Izland 2016. VII. rész: Ribsafari, Stórhöfði világítótorony, Vestmannaeyjabær városa - Vestmannaeyjar - Heimaey sziget

Izland

2016. 07. 09-16.

VII. rész

2016. 07. 12.

Vestmannaeyjar (Westman szigetek) - Heimaey sziget: Ribsafari

Az Eldfell vulkános kalandok után és az adrenalin bomba előtt egy picit muszáj volt pihenni, így -igaz, csak egy félórácskára- visszamentünk a szállásunkra.

Az adrenalinszint-emelő program pedig egy Ribsafari volt. Eredetileg azt szerettük volna, ha olyanra tudunk menni, ami elvisz minket Surtsey-re, mert az Izland második UNESCO világöröksége, 2008-ban került fel a listára 1267-es referencia számmal. De egyrészt sajnos rajtunk kívül még egy pár jelentkezett csak, az meg túl kevés, ennyi emberrel nem mennek ki oda. Így egy olyan túrát vártunk, ami teljesen körbevisz minket Heimaey körül, érintve a mellette lévő kis szigeteket. De aztán (talán, hogy ne fájjon a szívünk Surtsey-ért) még az idő is elromlott, szóval a teljes Heimaey kört sem tudtuk megtenni, mert veszélyes volt a víz.

Ribsafari... a citromsárga motorcsónakok egyike csak ránk vár!!!

Na, ilyen bevezető után írd alá a papírt, hogy megértetted, és saját felelősségedre, stb… Nem mondom, hogy nem akartam visszakozni! De hát a kaland az kaland, és a fene vigye el, ha már eljöttünk a világ végére, akkor egy kis eső meg hullámzás csak nem tántorít el!

Így magunkra vettük a cégtől kapott termo overallt, és pár fénykép után beültünk a motorcsónakba. Az nyugtatott meg, hogy jött velünk egy kislány is. Ha őt elhozzák, akkor csak nem lesz ez olyan vészes! Nem?!

Elmondták, hogy a szigetek állatvilágának legfontosabb képviselői a tengeri madarak, amelyek hatalmas kolóniákban élnek itt. A legtöbben az étkezési célra is kitűnő lundák, de nagy tömegben élnek a szirteken alkák, fekete lummák, sirályhojszák és háromujjú csüllők. A sirályfélék sok képviselője is előfordul a szigeteken. A levegő királyai, a szulák, a szigetcsoport külső szigetein élnek inkább, a villás viharfecskékkel, az atlanti vészmadárral együtt. Ezeket nem lesz szerencsénk látni, mivel a rossz idő miatt nem megyünk messzire.

Itt még nem is volt annyira rossz az idő. Csak kicsit hullámzott, és még nem esett az eső.

A sziget meredek sziklafalain messziről feltűnnek a madárfészkek. A fekete bazalt sziklákon messzire világít a fehér madárkaki. J

Érdekes alakzatok képződnek a sziklákon. Mint például ez az óriási sasfej.

Sasfej

Vagy ez a morcos óriásfej.

Morcos óriás

Aztán van itt ágyúgolyó is. Ennek története van, a 17. századra nyúlik vissza, amikor több csapás is érte a lakosságot. Először 1614-ben angol szabadcsapatok szállták meg a szigetet, erőszakoskodtak, kifosztották a családokat. Majd 1627-ben algíri kalózok támadtak három nagy hajóval. Őket a helyi emlékezet hagyományosan törökökként emlegeti, bár valójában sok nemzetiségből tevődtek össze, a Magreb partvidékéről, főleg Sla (Salé)településéről, a mai Rabat(Marokkó) ikervárosából, vezetőjük pedig egy holland kalóz volt. A „törökök” a mintegy 500 fős védtelen lakosságból megöltek 36 embert, és rabszolgának elhurcoltak 242 főt. A település ezt a csapást sokáig nem heverte ki. Az ágyúgolyó a sziklában az ő egyik lövedékük.

Ágyúgolyó

Közben szép csendben elkezdett szakadni az eső. Olyan szuper védőruhát kaptunk, hogy ebből semmit sem éreztünk, csak mikor megálltunk egy-egy helyen fényképezni. Állandóan törölgetni kellett a kamerát.







Itt már zuhogott az eső

Rengeteg kisebb barlangot, lundákat, sirályokat láttunk, és egyszer egy fókát is!!! Sajnos nem lett róla fénykép, mert elég gyorsan eliszkolt, de egy darabig bámult minket mi meg az ő édes kis pofiját.

A szigetek tenger alatti vulkánkitörés során jöttek létre.
Érdekes bazaltoszlopok mindenfelé.

Bazaltoszlopok

Rengeteg madarat láttunk

Legtöbbször igen gyorsan száguldoztunk a hajóval. Itt éppen jól bedőlünk egy kanyarba. Izgi volt!

Gázt neki!!!

Láttuk az elfek (manók) templomát is, már írtam róla, hogy az izlandiak nagyon babonások, és hisznek a manókban is.

Manók temploma

Aztán a fekete homokos tengerpartra mentünk, ahová jó időben járnak strandolni a helyiek.

Black sand beach
Fekete homokos tengerpart

Nagyon messziről és az esőtől és a felhőktől nagyon nehezen, de láthattuk Surtsey szigetét is. 1963-ban a Heimaey sziget déli partjai közelében tenger alatti kitörést észleltek s hamarosan új vulkán emelkedett a felszín fölé. Surtsey a skandináv mitológia egyik alakjáról, a tűzóriás Surtur-ról kapta a nevét, mely így izlandiul annyit jelent: Surtur szigete. Surtsey keletkezését nagy érdeklődéssel figyelték a vulkanológusok, létrejötte óta pedig kiemelt figyelmet szentelnek neki a kutatók; botanikusok, biológusok. A szigetet 1965-ben védett területté nyilvánították, hisz azon nagyon kevés helyek egyike, ahol megfigyelhető, hogy a fajok hogyan vesznek birtokba, hogyan népesítenek be egy kietlen, kopár területet. A mai napig csak nagyon kevés kutatónak van engedélye a szigetre lépni, a többiek legfeljebb egy kisrepülőről nézhetik Surtsey fiatal felszínét. Mi, jó idő esetén a partja mentén hajózhattunk volna, de csak ennyi jutott. Egy-két esőtől és felhőktől homályos kép. (Ezen a napon legalábbis.)

Jobb oldalon hátul, az a sziget Surtsey, ami alig látszik :-(

Újabb barlangok következtek.

Az egyik barlangban buliztunk is :-)
Fények fel, zene a maximumon!

Majd az Elefánt szikla. J A sziget partjainál mintha csak egy megkövült elefánt álldogálna az Atlanti-óceánban. Az elefántot, ami ormányával beleszippant az óceán vizébe, olyan, mintha egy szobrász faragta volna ki, valójában azonban a természet formázta. A közelben található Eldfell vulkán tevékenységének eredményeképp alakult ki ez a lenyűgöző sziklaforma.

Elefánt szikla

Elefánt szikla

És az Elefánt sziget fentről
Kép forrása: https://www.facebook.com/Iceland099/

A szigetek közül haton található egy-egy kisebb vadászkunyhó. Némelyikhez feljutni nem is annyira egyszerű. Bonyolult kötélpályán kell felmászni!

A Heimaklettur Vestmannaeyjar szigetcsoportnak a legmagasabb hegye. A Heimaklettur őrzi és jelzi Heimaey sziget kikötőjének bejáratát. Az Yztiklettur nevű hegynyúlvány tövében található a Klettshellir barlang, ahová kis kirándulóhajókkal is be lehet hajózni. Az ilyen látogatások során általában megszólaltatnak egy hangszert, bemutatandó a barlang kitűnő akusztikáját. Sajnos a mi kísérőink nem voltak muzikális lelkek, így jobb híján kiáltottunk egyet-egyet.

Klettshellir barlang

Klettshellir barlang

Klettshellir barlang

A másfél órás kirándulás nagyon hamar eltelt. Nagy segítség volt persze az a szuper hőszigetelős overall, amit kaptunk. Nem nagyon akaródzott visszaadni! L

A Vestmannaeyjar szigetek egyetlen településének hivatalos neve Vestmannaeyjabær (kb. Vestman-szigetek városa).
Ez a legnagyobb szigeten, Heimaey-n terül el, a képen középen látható.

A Heimaklettur Vestmannaeyjar szigetcsoportnak a legmagasabb hegye.
A Heimaklettur őrzi és jelzi Heimaey sziget kikötőjének bejáratát.

Újra a kikötőben

Eddigre igencsak megéheztünk, de hát előtte nem mertünk enni, nehogy a hullámzó óceánba kössön ki a kaja. Mivel féltünk, hogy ilyen későn (majdnem este 10) már nem lesz nyitva semmi, így egy korábban már kinézett helyre mentünk, ami még ráadásul közel is volt, közvetlenül a kikötőben.

Laurent „Special borgari m. djúpsteiktum camembert, klettasalati, BBQ sósu og krullufrönskum”-ot azaz speciális burgert evett camembert sajttal és rukkola salátával, barbecue szósszal és csavart sültkrumplival.

Én „Ferskasti fiskur dagsins”-t kértem, azaz a nap legfrissebb halát.

Vacsora után visszamentünk a szállásunkra, és aludtunk egy jót. Szokásunkhoz híven nem túl sokat.

2016. 07. 13.

Vestmannaeyjar (Westman szigetek) - Heimaey sziget: Stórhöfði világítótorony, templom, temető, Skansinn, Heimaklettur

Az előző napi kalandok után nagyon jól, de keveset aludtunk. Főleg, hogy airbnb-s szállásadónk abba a kis házba kiadta a másik szobát is, és a két izlandi legény horkolására ébredtem.

De nem baj, mert úgyis sok minden volt betervezve erre a napra is. Reggeli után (amit még előző nap az egyik boltban szereztünk be), elindultunk, hogy lundát nézünk, közelebbről. Elköszöntünk szállásadónktól, és még jó, hogy kézzel-lábbal ugyan, de elkezdtünk beszélgetni, hogy mi a terv mára. És ő ajánlott egy másik helyet, a sziget legdélebbi pontját, a Stórhöfði világítótoronynál, hogy ott találunk majd sokat, oda menjünk, és onnan majd közelről is láthatjuk őket.

Szerencsénkre megint szuper idő lett, százágra sütött a nap, így onnan fentről a környező kis szigeteket is jól láthattuk.

A parkolóból elindultunk a Stórhöfði világítótoronyhoz. Van egy csukott kapu, amin át kell menni (majd később néhány kerítés is), de ezek a juhok miatt vannak, nem azért, mert tilos lenne arra bóklászni.

Stórhöfði világítótorony

A szigetek növényzete szegényes és kevéssé változatos. Mondhatni kopár. Helyenként jól nő a fű, ami némi lehetőséget a hagyományos izlandi juh- és szarvasmarha-tenyésztés számára elengedhetetlenül szükséges szénagyűjtésre, de egészében kevés a mezőgazdaságilag hasznosítható terület. A szigeteken fellelt növényfajok száma 120 körül mozog, és 80-90 fajta rovart találtak.

Izlandi juhok

Már majdnem kezdtünk csalódottak lenni, hogy „csak” a szigeteket láthatjuk, mikor végre megtaláltuk azt a sziklaszirtet, ahol a lundák tanyáztak. Előző nap csak messziről, lentről láthattuk őket, ma viszont egészen közelről.

Ott egy lunda!

Érdekes volt megfigyelni, hogy tényleg milyen rossz repülők ezek a madarak. Az elrugaszkodás náluk egy öngyilkos mélybe vetem magam zuhanással kezdődik, aztán elkezdik használni a szárnyaikat. Viszont kitűnő merülők! Erről olvashattunk a Sæheimar aquarium-ban előző nap, majd figyelhettük meg a Ribsafari-n. A szárnyaikat arra használják, hogy lehajtsák magukat a víz alá. Ennek segítségével gyűjt magának élelmet, mely többnyire homoki angolna, tengeri halak, és egyéb tengeri állatok. Kutatók megfigyelték, hogy a lundák 3 különböző alakban merülnek, U, V és W. Az U alakú merülés rövid távolságra és rövid időre történő merülés. V alakban elég mélyre, de rövid időre merülnek. W alakban pedig a lunda lemegy mélyre, majd picit feljebb jön, majd újra lemegy mélyre, anélkül, hogy közben a felszínre jönne. A kutatás során a regisztrált legmélyebbre merülés 57,8 méter volt, a leghosszabb víz alatt töltött idő 112 másodperc. Az átlag merülési mélység kevesebb, mint 10 méter, az átlag víz alatt töltött idő kb. 40 másodperc. A lundák legaktívabbak mikor a fényviszonyok változnak; hajnalban, illetve naplementekor.

A lunda nem nagy madár; hossza 30 centiméter, szárnyfesztávolsága 50-60 centiméter, testtömege a hímnél max. 500 gramm, míg a tojónál max. 350 gramm. Tollazata a hátán fekete, a hasán, illetve a begyén és az arcán fehér. A csőre a párzási idénykor harsogóan színes (piros, sárga és kék), míg télen ezek a színek eltompulnak.

A téli hónapokban egyedül vagy párokban vándorol, a kotlás időszakában kolóniákban fészkel. A szabadban 10-15 évig él.

A lunda ivarérettségét 4-5 éves korban éri el. A párzási időszak tavaszra esik, ekkor térnek vissza telelő helyeikről a madarak. Ilyenkor elkezdenek vájni a földben üregeket, melyek 70-100 cm mélyek is lehetnek, vagy ha találnak üres üregi nyúl vackot, akkor azt is elfoglalják. Az üregbe egy tojás kerül, melyen kb. napig kotlik. A kirepülés 6 hét után következik be.

A lundák monogámok. Bár a pár „szakít” a téli időszakra, tavasszal újra találkoznak az üregnél, a nyarat egészen addig együtt töltik, míg a fióka kirepül.

Ha belekezdünk egy kis matekozásba, érthető, hogy miért veszélyeztetett faj a lunda.

Itt tanyázik rengeteg!!!

Ott repül a kismadár! :-)

Ma, bár messzebb voltunk, a jó időjárási körülmények miatt sokkal jobban láttuk Surtsey szigetét.
(Hátul középen, a közelebbi nagy sziget mögött.)

A kompunk indulása előtt volt még egy kis időnk megnézni azokat, ami kimaradt eddig. Például a Landakirkja evangélikus templomot. Igaz, csak kívülről, mert zárva volt.

Landakirkja

A temetőt, aminek a bejáratánál van egy oszlop, amely azt jelzi, hogy milyen mennyiségű láva borította be a környéket.

A tenger melletti szép zöld területen számos történelmi látnivalót találunk. A szép, feketére pácolt fatemplom, a Haltdalen fa templom (1170 körül) másolata, Norvégia adománya. Izland 1000-ben tért át a kereszténységre, ennek 1000 éves évfordulójára készült ez a templom. Építése 2000. július 30-án fejeződött be, és ezen a nyáron szentelték fel. Egy norvég középkori Szent Olav oltárkép másolatot találunk benne. A templomnak dupla fala van, melyek között kényelmesen körbe lehet járni az épületet. Ez a dupla falszerkezet védi a templomot az izlandi szélsőséges időjárásban.

Haltdalen fa templom másolata

Szent Olav oltárkép másolat

A dupla fal között körbe lehet sétálni

A templom előtt található a Hús Guðanna (az istenek háza) szobor 1999-ből, Niels Christian Frandsen műve.

Hús Guðanna (az istenek háza) szobor

Hús Guðanna (az istenek háza) szobor

A legrégebbi épület a szigeten a Skansinn (erőd) volt, mely a 15. században épült a szigetet megszálló angolok által, és azok főhadiszállása volt. Célja volt megvédeni a kikötőt, és a szigetet (nem túl sikeresen - ha emlékszünk még az algériai kalózokra, akik 1627-ben érkeztek, és a kikötőt megkerülve egyszerűen a sziget másik oldalán szálltak partra). Az erőd falait 1973-ban elnyelte a láva, de azóta már újjáépítették.

Skansinn

Skansinn

Ugyanitt láthatjuk a város régi víztartályait, melyet szintén elnyelt az olvadt kőzet. A Vestmannaeyjar tengervíz-ellátót 1931-33 között építették ki. A tartály és a szivattyúház a Skansinn területén volt. A halfeldolgozóknak és a tűzoltóknak is nagy szükségük volt rá. Korábban vödröket használtak erre a célra, ami nem volt túl hatékony, és higiénikus sem. A fa vezetékeket olcsóbbnak és tartósabbnak vélték a vasnál. Ez a vélemény hamisnak bizonyult, így 1943-ban betonra cserélték a fővezetéket. A tengervíz ellátó kiépítésének hála egy 12x20 méteres medencét is építettek, aminek a vizét 23fokra felmelegítettek. A medence az 1973-as kitörésnél teljesen megsemmisült. A tartály egy része ma is látható.  

Régi víztartály

Régi tengervíz-vezeték

A Heimaklettur Vestmannaeyjar szigetcsoportnak a legmagasabb hegye. A Heimaklettur őrzi és jelzi Heimaey sziget kikötőjének bejáratát. Neve magyarul „hazai sziklát” jelent és azt jelzi, hogy a magas, jellegzetes hegyrög rossz látási viszonyok között hasznos tájékozódási pontul szolgált már a régi hajósoknak is.

Kevesen tudják, de a környék már adott egy hírességet Hollywoodnak. Innen származik Keiko, a Szabadítsátok ki Willyt! („Free Willy”) állat-főszereplője, a kardszárnyú delfin. A hegy keleti, Midklettur nevű nyúlványának tövében tartották Keiko-t 1998-ban a ketrecében, és innen bocsátották ki a nyílt tengerre 2003-ban.

Heimaklettur hegy

Eljött a búcsú ideje, megtankoltuk az autót, vettünk szendvicset az útra, majd felszálltunk a már jól ismert Herjólfur kompra. A hajókázás megint kb. fél órás volt. Az út során meresztgettük a szemünket, hogy hátha megint látjuk a fókát, de azt nem, csak rengeteg madarat láttunk.

Bye-bye Vestmannaeyjar!

FOLYTATÁS ITT!!!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz! 

LINKEK / FORRÁSOK: 

Izland MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Izland

Vestmannaeyjar szigetek MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vestmannaeyjar

Heimaey sziget MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Heimaey

Surtsey sziget MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Surtsey

Lunda MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lunda

Heimaey fa templom ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Heimaey_stave_church

Heimaklettur hegy MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Heimaklettur

(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)