A vízen jártunk - Lebegő mólók (The Floating Piers) - Sulzano-Monte Isola, Olaszország

The Floating Piers

(Lebegő mólók)

 

Helyszín: Sulzano-Monte Isola, Olaszország
Időtartam: 2016. 06. 18-07. 03.
Belépés: ingyenes
Info: www.thefloatingpiers.com
Info: www.iseolake.info

 

Christo (Hriszto Javasev, Христо Явашев) bolgár származású művész, aki feleségével (Jeanne-Claude Denat de Guillebon) együtt a land-art, az installáció műfajok határterületein dolgozott, feleségének 2009-ben bekövetkezett halála után most (nélküle, de mégis vele együtt), újra alkotott. Nélküle, de mégis vele? Igen. Ugyanis a művész továbbra is mindenhol úgy jelenik meg, hogy felesége nevét is feltünteti a sajátja mellett.

A csomagolóművész Christo nejlonnal bevont épületekről, természeti képződményekről, szobrokról híres. Egyik legjelentősebb alkotása a Reichstag, a német parlament épületének becsomagolása volt 1995-ben. Egyéb alkotásai: Wrapped Coast Miami-ban (1969), Valley Curtain Colorado-ban (1972), Running Fence Kaliforniában (1976), Surrounded Islands Miami-ban (1983), Pont Neuf Párizsban (1985), The Umbrellas Japánban (1991), The Gates New York-ban (2005).

A művész ezúttal a vizet „csomagolta be”. Christo az olasz Lago d’Iseo (Iseói-tó) tükrére épített fel egy gyalogutat, ami a tó partján lévő Solzano-t két festői szigettel (Monte Isola és Isola S. Paolo) kötötte össze. Az aranysárga lebegő nejlon út az első építmény, amely lehetővé teszi a közönségnek, hogy a „vízen járjon”. Christo álma a vízen lebegő sétaútról két sikertelen próbálkozás után vált valóra, ugyanis korábban Japánban és Argentínában nem kapott engedélyt a projektre. A Lebegő mólók (The Floating Piers) a legelső alkotás, amelyet a művész feleségének és művésztársának Jeanne-Claude-nak a halála óta létrehozott. Az alkotást miután lebontják, újra hasznosítják.

„A látogatók úgy érzik, mintha a vízen járnának vagy talán egy bálna hátán.” - fogalmaz a művész a projekt weboldalán.

A Lebegő móló számokban:

0 euró belépő díj

1 művészeti alkotás, melyet a művész finanszírozott
3 km hosszú
16 méter széles
16 napig (384 óráig) állt
50 centiméter magas
200 horgony rögzítette
500-nál is több ember dolgozott a megvalósításán
75 000 négyzetméter szövet borította
200 000 nagy sűrűségű polietilén kockából állt
1 300 000 érdeklődő ment végig rajta
15 000 000 euróba került a project (melyet maga a művész finanszírozott)

Az eredetileg éjjel-nappal használhatóra tervezett installációra már az első négy napban olyan sokan voltak kíváncsiak, mint amennyire egy hét alatt számítottak a szervezők. A híd anyagát olyannyira megterhelte a rengeteg érdeklődő, hogy éjszakánként ki kellett javítani a hibákat.

A Lebegő mólóknak hála megélénkült a turizmus az Iseói-tó körül. A szervezőket is meglepte az érdeklődők rekordokat döntögető száma, ekkora tömegre nem voltak felkészülve.

Mi pénteken délelőtt mentünk. Parkolni az 5 km-re lévő Iseo-ban lehetett, és onnan tovább vagy hajóval, vagy busszal, vagy vonattal, (esetleg gyalog) lehetett menni Sulzano-ba, ahonnan a Lebegő móló indult. Először hajóval akartunk menni, de arra kb. 4 órát kellett volna várni, akkora volt a sor.

Megpróbáltunk gyalog nekivágni, de nagyon meleg volt, és időben az is túl sok lett volna, így végül busszal mentünk. Eredetileg óránként lett volna, de az érdeklődök számára való tekintettel félóránként indítottak buszt. Ezt a kb. 5 km-es utat, ami normál esetben kb. 10 perc lett volna, fél óra alatt tettük meg.

Sulzano-ban óriási tömeg fogadott, a gyalogos forgalmat is rendőrök irányították, onnan kezdve, hogy leszálltunk a buszról.

A buszmegállótól kilométeres sorban álltak az emberek, hogy feljussanak a Lebegő mólókra. Kb. 2 órát kellett volna várni a tűző napon.

Nekünk ennyi időnk nem volt, mert délutánra le volt foglalva a helyünk Milánóban Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című képének megtekintésére.

Így a szervezőket arról faggattuk, hogy hol van olyan hely, ahonnan közelebbről tudnánk legalább fényképet készíteni a Lebegő mólókról. Eligazítottak minket, és elmentünk egy kikötőbe, ahonnan kishajók indultak át a szigetre. Készítettünk pár képet, majd egy másik útvonalon indultunk vissza a buszmegálló felé. És ahogy sétálunk, láss csodát, egyszerre csak ott álltunk a Lebegő móló előtt!!! :-) Ekkora boldogságot! És simán felsétálhattunk rá, nem állított meg senki! Így szépen átsétáltunk a Monte Isola-ra, Peschiera Maraglio falucskába. Arra nem volt időnk, hogy az Isola S. Paolo-ra is elmenjünk, jobban mondva nem akartunk kockáztatni, hogy lekéssük, vagy nem férünk föl a buszra, és így lemaradunk Az utolsó vacsora-ról Milánóban.

Sulzano utcáit is az aranysárga anyag borította

A kikötőben, közel a Lebegő mólókhoz

 És az óriási szerencsénknek köszönhetően már mi is a Lebegő mólókon sétálhattunk :-)

 

 

 

 

 

Szerencsére a buszra is felfértünk, így még arra is maradt időnk, hogy Iseo-ban egy étteremben gyorsan bekapjunk valamit, mielőtt tovább indulunk Milánóba. A helyet (Il Gattopardo Griglieria & Pizza) csak ajánlani tudom. Tiszta, gyors a kiszolgálás, kedves a személyzet és nagyon finom a kaja.

 

LINKEK:

 

Christo és Jeanne-Claude MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Christo_%C3%A9s_Jeanne-Claude

A Lebegő mólók - The Floating Piers: http://www.thefloatingpiers.com/#introduction
A Lebegő mólók - The Floating Piers: http://www.christojeanneclaude.net/projects/the-floating-piers#.V3oyynnr2t8
Il Gattopardo Griglieria & Pizza étterem: http://www.griglieriailgattopardo.it

 

(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é, illetve a hivatkozott linkek valamelyikéről valók.)