A Medves-fennsíkon, Salgótarjántól északkeletre, Salgóbánya település felett, 625 méter magas vulkáni kúpon található Salgó vára.
Salgóbánya
A település Nógrád megyében, az Északi-középhegységben, azon belül is a Cserhát északkeleti vonulatában helyezkedik el. Salgótarján része, a várostól északkeletre, Medves-fennsík szélén fekszik. A középkorban már létezett itt egy nagyon kicsi település. 1850-ben barnakőszenet fedeztek fel, és elkezdték bányászni. A faluban főleg a bányászok és munkaadóik laktak. Látványossága a település felett magasodó Salgó vára.Salgó vára
Salgóbányára érve már jól látszik a festői várrom.A várnak sok tulajdonosa volt. Az első várat a tatárjárás utáni időszakban, a XIII. század végén építette ugyanaz a Kacsics nemzetség, mely Hollókő várát illetve Somoskő várát is. A várról először egy 1341-ben kelt oklevélben tesznek említést Castrum Salgov néven.
Az Árpád-ház kihalása utáni belháborúk során a Csák birodalomhoz került a vár. Csák Máté halála után még időben átálltak Károly Róbert király táborába, így megtarthatták váruradalmukat. A nemes család a völgybeli jobbágyfalvaikban épült kúriákban élt, csak háborús veszély esetén költöztek fel a magasan lévő várba.
A Széchényi családé lett, majd a cseh husziták kezén volt 10 évig, őket Mátyás király serege verte ki innen.
1548-ban Bebek Ferenc volt a földesura, akit I. Ferdinánd király ebbe a várba záratott be, miután bebizonyosodott, hogy hamis pénzt veretett.
1552-től a vár Derencsényi Farkas kezébe került a birtok és török vész idején ő erősíttette meg a várat.
1550-es évek elején a törökök elfoglalták a környező várakat (mint például Csővár várát vagy a Hollókői várat). 1554-ben pedig csellel, harc nélkül szerezték meg Salgó várát is. Mivel látták, hogy a várral szembeni dombra nem lenne egyszerű a nehéz ágyúkat felvinni, kerekekre vastag fatörzseket szereltek, és ökrökkel, nagy zaj kíséretében ezeket vontatták fel oda. Majd egy követet küldtek a várba, azzal az üzenettel, hogy a szécsényi bég hatalmas ágyújával szétlöveti a várat. Ha azonban feladják, szabad elvonulást biztosít nekik. A ködös őszi reggelen a szomszédos hegytetőről feléjük irányuló kerekeket és farönköket óriási ágyúk körvonalainak nézték. A vár kapitánya, Zagyva Ferenc és a megriadt védők az első szóra feladták a várat. Mikor elvonultak, elhűlve látták, hogy mivel csapták be őket. A pogány Salgó várában maradt majdnem pontosan 40 éven át, amikor a királyi sereg ostromtüzérsége rájuk döntötte a lakótornyot, és visszafoglalták tőlük. A törökök kiverése után gróf Volkra Ottó Kristóf Salgótarján egykori földesurának birtokába került, majd a XVIII. század elején báró Szluha Ferencé lett.
Az 1980-as években kezdték meg a helyreállítási munkálatokat.
Petőfi Sándor
A költő 1845. június 11-én látogatta meg a romokat. Ennek állít emléket 1923 óta a hajdani várkapu melletti bazaltoszlopokon lévő márványtábla. Petőfi Salgó című romantikus költeménye a vár falainál ülve született.„ ...
Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.
A századoknak döntő lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely
Szomorkodással tölti idejét,
Mint aki lármás ifjuság után
Éltét megunva remetéskedik.
... ”
A várból lehet látni a közeli Somoskői várat.
Novohrad-Nógrád UNESCO Global Geopark
A Novohrad-Nógrád UNESCO Global Geopark a világ első határon átnyúló UNESCO geoparkja. A Medves hegység bazalttakarója több vulkánból származik. Fő tömege a Somoskő és Rónabánya között elterülő 8 km²-es bazaltfennsík, az ún. „Medves lapos”. Ez a terület a szlovákiai részekkel együtt Európa legnagyobb bazaltfennsíkja.Boszorkánykő
A vártól nem messze lévő Kis-Salgó tetejét érdekes vulkáni képződmény uralja. Ugyanazon az úton kell lemenni, majd a tisztáson lévő pihenőhely után a Boszorkánykő jelzést követve pár perc alatt a geológiai tanösvényhez érünk. Egy kisebb hasadékvulkán igen változatos kőzeteit láthatjuk itt. A sziklagerinc keleti, az egykori törésvonal természetes úton kibontódott fala majdnem függőleges, és elérheti a 15-A nevéhez kapcsolódó monda szerint itt szabadultak meg a boszorkánysággal megbélyegzett asszonyoktól. A néphiedelem szerint a lapos tetejű sziklán ők táncolnak éjjelente.
A Boszorkánykőről elénk táruló panoráma miatt is megéri felmenni ide, mert innen Salgó vára is tökéletesen látszik.
Cím: 3109 Salgóbánya, Magyarország
Megközelítés: A Vár utca végén található parkolóig mehetünk autóval, onnan gyalog a széles, földes, a felsőbb szakaszokon pedig sziklás erdei úton. A várhoz vezető gyalogút kerekesszékkel, babakocsival nem járható! A várromnál mosdó nincs! Salgó vára szabadon látogatható az év bármely szakában, belépőjegy nincs.
Honlap magyarul, angolul és franciául: Salgó vára (salgovar.hu)
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!
Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Salgó vára MAGYARul: Salgó vára – Wikipédia (wikipedia.org)
Salgóbánya MAGYARul: Salgóbánya – Wikipédia (wikipedia.org)
Novohrad-Nógrád UNESCO Global Geopark MAGYARul: Novohrad-Nógrád geopark - Novohrad-Nógrád Geopark (nogradgeopark.eu)
A helyszínen kihelyezett információs táblák.
LeRoutard Budapest, Hongrie 2015/2016 útikönyv ISBN 978-2-01-002779-6
Petőfi Sándor Salgó című romantikus költeménye a vár falainál ülve született.
VálaszTörlés(A teljes verset nem tettem be a cikkbe, de ide becsatolom.)
„Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el
A Mátra egyik erdőséges ága,
Miként sörényes, elfáradt oroszlán,
Nézvén sötéten messze tájakig.
E hegytetői kősziklára ül
Borús napokban a pihenni vágyó
Terhes felhőknek vándor serege;
Ez a műhely, hol a komor kovács,
A dörgedelmes égiháború
Készítni szokta a villámokat,
Haragvó isten égő nyilait.
Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyujtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott.
A századoknak döntő lábai
Elgázolák rég e vár tornyait.
Belőlök egy-két csonka fal maradt, mely
Szomorkodással tölti idejét,
Mint aki lármás ifjuság után
Éltét megunva remetéskedik.
Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindenhol a nap fénye tündökölt.
De lelkemet nem ily képek körözték,
Nem ily vidámak; lelkemet homályos
Látkörbe vitte a komoly merengés,
Holott körűle kétes ködruhában
Mogorva árnyak lengtek, a kihalt
Sötét középkor véres napjai.”