Crespi d’Adda egy munkásfalu Olaszországban, melyet 1878-ban alapítottak az Adda folyó partján. A terület Capriate San Gervasio településhez, Bergamo megyéhez (Lombardia) tartozik.
1995 óta az UNESCO Világörökség listáján szerepel 730-as azonosító
számmal.
A falu az egyik legérdekesebb példája a munkásfalvak
olaszországi megjelenésének. A hely eredeti, szinte tökéletes állapotban maradt
fenn.
A falut érdemes először a falu szélén lévő kilátóból megnézni, nagyjából be lehet tájolni, hogy mi merre található, merre érdemes elindulni felfedezőútra.
 |
| Kilátó |
 |
| Kilátó |
 |
| A munkásfalu látképe a kilátóból |
A gyárat és a falut a 19. század végén -az olaszországi ipari forradalom kezdete idején- alapította Cristoforo Benigno Crespi (1833. október 18-1920. január 5.), hogy elszállásolja a textil-gyári munkásokat. Cristoforo Benigno Crespi 1877-ben
 |
| Cristoforo Benigno Crespi szobra |
 |
| Adda folyó |
 |
| Adda folyó |
1878. július 25-én a átadják a gyárat, és 5000 orsóval
megindul a munka.
 |
| A gyárépület főbejárata |
 |
| A gyárépület főbejárata |
 |
| A gyárépület |
 |
| Lakóépületek |
A falu végső formáját Cristoforo fia, Silvio Benigno Crespi
adta, aki német és angol pamut malmok működését tanulmányozta. Neki köszönhető
a város jelenleg is látható formája. Kényelmes házakat és szolgáltatásokat
nyújtott a munkáscsaládoknak annak érdekében, hogy stabil munkaerőt
tarthassanak fenn, és megakadályozzák a sztrájkot.
1884-ben megnyílik az iskola. Ugyanebben az évben kezdenek elektromos világítást használni a gyárban.
 |
| Iskola |
1886-98-ig épültek az új munkásszállások. Megszűnnek a hálófülke jellegű szállások, egyedi lakások épülnek, maximum 2 család számára. A felvilágosult tőkés vállalkozók a kor szociális doktrínáinak, szociológiai áramlatainak köszönhetően munkásaiknak olyan életkörülményeket kívántak biztosítani, mellyel megóvják alkalmazottaik egészségét, biztosítják megélhetésüket, segítik családtagjaikat. A Crespi család a munkásoknak nemcsak házakat, lakásokat építtetett, hanem templomot, iskolát, kórházat, közösségi házat, színházat, közfürdőt, mosodát is.
 |
| Pékség |
 |
| Fogyasztási szövetkezet |
 |
| Park |
 |
| Farm |
 |
| Farm |
 |
| Farm |
 |
| Hőközpont |
 |
| Közfürdő és víztorony |
 |
| Mosoda |
 |
| A köszörűs biciklivel járta az utcákat |
1889-ben a falut Crespi d'Adda-nak hívják. Ugyanebben az évben, az alapító fia, Silvio, 21 évesen a gyár vezérigazgatója lesz.
1892-ben a gyár tovább nő. Már 30 000 orsóval dolgoznak. A gyárat privát telefonvonal köti össze Milánóval.
1893-ban befejezik a templom építését.
 |
| A templom, mely másolata a reneszánsz Santa Maria di Piazza kápolnának Busto Arsizio-ban, a Crespi család szülővárosában. |
 |
| A templom bejárata |
1894-ben elkészül a Crespi villa, a Crespi család kastélya.
 |
| A Crespi villa (sajnos nem látogatható) |
1896-1907: épül a mauzóleum és a temető.
1904-ben megalapítják a Trezzo sull'Adda vízerőművet. A munkáscsaládok a vízerőmű révén ingyen kaptak áramot is.
1912-ben a gyár az egyike az ország legnagyobb textil exportőreinek.
1914-ben krízis a textiliparban. A család el kell hogy adja festmény-gyűjteményét.
1915-18: az I. Világháború alatt repülőkhöz gyártanak anyagokat, minden kapacitásukkal, hatalmas a profit.
A munkásfalu az 1920-as évekre készült el, és az alkalmazottaknak
és családjuknak magas életszínvonalú lakhatást biztosított több családi
rezidenciában, melyek mindegyikéhez saját kert tartozott, valamint közösségi
szolgáltatásokat, amelyek jóval megelőzték korát.
 |
| Lakások |
 |
| Lakások |
 |
| Elöl a pap háza, mögötte a doktor háza |
Az egész város egy geometriailag szabályos alakú formát kapott, melyet a Capriate főutca szel ketté. Az üzemi épületek és az irodák találhatók ennek az útnak az egyik oldalán, az Adda folyó bal partján, maga a falu pedig az út szemközti oldalán négyzetrácsosan kialakított utak mentén három sorban. A házak egymástól eltérő stílusúak, szép városképet adnak. A különböző stílusú házakban a gyárban betöltött pozíció szerint voltak elszállásolva a munkások. (A ranglétra alján lévők kisebb és egyszerűbb, a ranglétrán magasabban lévők nagyobb, villaszerű házakat kaptak.) A gyárigazgatók házai a munkások házaitól délre találhatók.
 |
| Osztályvezetők / igazgatók lakásai |
 |
| Osztályvezetők / igazgatók lakásai |
 |
| Osztályvezetők / igazgatók lakásai |
 |
| Osztályvezetők / igazgatók lakásai |
1927-ben az orsók száma 80 000.
1928-ban nagy ünnepség a gyár fennállásának 50. évfordulója alkalmából. Átadják az új szabadidős klubot.
1929-ben hatalmas a gyár adóssága. A gyár tulajdonosainak paternalista gondoskodása munkásaik fölött a gazdasági világválság (1929-33) idejéig tartott, a munkásvárosban végig a Crespi társaság oltalma, gondoskodása alatt éltek az iparosok és családtagjaik.
1943-ban a bombázások során megsérül a családi kastély, és az irattár nagy része megsemmisül a tűzben.
1944-ben meghal Silvio Crespi.
1969-ben eladják a gyárat, majd innentől folyamatosan cserélődnek a tulajdonosok.
A város a cég tulajdonában maradt az 1970-es évekig, amikor aztán sok épületet, különösen a házakat, eladták magánszemélyeknek. Az elnéptelenedés következtében az ipari tevékenység jelentősen csökkent.
2003-ban a gyár bezárja kapuit. Ennek eredményeképpen
maradtak sértetlenek az állami, a magán és ipari épületek, és nem bontották le
vagy módosították őket lényegesen.
Napjainkban a faluban nagyrészt az egykori munkások
leszármazottai élnek.
Bár a falu érintetlen maradt, a változó gazdasági és
társadalmi feltételek, különösen a csökkenő népesség jelentenek potenciális
veszélyt a megmaradására. Ezt a veszélyt enyhíthetik a demográfiai és
társadalmi-gazdasági tervben a közelmúltban bekövetkezett kedvező változások.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél
lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó
blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes
tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
LINKEK:
Crespi d'Adda UNESCO ANGOLul: http://whc.unesco.org/en/list/730
(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése