Izland
2016. 07. 09-16.X. rész
2016. 07. 14.
Vatnajökull Nemzeti Park (Skaftafell
Nemzeti Park): Fjallsárlón, Jökullsárlón, Höfn
A kora délutáni lunda-túra után ismét bevágjuk magunkat az autóba. Még mindig kelet az irány.
A Skaftafell Nemzeti Park Kirkjubæjarklaustur és Höfn
között, Izland déli részén helyezkedik el. A Skaftafell Nemzeti Parkot 1967.
szeptember 15-én alapították, majd később kétszer megnövelték területét.
Mielőtt 2008. június 7-én része lett a Vatnajökull Nemzeti Parknak (Vatnajökulsþjóðgarður),
a park területe 4807 km² volt, ezzel Izland második legnagyobb nemzeti parkja
volt. A Vatnajökull Nemzeti Park területe 13600 km². Itt található a
Morsárdalur-völgy, a Kristínartindar-hegy és a Skaftafellsjökull-gleccser, a
Fjallsárlón, és a Jökullsárlón gleccsertó is.
A Skaftafell Nemzeti Park különleges, szürreális tájaknak ad
otthont. Felszínét a tűz és a víz állandó „harca” alakította ilyen sokszínűre.
Vannak itt nyírfaerdők, fekete homokos tengerpart és gleccserfolyók. Nem csoda,
ha ez a táj sokakat megihlet, olyan filmeket forgattak itt többek között, mint
a Trónok harca, Prometheus, Tomb Raider, a Halj meg máskor, a Halálvágta vagy a
Batman: Kezdődik.
Mi először a Fjallsárlón gleccsertónál álltunk meg. Bár a Jökullsárlón
a legnépszerűbb gleccserlagúna délen, hiszen közvetlenül az út mellett fekszik,
és nem tart sokáig megközelíteni, és a terep sem megerőltető, érdemes az előtte
lévő kisebb és kevésbé látogatott gleccserlagúnánál a Fjallsárlón-nál (is)
megállni. Ide kb. 1 km
hosszú félreeső földút vezet, és a szokásos „látványosság” jellel van jelölve. Egy
ideig gyalogolnunk kell a kavicsos terepen, majd egy magasabb dombról
tekinthetünk rá a gleccsertóra. A jégtömeg a szemközti hegyről csúszik bele
fokozatosan a tóba. Szinte érezzük ezt a lassú, komótos mozgást… igéző a látvány.
Egészen közel lehet menni a tóhoz és az óriási, vulkáni hamutól sáros
jégtömeghez, melyet vakítóan kék repedések és kis patakocskák tarkítanak. A tó
maga úgy néz ki, mint egy nagy tócsa; barna, sáros lé van benne. Éles
kontrasztot ad benne a sok fehér és kék jéghegy. Itt is be lehet fizetni hajótúrára,
és akkor a jéghegyeket egészen közelről is meg lehet nézni.
Tovább mentünk és ezúttal a Jökullsárlón gleccserlagúnánál
álltunk meg. Ez jóval népszerűbb, mint az előbb látott „kistestvére”, itt
sokkal több turista volt, és jóval több hajó is. Valamint itt volt egy épület,
benne WC, bolt, kávézó.
Úgy éreztük, itt az ideje egy kis nasinak, így egy újabb
izlandi különlegességet, a kleinur-t kóstoltuk meg, ami nem más, mint egy
csavart fánk-féleség.
Jökullsárlón kicsit más, mint Fjallsárlón. Hatalmas jégtömbök szakadnak bele itt is a gleccsertóba, de ezek tovább úsznak az óceán felé. A gleccserhez közelebb még lassan mozognak, majd a folyóba érve és a tengerhez közelebb már nagy sebességgel rohannak a tenger melegebb vizébe. A jéghegyek tengerbe került darabjait apálykor az áramlások, a szél és a hullámzás visszasodorja a fekete homokos partra, ahol sétálhatunk köztük. A tavakban, a jéghegyek között és az óceánban állítólag fókákat is láthatunk. Nekünk nem volt szerencsénk hozzájuk, így ezt megerősíteni nem tudom, viszont rengeteg madarat láttunk.
Innen a szállásunkra mentünk, ahol csak lepakoltuk a cuccainkat. Zuhogott az eső, így nem volt nagy élmény. De tovább mentünk, mert egy szuper helyet terveztünk be erre az estére, ahol vacsoráztunk. Szerintem ez volt életünk legdrágább vacsorája, de hát egyszer élünk!
Szóval megérkezünk az egyik (szerintem) leghangulatosabb
izlandi kisvárosba, az Észak-Európa homár fővárosaként ismert Höfn városába. A
Pakkhús éttermet néztük ki már korábban, és megint csak jól választottunk. Az
ételek is mind nagyon finomak voltak, de a helynek is szuper hangulata volt.
Mindennek valahogyan köze volt a halászathoz, és a tengeri herkentyűkhöz; a
tányéroknak és evőeszközöknek is.
Itt kóstoltuk meg először az izlandi szíverősítőt a
Brennivín-t is. Neve szó szerinti fordításban égetett bort jelent, bár a borhoz
semmi köze. A Brennivín erjesztett krumplipüréből készített pálinka, amibe leggyakrabban
édeskömény magot áztatnak. Alkoholtartalma 37,5%-os, és meglepő, hogy
szobahőmérsékleten (vagy még melegebben) isszák. A pohár is szinte meleg volt,
amiben kaptuk.
Ofngrillaðir humarhalar (300g) með kryddsmjöri og hvítlauk, blandað salat, brauð og köld humarsósa Grillezett homár (300g) fűszervajjal és fokhagymával, saláta, kenyér és hideg homár szósz |
A vacsora után sétáltunk picit a kikötőben. Ott horgonyzott
az a nagy piros hajó is, amivel a homárokra és egyéb tengeri herkentyűkre járnak ki
„vadászni”.
A homár, amit a Pakkhús étteremben az ételekhez használnak, egyenesen a tengerből jön,a Sigurdur Olafsson SF44-es hajóról, ami legtöbbször az étterem előtt horgonyoz. |
Höfn nagyon hangulatos városka, gyorsan belopta magát a szívembe. |
Innen visszamentünk a szállásunkra, és eltettük magunkat
másnapra.
2016. 07. 15.
Hof
Az előző napi programok után megint jól aludtunk. Vagy ez a Brennivín hatása miatt volt?! :-) Megreggeliztünk, majd ismét útra keltünk. Ezúttal Izland egyik csodás gyeptetős templomát néztük meg, mely Hof falujában található. Mesebeli a látvány, szinte várod, hogy mikor ugrik eléd egy manó. (Pedig esik az eső, és hideg szél fúj. Fujj!)
A gyeptetős házaknak régmúltra visszavezethető tradíciója
van. Ez az építkezési szokás a viking-kori ősöktől ered. Ők fűvel, virágokkal,
de akár fával is beültették házaik tetejét. Egyrészt a környezettel való
harmonikus együttélés, másrészt a kitűnő hőszigetelés miatt, valamint a ház
tetőszerkezetét is összetartotta. Nem utolsó sorban tartós is volt.
Eleinte egy favázat építettek, amelyet gyeppel fedtek be, majd a 17. század végén már a tetőket is gyeppel fedték. A 18. század vége felé az épületek két végét is fából készítették, és a tetőt/oldalát fedték be gyeppel. A 20. században ezt az építkezési stílust már kevesen követik. Azért van még néhány család, akik folytatják ezt a tradicionális építkezési módot.
Hofskirkja (Hof temploma) 1884-ben épült és az egyike azon épületeknek, amelyek ezt az építkezési stílust képviselik. A Hofban található templommal együtt 6 hasonló stílusban épült templom található szerte Izland területén.
Eleinte egy favázat építettek, amelyet gyeppel fedtek be, majd a 17. század végén már a tetőket is gyeppel fedték. A 18. század vége felé az épületek két végét is fából készítették, és a tetőt/oldalát fedték be gyeppel. A 20. században ezt az építkezési stílust már kevesen követik. Azért van még néhány család, akik folytatják ezt a tradicionális építkezési módot.
Hofskirkja (Hof temploma) 1884-ben épült és az egyike azon épületeknek, amelyek ezt az építkezési stílust képviselik. A Hofban található templommal együtt 6 hasonló stílusban épült templom található szerte Izland területén.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
LINKEK / FORRÁSOK:
Izland MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Izland
Skaftafell Nemzeti Park ANGOLul:https://en.wikipedia.org/wiki/Skaftafell
Vatnajökull Nemzeti Park MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vatnaj%C3%B6kull
Höfn ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/H%C3%B6fn
Brannivín ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Brenniv%C3%ADn
Hof ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Hof,_Iceland
Nálunk ezen a napon volt az utazás során a legrosszabb idő, szinte áltláthatatlan köd és egész nap szakadó eső. A Jökulsarlónnál meg sem álltunk volna, mert nem láttuk a ködtől, hogy ott van, csak az tűnt fel, hogy vajon miért parkol ott annyi autó egy helyen és mennek az emberek a dombokra fel. De mi csak a gleccseragúna partján voltunk, nem is tdtuk, hogy a tenger felőli oldalra is le lehet menni. ezt nagyon sajnálom, a kivetett tömbök miatt, ott is lehetett volna pár jó fotót készíteni.
VálaszTörlésNagyon szép képek vannak a leírásod mind a 3 részében. Sajnálom, hogy ennyire pocsék időt fogtatok ki, de még így is gyönyörűek a képeid! Még jó, hogy rábukkantatok a helyre! (Néha tényleg elég rosszul vagy sehogy sincsenek kitáblázva a látnivalók.)
VálaszTörlésA tenger felőli oldalon nem maradtunk sokáig, mert ott iszonyatosan fújt a szél. Már méterekkel korábban olyan volt, mintha esőben gyalogolnál, pedig csak a tengerből és a hullámokból fújta a szél az "esőcseppeket". És nagyon hideg volt a szél.