3. nap New York City-ben, este
A délelőttre foglalt látnivalók (Szabadság-szobor,
Bevándorlási Múzeum) megtekintése után a Brooklyn Bridge felé vettük az irányt.
Ez a híd nagyon tetszik nekem, mágnesként vonz. Szerencsére a fiúkat se nagyon
kellett győzködni, hogy sétáljunk át rajta.
Előtte azonban még egy tételt lehúztunk a bakancslistáról,
ez pedig a klasszikus New York Cheesecake volt. Azt gondoltuk, hogy „minden
sarkon” árulják, ehhez képest több helyre is benéztünk, és megkérdeztük, hogy
hol ehetnénk ilyet. A környéken a Stage Door Delicatessen nevű helyet
ajánlották. Pont időben érkeztünk, még az eső előtt. Egy szűk lépcsőn kellett
felmenni a felső szintre, ami olyan, mint egy cukrászda. Mivel hárman voltunk,
három különböző sütit rendeltünk, hogy aztán mindegyiket megkóstolhassuk.
Óriási volt mindegyik, kb. dupla akkorák, mint az otthoni sütik. És nagyon
finom is volt mind.
Zuhogó esőben indultunk a Brooklyn Bridge felé. Útba esett a
City Hall és a City Hall Park. A parkban tudtunk sétálni, a városházához
azonban nem mehettünk közel, körbe volt kerítve.
A Brooklyn hídhoz érve már kezdett alábbhagyni az eső, és
valahol már a nap is kisütött, így „ajándékba” kaptunk egy szivárványt! J
A legek hídja
A Brooklyn híd Manhattan szigetét köti össze Brooklynnal.
Ez az Egyesült Államok egyik legrégibb függőhídja, és a
világ első acélkábeles függőhídja. 1903-ig ez a híd volt
a leghosszabb is. A két 84 m
magas hídoszlop akkoriban a város legmagasabb pontjai közé tartozott. Közöttük
a távolság 486 m ,
a híd teljes hossza pedig 1833,7
méter . Szélessége 26 méter . Az alsó szintjét
3+3 sávban autók, a felső szintjét biciklisek és gyalogosok használják.
Homokkőből, gránitból és Rosendale cementből
építették neogótikus stílusban.
A tragikus kezdet
Építésének története meglehetősen tragikus. Terveit a német
származású John Augustus Roebling készítette. De a mérnök már az építkezés
megkezdését sem élhette meg, mivel 1869 júliusában a hídhoz szállított
vasoszlopok ráestek a lábára és összezúzták lábujjait. Amputálni kellett a sérült
részeket, és Roebling néhány hét múlva tetanuszban meghalt. 1870.
január 3-án kezdték meg a híd építését, Roebling fia, Washington Augustus
irányításával. Keszonokat
ágyaztak be a manhattani és a brooklyni oldalon is. A keszonokban a rettenetes
munkakörülmények, a tüzek, robbanások és a keszonbetegség 27 munkás életét
követelték. 2 év múlva Washington Augustus keszonbetegség következtében
részlegesen lebénult. Innentől felesége, Emily Warren Roebling közvetített
főmérnök férje és az építkezésen dolgozó mérnökök között 11 éven át. John
Augustus Roebling a szükségesnél hatszor erősebbre tervezte a hidat. A
kábeleket gyártó beszállító hibája miatt a híd végül „csak” négyszer lett erősebb
a szükségesnél. A tervező szerint a híd soha nem fog leszakadni, esetleg csak
besüllyed.
A hidat 1883. május 24-én adtak át a forgalomnak. Az ünnepségen több ezer ember volt jelen. Chester A. Arthur elnök és Emily Warren Roebling mentek át először a hídon, őket követte Franklin Edson New York-i polgármester. Lépteiket ágyúk díszlövései kísérték. A Brooklyn felé eső hídoszlopnál Seth Low, Brooklyn polgármestere köszöntötte őket. Az első napon 1800 jármű és több mint 150 300 személy haladt át a hídon.
 |
| Forrás |
 |
| Egy időben maximum 25 fő részére biztonságos. Ne menjetek közel egymáshoz, ne rohanjatok, ugorjatok vagy trappoljatok. Ne lépjetek egyszerre! |
A hidat 1883. május 24-én adtak át a forgalomnak. Az ünnepségen több ezer ember volt jelen. Chester A. Arthur elnök és Emily Warren Roebling mentek át először a hídon, őket követte Franklin Edson New York-i polgármester. Lépteiket ágyúk díszlövései kísérték. A Brooklyn felé eső hídoszlopnál Seth Low, Brooklyn polgármestere köszöntötte őket. Az első napon 1800 jármű és több mint 150 300 személy haladt át a hídon.
 |
| Forrás |
1883. május 30-án, alig egy héttel a híd átadása után egy nő leesett a lépcsőn, mire pánik tört ki. A menekülők 12 embert tapostak halálra. Ezután az emberek azzal riogatták egymást, hogy a híd le fog szakadni. Senki nem merte használni.
A kétségeket 1884. május 17-én P. T. Barnum cirkusztulajdonos produkciója oszlatta el, aki 21 elefántjával együtt átsétált a Brooklyn hídon.
A hidat először New York és Brooklyn híd-ként, valamint a XX. század elején gyakran East River Bridge-ként emlegették. 1915-ben kapta hivatalosan a Brooklyn Bridge (Brooklyn híd) nevet.
Majd’ 1 órát töltöttünk a hídon. Nem azért, mert az a kb. 2 km ennyi ideig tart, hanem már kezdett lemenni a nap, így megvártuk, hogy besötétedjen, és felkapcsolják a híd és a város éjszakai fényeit.
A kétségeket 1884. május 17-én P. T. Barnum cirkusztulajdonos produkciója oszlatta el, aki 21 elefántjával együtt átsétált a Brooklyn hídon.
A hidat először New York és Brooklyn híd-ként, valamint a XX. század elején gyakran East River Bridge-ként emlegették. 1915-ben kapta hivatalosan a Brooklyn Bridge (Brooklyn híd) nevet.
Majd’ 1 órát töltöttünk a hídon. Nem azért, mert az a kb. 2 km ennyi ideig tart, hanem már kezdett lemenni a nap, így megvártuk, hogy besötétedjen, és felkapcsolják a híd és a város éjszakai fényeit.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Brooklyn híd MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Brooklyn_h%C3%ADd
Brooklyn Bridge ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Brooklyn_Bridge
LeRoutard útikönyv sorozat États-Unis Nord-Est c. kötete, 2013/2014-es kiadás, ISBN 978-2-01-245641-9
LeRoutard útikönyv sorozat New York + Brooklyn c. kötete, 2013-as kiadás, ISBN 978-2-01-245564-1
(A bejegyzésben található képek egy részét Laca és Laurent készítette.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése