Bogyiszló értékei az orchideáktól a vándorló fákig (Szerző: Soós Alexandra)

Új év, új téma! A 2019-es vendégírói sorozat idei témája a „Magyarország különleges helyei”. E havi vendégírónk Soós Alexandra, aki nem kis feladatra vállalkozott, hiszen segít megszervezni akár a Te utazásod is. Legyen az belföldi vagy épp külföldi úti cél, a TravelX – A Te utazásod! blogon megmutatja, hogy neked is van lehetőséged olcsón utazni. Segít, hogy elindulj, felfedezz, világot láss és megismerd a lehetőségeidet. Alexandra pár hete megnyert egy versenyt, övé lett “Az Év digitális nomádja Díj 2018”! Inspirációért kukkantsatok be blogjára, vagy Facebook oldalára.

Bogyiszló értékei az orchideáktól a vándorló fákig

Magyarország számos különleges helye közül azt választottam, amire a legtöbbször természetesként, magától értetődőként tekintek. Pedig amikor megmutatom valakinek a holtágunkat, az orchideás erdőnket vagy az őstölgyest, rendszerint szeme-szája tátva marad.

A legegyszerűbben úgy lehetne leírni az elhelyezkedését, hogy a Sió-csatorna és a Duna találkozásánál fekszik. A folyó és a Gemenci erdő jelenléte csodás környezettel és élővilággal gyönyörködteti az itt élőket.

A faluról talán mindenkinek a paprika jut először eszébe. Tévhit azonban, hogy ez a fűszerpaprika. Igaz, hogy ezt is termesztenek itt és kiváló a minősége, de a bogyiszlói paprika elnevezés ezt a vastaghúsú, zamatos, kissé csípős paprikafajt illeti.

Gasztronómiáját illetően pedig fontos megemlíteni a tejfölös kalácsot.. Imádom, ahogy a sós-borsos tejföl keveredik az omlós, meleg kaláccsal... hmm.. Összefut a nyál a számban, ahogy ezeket a sorokat írom. Készítettem is egy adagot gyorsan a kedvetekért... Vagy inkább a saját kedvemért :) (A recept a nagymamámtól származik. Ha érdekel, szívesen leírom kommentben. ;) )

 

 

Természeti értékeink közül elsőként az orchideás erdőt emelném ki. A vizenyős területen szokatlanul nagymértékben elszaporodott az orchideák rendjébe tartozó növényfaj. Május - június tájékán csodálatos látványt nyújt virágzásuk. (“Egyes kutatók szerint a Kárpát-medence legnagyobb állománya található itt”) Az orchideák mellett még számos védett faj is fellelhető. Ilyen például a tőzegpáfrány vagy a kései gyíkpohár.

Az egyik kedvenc helyem itthon a Holt-Duna part, ami minden alkalommal más-más arcát mutatja. Gyermekkoromban télen koripálya (kori hiányában csúszkapálya), nyáron pedig a csónakázások fő helyszíne volt.  Minden évszakban alkalmas egy kellemes kis sétára a tó körül.
Az általános iskola pedig pont a partján fekszik, így ilyen gyönyörű környezetben telhettek kisiskolás éveim.

Írásom legfőbb attrakciója pedig a Vándorló Fák bemutatása. Gyermekkorom óta ismerem ezt a helyet és számos élményem kötődik ide, a faóriásokhoz.

A falu életében is meghatározó hely Kasztó (a falu szélén elterülő fás-füves legelő). Ahogy a lenti történetből is kiderül, korábban fontos helyszín volt az állattartás szempontjából.
Emellett kiválóan alkalmas esküvői fotózásokhoz, de már majálist is tartottak a területen. 

2016-ban az Év Fája versenyen szoros küzdelemben végül második helyen zártunk, amire az egész falu büszke volt.

Íme tehát a Vándorló Fák története, melyek a dunai szabályozást átvészelve két megyének is részei lehetettek:

 
“Kisgyerekként nagyanyám vitt ki először a legelőre, amit az erdő körbevett. Ahogy ott álltam a terebélyes lombú fák árnyékában, még apróbbnak éreztem magam, mint amekkora voltam. Nagyanyámtól tudakoltam, milyen fák ezek. Vicces kedvében lehetett, mert csak annyit felelt: vándorló fák. Talán rosszallás volt a tekintetemben, vagy csak hitetlenség, erre már nem emlékszem, de a mama magyarázkodni kezdett.

– Tudod, gyermekem, ezek a fák olyan öreg tölgyek, amiket már én is ilyen hatalmasnak láttam, Nem tudni, mióta állnak itt és mi mindent láttak már. Öregapám szerint még az ő öregapja idejében voltak csemeték, az pedig nem mostanság volt. Mikor ők voltak gyerekek, a Duna még nem ezen az oldalon folyt, hanem a fákon túl, arra a falu felé. Mikor a Dunát új mederbe terelték, akkor a fák a folyó innenső oldalára kerültek, ahol most is vannak. Na, hát ezért vándorló fák. Mert mikor megszülettek, a Duna-Tisza közén álltak, de mostanra már a Dunántúlon vannak.

Még ha első hallásra furcsa is volt, amit mondott a nagyanyám, de hát tulajdonképpen igaza volt, ezek az öreg, nagy lombú tölgyek tényleg “vándorló fák”. Akkor még nem sejtettem, hogy az a nap később még felrémlik előttem, hiszen sok érdekeset mesélt még a mama, ahogy a fák alatt a legelő birkákat néztük.

Néhány évvel később nagy változás történt az életünkben: nagy és tágas kulák házunkból kiraktak minket egy lyukas tetejű, romos házba, testvéreimmel és anyámmal. Néhány disznót hagytak csak, de minden mást elvettek tőlünk, és nem volt mivel etetni az állatokat sem. Kiadták, hogy őszre hány disznót kell leadnunk, és senkit nem érdekelt, hogy takarmány nélkül hogyan fogjuk felhizlalni őket. 
Anyám azt mondta, hogy a szülei azt mesélték, régen az őstölgyesbe jártak makkot gyűjteni, és azzal etették a disznókat. De vigyázni kellett, nem volt szabad túl sokat adni belőle nekik.

Így aztán hamarosan újra a hatalmas fák közt találtam magam, igaz most nem felfelé, hanem lefelé nézve, makkot keresve, hogy etetni tudjunk. Hálásan gondoltam a fákra, amikor étel kerülhetett az asztalra, és nem pusztult el egy malac sem. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer megmentenek minket.

Sok év telt el azóta. Ahogy éveim száma gyarapodott, úgy ritkultak meg a fák. Az emberek egyre nagyobb területen akartak legeltetni, egyre több jószág is lett, és nem kímélték az öreg fákat, nem becsülték sem a korukat, sem a méretüket. Nemrég jártam arra az unokámmal, és már a legelőt sem találtam, csak a körbeszántott néhány megmaradt fát. Vajon az én unokáim még meg tudják majd mutatni a gyerekeiknek, vagy azok gyerekeinek, milyen ős öreg fák vigyáztak az erre lakókra? Vagy ők is a gazdálkodás áldozatává válnak majd?”

VIDEO!!!

A Vándorló fák története: Fehér Csilla

Fotók: Ágics Éva

www.bogyiszloiskola.hu

Ha pedig erre jártok, írjatok a TravelX Facebook oldalára és szívesen körbevezetlek Titeket. És ha úgy van, talán még egy tejfölös kalácsra is a vendégeim lesztek! ;)

A következő vendégíró Jakab Erzsébet bronzjelvényes túravezető lesz, aki mindenkit arra biztat, hogy szerettesse meg a természetet családjával, kiránduljon, sétáljon, bátran jelentkezzen teljesítménytúrára. A túrázás testi és lelki élményt nyújt egyszerre. Sport, kikapcsolódás, feltöltődés, mely közben élményeket gyűjtünk, egészséget őrzünk. Bakancs és fakanál blogjában támpontot ad, ötleteket, hogy hova, merre induljunk. Az sem árt, ha szeretünk enni, mert recepteket és jó helyeket is ajánl. Inspirációért kukkantsatok be blogjára, vagy Facebook oldalára. Jó olvasást!

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!