Izland 2016. XI. rész: Vatnajökull Nemzeti Park (Skaftafell Nemzeti Park): Svínafellsjökull, Skaftafellsjökull, Hundafoss, Svartifoss, Sel, Laufskálavarða, Reynisfjara Beach

Izland

2016. 07. 09-16.

XI. rész

2016. 07. 15.

Vatnajökull Nemzeti Park (Skaftafell Nemzeti Park): Svínafellsjökull, Skaftafellsjökull, Hundafoss, Svartifoss, Sel, Laufskálavarða, Reynisfjara Beach

Még mindig a Vatnajökull Nemzeti Park (Vatnajökulsþjóðgarður) déli részén járunk. Most egy másik gleccsert nézünk meg. A Svínafellsjökull gleccser volt a forgatási helyszíne például a Csillagok között (Interstellar) című filmnek, vagy a Trónok Harca című sorozatnak.

Azt hiszem, itt fogtam fel igazán, hogy mit is jelent a gleccser, meg a gleccserszakadék, és hogy mennyire veszélyes tud lenni. Rögtön a bejáratnál van egy figyelmeztető tábla, és egy emlékmű is; két német fiatal tűnt itt el 2007-ben. Azóta sem látták őket.

A jég vastagsága itt 20m magas is lehet, és ez szép lassan folyik lefelé a hegyről, és a vége felé feltöredezik, és akár 10m mély szakadékok is keletkezhetnek. Az árkokban jéghideg víz van, ide beleesni vagy belecsúszni életveszélyes lehet. Ha tovább szeretnénk menni, vagy a gleccseren túrázni, hivatásos vezetőt kell fogadni és csak a megfelelő felszereléssel vághatunk neki a túrának.

Svínafellsjökull híres az itt kialakult kristálybarlangról, mely az Öraefajökull vulkán lejtőin alakult ki. Főként a nyári időszakban, a gleccserek felszínén képződő olvadékvizek víznyelő lyukakon át fokozatosan lejutnak a gleccser aljáig. Ilyenkor képződnek a gleccserek szélén ezek a nem mindennapi természeti látványosságok, a jégbarlangok. Sajnos egy ilyen jégbarlang túrát nem foglaltunk előre, így lesz majd miért visszamenni. ;-)

Íme a Svínafellsjökull gleccser :-)

A kép jobb oldalán látszik, hogy milyen kis törpék vagyunk mi emberek, a gleccserhez képest.

A kép jobb oldalán látszik, hogy milyen kis törpék vagyunk mi emberek, a gleccserhez képest.

A Svínafellsjökull gleccser után a szomszédos Skaftafellsjökull gleccser felé vettük az irányt, vissza nyugatra. Ez a gleccser jóval nagyobb. Egy jó nagy parkolója van és van egy látogatóközpont is, ahol elláttak bennünket egy kis füzetecskével, amiben a látványosságok voltak leírva a különböző túraútvonalak mentén, térképpel együtt. Ennek alapján egy kb. másfél órás túrát választottunk ki. Az idő nem volt szép, iszonyatos erős és hideg szél fújt, felhős is volt, de legalább nem esett.

Az út alatt alpesi növényzet, apró lágyszárúak és sárgászöldes moha fogad. Annyira puha, és süppedős, hogy a legeslegpuhább szőnyeg sem ér fel vele! Aztán egyszer csak megjelenik a hatalmas gleccser két hegy között. A gleccser szürkés színe a vulkáni hamunak és a pornak köszönhető, amely beterítette a jeget. A gleccser másik végét nem látjuk, elnyeli a köd és a felhők.
Mi turisták hangyaméretűek vagyunk a jégtömeg előtt. Ehhez a gleccserhez nagyon közel menni nem tudunk, csak a végénél kialakult lagúnaszerű víztócsák között bóklászhatunk.



A trollok által épített fal
(bazalt gát)

Vörös réteg

1904-ben idáig ért a moréna

Tufa szikladarab

Robbantási terület

1940-ben idáig ért a moréna

Mikor a víz a kis üregekben a sziklában megfagyott és kitágult, kirobbantotta a sziklát a falból

Bazalt oszlopok

Üregek

1980-ban itt volt a moréna vége

Gát

Két gleccser kimeneti csatlakozása

Két gleccser kimeneti csatlakozása

És végre megérkeztünk a Skaftafellsjökull gleccserhez

Skaftafellsjökull gleccser

Érdemes megfigyelni, hogy a tavacskák vize más színű

Skaftafellsjökull gleccser

Láthatunk egy vonalat, ami felett zöld a hegy, és ami alatt csak sziklák vannak. Ez jelzi azt a magasságot, ameddig a Skaftafellsjökull gleccser 1870-ben ért.

Pihepuha aljnövényzet mindenfelé

Visszafelé kábé rohanunk. J Annyira erős és hideg a szél, majd elvisz. Megváltás visszaérni az információs központba. Azonnal veszünk forró levest, meleg szendvicset. Nagyon kell.

Visszaülünk az autóba, hogy továbbmenjünk, és közelebbi parkolóhelyet találjunk a Svartifoss vízeséshez. Hiba volt. Az út lezárva, így jobb híján visszamentünk az eredeti parkolóba. Újra felöltöztünk és nekivágtunk egy jó kis kaptatónak.

Útközben megálltunk a Hundafoss vízesésnél.

Hundafoss

Még mindig csak mentünk, mentünk...

Újabb kaptató és hosszú séta után végre megpillantottuk a Svartifoss vízesést („fekete vízesés”).

Távolban a Svartifoss

 Kicsi, bővizű patak zuhan itt alá kb. 25m-es mélységbe. Izlandi mércével ez nem nagy teljesítmény, de nem is ezért jöttünk ide, hanem mert egyedi hangulata van. Szépségét a hátterét adó fekete bazalt oszlopsor adja. A hatszögletű sötét bazaltoszlopok, mint egy hatalmas orgona sípjai keretezik félkörben a vízesést, mely egy patakként folyik tovább. A fekete háttér falat alkotó szabályos bazalt oszlopok közül sok már letört, nem ér le a vízesés aljáig csak függ a még ép oszlopokhoz tapadva. A letört oszlopdarabok összetörve hevernek, szanaszét szóródva a folyó medrében. Ez a vízesés ihlette meg a Reykjavíkban épült Hallgrímskirkja templom építészét.

Egy másik úton mentünk vissza az autóhoz, azért, hogy útba ejthessük Sel farmot. A falucska minden egyes házikójának tetejét gyepszőnyeg fedi. Az 1912-ben épült farm műemlék­-védelem alatt áll. A legendák szerint egy barátságos troll (mert állítólag ilyen is van) itt segítette Bjarni nehéz életét. Sel utolsó lakója 1946-ig Runólfur Bjarnason volt. Az izlandi névadási gyakorlat szerint Runólfur Bjarnason = Bjarna fia, Runólfur. Lehetséges, hogy ő a legendabéli Bjarni leszármazottja. Ez a troll barátságos volt, aki a helyi farmert Bjarnit, és leszármazottait segítette a mostoha természeti körülmények között. A Sel farm ugyanis a Vatnajökull mellett fekszik, több irányból is hatalmas gleccserekkel körülvéve, ezért egészen 1974-ig, az Izlandot körbefutó 1-es út (Ringroad) megépítéséig szinte teljesen elszigetelt volt. Mivel az építőanyag egy része Szibériából idesodródott uszadékfa, elképzelhetjük, hogy milyen nehéz volt a házak faanyagát ide felhozni a hegyoldalba a tengerpartról, vagy a helyi erdőkből. Kellett egy erős troll-kéz. :-)

  

Sel utolsó lakói 1946-ig Runólfur Bjarnason és felesége voltak.

Visszatúráztunk az autóhoz, és folytattuk utunkat visszafelé. Útközben iszonyatosan szakadni kezdett az eső. Így felvettünk egy stoppos srácot.

Mire újra megálltunk, szerencsére már alig esett. A hagyomány szerint egy nagy farm (Laufskálar) állt itt, amit 894-ben a Katla vulkán első (lejegyzett) kitörése megsemmisített. A szomszédos farm neve Dynskógar volt Hrafn alapító otthona, így a környék a Dynskógahverfi néven volt ismert. A lávadombocska, mely Laufskálavarða (Laufskálar kőhalom) néven ismert, a Laufskálar farmról kapta a nevét. Mindenki, aki először halad el itt előtte, letett ide egy kis követ, hogy szerencsét hozzon neki az útja során. A Közútfelügyelet hozatott ide még köveket, hogy a mai modern turisták is elhelyezhessenek egyet-egyet. A már meglévő kis kőhalmokból elvenni nem szabad, csak hozzátenni.

Tovább mentünk és a már jól ismert Reynisfjara Beach (fekete homokos tengerpart)-on lévő bárba mentünk vacsorázni.

Vacsora után nem bírtuk megállni, hogy ne menjünk le megint picit a partra.

Innen pedig a szállásunkra mentünk, ahol két napja már aludtunk egyet. Az Eystri-Sólheimar farmon szálltunk meg, ahová a főúttól kb. 2 km-t kell beautózni a földek, lovak, juhok között.

FOLYTATÁS ITT!!!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK / FORRÁSOK:


Izland MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Izland
Vatnajökull Nemzeti Park MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vatnaj%C3%B6kull
Skaftafell Nemzeti Park ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Skaftafell


(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)