A Niagara vízeséshez a túrát már hónapokkal korábban
lefoglaltuk a neten, a GoldenBusTours
szervezésében fizettünk be egy 2 napos útra. Útközben megálltunk két látnivalónál,
az első a Corning Üvegmúzeum volt. A második pedig a Watkins Glen Nemzeti
Park (Watkins Glen State Park) volt.
Watkins Glen városka New York államon belül
Schuyler megyében (Schuyler County), a Finger Lakes régió területén
fekszik. A Seneca-tónál található kisváros a szomszédságában
található meseszép szurdokról híres.
A falu és a szurdok Samuel Watkins-ról kapta a nevét. Az első európaiak, akik a környékre érkeztek, a túlélésért küzdöttek. A területet, mely nem volt alkalmas földművelésre, „Great Gully” (Nagy vízmosás)-ként emlegették. A Watkins család 1794-ben vásárolta meg, és malmokat épített, kihasználva a Glen Creek erejét. 1828-ban Samuel Watkins örökölte meg a területet, az övé lett a szurdok, felduzzasztotta a patak vizét, és új malmokat épített. 1842-ben megalapította Jefferson várost, melyet 1851-es halála után róla neveztek el a szurdokkal együtt Watkins Glen-nek. Watkins Glen 1863-ban nyílt meg a látogatók számára. 1906-ban ez lett az első nemzeti park a Finger Lakes régióban.
A falu és a szurdok Samuel Watkins-ról kapta a nevét. Az első európaiak, akik a környékre érkeztek, a túlélésért küzdöttek. A területet, mely nem volt alkalmas földművelésre, „Great Gully” (Nagy vízmosás)-ként emlegették. A Watkins család 1794-ben vásárolta meg, és malmokat épített, kihasználva a Glen Creek erejét. 1828-ban Samuel Watkins örökölte meg a területet, az övé lett a szurdok, felduzzasztotta a patak vizét, és új malmokat épített. 1842-ben megalapította Jefferson várost, melyet 1851-es halála után róla neveztek el a szurdokkal együtt Watkins Glen-nek. Watkins Glen 1863-ban nyílt meg a látogatók számára. 1906-ban ez lett az első nemzeti park a Finger Lakes régióban.
 |
| Samuel Watkins és az egyik malma |
 |
| Samuel Watkins egyik malma |
A Watkins Glen Nemzeti Park gyönyörű vidék, tele
patakokkal, vízesésekkel és félelmetes szakadékokkal.
A park felső, erdős részéhez vitt a busz, és akik
jelentkeztek erre a programra, azok itt kiszálltak. (A többiek a buszban
maradtak, és megvárták, míg mi végzünk.) Mi innen indultunk el gyalog a szurdok
felfedezésére. Az eső szerencsére már nagyjából elállt.
A 775 hektáros (3,15 km2) park
középpontja egy 400 láb
(120 m )
mély keskeny szurdok, melyet egy patak -a Glen Creek- vágott a
sziklába.
A szurdokban 3 turistaútvonal van, ezek május közepétől
november elejéig vannak nyitva. A South Rim Trail és az Indian Trail ösvények a
szurdok erdős pereme mentén futnak, míg a Gorge Trail a patakhoz legközelebb, a
park 19 vízesése fölött, alatt és mellett, valamint kőhidakon és több mint 800
kő lépcsőn halad át. Mi ezen az útvonalon ereszkedtünk le.
A 19 vízesés közül a legnevezetesebb a Szivárványhíd és vízesés
(Rainbow Bridge and Falls). Az egyik vízesés alatt (!) vitt az út, és
mivel az idegenvezetőnk nem készített fel bennünket erre, csurom vizes lett
mindenki! De az élmény így is megérte! (Úgy látszik, ez egy ilyen móka, Izlandon
a Seljalandsfoss vízesést körbejárva is jól eláztunk.)
 |
| A Watkins Glen State Park alsó bejárata |
VIDEO!!!
VIDEO!!!
VIDEO!!!
A busz a park faluhoz közeli, alsó részénél várt ránk.
Beszálltunk, és itt jött a meglepetés: nem indult be a busz. Kicsit aggódni
kezdtünk, mivel a sofőr állt neki a szerelésnek, és az első próbálkozása
kudarcot vallott. Nem adta fel, és hála az égnek, másodikra sikerült
megszerelnie. Csakhogy eddigre meg néhány utas szétszéledt, az idegenvezetőnk
meg rohangált utánuk, hogy összeszedje őket.
Tovább indultunk, most már a Niagara vízesés közelében lévő Wyndham
Garden Niagara Falls hotelbe mentünk. Itt csak annyi időnk volt, hogy átvegyük
a szobát és felcuccoljunk.
Innen együtt rohantunk a One Niagara Welcome Centerbe
vacsorázni. A gond csak az volt, hogy a hely tulajdonosa/vezetője(?) nem akart
bennünket beengedni, mondván, hogy zárnak. Az idegenvezetőnk szépen kérte, majd
végül már könyörgött is a pasinak. Végül csak itt ettünk, a sok kis kifőzde
közül az egyikben, ahol még hajlandóak voltak bennünket kiszolgálni. A kaja
egyébként iszonyatosan rossz volt, és időnk sem volt megenni, mert még meg sem
kaptuk, de már „takarítottak” minket kifelé. Így a maradékot elcsomagoltuk, és
elvittük magunkkal. Az egész szívást a lerobbant buszunk miatti késésnek
köszönhettük.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
LeRoutard útikönyv sorozat États-Unis Nord-Est c. kötete, 2013/2014-es kiadás, ISBN 978-2-01-245641-9
LeRoutard útikönyv sorozat New York + Brooklyn c. kötete, 2013-as kiadás, ISBN 978-2-01-245564-1
(A bejegyzésben található képek egy részét Laca és Laurent készítette.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése