2018. október 4., csütörtök

Amerikai álom(?) XX. - NYC - Ellis Island - Bevándorlási Múzeum




3. nap New York City-ben, délután


Követtük a bevándorlók útvonalát, és a Szabadság-szobor megtekintése után a Liberty Island (Szabadság-sziget)-ről az Ellis Island (Ellis-sziget)-re mentünk.

Ellis Island



Ellis Island

Ellis Island

Az Ellis Island egy pici sziget a New York-i kikötő bejáratánál, a Hudson folyó torkolatában, a Felső New York-i öbölben (Upper Bay).
Történelme 1630-ig nyúlik vissza. A kis szigeten a Gibson erőd működött, majd később lőszerraktár lett. A Bevándorlási Felügyelő Hivatal által üzemeltetett bevándorlási ellenőrző állomás 1892. január 1-jén nyitotta meg kapuit az Ellis-szigeten.
Az első emigráns, aki itt áthaladt, Annie Moore volt, egy 15 éves lány, aki Corkból (Írország) érkezett a Nevada nevű hajóval. Két bátyjával érkezett a szüleihez, és egy arany tízdollárost kapott a bevándorlási illetékesektől, ennyi pénz addig még soha nem volt a kezében.
Az állomás első fából készült épülete 1897-ben teljesen leégett. Éghetetlen anyagból gyorsan újjáépítették. A sziget területe eredetileg 1,3 ha volt, de mivel kicsinek bizonyult, többször is feltöltéssel bővítették 1892-1934 között. Mára 11 ha a területe.
Az utolsó személy, aki emigránsként áthaladt az Ellis-szigeten, egy norvég bevándorló volt, Arne Peterssen 1954-ben.
Az Ellis-sziget 1954-ben bezárt, és az 1980-as évekig semmire sem használták. 1990-ben nyílt meg a felújított épületben a Bevándorlási Múzeum (Ellis Island National Museum of Immigration).

Bevándorlási Múzeum (Ellis Island National Museum of Immigration)

Bevándorlási Múzeum (Ellis Island National Museum of Immigration)

Bevándorlási Múzeum (Ellis Island National Museum of Immigration)

Bevándorlási Múzeum (Ellis Island National Museum of Immigration)


A XIX. század második felében a jobb élet reményében Amerikába érkező bevándorlók millióinak hajói a kikötő felé tartva méltóságteljesen siklottak el Liberty Island mellett. Az Egyesült Államok egyik szimbóluma, a Szabadság-szobor üdvözölte először a bevándorlókat hosszú útjuk végén. A hajók ezt követően kötöttek ki az Ellis Islanden. 

1892-1954 között ez a sziget volt a legforgalmasabb bevándorlást ellenőrző állami állomás. Feladata az Európából érkező bevándorlók megszűrése, regisztrálása volt. Ebben az időszakban körülbelül 12 millióan érkeztek az „Ígéret földjére”. Ma az ő leszármazottaik alkotják az ország lakosságának több mint egyharmadát.

Az érkezőket alapos erőnléti, orvosi és pszichológiai vizsgálatnak vetették alá. Anyagi és büntetőjogi helyzetükről is nyilatkozniuk kellett. Mivel ilyen sok emberről nem tudtak külön nyilvántartást vezetni, a fontosabb dolgokat (pl. súlyos betegség) magukra a bevándorlókra írták fel krétával. (E: eyes (szem-), B: back (hát-), H: heart (szívprobléma), stb.) A megalázó vizsgálatok kb. 3-5 órán át tartottak. Az ide érkezők 98 százaléka álmai földjére léphetett, a maradék 2 százalékot visszapaterolták a gőzhajókra, melyek kötelesek voltak a kiutasítottakat visszavinni kiindulási pontjukra. A kiutasítottak közül sokan inkább öngyilkosságot követtek el, mintsem visszatérjenek.

Az Ellis-szigetet nevezik a Bevándorlók, a Remény, a Könnyek és a Sóhajok-szigetének is.

Ilyennek látták az "Ígéret földjét" a bevándorlók
(Persze a zászló akkor még nem így nézett ki.)

Ilyennek látták az "Ígéret földjét" a bevándorlók
(Persze akkor még nem 60-70 emeletes házakat láttak, csak max. 20 emeleteseket,
de ők azoktól talán még jobban el voltak ájulva, mint mi a maiaktól.)

Mire ide értünk, már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy egy ebéddel indítottunk, ami mi más lehetett volna, mint egy-egy migráns menü!

Migrant menu: Roasted chicken/Sliced roast beef, served with mashed potato and chow chow
(a hamburger és a chips, valamint a fekete-fehér keksz és az ital nem a menü része)


A Bevándorlási Múzeumba a világ valamennyi tájáról érkeznek ide emberek, azért is, hogy megkeressék az egykor Amerikába emigrált ősiekről szóló dokumentumokat.

Érdemes az „Island of Hope, Island of Tears” (A Remény-szigete, Könnyek-szigete) című dokumentumfilm megtekintésével kezdeni a látogatást, ami arról szól, hogy hogyan zajlottak a regisztrációs és szűrési folyamatok.

A kiállítások több teremben kaptak helyet. 








Ellis Island Madonna - Phillip Ratner












Az egyik nagy teremben használati és dísztárgyakat láthatunk az itt megfordult népektől. 












Egy másikban láthatjuk az orvosi vizsgálatok során használt eszközöket. 



Vannak bevándorlási folyamatot dokumentáló fotók. 













A felső emeleten láthatunk egy nagy szobát, ahol a pár éjszakára itt rekedteket elszállásolták. A szobában a plafonhoz és a padlóhoz rögzített vasoszlopokon három emeleten láncon lógnak az alig fél méter széles, vaskeretes vászonágyak. Az egyes sorok között nincs talán fél méternél szélesebb hely. Az ágyakon durva pokróc, a sarokban három nagy kőmedencés mosdó, és egy ajtóval elválasztva a wc.









Van egy olyan kiállítás is, ahol azt mutatják be, hogy milyen állapotban találták az épületeket a múzeum kialakításának megkezdéskor. A tárlókban porral fedett, lepusztult tárgyak láthatók. Van itt törött klaviatúrás zongora és fiók nélküli íróasztal, kopott zománctáblák, kibelezett számológép és lapjaira hullott regisztrációs könyvek. Egy másik vitrinben az itt használt tömegétkészletek, edények, konyhai felszerelések láthatók.









Magyarok nyomait kezdtük el kutatni.



A felirat bal alsó sarkában a "YEK" a VASÚTI JEGYEK szavak vége.
(Sajnos a teljes szót nem tudtuk lefényképezni, mert takarásban volt.)



Útlevelek/úti okmányok

Magyar családok fényképei

Tök király

A sziget déli részén található a bevándorlók kórháza, mely a nyilvánosság előtt zárva van.

 

A szigetről visszahajóztunk Manhattanbe, a Battery Park közelében lévő kikötőbe.









Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



LINKEK/FORRÁSOK



LeRoutard útikönyv sorozat États-Unis Nord-Est c. kötete, 2013/2014-es kiadás, ISBN 978-2-01-245641-9
LeRoutard útikönyv sorozat New York + Brooklyn c. kötete, 2013-as kiadás, ISBN 978-2-01-245564-1




(A bejegyzésben található képek egy részét Laca és Laurent készítette.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!