2019. szeptember 5., csütörtök

„Plitvice előszobája” - Rastoke




Egy hetet töltöttünk Horvátországban, ahol most is a világörökségekre koncentráltunk, valamint a magyar emlékekre.
Erre a napra két látnivalót terveztünk, egyik sem világörökség, de ettől függetlenül nagyon jó és érdekes programok.




Miután megérkeztünk Zadarba, a reptéren felvettük a bérautót, hogy könnyebben mozoghassunk. (Itt ért némi meglepetés, ugyanis mivel kompozni is készültünk -országon belül-, legomboltak rólunk plusz 40 €-t, amit „természetesen” korábban sehol nem említettek, amikor az autót foglaltuk.) Ilyen ütött-kopott autót eddig egyszer kaptunk csak, Gran Canaria szigetén. De sebaj, legalább nem látszik meg rajta egy újabb karcolás - bár egyáltalán nem jellemző ránk, hogy bármi kárt tennénk a kölcsönzött autóban.

Északnak indultunk, Károlyváros (Karlovac) megyébe, melyet II. Károly főhercegről, Stájerország, Karintia és Krajna uráról, I. Ferdinánd magyar király egyik fiáról neveztek el.


Slunj-Rastoke


Slunj és a környező területek a Magyar Korona részei voltak 1918-ig, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig. Magyarul Szluin volt a neve, ez után kapta mai nevét. A települést először a XII. században említik. A Frangepán család egy erődöt építtetett ide a XV. században, hogy megvédje az itt élőket a törököktől. A Frangepán erőd mellé kicsit később egy ferences kolostor is épült. A törökök a XVI. században lerohanták a várost, a horvátok azonban visszavették a térséget és létrehoztak egy katonai határőrséget. A város újra biztonságos lett, és az emberek visszaköltöztek. Slunj a Napóleoni francia uralom idején virágzott, ekkor épült a malom és a híd.



Vízesések és malmok


Slunj Rastoke részén közel 300 éves vízi malmokat, mesés házakat és vízeséseket láthatunk, melyeket a Nemzeti Természeti és Műemlékvédelmi Hivatal 1962-ben védetté nyilvánított.
A Slunjčica folyó több ágra szakad, és robajló vízesések formájában a Korana folyóba ömlik, és folyik tovább. Ez pedig ugyanaz a folyó, amely a Plitvicei-tavak vizét elvezeti, így mondhatni, Rastoke szó szerint Plitvice előszobája.
A falu meseházikói magánkézben vannak. Némelyikben egész évben laknak, többségük azonban nyaraló vagy fogadó. A házak között nem lehet akármerre bóklászni. Több helyen is kötélkordonok állják el az utunkat, és táblák figyelmeztetnek, hogy az itt élők privát szféráját tartsuk tiszteletben. Néhány lakos borsos „belépőjegyet” szed, ha a kertjébe akarnánk sétálni. Meg tudom érteni, én sem örülnék, ha a privát szférámban zargatnának. Jó magas árat kérnék, hogy elriasszam a kéretlen látogatókat. Aki meg mégis fizet… lelke rajta! J





































Winnetou


Karl May német író történetein alapuló, 1960-as években leforgatott indián-filmek jeleneteinek nagy részét a Plitvicei Nemzeti Parkban forgatták, de maga az indián falu és a kocsma pont itt, Rastoke vízeséseinél volt. Az indián totemoszlopot -mely 1962-ből származik-, és néhány tipi vázát kiszúrhatjuk a vízesések közötti réten.




Érdemes sétálgatni, nézelődni a folyó partján, a vízimalmok és a kis falu ódon házai között. Mi kb. 1,5 órát töltöttünk itt. Innen először az airbnb-n, Plitvička Jezera településen foglalt szállásunkra mentünk. Lepakoltunk, kifújtuk magunkat, és indultunk a következő programra.



Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

  

LINKEK 

Szluin (Slunj) MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szluin



(A bejegyzésben található képek egy részét Laurent készítette.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!