen meredeken a Piazza Grande-ig.
Mivel a közelben volt a szállásunk, a városnézést mi a Piazza Michelozzo-n kezdtük, melyen a tér névadója által tervezett Chiesa Di Sant'Agostino áll. Bejárata fölötti lunettája a legnevezetesebb. A templomban van Beato Bartolomeo Pucci-Franceschi ferences rendi, 13. században élt szerzetes sírja.












A templommal szemben van egy középkori óratorony, melynek tetején Pulcinella alakja üti a harangot minden órában.



Tovább kanyargunk és kaptatunk felfelé a szűk Corso-n középkori épületek és paloták között. A Corso-ról még szűkebb és még meredekebb sikátorok nyílnak.













A következő megállónk a Chiesa del SS. Nome di Gesú. Azért érdekes, mert nagyjából kör alakú. Kívülről ez nem látszik, csak bent veszi észre az ember. 1691-ben kezdték el építeni, barokk stílusban, és 1712-ben fejezték be. 1716-ban szentelték fel. A kupoláját 1988-ban felújították. 
 






A Porta delle Farine (kapu) mellett van egy pici templom. De érdemes kimenni a kapun, mert valami csodás a kilátás a Val d'Orcia-ra! Megunhatatlan!!!








A következő útbaeső templom a Chiesa di Santa Maria dei Servi volt, sajnos már zárva találtuk.


Egy kisebb kaptató után megint egy kaput találtunk, a Porta Fortezza-t, vagyis az erőd kapuját.


A Fortezza Medicea di Montepulciano-t (erődítményt) egy 715-ös dokumentumban említik először. Története szorosan kapcsolódik Siena-hoz és Firenze-hez, melyeknek a középkorban felváltva szövetségese volt a város. Kezdetben Siena győzedelmeskedett Firenze felett, majd fordult a kocka, és Siena-nak kellett kifizetnie a Montepulciano újjáépítéséhez szükséges összeget. Később Montepulciano-ban megerősítették az önkormányzati intézményeket, de a várost megosztották belső küzdelmek a két hatalmi csoport között. 1930-ban Montepulciano újra Firenze szövetségese lett, akik helyreállították a falakat és új erődítményt építettek.
A várba be lehet menni ugyan, de át van alakítva és modern kiállításoknak ad otthont. Egy része pedig felújítás miatt le volt zárva.



Megnéztük a Museo delle Torture-t (Kínzások Múzeuma), hát, lehet, hogy nem kellett volna, elég borzasztó volt. Felváltva szisszentünk és kiáltottunk fel borzalmunkban majd nevettünk egymás reakcióin (aztán elszégyelltük magunkat a nevetés miatt). A legkevésbé borzalmas dolog a hóhér volt, vagy a guillotine azaz a nyaktiló. Már ha az embert előtte nem kínozták meg más kínzóeszközökkel. Gondolkodtam rajta, hogy csinálok egy 18+-os bejegyzést csak ennek a múzeumnak, de lehet, hogy nem lesz belőle semmi, mert még a fényképeket újranézni és újraolvasni a hozzá tartozó magyarázatot is borzasztó. Arra mindenesetre jó volt ez a múzeum, hogy újra rádöbbentsen, hogy az embernél nagyobb gonosz nincs a földön.  




A Piazza Grande-n, mely a város legmagasabb pontja, 15. századi épületek között két gyönyörű épület uralkodik, az egyik a Cattedrale di Santa Maria Assunta (katedrális), a másik a Palazzo Communale (Városháza).

A főtér déli oldalán áll Montepulciano katedrálisa (Cattedrale di Santa Maria Assunta). Ide még éppen beengedtek bennünket, már pont zárni készültek, és takarítottak. A Katedrális egy korábbi plébániatemplom helyén téglából épült 1592-1630 között. Homlokzata máig befejezetlen, de így is lenyűgöző az épület. Megcsodálhatjuk a főoltár mellett Taddeo de Bartolo (1363-1422) 1401-ben festett triptichonját, mely Mária mennybemenetelét ábrázolja. A katedrálisban feküdt V. Márton pápa titkárának, Bartolomeo Aragazzinak korai reneszánsz stílusban készült sírja, amit később darabokra szedtek, töredékei még ma is itt találhatók.










A Palazzo Communale (városháza) a 13. században épült, majd Michelozzo átépítette némiképp a 15. században. A gótikus stílusú városháza tornya a 15. századból származik, melyet a firenzei Palazzo della Signorina mintájára építettek. A toronyból csodás kilátás nyílik a városra és a környező vidékre. Sajnos ez már zárva volt eddigre.



A téren található a Palazzo Contucci (palota) és annak hatalmas pincéje, mely látogatható, sőt, kóstolni is lehet a finom borokból.


A Piazza Grande-n, a már említett Katedrálison, Városházán és Palazzo Contucci-n kívül találunk még egy kutat, a Palazzo Tarugi-t és a Palazzo del Capitano del Popolo-t.

Kút a Palazzo Tarugi és a Palazzo del Capitano del Popolo előtt.

Palazzo Tarugi

Palazzo del Capitano del Popolo

Antonio da Sangallo életének főműve a Madonna di San Biagio templom, mely egy magas ciprusokkal szegélyezett, hosszú sugárút végén áll. 1518 és 1545 között épült. A templom alapja görög kereszt alakú. Az arányos épület sárgás színű mészkőből épült, az egyik legszebb reneszánsz templom, mely belsejének fő értéke gyönyörű márványoltára. Belső tere gazdagon díszített, a templomban egy kis múzeum is működik. Ide már nem volt időnk lemenni, de értelme sem lett volna, mert az is zárva volt már eddigre.

Tovább folytattuk a körünket a várfal mellett.


Palazzo Ricci

Chiesa di Santa Lucia

Visszaértünk a Piazza Savonarola-ra, amely téren van egy oszlop, melyen egy, a Firenze uralmát jelképező oroszlánt láthatunk.



A közelben a Via di Gracciano nel Corso (főutca) végén találjuk a Sangallo által tervezett Porta al Prato-t.



Van egy titkos ajtaja is :-)

A kapun és a városfalon kívül egy újabb templomot találunk, a Chiesa di Sant'Agnese-t. 


 
Természetesen nem telhet el úgy nap, hogy nem próbálunk ki valamilyen helyi specialitást.
Montepulciano egy kialudt vulkán oldalkatlanán fekszik, ennek is köszönhető híres bora, a Vino Nobile di Montepulciano. Montepulciano-t mint bortermő régiót már a 8. század óta jegyzik a dokumentumok. A 16. század közepén III. Pál pápa pincemestere tökéletes borként utal az innen érkező hordók tartalmára. A 17. században Francesco Redi egyik versében is megemlíti, hogy az itteni „minden borok királya”. A város környéke Olaszország egyik leghíresebb borvidéke (Chianti és Montalcino mellett). A város a Strada del Vino Nobile di Montepulciano része. A borrégióban 1300 hektárnyi területen termesztik a Vino Nobile di Montepulciano, 389 hektáron a Rosso di Montepulciano alapját adó szőlőket. A Vino Nobile di Montepulciano az elsők között kapta meg 1966-ban a DOC (Denominazione di Origine Controllata) minősítést. A ’80-as években egy prémium kategóriát, a garantált eredetvédelmet DOCG (Denominazione di Origine Controllata e Garantita) is bevezették itt, Olaszországban elsőként.
Az eredetvédelem részeként a borok számozott palackokban kerülnek forgalomba és a bortermelők konzorciumának weboldalán ellenőrizhető, hogy az adott sorszám valóban helyi bort takar-e.
A régió további híres borai a Rosso di Montepulciano, amely szintén szigorú szabályok szerint készül, ám frissen kerül forgalomba, valamint a Vin Santo desszertbor. Ezt tartják Montepulciano legfényesebb csillagának. A desszertbor narancssárga, füstös illatú, rendkívül édes, intenzív ízű bor, amely válogatott szárított aszalt szőlőszemekből készül. Négy évig egészen kicsi hordókban, úgynevezett caratelli-ben érlelik, akár húsz évig is. Leginkább aprósüteményekhez és száraz édességekhez ajánlott, mint amilyen a Cantucci. A Cantucci tradicionális, mandulás toszkán sütemény, a borba mártva fogyasztják.
A pici (tészta) Siena környékén a legelterjedtebb. Tojás nélkül készül, lisztből, vízből és sóból áll. Neve a nyújtó mozdulatból ered: appiciare, gyakorlatilag mintha nudlit csinálnánk, ahhoz hasonló mozdulat. Csak ezt sokkal vékonyabbra (3-4 mm) kell nyújtani. A pici nem lyukas (mint a spagetti tészta) és kb. 30 cm hosszú. Már az etruszkok óta tojás nélkül készül, így tipikus szegények eledele, gyakran került parasztcsaládok asztalára. Feltétnek rengeteg minden kerülhet rá: egy kis olívaolajjal locsolva, fokhagymával ízesítve vagy borssal és sajttal megszórva, vagy húsos, kolbászos raguval, stb.

Kétszer is itt vacsoráztunk Montepulciano-ban, így két különböző éttermet próbáltunk ki, de mindenhol a helyi specialitásokra fókuszáltunk. Az első este a Ristorante L'Altro Cantuccio (http://www.laltrocantuccio.it/), a második este az Osteria Porta di Bacco (http://www.fattoriapulcino.it/it-portadibacco.aspx#_=_) volt a kiszemelt és kipróbált hely. Mindkettővel nagyon elégedettek voltunk. Nagyon nem árt előre asztalt foglalni, vagy jó korán menni!!!

Üdvözlő falatka és Prosecco

I Crostoni alla Toscana, con salsa di fegatini, crema di lardo di Cinta Senese e bruschetta con pomodoro pachino

Pici fatti a mano con briciole di pane croccante su fonduta di burrata

Cantucci Fatti in Casa con Vin Santo di Montepulciano

Fiori di Zucca al Forno Ripieni di Ricotta e Salsiccia su Crema di Zafferano

Pollo Ruspante Ripieno con Pere e Pecorino di Pienza

Crema Catalana
Yogurt con Frutti di Bosco



Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, hogy bejárjuk a világot, és megosszuk egymással tapasztalatainkat! 


 
LINKEK:
 

Ristorante L'Altro Cantuccio OLASZul: http://www.laltrocantuccio.it/
Osteria Porta di Bacco OLASZul: http://www.fattoriapulcino.it/it-portadibacco.aspx#_=_
 


(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.)


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!