Christel és Eckhard Wehage Memorial

1970. március 10-én Christel és Eckhard Wehage megpróbálták eltéríteni a Berlin-Schönefeldről Lipcse felé tartó Antonov AN-24 repülőgépet. A pilóták üzemanyaghiányra hivatkozva azt mondták, hogy Hannover helyett Berlin-Tempelhofra repülnek. A repülőgépet azonban Berlin-Schönefeld repülőtérre vitték vissza. Amikor a gépeltérítők rájöttek, hogy nem tudnak elmenekülni az NDK-ból, öngyilkosságot követtek el a fedélzeten.

Schönefeld település Németországban, azon belül Brandenburgban, kb. 20 km-re található Berlin központjától, és közvetlenül határos Berlin délkeleti városrészeivel. Schönefeld neve a Berlin-Schönefeld repülőtérről (Flughafen Berlin-Schönefeld) ismert, mely a fővárost kiszolgáló két nemzetközi repülőtér egyike. A Berlin-Schönefeld repülőtér 1934-ben épült, és a város kettéosztottsága alatt Kelet-Berlin repülőtere volt.

Innen indult végzetes útjára a Wehage házaspár az Interflug Antonov AN-24 repülőgépén (lajstromjel: DM-SDB) 1970. március 10-én. Ez volt az egyetlen eset, amikor valaki repülőgépet eltérítve próbált meg átjutni Kelet-Németországból Nyugat-Németországba.

Antonov AN-24 a Berlin-Schönefeld repülőtéren
Forrás: Eric Bannwarth

Antonov AN-24 (DM-SBD)
Fotó: © Erik Frikke

Az Interflug (Internationaler Flug rövidítése, jelentése: Nemzetközi repülés) az NDK nemzeti légitársasága volt 1958 és 1991 között, bázisrepülőtere a Berlin-Schönefeld repülőtér volt. Tevékenységét a német újraegyesítést követően szüntette be. 

Eckhard Wehage 1948. július 8-án született Berßelben. 1963. május 10-én, tizennégy éves korában megpróbált egy barátjával nyugatra menekülni egy hajóval a Balti-tengeren. A fiúkra azonban felfigyeltek még mielőtt elhagyták volna a partot, és a kelet-német rendőrség letartóztatta őket, és visszajuttatta szüleikhez.

Ugyanebben az évben, augusztus 21-én, Eckhard Wehage második alkalommal is megpróbálta elhagyni Kelet-Németországot, ezúttal egyedül. Vonattal utazott volna Csehszlovákiába, és onnan Nyugat-Németországba. De ez a kísérlet szintén kudarcot vallott, és letartóztatták a vogtlandi Adorfban. Az első alkalommal, amikor elkapták, a kelet-német hatóságok figyelembe vették fiatal korát, és nem indítottak vizsgálatot. Ezúttal azonban vádat emeltek ellene. A fiatalkorúakkal foglalkozó bíróság 1963. október 18-án nyolc hónapos próbaidőre ítélte a 15 éves Eckhard Wehagét.

Ezután úgy tűnt, hogy Eckhard Wehage elfogadta a kelet-németországi feltételeket. 1967-re csatlakozott a Kelet-Német Tengerészgyalogsághoz, és tíz évig hivatásos katona volt. Stralsundban végezte a tiszti iskolát, majd egy aknamentesítő hajón törzszászlósnak nevezték ki.

Eckhard Wehage: geboren am 8. Juli 1948,
Selbstmord nach einer gescheiterten
Flugzeugentführung am 10. März 1970
Aufnahmedatum unbekannt 

Ebben az időben találkozott Christel Zinkével, aki 1946. december 15-én született Wolmirstedtben. Pszichoterapeutaként dolgozott szülővárosa kerületi kórházában.

Christel Wehage: geboren am 15. Dezember 1946,
Selbstmord nach einer gescheiterten
Flugzeugentführung am 10. März 1970,
Aufnahmedatum unbekannt 

Hamarosan összeházasodtak és megpróbáltak családot alapítani, de korlátozásokkal és rendszabályokkal szembesültek: Kelet-Németország lakói nem választhatták meg munkahelyüket vagy lakóhelyüket. Az állam határozta meg, hogy hol dolgozzanak és éljenek a diplomások. A házaspár éveken keresztül próbált közös lakást szerezni egy olyan helyen, ahol mindketten dolgozhatnak. A szüleiknek írt búcsúlevelekben részletesen kifejtették menekülési kísérletük okát. Ha gyermekeik lettek volna, akkor határozatlan ideig várakozás után valószínűleg kaphattak volna egy közös lakást. „De a jelenlegi bizonytalan körülmények között nem engedhetjük meg maguknak, hogy gyermekeink szülessenek. Ez csak növeli a dilemmát.”

Amikor 1970 tavaszán a közös lakás reménye szertefoszlott, a pár úgy döntött, hogy egy repülőgép eltérítésével Nyugat-Németországba menekül. Eckhard Wehage egységének fegyverraktárából elemelt két pisztolyt és lőszert, mielőtt rövid szabadságra indult. Kelet-Berlinben találkozott feleségével. Helyet foglaltak a Kelet-Berlin és Drezda között közlekedő menetrend szerinti járatra, 1970. március 9-ére. A járatot azonban törölték, így másik két jegyet vásároltak a másnap reggeli Kelet-Berlinből Lipcsébe tartó járatra. Az éjszakát a Schönefeld repülőtérnél található szállodában töltötték. Szüleiknek ott írták meg a búcsúleveleket. Eckhard Wehage tisztában volt a harmadik menekülési kísérlet lehetséges következményeivel: „Csak azt akarjuk, hogy a saját életünket úgy élhessük, ahogyan szeretnénk. […] Ha a tervünk kudarcot vall, akkor Christel és én itthagyjuk ezt az életet. […] Akkor a halál a legjobb megoldás.”

1970. március 10-én reggel, nem sokkal 8 óra előtt, a fiatal pár és másik 15 utas beszállt a Lipcsébe induló AN-24 repülőgépbe. Röviddel a felszállás után Eckhard Wehage a pisztolyát előre tartva utasította a légiutas-kísérőt, hogy lépjen kapcsolatba a pilótákkal, és mondja meg nekik, hogy repüljenek a hannoveri repülőtérre. A stewardess továbbította az utasítást a pilótafülkébe. Válasz híján Eckhard Wehage addig lőtte az ajtó zárját, amíg az kinyílt. De egy újabb ajtó állta útját, melyet minden erőfeszítése ellenére nem tudott kinyitni. Szétlőtte a pilótafülke kukucskáló nyílását, aminek következtében néhány műszer és a repülőgép ablaka megsérült, valamint a pilóta a fülében lévő seb vérzett. Eközben a légiutas-kísérő próbálta meggyőzni a kétségbeesett párt, hogy üzemanyaghiány miatt Hannover helyett Berlin-Tempelhofban (Nyugat-Berlin) fognak leszállni. A pilótafülke legénysége visszafordította a gépet.

Másodpercekkel azelőtt, hogy a repülőgép földet ért volna, egy utas meglepetten felkiáltott, hogy Schönefeldre tértek vissza. Amikor Christel és Eckhard Wehage kinézett az ablakon, rájöttek, hogy menekülési kísérletük kudarcot vallott. Visszamentek a helyükre, és mielőtt a repülőgép leszállt volna, megölték magukat.

Testüket Kelet-Berlinben elhamvasztották, majd később szűk családjaik körében eltemették a Magdeburgi temetőben.

Tatortfoto des MfS von dem Flugzeug nach der Landung in Berlin-Schönefeld, 10. März 1970
(Foto: Chronik der Mauer BStU, MfS, HA IX Nr. 10390, Bl. 61) 

Tatortfoto des MfS mit Blick auf die Sitzplätze von Christel und Eckhard Wehage (Ziffern 1 und 2), 10. März 1970
(Foto: Chronik der Mauer BStU, MfS, HA IX Nr. 10390, Bl. 63/4)

Tatortfoto des MfS vom Cockpit, 10. März 1970
(Foto: Chronik der Mauer BStU, MfS, HA IX Nr. 10390, Bl. 73) 

Tatortfoto des MfS von den Spuren des Selbstmords, 10. März 1970
(Foto: Chronik der Mauer BStU, MfS, HA IX Nr. 10390, Bl. 114)

Tatortfoto des MfS von der beschädigten Tür zur Pilotenkanzel, 10. März 1970
(Foto: Chronik der Mauer BStU, MfS, HA IX Nr. 10390, Bl. 69)

1970. március 26-án egy nagyszabású ünnepség keretében, az eltérített repülőgép személyzetének tagjait Erich Mielke az NDK állambiztonsági minisztere személyesen tüntette ki az NVA arany érdeméremmel. A kapitány (Kapitän Schmidt) egy sztereó rádiót, a másodpilóta egy szalagos magnót, a fedélzeti mérnök (Walter Kohse) egy szőnyeget, a légiutas-kísérő (Monika Heine) pedig egy kötőgépet is kapott a minisztertől.

Christel és Eckhard Wehage emlékműve a „Berliner Mauerweg”-en, Altglienickében található.

Az East Side Gallery egyik graffitijén is megemlékeznek a halottakról (de ebbe nem tudom, hogy a Wehage házaspárt beleszámolták-e).

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is!

Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK / FORRÁSOK  

Berlin-Schönefeld repülőtér MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Berlin-Sch%C3%B6nefeld_rep%C3%BCl%C5%91t%C3%A9r

Interflug MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Interflug

Interflug NÉMETül: http://www.interflug.biz/geschichte.htm

Christel és Eckhard Wehage története NÉMETül: https://de.wikipedia.org/wiki/Christel_und_Eckhard_Wehage és http://www.chronik-der-mauer.de/todesopfer/171355/wehage-christel-und-eckard

Christel és Eckhard Wehage története ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Christel_and_Eckhard_Wehage és http://www.chronik-der-mauer.de/en/victims/180561/wehage-eckhard-and-christel