Marseille

Eljött hát ez a nap is… Mióta légiutas-kísérő lettem, ezerszer feltették már a kérdést: és van időtök két járat között körülnézni ott, ahová mentek? És a válaszom mindig az volt, hogy nem. Mi csak a repülőtereket látjuk, lerepüljük az utakat, és megyünk „haza”, és a saját ágyunkban alszunk. A válasz erre általában „Ó, de kár!” vagy „És nem sajnálod?” Őszintén szólva: nem. Nincs jobb annál, mint 8-10-12 óra munka után hazamenni és a saját zuhanyom alatt lecsapatni magam, bezúgni a saját ágyamba, és nem látni-hallani senki mást.

Olyan azért már előfordult eddig is többször, hogy „eltérültünk”, és határozatlan ideig egy „idegen” reptér crewroomjában, vagy a terminálban töltöttünk több-kevesebb időt. De ezek nem előre tervezett dolgok voltak, általában azt sem tudtuk, hogy mikor indulhatunk tovább, mert azon múlott például, hogy az idő mikor tisztul ki annyira, hogy tovább repülhessünk.

Egyszer előfordult egy olyan is, amit előre tervezhettünk, mert tudtuk, hogy 7-8 órát kell majd a reptéren várni, hogy visszajöhessünk. A franciák ugyanis megint sztrájkoltak, és így a két közbenső járatunkat törölték, innen jött az a 7-8 szabad óra. Amit természetesen egyikünk sem akart sem a gépben, sem a reptéren tölteni. Egyértelmű volt, hogy kimegyünk a városba (Beauvais- Franciaország), és körülnézünk!

Mostanában pedig többször előfordult, hogy a nagy késések miatt annyira megcsúsztunk, hogy ott kellett aludni valahol, mert nem tudtunk visszajönni a bázisunkra. Ezek (velem legalábbis) Rómában történtek, és késő éjszaka érkeztünk a szállodába, ahol sem egy jót vacsorázni vagy koktélozni nem tudtunk, csak egy rövid alvásra volt idő, mert másnap reggel repülnünk kellett vissza.

Aztán volt egy olyan alkalom is, amikor teljesen váratlanul ért bennünket, hogy ott ragadunk -ráadásul a világ végén-, Las Palmason, Gran Canaria szigetén. A gépünkön egy szerkezeti hibát találtak, ami miatt nem repülhetett addig, míg ki nem találják, hogy hogyan javítsák meg, és persze meg nem csinálják. Mivel ez túl sok időt vett igénybe, kifutottunk a szolgálati időnkből, és egy szállodába vittek minket. (Meg az utasokat is.) A szállásunk egy 4*-os hotel (Elba Vecindario Aeropuerto) volt Vecindarióban. Ezt a várost már ismertem, pár éve eltöltöttem itt pár napot, amikor Anettet látogattuk meg, aki akkor itt volt bázison.

 

A mostani pedig talán a legkalandosabb az összes közül, mert most nem egy éjszakát, hanem mindjárt hármat töltöttem a bázisomtól távol. Úgy adódott, hogy Marseille-ben nem volt elég vezető légiutas-kísérő, ezért pár embert pár napra oda helyeztek. Én voltam az egyik. Először egyáltalán nem örültem a kalandnak. Később is egy érzelmi hullámvasút volt az egész, rengeteg problémát kellett megoldanom, de akadtak szép percek is.

Az első nap gyönyörű idő volt, tiszta tavasz, ragyogó napsütés és a szállodám (ibis Marseille Provence Aéroport) nem csak a reptérhez, de a tengerhez is nagyon közel volt (kb. 5 perc séta!!!), úgyhogy gyorsan lepakoltam a cuccaimat, átöltöztem, és mentem le a partra.

VIDEÓ!!!

Megközelítés és földet érés Marseille-ben

A PILÓTAFÜLKÉBŐL

 

Marseille

Marseille Franciaország második legnagyobb városa. Az ország legnagyobb kikötője, Európában pedig az ötödik legnagyobb kikötő. Marseille a Provence-Alpes-Côte d’Azur régió és Bouches-du-Rhône megye székhelye. A Marseille-i főegyházmegye érseki székvárosa.

Bár a repülőtér Marseille mellett van, annyi időm nem volt, hogy bemenjek és körülnézzek a városban. A település neve, ahol laktam és körülnéztem: Vitrolles.

 

Vitrolles

A térképen láttam, hogy a tengerpartra menet valamilyen tavak mellett visz az út. Ez a Salins du Lion madárvédelmi rezervátum.

 

Réserve ornithologique des Salins du Lion
Salins du Lion madárvédelmi rezervátum

Az egykori sós mocsarak közvetlenül a Marseille Marignane repülőtér teherszállítási zónája mellett, a Salins du Lion madártani rezervátummá váltak. A só kitermelése 822-re nyúlik vissza, és 1955-ben szűnt meg. Ma ez a terület természetes madárrezervátum. Néhány ösvény kialakításának köszönhetően inkább a madármegfigyelés, mint a séta helyszíne. Ez a terület ideális hely madárfotózáshoz a fajok nagy változatossága miatt. A vonulási időszakokban közel 250 madárfajt lehet megszámolni, mint például a rózsaszín flamingók, hattyúk, nagy kormoránok és jégmadarak. (Elméletileg ugye flamingót is lehet itt látni, de hozzájuk nem volt szerencsém.)

Az első nap ücsörögtem és sétálgattam a tengerparton, és a rezervátum egy részén sétáltam. Majd visszamentem a szállodába, ahol megvacsoráztam, majd mentem aludni.

 

A második napomon hajnalban keltem, megreggeliztem (szerencsére már hajnali 4-től van reggeli a szállodában), majd a transzferrel kimentem a repülőtérre. Ma 4 járaton kellett volna dolgoznunk, de ebből csak 3 lett, és a negyediken „utasként” jöttünk vissza. Ennek az volt az oka, hogy a harmadik járattal több mint 3,5 órás késéssel indulhattunk csak el, mert a célállomáson a radar meghibásodott, és addig nem indulhattunk el, míg meg nem javították. Olyan későn értünk vissza, hogy délutáni sétáról már szó sem lehetett… de legalább az eső is esett, így nem fájt annyira a szívem.
Vacsora a szállodában.

 

Harmadik nap 2 járatom lett volna, plusz egy este, amivel visszajövök a bázisomra. Ez utóbbit a francia légiirányítók sztrájkja miatt törölték, így a hazautamról intézkednem kellett.

A járataink szerencsére a sztrájk ellenére sem késtek túl sokat. A hazautamat pedig elnapolták, így nyertem egy újabb délutánt és éjszakát! Mivel most nem esett az eső, munka után megint lementem a partra. Sajnos iszonyatos erős és hideg szél fújt, így nem is annyira a tengerparton töltöttem az időt, hanem körbesétáltam a rezervátum tavait. Érdekes módon, ott a baromi erős szelet szinte nem is lehetett érezni. A hattyúk megint nagyon kíváncsiak voltak, jöttek közel, de a többiek (kacsák, kormoránok stb.) reppentek messzire, pedig tök messze voltam tőlünk.
Vacsora a szállodában.

 

Negyedik nap hajnalban kelés, reggeli, majd ezúttal gyalog ki a repülőtérre (mivel az első transzfer busz csak 5 órakor megy). Korábban írtam, hogy kb. 5 perc gyalog, de így, málhás szamárként sem volt több mint 10 perc. Mallorcai átszállással jöttem vissza.

 

Összességében jó kis kaland volt, bár itt-ott kissé stresszes. Az elmúlt időszak magánéletbeli problémáit kicsit feledtették az első nap történései… A tengerpart gyógyír volt a lelkemnek, nagyon-de-nagyon hiányzott már.

 

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod a linket másokkal is. A cikket viszont légy szíves, ne másold!

Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

 

LINKEK

Marseille MAGYARul: Marseille – Wikipédia (wikipedia.org)
Vitrolles MAGYARul: Vitrolles (Bouches-du-Rhône) – Wikipédia (wikipedia.org)